Rina Kent: A Fájdalom Istene (Istenek öröksége 2.)

Fülszöveg:

Rettenetes hibát követtem el.

Maffia hercegnőként tisztában voltam azzal, hogy a sorsom előre eldőlt.

Ennek ellenére a nem nekem szántat néztem ki.

Creighton King káprázatos külsőbe bújtatott veszélyes figura.

Hallgatag, merengő és érzelmileg nyilvánvalóan elérhetetlen.

Így hát azt hittem, ennyi volt az egész.

Amíg fel nem ébreszt bennem egy vadállatot.

Annika Volkovnak hívnak, és Creighton legfélelmetesebb ellensége vagyok.

Creighton nem nyugszik, amíg össze nem zúz.

Vagy én őt.

Idén kezdtem elmerülni a Rina Kent könyvekben, és rögtön az egyik állítólag legjobb könyvsorozatával kezdtem. A Legacy of Gods sorozatból eddig három rész jelent meg magyarul, de mindegyik könyv önállóan olvasható, és nem muszáj sorban haladni velük. A könyvek egy-egy párosról szólnak és hogy ők ketten hogy találnak egymásra a körülöttük lévő nehézségek ellenére. Én rögtön éltem a lehetőséggel és nem sorban haladtam, mert az első rész után a harmadikra ugrottam, hisz Jeremy könyve jobban érdekelt, mint Creighton és Annika párosa. Most viszont úgy voltam vele, hogy ne hagyjuk félbe a dolgot, hanem le kellene tudni a második részt, ha már ilyen hangulatban vagyok.

A legfőbb oka annak, hogy eredetileg kihagytam a második könyvet az volt, hogy se Creighton, se Annika nem keltette fel a kíváncsiságomat és nem nagyon érdekelt hogy milyen lehet az ő sztorijuk. Az se segített a dolgon, hogy a második résznek elég alacsony az értékelése a többihez viszonyítva és sokan azt mondták róla, hogy ez a könyv unalmas… talán a legunalmasabb a hat rész közül. Aztán úgy voltam vele, hogy ezen is túl kell esni egyszer és majd én megmondom, hogy nekem hogy tetszett, meg amúgy se szeretek mások véleménye alapján dönteni.

Nos, most hogy végeztem a második könyvvel nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a történet korántsem volt unalmas. Nem, itt nem az a probléma, hogy unalmas vagy sem a sztori, hanem az hogy az egész fő konfliktus egy hatalmas baromság. Tisztára felesleges műbalhé az egész és olyan sok mindent nem értettem, hogy kezdem is a kérdéseimet, hátha valaki tudja rájuk a választ. Alapjáraton az alap felvetés hülyeség, miszerint Creighton emlékszik arra mi történt vele három éves korában. Egy három éves gyerek semmire nem emlékszik arra ami annyi idős korában történt vele, mert most őszintén… ki emlékszik arra mit csinált három éves korában?

Ha ezen túl tudunk lépni, mert mégis elhisszük, hogy valami csoda folytán Creigh mégis emlékszik a történtekre, akkor jön a következő kérdésem. Ő maga mondja, hogy tudja, hogy az igazi szülei milyen rossz emberek voltak és mit műveltek, és nem is miattuk akar bosszút állni. Hanem csakis saját maga miatt, a saját fiatalkori énjéért és ami vele történt. Eddig világos, oké, tégy így. De ha tudod, hogy a szüleid mennyire rossz emberek voltak és mit műveltek, akkor miért nem inkább örülsz annak, hogy a szüleidnek annyi és valaki megszabadította tőlük a világot? Miért azon kell bosszút állni aki csak védte magát és önvédelemből végzett egy zaklatóval? Nem értem.

Ugyanezt vizsgáljuk meg a másik oldalról. Mikor kiderül, hogy Creigh annak a fia, aki meg akarta erőszakolni Annika anyját jó régen a múltban valamikor, akkor mi a fészkes fenéért nem mondták el rögtön Annikának a dolgot és akkor talán jobban megértette volna, hogy miért akarják őt távol tartani Creighton-tól annyira. Nem, inkább elkezdenek titkolózni Annika előtt, és ő meg jó hogy nem hagyja ott Creightont, mikor erre semmilyen értelmes magyarázatot nem adnak neki, csak annyit, hogy tartsa magát távol tőle. Annyi a magyarázat, hogy csak mert.

Haladjunk tovább a logikátlan dolgok vonalán, mert van még pár. Mikor Creigh nekitámad Jeremy-nek és végezni akar vele bosszúból, akkor Annika választás elé kerül, hogy most mégis ki mellé álljon. A szerelme vagy a bátyja mellé. És erre mi a legegyszerűbb megoldása ennek az idióta lánynak? Hogy lelövi az állítólagos szerelmét. Igen. Mert máshogy ezt nem lehetett volna megoldani, igaz? Nem lett volna egyszerűbb leütni Creightont vagy valami és utána megpróbálni beszélni vele, hogy hagyja abba ezt a baromságot? Ebben a könyvben ez a séma ment végig, hogy senki nem volt képes normálisan és nyíltan kommunikálni és az emiatt adódott félreértések és kavarások vezettek aztán az ostoba lépésekhez.

Creighton és Annika

Az pedig már csak a hab a tortán, hogy én tényleg nem értem mi a fészkes fene baja volt Creighton-nak végig és miért volt ennyire a bosszú megszállottja. Saját elmondása szerint a szülei rossz emberek voltak, így valamilyen szinten megérdemelték ami velük történt. Őt pedig gyerekkorában egy szerető család fogadta örökbe, akik az elejétől saját gyerekükként szerették és egy boldog és kiegyensúlyozott családban nőtt fel szerető szülőkkel és egy testvérrel. Semmiben soha nem szenvedett hiányt, mindent megkapott, amire csak vágyott, jó barátai lettek és még a szerelmet is megtalálta, akkor meg minek kellett ez a bosszú baromság? Talán ha szenvedésekkel teli lett volna az élete vagy az utcán kallódna még mindig étel és fedél nélkül egymaga a nagyvilágban, akkor azt mondom, érthető lenne a bosszú a kisiklott élete miatt, de így? Vagy ha az igazi szülei jó emberek lettek volna akiket szándékosan és minden ok nélkül ölnek meg, talán akkor is jogos lenne a bosszú. A valós helyzetében viszont nem az, és számomra teljesen röhejesnek jött le ez az egész műbalhé és a magyarázat az egész bosszú történetszálra.

Valójában ez a legnagyobb problémám a második könyvvel, mert ha a fő konfliktus és a fő történetszál ennyire gyenge alapokon nyugszik, akkor hiába lenne izgalmas minden más, ha az alapok nincsenek jól megmagyarázva hozzá. Pedig még ezt a szadista és alárendelt vonalat se gondolom olyan rossznak, és visszagondolva már a címből sejthettem volna, hogy most valami ilyesmi szexuális irányba mennek el a dolgok. Bár kicsit volt egy ilyen A szürke ötven árnyalata beütése mindennek, és néha kínomban már csak nevetni tudtam, mikor Creigh Annika hátsóját vagy más testrészét ütögette, paskolta meg ilyesmi. Nem hogy szexi nem volt az egész, hanem inkább csak kínos. De Creigh legalább nem egy nemi erőszakkal kezdte az ismerkedést, és ezért mindenképp plusz pont neki.

Az egyetlen ami igazán tetszett ebben a részben, hogy fordított felállást kaptunk, és itt Annika volt a első aki elkezdett Creighton után olvadozni és szaglászni, Creigh csak később adta be a derekát és csak egy kis „kéretés” után lett a lány megszállottja. Jó néha olyat látni, hogy a lány lohol a fiú után és ő teszi meg az első lépést, Annika pedig nagyon aranyos volt, hogy Creigh után olvadozott és próbálkozott nála. Itt sem kellett nélkülöznünk a szülők fejezeteit és eddig ebben a részben jelentek meg a legtöbbet, bár mivel én annyira nem ismerem a szülők karaktereit, így ezek rám most sem tettek olyan nagy hatást.

Az viszont holt biztos, hogy ezek után tényleg érdekelni kezdett a soron következő negyedik és ötödik rész. A negyedik rész azért, mert ez az irritálóan tenyérbemászó és ütni való Landon lesz a főszereplő, akire ráférne már egy nagy pofon vagy valami, mert folyton csak kavarja maga és mindenki más körül a sz*rt. De most komolyan, mi a fene baja van Landonnak? Miért kell folyton szándékosan mindenkinek nekimenni és "gonoszkodni"? Nem tudom ő hogy fog működni, mint főszereplő, de kíváncsian várom. Az ötödik rész pedig azért, mert abban Nikolai és Brandon lesznek a párosunk, akikről kaptunk már kisebb utalásokat az első három részben, és ennyi nekem máris elég volt, hogy rohadtul várjam a saját könyvüket. Szóval remélem a magyar kiadó belehúz és még idén kijön magyarul a negyedik és az ötödik rész!

Az a legnagyobb bajom a második könyvvel, hogy lehetett ez volna ennél sokkal jobb, ha más a fő konfliktus vagy máshogy alakítja az írónő a fő történetszálat és annak magyarázatát. Egyszerűen nem értettem Creighton indokait a bosszúra, azt se, hogy miért nem tud mindenki normálisan kommunikálni egymással, és hogy Annika első reakciója miért az erőszak ahelyett, hogy normálisan megbeszélte volna a félreértéseket azzal, akit állítólag halálosan szeret. Az viszont biztos, hogy nem volt unalmas ez a könyv, akadt benne izgalom és fordulat bőven, megkaptuk a szokásos sötét erotikát is, csak valahogy mindezek mögött a magyarázat és a „nagy titok” ostoba és számomra teljesen irreális és érthetetlen lett. De lehet ezzel csak én vagyok így.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/rina-kent-god-of-pain-a-fajdalom-istene

Értékelés: 5/3

Rina Kent: A Harag Istene (Istenek öröksége 3.)

Fülszöveg:

Az ördög ejtett csapdába.

Ami ártatlan tévedésnek indult valódi pokollá változott.

Mentségemre szóljon, hogy nem akartam belezúgni egy maffiahercegbe.

De ő ettől még ledöntötte a falakat, amikkel védtem magam.

Titkon követett, és kiragadott az életből, amit ismertem.

Jeremy Volkov elbűvölőnek tűnik, de valójában egy igazi ragadozó.

Egy dolog hajtja: hogy birtokba vegyen, a tulajdona legyek és meg is tartson.

De én nem akarok itt maradni a véráztatta világában.

Vagy legalábbis így gondolom.

Nemrég kezdtem bele Rina Kent Istenek öröksége sorozatába és habár az első rész nem nyerte el a tetszésemet annyira, mint amennyire szerettem volna, mégis úgy voltam vele, hogy jöhet egy következő rész, ha már ilyen hangulatban vagyok. A másodikat kapásból kihagytam most, mert Creighton és Annika karaktere annyira se hozott lázba, hogy érdekelni kezdjen a róluk szóló történet, így rögtön ugrottam a harmadik részhez, ahol Jeremy és Cecily a főszereplőink. Jeremy már az első részben érdekelt, rá mindenképp kíváncsi voltam, így elolvastam a róla szóló könyvet. Ahogy a korábbi kritikámban írtam, a részek önállóan olvashatóak, így nem muszáj sorrendben haladni annak ellenére sem, hogy azért vannak olyan jelenetek vagy események, amelyek több könyvben ugyanúgy megjelennek, csak mindig más-más karakter szemszögéből.

Bíztam benne, hogy nem megint ugyanazt fogom kapni, mint Killian és Glyndon esetében, hanem sokkal másabb lesz ez a könyv. Hogy az írónő behoz másabb témákat, hogy másmilyen főszereplő karaktereket kapunk, akik nyomokban sem emlékeztetnek majd Killianra és Glynre, meg hogy másféle történet lesz másmilyen drámákkal. Hogy ez így sikerült vagy sem, azt nem tudnám egyértelműen megmondani, mert kicsit felemás érzéseim vannak ezen a téren. A fő történetszál megint ugyanaz, hogy Jeremy és Cecily összejövetelének lehetünk szemtanúi, ami a korábbiakhoz hasonlóan szintén nem egy rózsaszín tündérmeseként indul, és nem is úgy ér véget.

Kapunk rengeteg erotikus jelenetet és most sem az unalmas fajtából, hanem van itt minden, amit csak el tud képzelni az ember. A végén ott egy csavar és egy kis dráma, majd minden jóra fordul. Tehát a könyv szerkezeti felépítése hasonló, a főszereplő páros kapcsolata nagyon hasonló dinamikán megy keresztül mint az első könyvben. Úgy tűnik tehát mindig ez lesz majd az alap, ezek szerint az összes részben ez lesz a felállás. Így felmerül a kérdés, hogy miben lehetnek a sorozat kötetei mások mint a többi rész? Kellenének különböző és jól kidolgozott érdekes főszereplők, némi váratlan meglepetés, amit nem láttunk már korábban, vagy bármi más dolog, ami megkülönbözteti a részeket egymástól.

Kezdjük a férfi főszereplőnkkel, Jeremy-vel. Most kövezzetek meg, de én nagyon bírtam Jeremy karakterét, és éppen valami ilyesmit képzeltem róla, mikor korábban még csak mellékszereplőként jelent meg. A rideg és megtörhetetlen jellemével, a kötelességtudó és céltudatos stílusával, a magabiztos és határozott kiállásával, na meg némi sötétséggel, ami körbelengi őt, éppen az igazi maffiahercegek tökéletes megtestesítője. Nem véletlen, hogy Jeremy a Hitetlenek vezetője, mert talán ő a „legnormálisabb” és legösszeszedettebb négyük közül, ami igen nagy szó, mert hát négyük közül egyik se egy könnyű eset. Jeremy keménynek és megközelíthetetlennek tűnik, de aztán kiderül, hogy igenis van szíve és lelke és valójában nem olyan magabiztos és erős, mint amilyennek mindig mutatja magát. Nagyon örültem, mikor megismerhettük Jeremy gyengébbik oldalát, és tetszett a fordulat a végén, hogy most a női főszereplő volt az „áruló” és a férfi főszereplő szívét törték össze, mert ez ugyebár épp fordítva szokott lenni.

Aztán ott van Cecily, aki pedig az a tipikus komoly, elszánt és földhözragadt fiatal nő, aki éli a kis tökéletes világát csendben és békében, aki óvatos, aki a baráti körének a tyúkanyója, aki mindenkivel törődik és mindenkin segíteni akar. Aztán persze neki is vannak titkok a múltjában, és persze, hogy nem teljesen olyan jó kislány, mint aminek mutatja magát, mert mint kiderül igen sajátos szexuális ízlése van, amit eddig soha nem mert kiélni az életében. Aztán ahogy sejtitek, itt jön a képbe Jeremy, és ahogy véletlenek (na jó, nem is annyira véletlenek) folytán ezek megtalálják egymásban a másik felüket, azt szebben nem is lehetett volna bemutatni. Minden téren tökéletesen kiegészítik egymást, mert Cecily adja a szívet a kapcsolatba, és ő lágyítja meg Jeremy addig annyira rideg és megközelíthetetlen jellemét, Jeremy pedig felkorbácsolja Cecily vágyait és azt az énjét, amit a lány eddig mindig elnyomott magában.

Az pedig csak a hab a tortán, ahogy a mondás tartja, hogy szexuális téren szintén egymásnak lettek teremtve, és habár elsőnek emiatt jönnek össze, később aztán mélyebb érzelmek szintén megjelennek közöttük. Ennek ellenére ne legyenek illúzióink, azért Jeremy is súrolta néha a birtokló agresszív zaklató határait, meg neki is voltak megkérdőjelezhető mozzanatai Cecily irányába, de valahogy mégis sokkal reálisabb módon lett felépítve az ő karaktere, mint korábban Killian-é. Jeremy sokkal szimpatikusabb és kedvelhetőbb karakter, és nekem Cecily is jobban bejött, mint karakter Glyndonhoz viszonyítva.

Jeremy és Cecily

Nem szeretném kihagyni, hogy tényleg meglepett és nem számítottam a könyv végén lévő csavarra, és nem értem, hogy nem vártam ilyesmit, mikor szinte végig az arcunkba volt tolva ez a fordulat. Utólag visszagondolva megvoltak a jelek, de tényleg őszintén mondom, hogy sikerült meglepni, és az ilyet mindig szeretem, ha nem kiszámítható egy történet. Emellett megint kaptunk plusz fejezeteket a szülők szemszögéből, ami biztos nagyon jó kis adalék a nagy rajongóknak, akik a szülők könyveit már olvasták, viszont nálam ezek most sem érték el a nagy drámai hatást, hanem csak elolvastam és tudomásul vettem őket. Mondjuk azon jót nevettem, mikor Jeremy random felbukkant Cecily-ék házában és a lány apja egy puskával próbálta onnan őt elkergetni, mert igen komikusan lett leírva ez a jelenet.

Nagyon sok korábbi mellékszereplő ismét felbukkant. Akiket korábban érdekesnek találtam, azok még mindig annak tűnnek, mint mondjuk Nikolai, és akik korábban se keltették fel a figyelmemet, azok sajnos most se tették ezt meg, mint mondjuk Annika, Creighton. Viszont érdekes volt most olvasni ezekről a karakterekről, hogy nem Killian vagy Glyndon szemén keresztül látjuk őket, hanem végig Jeremy és Cecily szemszögéből lettek ábrázolva. Nikolai engem speciel nagyon érdekel, mint karakter, főleg hogy tudom, hogy az ötödik rész Nikolai és Brandon kapcsolatára fog fókuszálni. Ezt biztos olvasni fogom és remélem magyarul mielőbb meg fog jelenni. Landonból viszont most lett teljesen elegem, mert ebben a részben párszor jó erősen képen vágtam volna. Mikor direkt jött és jól belezavart Jeremy és Cecily kapcsolatába majd pedig magában jót szórakozott a káoszon, amit hagyott maga után. Nem értem Cecily korábban mit evett rajta, mikor teljesen egyértelmű, hogy csak egy önimádó, egoista pszichopata, aki senkivel és semmivel nem törődik saját magán kívül. Talán még Killiannél is rosszabb. A negyedik résznek Landon a férfi főszereplője… hát nem tudom, hogy érdekel-e egyáltalán ez a könyv vagy sem. Meglátjuk.

Habár a sorozat harmadik része egy új főszereplő páros történetére fókuszál, a könyv szerkezeti felépítése, a sok erotika, a történetszálak fejlődése nagyjából hasonló módon épül fel, mint ahogy azt az első könyvben láthattuk. Viszont Jeremy-t és Cecily-t sokkal jobban megírt és szerethetőbb karaktereknek tartom, bennük van élet, bennük van szív és ész, itt nem csak az esztelen erotika a lényeg. Hanem igenis vannak érzelmek a kapcsolatukban és így a könyvben is, és talán épp ez az ami miatt ez a könyv számomra jobban működött. Vannak itt kemény dolgok, így aki szereti az ilyesmit az se marad élmények nélkül. Annak viszont én kifejezetten örülök, hogy Jeremy legalább sokkal emberibb és normálisabb módon bánt Cecily-vel, miközben azért igenis művelt sötét és kegyetlen dolgokat, de legalább azokat nem élete szerelmével tette meg, hanem azokkal akik ártani akartak a lánynak vagy a kapcsolatuknak. És épp ilyen férfi főszereplő kell egy szerintem jó kis dark romance könyvbe.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/rina-kent-god-of-wrath-a-harag-istene

Értékelés: 5/4

Rina Kent: A Gyűlölködés Istene (Istenek öröksége 1.)

Fülszöveg:

Killian Carson egy kifinomult, elbűvölő külső mögé rejtőző ragadozó. Hidegvérű, manipulatív és romlott. Kisugárzása és intelligenciája révén bolonddá tart mindenkit, Glyndon azonban rögtön keresztüllát rajta. Látja benne a pszichopatát, és bár az esze azt súgja, hogy meneküljön, a lelke mélyén titkon tudja, hogy a szörny üldözni fogja…és hogy ő azt szeretné, ha elkapná.

Glyndon King sosem érezte, hogy bárkinek is a kedvence lenne. A családjában az anyja és a fivérei rendelkeznek művészi tehetséggel, és Glyndon tudja, hogy ő sosem ér majd fel senki elvárásaihoz. De Killian? Ő nem támaszt vele szemben elvárásokat azon túl, hogy Glyndon most az övé. Az sem számít, hogy a főiskoláik versengenek egymással, kettejük másokat kizáró, mindent felemésztő szenvedélye minden mást elfojt.

De valóban képes-e két összetört lelkű ember begyógyítani egymás lelki sebeit? Képes-e sötét és bűnös vágyuk győzedelmeskedni a múltjuk felett? És amikor kiderül, hogy ez a két múlt még nyugtalanítóbban összefonódik, mint azt korábban hitték, akkor két lehetőség áll előttük: megerősödve kerülnek ki a harcból vagy a vesztükbe rohannak.

Még mindig tartom a véleményem, hogy a dark romance könyvek nem nekem valók. És nem azért mert nem bírnám a sötétebb témákat vagy mert nem élvezem a sok-sok gyakran igen explicit erotikus részt. Hanem azért mert ezeknek a könyveknek a nagy része arról szól, hogy a férfi főszereplő hogyan bántja, abuzálja és igen sokszor megerőszakolja a női főszereplőt a szerelem nevében vagy mi a szösz és én ezzel sehogy se tudok azonosulni. Egy igazi és jól megírt dark romance könyvnek sosem arról kellene szólnia, hogy a férfi főszereplő bántja a női főszereplőt, de úgy tűnik az írók ezen a sablonon valahogy sosem tudnak tovább lépni. Én tényleg újra és újra próbálkozom ezzel a műfajjal, de valahogy mindig csak felidegesítem magam rajta.

Hogy lássátok ismét próbát tettem és igenis nem adom fel, néha a kezembe veszek egy-egy ilyen könyvet, hátha most valami jobb történetet kapok és valamelyik végre tetszeni fog. Rina Kent könyveit több helyen ajánlották már, hogy ezek tényleg jók a műfajon belül, így gondoltam próbát teszek vele. Több könyvsorozata megjelent külföldön, ide haza nálunk még nem olyan sok, és én kiválasztottam ezek közül az egyiket és annak kezdtem neki. Az Istenek öröksége sorozat hat részből áll, magyarul eddig három jelent meg és minden könyvben egy másik főszereplő páros történetét ismerhetjük meg. Ennyi információm volt a kezdéshez és nagyon bizakodva kezdtem neki az első résznek.

Aztán képzelhetitek mekkorát koppantam mikor rögtön az első fejezetekben egy nemi erőszakkal indítunk én meg fogtam a fejem, hogy hát ez nem lehet igaz. És rögtön ki is jelentem, igenis nemi erőszak amit Killian művelt, mondjon nekem bárki bármit, és ha később a könyvben az írónő próbálja is árnyalni ezt az egészet, a tényeken az semmit nem változtat. Még az sem, hogy Glyndon se tekinti annak a dolgot, mert hát akkor is az. És ennek az ellenkezőjéről senki se fog soha engem meggyőzni.

Egy ilyen váratlanul durva kezdés után némileg megcsappant az érdeklődésem a történet iránt és felmerült bennem a gondolat, hogy én ezt abbahagyom és nem olvasom végig. Olyan viszont nem volt még hogy én egy megkezdett könyvet nem fejeztem be, akkor sem, ha végigszenvedtem magam rajta. Ha elkezdek egy könyvet befejezem ha világ a világ, és maximum aztán jól lehúzom egy kritikában, hogy miért is volt az egy borzalmas olvasmány. Viszont ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy a történet olvasás közben valahogy mégis magába szippantott és a kezdeti nehézségeken átlendülve a végére érve mégsem tudom teljesen utálni.

Az bosszant az egészben, hogy ha az elején nem ilyen durván indul, hanem mondjuk egy kicsit „lightosabban”, akkor azt mondanám rá, hogy nem is olyan rossz ez a könyv, sőt kifejezetten jóra értékelném. Killian és Glyndon mindketten jó karakterek a maguk módján és örültem a váltott nézőpontos történetmesélésnek, mert tudjátok, hogy ez az egyik kedvencem. Azt most inkább hagyjuk, hogy ezek ketten hogy találkoztak, mert inkább arra az első pár fejezetre nem akarok gondolni, inkább arról szeretnék beszélni, hogy miért volt annyira érdekes számomra a kettejük kapcsolata.

Killian egy igazi rideg és könyörtelen pszichopata és ezt nem lehet szebben mondani, mert hát tényleg az. Teljesen megszállott módon Glyndon nyomába ered és kitalálja, hogy márpedig a lány övé lesz és kész, és ebbe senkinek nincs semmilyen beleszólása. Mert ha Killian akar valamit, azt meg is szerzi. Aztán nem épp kedves és szívmelengető módszerekkel Glyndonra akaszkodik és addig kísérti a lányt, amíg azt meg nem töri. Jó volt beleolvasni Killian fejébe, mert mindig érdekes egy ilyen sötét és beteg elme gondolatait megismerni, még ha néha szívesen fejbe vágtam volna valamivel, akkor is.

Nekem az tetszett a legjobban, hogy Killian pontosan tudta kicsoda, és azt is hogy mit kell tennie, hogy ennek ellenére helye legyen a normális emberek között. Gyerekkorától kezdve elrejtette az igazi sötét énjét és próbálta normálisnak mutatni magát amennyire csak lehetett, hogy azért ne meneküljön mindenki előle sírva és teli nadrággal, bár azt inkább hagyjuk, hogy azért nem végzett ezen a téren tökéletes munkát. Tudja, hogy más mint a többiek, de mégis visszafogja magát amennyire csak lehet, és aztán nagy meglepetésére épp Glyndon lesz az a személy, aki előtt végül teljesen elengedheti magát és aki mellett valóban önmaga lehet. Killian tehát teljesen önazonos és nem próbálja másnak mutatni magát, mint ami, és pontosan tisztában vele, hogy milyen rossz ember. 

Killian és Glyndon

És itt térjünk át a lányra, mert habár az elején Glyndon egy csendesebb jó kislánynak tűnik, aki magába fordult és aki egy halott barátját gyászolja, aki sosem a társaság központja, és aki a családjában szintén kirekesztettnek érzi magát, aztán elég hamar kiderül, hogy ő sem teljesen százas. Mert Glyndon se normális, hisz egy normális nő sikítva és fejvesztve menekülne egy Killian féle férfi elől, főleg azok után amit művelt vele a könyv elején. Glyndon pedig nem hogy nem menekül hanem szinte mindig Killian karjaiban köt ki és közben rájön, hogy ő márpedig szereti a durva és erőszakos erotikát, és habár fél a férfitől, mégsem tud tőle sokáig távol maradni.

Killian szerintem sokkal érdekesebb és komplexebb karakternek sikerült, még akkor is ha egy sötét pszichopata, aki nagyjából senki és semmi iránt nem érez semmit. Glyndon mellette elég egyszerű és egysíkú karakter lett, hisz sok ilyen elnyomott és meg nem értett jó kislányról olvastam már, aki egy vadabb pasitól rájön, hogy ő márpedig igenis tud rossz lenni és végül megtanulja szeretni önmagát és igazi önbizalmat szerez. Glyndon tehát nem került közel a szívemhez és igenis sablonos karakternek tartom. Az viszont tetszett ahogy Glyndon hatására Killian végül megpróbált normális emberi módon viselkedni a végére, és habár sokszor erőszakos, kemény és harsány volt a lányhoz, lettek azért szép és már-már romantikus pillanataik is, amikor szinte aranyosnak mondtam volna őket. Bár az esetek nagy részében az aranyostól igen távol álltak ezek ketten, inkább csak egy bántalmazónak és toxikusnak tűnő kapcsolatnak lehetne az övékét jellemezni a könyv nagy részében.

A könyv központi történetszála Glyndon és Killian egymásra találása némi egyéni családi drámákkal vegyítve, és mellé kaptunk egy kis rejtélyt is, ami némileg kiszámítható volt, de mivel ez csak egy mellékszálként funkcionált a történetben, így mondom oké, ez belefér. Sokkal érdekesebb számomra viszont a történet háttere és hogy három rivális elit klub tagjai, az Elitek, a Hitetlenek és a Kígyók versengenek egymással a népszerűségért vagy igazából nem is tudom miért, hisz mindenkinek meg van a saját klubja és nem értem miért nem tudnak magukkal foglalkozni.

De ahogy látom az összes további könyvben a főszereplő párosok ellenkező klubokból jönnek majd össze, szóval gondolom végig ez az ellenségeskedés lesz a háttere a drámáknak. Killian és Glyndon mellett megismerhetünk rengeteg egyelőre csak mellékszereplőt, akik később saját könyvet kapnak majd, és ezek közül a karakterek közül némelyik jobban érdekel, mint a másik, de azt szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy a Hitetlenek eddig a legérdekesebb karakterek. Jeremy, Nikolai és Gareth mind érdekesnek tűnnek, és azokat a részeket, amikben ők lesznek a főszereplők mindenképp el fogom olvasni.

Külön plusz kis adalék, hogy kaptunk néhány kiegészítő fejezetet egy-egy szülő szemszögéből, amit először nem tudtam hova tenni, mert hirtelen nem értettem kik ezek a random karakterek és minek kellenek ide. Azóta már utána olvastam, hogy ezek a fejezetek valamiféle fanservice-ként működnek az írónő részéről, mert nagyjából az összes mostani karakterünk szüleinek meg vannak a saját könyveik, és a régi nagy rajongóknak onnan lehetnek ők ismerősek. Én egyik szülő könyvét se olvastam eddig, így nekem nem sok pluszt adtak hozzá az élményhez ezek a fejezetek, de az írónő nagy rajongói biztos értékelték mindezt.

Ha az első néhány keményebb fejezetet kihagyta volna az írónő és valami enyhébb drámával indított volna, akkor azt tudnám mondani, hogy annak ellenére hogy a dark romance továbbra sem az én műfajom, mégis tetszett valamennyire ez a könyv. Killiant roppant érdekes karakternek tartom és imádtam a fejében lenni és a gondolatait olvasni, akármennyire sötét és zavaros volt néha. Glyndon mellette a tipikus szürke kisegér jó kislány, akiről kiderül mégse olyan jó kislány, és ennél nagyobb klisét kitalálni sem lehetne. Tetszett ahogy formálták egymás karakterét, és az amilyen hatással voltak egymásra. Akármennyire fura a kapcsolatuk és akármennyire is súrolja a bántalmazó kapcsolatok határát igen gyakran, valahogy mégis egymásnak lettek ők teremtve és kiegészítik egymást. A kemény kezdést azonban nem tudom tolerálni, és ez az ami igen sokat levett számomra a könyv élvezeti értékéből. Nem tudom, hogy el fogom-e olvasni az Istenek öröksége sorozat összes részét, de azokat biztosan amelyikben a Hitetlen srácok a főszereplők.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/rina-kent-god-of-malice-a-gyulolkodes-istene

Értékelés: 5/3