Clary Fray (Lily Collins) egy rejtélyes gyilkosságot követően rájön, hogy különleges képességekkel rendelkezik, és a világ, amiben eddig élt nem is olyan átlagos, mint amilyennek képzelte. Miután édesanyja (Lena Headey) eltűnik, Clary csatlakozik az Árnyvadászok csapatához, akik megmutatják neki New York valódi arcát: egy démonokkal, vámpírokkal, vérfarkasokkal, félelmetes lényekkel teli világot. Az ősidők óta tartó küzdelemnek most már Clary is részesévé válik, és az Árnyvadászokkal együtt veszi fel a harcot a démonok ellen. (Forrás: port.hu)
Több mint egy éve várok erre a filmre, régóta a könyvek rajongója vagyok, már az elejétől, a castingtól kezdve nyomon követtem a film készítésének folyamatát, és tavaly ilyenkor még úgy voltam vele... mikor lesz már jövőre és mikor láthatom a filmet? Akkor azt hittem sosem jön el ez a nap. Nos, mégis eljött. Megérte várni erre a filmre, mert a könyvadaptációk közül a jobbak között van helye. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a kritika sajnos spoileres lesz, és mint rajongó nem tudom kikerülni a szubjektív véleményformálást, így most belátom, ez nem egy objektív kritika lesz. Hanem egy rajongó vallomása. Tehát, mint könyvadaptáció majdnem tökéletes, egészen a könyv történetének filmre vitelétől kezdve a a megfelelő színészek kiválasztásán át, az apróbb változtatásokkal/átírásokkal és a történet egyszerűsítésével. Persze tudtam, hogy nem a könyvet fogom szóról-szóra visszakapni, és azt is tudtam, hogy pár dolgot megváltoztattak a könyvhöz képest, de ezek a változtatások nem mentek a történet kárára.
Na, de nézzük az elejétől. Mint már az előbb említettem pár dolgot megváltoztattak, és leegyszerűsítettek, kevesebb helyszínen játszódik a cselekmény, szálakat vontak össze, hagytak ki, mert hát egyszerűen nem lehetett mindent belerakni a filmbe. Például a történet nem a klubban kezdődik, mint a könyvben, hanem Claryék házában otthon. Vagy épp Simon nem változik patkánnyá, hanem a vámpírok emberként rabolják el, vagy épp Simont megmenteni nem csak Jace és Clary megy, hanem velük tartanak a Lightwood testvérek is. Ilyen ezekhez hasonló kis apró változtatások vannak a filmben, amelyek ésszerűek, szükségesek, és nem annyira zavaróak, sőt, némelyik még pozitív változás is, így ezek nem zavartak. A történet logikusan halad előre, véleményem szerint a könyv ismerete nélkül is érthető mi miért történik a vásznon (és ez nagyon fontos kritérium!), szép zenék kísérik a filmet végig, csodálatos a látvány és hála az égnek az egész filmnek nem egy romantikus, rózsaszín maszlag légköre van, hanem sötétebb és komorabb az egész. Az akciódúsabb jelenetek közül egyértelműen a Dumort hotel harci jelenete a kedvencem, mikor elkezdik a bunyót az valami csodás, az érzelmesebb jelenetek közül mi más lehetne mint az üvegházas jelenet, gyönyörű volt az egész környezet, mikor éjfélkor kinyíltak a virágok, és pont odaillett a Demi Lovato szám, ahova rakták.
Külön plusz pont, hogy felirattal ment a moziban a film, az eredeti nyelvet semmi nem múlhatja felül, ezúton is köszönet érte a magyar forgalmazónak. A felirat profin lett elkészítve, nem úgy, mint anno Az éhezők viadaláé, és egy rajongó minek is örülhetne jobban, minthogy rengeteg szöveg a könyvből lett átvéve, sokszor szó szerint. A sötétebb és komorabb hangulat mellett ott maradt párhuzamosan a Cassandra Clare könyveire jellemző elengedhetetlen humor, ebben ugyebár Simon jeleskedett, sok vicces poén szintén a könyvből lett a filmbe rakva. A mágikus elemekre se lehet panasz, szép volt a CGI, ijesztőek a démonok és mindenki, akinek annak kellett lennie.
És a végére maradt a színészek teljesítmények értékelése. A casting során nem lehetett okunk a panaszra, majdnem minden szerepre eltalálták a tökéletes szereplőt, Lily Collins, Jamie Campbell Bower és a többiek kihozták magukból, amit lehetett, és még a mellékszereplőkre se lehet panasz. Az én személyes kedvencem Robert Sheehan, és az ő Simonja, ami vicces, mert a könyvben Simont bírom a legkevésbé, de Robert Sheehan olyan tökéletesen alakította őt, hogy le a kalappal előtte. A kedvenc karakterem a könyvben Magnus, aki ugyebár elég keveset szerepel az első részben, így a filmben is, bár kaptunk egy-két plusz Magnus jelenetet, ennek csak örülni lehet. Kicsit féltem, hogy Godfrey Gao mit alakít, de nem találtam benne kivetni valót, bár még nem volt arra lehetősége, hogy jobban bemutathassa Magnus karakterét, így nem őt hibáztatom azért, mert mégse ütött akkorát a vásznon.
Egyetlenegy negatívumot találtam a filmben, és sajnálom de ezt nem tudom figyelmen kívül hagyni és csakis ezért jár a negatív pont. Ez pedig Valentine karaktere. A filmes Valentine kilométerekre van a könyvestől, és még csak ha az lenne a gond, hogy külsőre nem passzol, akkor nem kötekednék, és nem Jonathan Rhys Meyersel van bajom, imádom őt, az egyik kedvenc színészem, és nem az ő játékát szólom le, hanem azt, amit az írók és a készítők tettek Valentine karakterével, magával a karakterrel. Nekem ez a fonatos, bőrszerkős, félmeztelenül ugráló Valentine nem jön be, sőt ellenszenves, habár azt el kell ismernem, hogy JRM tökéletesen alakított a vásznon, csak épp nem azt a Valentinet, akit én akartam látni (vagyis a könyves hideg, megfontolt, számító és mindenkit manipuláló öltönyös férfit).
Igazából még rengeteg dolgot írhatnék a filmről, de nem akarok minden egyes képkockát elemezni. Szerintem remek könyves adaptáció lett, eltekintve Valentine karakterének drasztikus átalakításán kívül, és csakis ezért van a mínusz pont. Jövőre érkezik a második rész, a Hamuváros, kíváncsian várom a casting híreket, remélem a folytatás ennél még jobb lesz, és remélem nem fordul át valami (nem mondom mihez hasonló) pénzhajhász és tini franchise dologba ez az egész.
Értékelés: 10/9
Előzetes:
Na, de nézzük az elejétől. Mint már az előbb említettem pár dolgot megváltoztattak, és leegyszerűsítettek, kevesebb helyszínen játszódik a cselekmény, szálakat vontak össze, hagytak ki, mert hát egyszerűen nem lehetett mindent belerakni a filmbe. Például a történet nem a klubban kezdődik, mint a könyvben, hanem Claryék házában otthon. Vagy épp Simon nem változik patkánnyá, hanem a vámpírok emberként rabolják el, vagy épp Simont megmenteni nem csak Jace és Clary megy, hanem velük tartanak a Lightwood testvérek is. Ilyen ezekhez hasonló kis apró változtatások vannak a filmben, amelyek ésszerűek, szükségesek, és nem annyira zavaróak, sőt, némelyik még pozitív változás is, így ezek nem zavartak. A történet logikusan halad előre, véleményem szerint a könyv ismerete nélkül is érthető mi miért történik a vásznon (és ez nagyon fontos kritérium!), szép zenék kísérik a filmet végig, csodálatos a látvány és hála az égnek az egész filmnek nem egy romantikus, rózsaszín maszlag légköre van, hanem sötétebb és komorabb az egész. Az akciódúsabb jelenetek közül egyértelműen a Dumort hotel harci jelenete a kedvencem, mikor elkezdik a bunyót az valami csodás, az érzelmesebb jelenetek közül mi más lehetne mint az üvegházas jelenet, gyönyörű volt az egész környezet, mikor éjfélkor kinyíltak a virágok, és pont odaillett a Demi Lovato szám, ahova rakták.
Külön plusz pont, hogy felirattal ment a moziban a film, az eredeti nyelvet semmi nem múlhatja felül, ezúton is köszönet érte a magyar forgalmazónak. A felirat profin lett elkészítve, nem úgy, mint anno Az éhezők viadaláé, és egy rajongó minek is örülhetne jobban, minthogy rengeteg szöveg a könyvből lett átvéve, sokszor szó szerint. A sötétebb és komorabb hangulat mellett ott maradt párhuzamosan a Cassandra Clare könyveire jellemző elengedhetetlen humor, ebben ugyebár Simon jeleskedett, sok vicces poén szintén a könyvből lett a filmbe rakva. A mágikus elemekre se lehet panasz, szép volt a CGI, ijesztőek a démonok és mindenki, akinek annak kellett lennie.
És a végére maradt a színészek teljesítmények értékelése. A casting során nem lehetett okunk a panaszra, majdnem minden szerepre eltalálták a tökéletes szereplőt, Lily Collins, Jamie Campbell Bower és a többiek kihozták magukból, amit lehetett, és még a mellékszereplőkre se lehet panasz. Az én személyes kedvencem Robert Sheehan, és az ő Simonja, ami vicces, mert a könyvben Simont bírom a legkevésbé, de Robert Sheehan olyan tökéletesen alakította őt, hogy le a kalappal előtte. A kedvenc karakterem a könyvben Magnus, aki ugyebár elég keveset szerepel az első részben, így a filmben is, bár kaptunk egy-két plusz Magnus jelenetet, ennek csak örülni lehet. Kicsit féltem, hogy Godfrey Gao mit alakít, de nem találtam benne kivetni valót, bár még nem volt arra lehetősége, hogy jobban bemutathassa Magnus karakterét, így nem őt hibáztatom azért, mert mégse ütött akkorát a vásznon.
Egyetlenegy negatívumot találtam a filmben, és sajnálom de ezt nem tudom figyelmen kívül hagyni és csakis ezért jár a negatív pont. Ez pedig Valentine karaktere. A filmes Valentine kilométerekre van a könyvestől, és még csak ha az lenne a gond, hogy külsőre nem passzol, akkor nem kötekednék, és nem Jonathan Rhys Meyersel van bajom, imádom őt, az egyik kedvenc színészem, és nem az ő játékát szólom le, hanem azt, amit az írók és a készítők tettek Valentine karakterével, magával a karakterrel. Nekem ez a fonatos, bőrszerkős, félmeztelenül ugráló Valentine nem jön be, sőt ellenszenves, habár azt el kell ismernem, hogy JRM tökéletesen alakított a vásznon, csak épp nem azt a Valentinet, akit én akartam látni (vagyis a könyves hideg, megfontolt, számító és mindenkit manipuláló öltönyös férfit).
Igazából még rengeteg dolgot írhatnék a filmről, de nem akarok minden egyes képkockát elemezni. Szerintem remek könyves adaptáció lett, eltekintve Valentine karakterének drasztikus átalakításán kívül, és csakis ezért van a mínusz pont. Jövőre érkezik a második rész, a Hamuváros, kíváncsian várom a casting híreket, remélem a folytatás ennél még jobb lesz, és remélem nem fordul át valami (nem mondom mihez hasonló) pénzhajhász és tini franchise dologba ez az egész.
Értékelés: 10/9
Előzetes:
