Benina: Milan könyve (Bíborhajú 4.)

Fülszöveg:
Történet egy Iudexről, aki elvesztett valakit, és életében először akkor kezdett érezni.
Eltűnt a Testőröm! Nem mintha szükségem lenne testőrre, éppen nekem. Milan vagyok, Moldomus Iudexe! Tisztavérű! Bíborhajú! Nincs szükségem apró termetű, vörös hajú, tudálékos és felettébb bosszantó Trixie Testőrre! A nagyanyjánál is öregebb vagyok, mégis hogyan védelmezhetne ő engem?
Mégis meg fogom keresni! Hogy miért? Mert! Csak! Az enyém, és kész! A fajtámból már csak ketten maradtunk. Vagy mégsem?
Itt van ez a lány: Kendare, akinek éppolyan a szeme, mint a Testőrömnek, és éppen olyan bíborfénnyel izzik, mint Claire White. Ha elalszik, magával ragad az álomvilágába, ami talán valóságos. Ha pedig felbosszantják, kékesen füstölög. Komolyan! Együtt indulunk Trixie keresésére, mielőtt baja esne, mielőtt más találná meg, mielőtt egyáltalán eszembe jutna, hogy miért is akarom olyan bőszen megtalálni. Márpedig a jeget felolvasztja a tűz!

Benina Bíborhajú sorozata ott van a kedvenceim között, főképp a második könyvtől szerettem meg nagyon az írónő stílusát és a világot, amit megteremtett. Semmi egyedi, mindent láttunk már itt vagy ott, mégis magával ragadott a történet, imádom a mellékkaraktereket, de a főszereplők se annyira idegesítőek vagy nyálasak, hogy ne lennének totálisan elviselhetetlenek. Az elvileg trilógiának indult könyvsorozat kibővült még két könyvvel, és a negyedik idén ősszel érkezett meg a könyvesboltok polcaira. Ahogy a címből sejteni lehet most Milan sorsa kerül a középpontba, hisz már a harmadik könyv végén voltak arra utalások, hogy neki van még dolga, és hogy az egész számára nem ott fog befejeződni.

A történet természetesen ott folytatódik ahol abbamaradt és a korábbi főszereplők helyét mások veszik át. Claire és Kellan kicsit a háttérbe vonul (ami meglehetősen jót tett a karakterüknek és a róluk való véleményemnek), és átadják a rivaldafényt Milannak, Trixie-nek és Kendare-nek. Elvileg ez Milan könyve lenne, ezért arra számítottam, hogy ő lesz a maximális főszereplő, mint Claire volt korábban, de ez nem így történt, sőt... néha úgy éreztem, hogy ez nem is igazán Milan, hanem inkább Kendare könyve lett. Az egyik szálon tehát Milan keresi az elrabolt testőrét, Trixie-t, a másikon megismerhetjük az új szereplőnket Kendare-t, akinek fontos szerepe lesz Trixie megtalálásában, a harmadikon meg kapunk egy kis Claire és Kellan párost, mert hát azért ők sem ülnek a babérjaikon. A három szál szépen fut egymás mellett, egymást kiegészítve, persze Milan és Kendare történetszála jelenleg egy kicsit fontosabb, miközben a Claire-ékkel történtek pedig majd az ötödik könyv fő cselekményét vetítik előre. Mert igen, lesz még egy ötödik könyv is a Bíborhajú sorozatban. (Én ennek örülök. :)

Trixie és Milan (Benina rajza a könyvből)

Bevallom őszintén Milan nekem csak a harmadik könyvre lett kedvenc, korábban nem tűnt fel túl gyakran, vagy csak bennem nem hagyott mély nyomokat. A lényeg, hogy végül megszerettem a kis "jégiudexet" és a kapcsolatát a testőrével Trixie-vel. Tetszett, ahogy Milan mindenáron meg akarta találni a lányt és az álombéli találkozásaik pedig nagyon romantikusak és meghatóak voltak. Milan és Trixie tényleg egymásnak lettek teremtve, mégis... a korábbi nem épp zökkenőmentes kapcsolatuk hirtelen szerelemmé való átalakulása mintha egy kicsit túl gyors lett volna. Persze, értem én, hogy Milan csak megjátszotta magát a lány előtt, és hogy tulajdonképpen az elejétől vonzódott hozzá, mégis a végén túl könnyen változtatott a véleményén és vallotta be az igazi érzéseit. Nem tudom... annak ellenére, hogy nagyon vártam a történetszálukat, mintha egy kis hiányosságot véltem volna felfedezni benne.

Nem tudom megmagyarázni miért, de nekem Milan helyett inkább Kendare tűnt ki ebből a könyvből, mintha inkább ez Kendare könyve lett volna. Láthatjuk, hogy egy normálisan nevelkedett, átlagos lány hogyan reagál ha véletlenül belekerül ebbe a mágikus világba. Benina hitelesen mutatta be az egészet, nem úgy, mint más könyvek esetében, ahol a főhős gyakorlatilag mindennel könnyen megbirkózik az elején. Kendare segít Trixie megtalálásában, közben meg szerelembe esik.... ez is mintha egy kicsit túl gyorsan történt volna. Az elején fura volt, hogy Wentworth és Kendare együtt lesznek, és nekem hiányzott a Wentworth nézőpont, hiszen őt nagyon szerettem korábban, és így gyakorlatilag nem értettem, hogyan szeretett ki hirtelen Claire-ből, mikor ezelőtt teljesen odáig volt érte, és helyette hogy szeretett bele ilyen hirtelen Kendare-be. Persze aranyosak voltak együtt meg minden, de számomra a dolgok túl gyorsan történtek közöttük.

Igazából mindkét kapcsolat ábrázolása, mármint a Milan/Trixie és Kendare/Wentworth páros esetében azt éreztem, hogy túl gyorsan alakulnak a dolgok, mintha el lett volna kapkodva az egész. Ennek ellenére nem volt velük semmi bajom, a két párostól kaptunk rengeteg érzelmesebb jelenetet, amelyek nem lettek se giccsesek, se nyálasak, hanem inkább aranyosak. Persze nem csak a romantika uralta a könyvet, voltak itt még rejtélyek is, hiszen kiderül, hogy milyen gonosz irányítja Lariont, ezzel egy új ellenség tűnik fel a színen, akinek szintén később lehet nagyobb szerepe, plusz voltak harcok, varászlatok, veszekedések, vagyis minden ami ezelőtt is. Claire és Kellan mint említettem most háttérbe szorultak, és így egészen elviselhetőek voltak, sőt olyan irányba haladt a történetszáluk, ami még engem is érdekel, így várom az ötödik könyvet.

Talán elfogult vagyok a Bíborhajú sorozattal, de megadom a max pontot, mert szerintem megérdemli, még ha elég rövid a könyv és nem tökéletes, akkor is. A végén kaptunk egy kis ajándékot, vagyis pontosabban néhány maga Benina által rajzolt képet a fontosabb karakterekről. Mindegyik pontosan olyan, mint ahogy a fejemben elképzeltem őket, kivéve Kellant. (A Kellan rajz szerintem borzalmas.) A borító pedig ismét ötletes és nekem nagyon tetszik. Kár, hogy csak egy év múlva érkezik a folytatás.
Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/benina-milan-konyve
Értékelés: 5/5

Benina: A boszorka városa (Bíborhajú 3.)

A történet:
Méltó vagy rá? Kellan Black a Sellők átkának hála beléphet a boszorkák ősi városába, Moldomusba. Az ok, amiért vállalja a megalázó szerepet, hogy kivívja a Méltóságot, mellyel elnyerheti szerelme, az egyik Utolsó, Bíborhajú Boszorka, Claire White kezét. Világok sorsáról dönthetsz, és megváltoztathatod a jövőt. Claire Moldomusba menekül legnagyobb ellensége, az apja támadásai elől. Hamarosan rá kell döbbennie, hogy a csodálatosan tiszta városban minden más, mint aminek első látásra gondolta. Az új bonyodalmak régi ellensége karjába kergetik, és onnantól kezdve kőkemény döntéseket kénytelen meghozni. Belehaltam, kiürültem, állattá váltam nem bírtam érezni többé. Victoria Cat, akit Boszorkák védelmére teremtettek mindenét elveszíti, amikor egy Testőr életét előbbre helyezi egy Bíborhajúnál. A több mint négyezer éves szolgalelkű lény története életre kel a lapokon. A Bíborhajú trilógia befejező része feltárja a mágia rejtekeit, elfújja a homályt, és beavat a titkaiba. Figyelj! Nehogy szem elől téveszd a sárkányt!

Az első könyv egy átlagos YA könyv volt számomra, semmi különleges, így aztán nem is erőltettem annyira, hogy olvassam a folytatást. Nagy meglepetésemre a második könyv kifejezetten tetszett, ha jól emlékszem max pontot adtam rá, és utána már sokkal kíváncsibb voltam a trilógia befejező részére. Így nekiveselkedtem A boszorka városának, nagy reményekkel és elképzelésekkel... és a könyv elolvasása után nyugodtan kijelenthetem, hogy nem csalódtam. (Persze kiderült, hogy ez mégsem trilógia, hanem lesz két folytatása, még nem tudom, hogy ennek örülnöm kellene vagy sem.)

Benina és Kemese Fanni eddig az élő bizonyítékai annak, hogy a magyar írók is tudnak sikeres és izgalmas YA könyveket írni, így az ilyen típusú könyveket kedvelő emberek igazán örülhetnek, hogy már magyar írók tollából is olvashatnak ilyen történeteket. Benina könyveit azért olvasom szívesen, mert szerintem remek írói stílusa van, olyan összeszedetten, szépen és kifejezően fogalmaz, amit még néhány külföldi író is megirigyelhetne. A Bíborhajú sorozat harmadik könyve ugyanolyan szerkezetben íródott, mint az előzőek. Váltott nézőpontos történetmeséléssel láthatjuk az eseményeket, pontosabban 4 nézőpontot kapunk, van aki fontosabb és van aki kevésbé az a fő cselekményszál szempontjából, mégsem tudom azt mondani Vickyre vagy akár Wentworthre, hogy untam volna őket. Sőt... Minden fejezet elején rövid kis idézet található, egy tetemes része az Anne otthonra talál című Lucy Montgomery könyvből, amit még régen olvasni akarok, csak valahogy mindig elfelejtem.

A történet maga ott folytatódik ahol korábban abbamaradt, vagyis természetesen nem pontosan ugyanott, de a cselekmény halad tovább. Claire a boszorkák városába, Moldomusba megy, hogy jelen legyen a másik Bíborhajú boszorka, Regina szülésénél és, hogy megismerje a boszorkák igazi otthonát. Kellan persze démon révén nem mehetne vele, de Claire addig erősködik, amíg a fiút beengedik a városba, persze csak bizonyos feltételek mellett. Közben persze Moldomus veszélybe kerül, a Tanács fia, Larion magához akarja ragadni a hatalmat és az indulatok lassan elszabadulnak és Moldomus nagy veszélybe kerül. Már említettem, hogy négy nézőpontunk van, ebből a Claireé és Kellané fontos a fő történetszál leírása miatt, Vicky közben elmeséli nekünk saját történetét, Wentworth meg tovább áradozik magában Claireről, és csak a végén lesz fontosabb szerepe a történetben.

Claire és Kellan még mindig nem a kedvenceim, mégsem tudom azt mondani, hogy bajom van velük. Ami kifejezetten tetszik, hogy nincs szerelmi háromszög, ezért hatalmas köszönet Beninának, mert ide egyáltalán nem hiányzik. Továbbá így a harmadik könyvre igazán át tudtam érezni Claire és Kellan szerelmét. Benina olyan szépen és kifejezően mutatja be nekünk, hogy nem éreztem az egészet nyálasnak vagy unalmasnak, tényleg elhiszem, hogy szeretik egymást, és tényleg látom, hogy miért van ez így. Sok könyvben, csak odabökik nekünk, hogy pl. a csaj szereti a pasit, de hogy miért azt már nem tudják megmagyarázni, csak annyi jön le az egészből, hogy azért van oda érte mert jól néz ki. Na itt ez nem így van.

A másik két nézőpontkarakterünk a végéig nem sokat ad a fő történetszálhoz, mégis számomra sokkal érdekesebbek voltak. Wentworth a második könyv óta nagy kedvencem, és habár itt nem nagyon éreztem indokoltnak, hogy nézőpontkarakter lett belőle, mégis szívesen olvastam az ő részeit. Remélem a végére megkapja majd a saját boldogságát és nem végig Claire után fog epekedni. Vicky története ugyancsak érdekes volt számomra, végre megtudhattuk honnan származik, miért lett ilyen, és annak kifejezetten örültem, hogy ő boldog befejezést kapott.

A Bíborhajú sorozatnak tehát ezzel a könyvvel nincs vége... korántsem lett lezárva a történet. Vulcan még mindig él, Larion hatalmas pusztítást vitt véghez és még mindig mesterkedik valamiben, és a halandók világa is veszélybe került. Ha jól tudom még két könyv lesz. A 4. könyv Milan könyve, vagyis gondolom átveszi Clairetől a főszereplői titulust és végre jobban megismerhetjük és megérthetjük majd a kissé jégszívű Iudexet. Őt egyre jobban megszerettem, főleg itt a 3. könyvben, így mindenképp elolvasom majd valamikor az ő könyvét. Ki nem hagynám, az biztos. A végén pedig ismét megjegyzem, hogy a borító még mindig tetszik, egyszerű, de nagyszerű. :)

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/benina-a-boszorka-varosa

Értékelés:

5/5

Benina: A boszorka démona (Bíborhajú 2.)

A történet:
Alig két hónap telt el azóta, hogy a boszorkányok legyőzték a zsoldosokat, és egyezséget kötöttek az Üldözőkkel. Claire és Kellan új városba költöznek, elkezdik az egyetemet. Próbálnak minél átlagosabban élni. Hétköznapi életük azonban nem tart sokáig… A Bölcs tudja egyedül, miért ad Claire-nek egy különleges ajándékot, és a Bölcs látja egyedül, ezzel merre fordul Claire élete. Aztán hirtelen feltűnik egy soha nem látott ismerős, és elszabadul a pokol! Egyik csapás követi a másikat, és csupán egyetlen lény van, aki képes segíteni Claire-nek átvészelni az új helyzetet élve és ép elmével: egy ellenség. Képes Claire félretenni az ellenérzéseit, hogy elfogadja a gyűlölt személy segítségét? Sikerülhet megmenteni mindenki életét?

Nem gyakran olvasok magyar íróktól, nem tudatosan hanyagolom őket, ez valahogy csak így alakult. Mellesleg régebben kevés nekem való magyar könyv volt, de hála az égnek egyre több jelenik meg a YA könyvek piacán, így ennek kifejezetten örülök. Hosszas huzavona után vettem a kezembe Benina Bíborhajú sorozatának első részét, ami tetszett, de mégse hagyott bennem mély nyomokat, átlagos könyv volt, mégis szép és szerethető írói stílussal. Így aztán nem törtem magam annyira, hogy olvassam a folytatást, és már egy ideje lehetőségem lett volna a második rész olvasására, de valamiért mégse vonzott. Aztán már úgy voltam vele, hogy essünk túl rajta, ha jelenleg nincs jobb ötletem. Nem vártam sokat a trilógia második részétől és el SEM TUDOM MONDANI MILYEN KELLEMESEN CSALÓDTAM!

Röviden: A boszorka démona nekem kifejezetten tetszett. De komolyan. Nem erre számítottam az első kötet után, így most teljesen meglepett az egész. Szinte faltam a sorokat, egy percig nem untam magam, és az elejétől a végéig tetszett (pár dolgot kivéve). Benina még mindig remekül ír, nagyon jól tette a Könyvmolyképző kiadó, hogy lehetőséget adott neki a könyvei megjelentetésére, mert Benina egy olyan tehetség, akit nem szabadott volna parlagon hagyni. Na, de mielőtt elkezdem sorolni miért tetszett tulajdonképpen ez a könyv annyira, kezdjük a kis hibákkal, vagyis nem éppen hibák ezek, csak olyan dolgok, amik nekem nem tetszettek, vagy épp nem értettem. Szóval, van egy az árnyékvilág a párhuzamosan fut a miénk mellett, és ugye Kellan halála után Claire oda megy át, hogy visszahozza magának a másik világbeli Kellant, mert ugye abba átmentődtek az igazinak az érzelmei meg egyebek. Ehhez nekem két hozzáfűznivalóm lenne, de ez tényleg csak saját vélemény. Egyrészt szerintem ez az árnyékvilág, ha a miénk ellentettje és párhuzamosan fut vele, akkor pontosan ugyanannak kellene ott történnie, mint az eredeti világban, csak épp ott mindenki és minden az eredetinek az ellentettje. Épp ezért kicsit fura volt az a felfogás, hogy van ami tényleg az ellentettje és van ami nem, mondjuk hogy egyes karakterek abban a világban nem is léteznek. Másrészt meg ugyebár az igazi Kellan meghalt, ezt Clairenek el kellene fogadnia, mert az a másik, az NEM Kellan, akárki akármit mond. És így kicsit hülyén lett megoldva Kellan visszahozása, remélem azért ezt nem ilyen könnyen oldották meg, hanem azért ebből még később lesznek konfliktusok, vagy ha nem, akkor ez tényleg furán lett kitalálva. Vagyis, szerintem a történet egyes részleteiben vannak hibák, amik lehet csak engem zavarnak, de ez a két dolgot akkor is nehezen emésztettem meg.

Mégis, ezek ellenére nagyon tetszett a könyv, mert a történet izgalmas és érzelmes volt egyszerre. Volt itt kaland bőven miközben Claire a másik világba utazott Kellanért, aztán a kalandok mellett szépen be lett mutatva a gyász leírása Kellan halála után, és hogy ezt miként (nem) dolgozta fel Claire. A karakterek valamiért most szintén sokkal szimpatikusabbak voltak, a kedvencem még mindig Jorja, de mellé most odakerült még Milan (mennyire bírtam a srácot, még ha keveset szerepelt, akkor is!), és nagy meglepetésemre Wentworth, a másik világbeli Zsoldos. Három nézőpontból íródott a történet, ami kifejezetten indokolt volt jelen esetben, így ez nem zavart, sőt mindhárom nézőpontot imádtam olvasni, Claire, Kellan és Wentworth, mindhárom történetszál szépen lett kidolgozva, nekem valamiért Wentworthé lett a kedvencem ahogy viszonzatlan szerelemmel ácsingózott Claire után, elég vicces volt az első rész ismeretében, de mégis megvett magának.

Alakul ez a történet és ennél jobban nem is várhatnám a 3. kötetet, még szerencse, hogy már megjelent, be kell szereznem mihamarabb, mert nagyon érdekel mi lesz a vége ennek az egésznek. Most még más könyvek vannak a várólistámon, de remélem mihamarabb sorra kerülhet a Bíborhajú utolsó kötete is.

UI: A borító még mindig csodaszép, a lángoló kereszt és a felirat gyönyörű betűstílusa nagyon bejövős. :)

Bővebb információk a könyvről

http://moly.hu/konyvek/benina-a-boszorka-demona

Értékelés: 5/5

Benina: A boszorka fénye (Bíborhajú 1.)

Már régóta érdekelt ez a könyv, de valahogy mindig valami más került a kezembe, vagy épp elfeledkeztem róla, de már régóta halogattam, és megkaptam kölcsönbe, így rászántam magam és elolvastam. Egy magyar írónő első könyve, épp ezért érdekelt annyira.

A történet:

"Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük.
A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik.
A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével?  A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny… Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.”

Őszintén be kell vallanom tetszett, persze nem volt tökéletes, de mégis megnyert magának. És az a fura, hogy egy magyar írónő írta, méghozzá ez az első könyve és ennek ellenére a stílusa, a fogalmazás, meg minden olyan mintha csak például egy amerikai könyvet olvasnék. Sőt, vannak olyan világhírű bestsellerek, amelyeket szerintem egyértelműen túlszárnyal. Elsőnek nézzük a történetet. Nem valami bonyolult, de mégis találó. Fiatalabb koromban oda voltam a boszorkányokért (a Bűbájos boszorkák sorozat volt a kedvencem) aztán jött a nagy vámpírláz és a boszik a háttérbe kerültek. Mégis Benina előhozakodik velük, és ráadásul ötletes módon. Tisztavérűek, Zsoldosok, Démonok, Üldözők meg miegymás… nagyon tetszettek ezek az elnevezések. Habár amint már írtam nem volt valami csavaros a történet, és szinte mindent előre tudtam, de mégis élveztem.

Akkor aztán térjünk át a szereplőkre. Claire nem lett a kedvencem (nekem soha nem a főhősök tetszenek), de valahogy mégis együtt tudtam vele érezni. A külseje alapján hasonlít hozzám és a jellemét tekintve is, talán ez ennek az oka. Aztán ott van Kellan a fél démon, fél boszorkány, aki ugyanígy nem hagyott bennem mély nyomot. Nem is tudom miért… valami hiányzott belőle… a külsejét leszámítva, nem volt nagyszám… egy kicsit érzelgős, egy kicsit védelmező… olyan egyhangú volt a karaktere, se nem volt rejtélyes, se nem vicces, nem tudom miért nem kedveltem meg. Talán a különlegesség hiányzott belőle, nekem mindig a különleges pasik jönnek be, akikben van valami egyedi (vagy a külsejükben vagy a személyiségükben).

Aztán van itt még a többi szereplő, Lin például, és bírtam, amikor az elején mindig veszekedtek Kellan-nal… aztán ahogy Kellan megjelenik, Lin a háttérbe szorul… David semmi nagyszám, aztán ott van Cameron és Jorja… Cameron olyan kis aranyos volt, nekem jobban bejött, mint Kellan, de talán az egész könyvben Jorja-t bírtam a legjobban. Teljesen el tudtam képzelni, ahogyan gyilkos tekintettel mered folyton Claire-re, mindig megmosolyogtam magamban, amikor ilyen történt. Ja és aki az elejétől a végéig idegesített az Maxine… húú az a csaj… Meg hát az egészet nem értem, mikor szinte mindenki azt mondja, hogy Maxine-nek rossz szándékai vannak, erre Claire mit csinál? Tovább barátkozik vele, pedig szinte mindenki óva inti tőle. Aztán meg persze a végén ő van megdöbbenve, mikor a lány elárulja őt. Oké, hogy barátnak hitte és bízott benne meg minden, de könyörgöm, ha minden egyes ismerőse azt mondogatja, hogy ne bízzon meg Maxine-ban, akkor hallgasson már rájuk… az még semmit nem jelent, hogy barátok voltak… hiszen megeshet, hogy valaki csak érdekből barátkozik velünk.

Ennyit akartam röviden, várom a folytatást, igyekszem azt is hamarosan beszerezni valahonnan.

Ui: a borító nagyon ötletes, egyszerű mégis nagyszerű, főleg a „Bíborhajú” felirat stílusa tetszik, nagyon szép az a betűstílus.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/benina-a-boszorka-fenye      
5/4