2014. jan. 9.

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás (Ragyogás 1.)

Fülszöveg:
Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.
A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben. Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.

Amy Kathleen Ryan könyve igazi poszt-apokaliptikus young adult, és abból is egy jobban kivitelezett darab, természetesen egy trilógia bevezető része. Régóta szerettem volna olvasni a könyvet, ám csak most jutottam el idáig, de sebaj, ami késik, nem múlik. Nem valami terjengős olvasmány, így hamar ki lehet végezni, és a gyors olvasáshoz nagyban hozzájárult az izgalmas történet. Sodort magával a cselekmény és a karakterek sorsa, nagy részüket rögtön megkedveltem, van, akit csak később, mégis izgultam a sorsukért és szurkoltam nekik.

Egy elképzelt jövőben járunk, az emberiség ismét veszélybe került, a Földön kialakult állapotok miatt egy új otthont kell keresni. Épp ezért kidolgoztak egy programot, aminek keretén belül két modern űrhajót (az Empyreumot és az Új Látóhatárt) indítottak útra, akiknek célja, hogy új otthont keressenek, ahol az emberiség letelepedhet és élhet tovább. Évekkel ezelőtt két űrhajú indult útnak szövetségben. Ám valamilyen rejtélyes katasztrófa miatt mindkét űrhajón meddőség alakult ki, így egy ideig nem születtek gyermekek, de aztán sikerült kiküszöbölniük a csorbát és minden ment tovább a normális kerékvágásban. Az egyik űrhajón, az Empyreumon született és él két főszereplőnk Waverly és Kieran békességben addig a napig, amíg váratlanul a másik űrhajó rájuk nem támad, és el nem rabolja az összes lánygyermeket, mert mint később kiderül ők máig nem tudták megoldani a meddőségi gondjaikat, és a lányok által akarnak megoldást találni a helyzetükre. Waverly és Kieran elszakad egymástól és mindketten nehéz utat járnak be, mindketten megtapasztalják, hogy a valós élet egyáltalán nem olyan békés és könnyű, mint amilyennek ezelőtt hitték.

A könyv váltott nézőpontos E/3. személyes írásmóddal mutatja be a történetet, részekre és kisebb fejezetekre van osztva, így még átláthatóbbá téve az egészet. Természetesen a két főszereplő, Waverly és Kieran szemszögéből látjuk a történet két részét, mert tulajdonképpen két részre osztható. Waverly által láthatunk bele abba, hogy mi történik az elrabolt lányokkal, akiket a másik űrhajó erőszakkal magával visz. Kieran szemén keresztül pedig láthatjuk, hogyan próbálnak ismét rendet teremteni az Empyreumon maradt túlélők, az ugyebár fiatal fiúk, akik bármiféle felnőtt segítség nélkül kénytelen ezt megtenni. A könyv mindkét része érdekes és megrázó, engem ugyanúgy lekötöttek Waverly és Kieran fejezetei is, mert mindketten nagy utat jártak be és sokat változtak a végére.

A krízis helyzetben a fiatalok sokféleképpen reagálnak, de mégis hihető módon. Waverly feladata a vele együtt elrabolt lányok védelme és megszöktetése, hogy tartsa bennük a lelket, hogy ne hódoljanak be az annyira jól hangzó ígéreteknek és demagóg szövegnek, hiszen a másik űrhajó vezetője Anne Mather felér egy kisebb diktátorral. Igazán jól csinálta a dolgát, tudta mivel kell a lányokat sakkban tartani, hogy mit kell mondani vagy tenni, hogy elhitesse velük a hazugságait, és a lányok egy részét hibáztatni sem lehet, amiért hittek neki. Itt van például Felicity, őt teljes mértékben megértettem, hogy miért csatlakozott az úgynevezett fogva tartóihoz és hogy miért nem akart elmenekülni. Mert számára itt adatott meg a biztonság és nem ahol korábban élt. Waverly és segítői persze később rávilágítanak a tényre, hogy Mather szavainak nagy része ámítás és hogy innen csak úgy szabadulhatnak, ha készek a szökésre. Waverly végig erős és soha nem törik meg, sok mindenre képes az igazáért, és sok mindenen megy keresztül.

A másik szálon egy mini Legyek Ura társadalmat láthatunk kialakulni Kieran és a fiúk történetén át, hiszen egyedül maradtak a megrongált űrhajójukon, felnőttek nélkül, akik tudnának segíteni és irányítani a dolgokat, így természetesen nekik kell maguknak rendet rakniuk. Kieran az elején nehézkesen kezd a dolgoknak, hibázik, mint minden ember, és emiatt majdnem pórul is jár, de végül összeszedi magát és teszi, amit egy jó vezetőnek tennie kell. Sokaknak ellenszenves lehet Kieran karaktere, de én látom benne az erőt, ő is sok mindent él át Waverlyhez hasonlóan, és sokat változik. Persze neki se mennek könnyen a dolgok, hiszen meg kell küzdeni az ellenlábasa, Seth, támadásaival, sőt a többi fiút is motiválnia kell valahogy, hogy ne adják fel a reményt.


Az őket körülvevő világról nem tudunk meg sok mindent, csak annyit, hogy a Föld és az emberiség veszélyben van, és ezért kell új hazát keresni, de hogy pontosan mi is történt, az nem derül ki. Remélem azért erről több mindent meg fogunk tudni. A két űrhajó jelenti most a szereplőink otthonát, azok pedig minden extrával és modern dolgokkal felszerelt mesterséges otthonként funkcionálnak az űrutazás ideje alatt. Vannak ott lakórészek a családoknak, vezérlőhelyiségek, szántanak és vetnek, gyümölcsöket termesztenek, így képesek magukat ellátni. Van választott vezetőség, ami egyik hajón se olyan őszinte és a közösségért élő, mint amilyennek mutatja magát. A két űrhajó közti korábbi ellentétek vezetnek a gondokhoz, gyakorlatilag ebből indul ki az egész első könyves cselekmény.

Összegezve: van egy érdekes és izgalmas történet, ami tulajdonképpen két szálon fut, vagyis ha úgy vesszük, akkor két történetet kapunk egymás mellett, Waverly és Kieran történetét. Nincs nagy romantikázás, csak a könyv elején, de aztán mivel párosunk elszakad egymástól, ettől szerencsére megkímél minket az írónő. A karakterek szerethetőek, és mindegyik reális a maga módján, megszerettem a két főszereplőt, de még Sethet is, annak ellenére, hogy sok dolgával nem értettem egyet. Kicsit úgy tűnt, mintha a fiú menet közben megőrült volna, jót tett aztán neki, hogy visszafogták mielőtt jobban elkanászodna. A történet végén a dolgok egy része rendbe jön, másik része nem, és sejteni lehet merre fog haladni a folytatás. A magyar borító szerintem ötletes és csodaszép. A Ragyogás egy remek könyv, nekem nagyon tetszett és mindenkinek csakis ajánlani tudom.
Bővebb információk a könyvről:
Értékelés: 5/5

Az értékelés teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...