Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő (Tudor korszak 5.)

Fülszöveg:

Philippa Gregory újabb bestsellere VIII. Henrik első feleségének, Aragóniai Katalinnak a történetét tárja az olvasó elé, vagyis a neves angol szerző legnagyobb sikerkönyve, A másik Boleyn lány eseményeinek előzményét meséli el.
Catalina, a spanyol infánsnő, akit még gyermekkorában eljegyeztek Arthur walesi herceggel, alig tizenöt évesen érkezik Angliába, a Tudorok udvarába. Az ifjú házasok kezdeti idegenkedése szenvedélyes szerelembe csap át – csakhogy történetük hamarosan szomorú fordulatot vesz. Arthur merész kívánsága azonban meghatározza hitvese további sorsát…
Ahogy rajongói már megszokhatták, Philippa Gregory most is szokatlan szemszögből ábrázolja a történelmet. Újabb regényében nem a Boleyn Anna miatt félreállított, idősödő asszonyt ismerhetjük meg, hanem az ifjú hercegnőt, a vonzó és eszes, elszánt és állhatatos lányt, akit arra neveltek, hogy Anglia királynéja legyen, s aki addig küzd, míg meg nem szerzi azt, ami hite szerint megilleti.

Régen került már kezembe Philippa Gregory könyv, és eddig valahogy nem is éreztem, hogy mennyire hiányzott volna a történelem ihlette, valós történelmi személyek életét némi fikcióval vegyített stílusa. Egyik híres könyvsorozata a Tudor korszakban játszódik és VIII. Henrik valamint feleségei és gyermekei életét mutatja be minden egyes könyvben más és más főszereplővel. Máig nagy kedvencem A másik Boleyn lány és A Boleyn örökség, a sorozat első két része. Mindig is a várólistámon volt az a két könyv, amit idáig még nem sikerült elolvasnom. Most Az állhatatos hercegnő került elém.

Nem sokat tudtam a fülszövegen kívül a könyvről, de azért magamban elképzeltem azt, hogy miről fog szólni. Azt hittem ugyanazt a történetet olvashatom majd el, amit már egyszer átéltem A másik Boleyn lányban, így nagy meglepetésként ért, mikor rájöttem, hogy itt nem az idős Aragónia Katalinról fogok olvasni, hanem a fiatal spanyol hercegnőről, aki nagy reményekkel és célokkal érkezett alig 15 évesen Angliába. És nem csak a könyv eleje szól erről, hanem egész végig a fiatal Katain életének lehetünk szemtanúi. Uralkodásának nagyjából első tíz évéről szól ez a könyv. Épp emiatt lepődtem meg annyira, mert egyáltalán nem erre számítottam

A történet maga tehát meglepett, félig örültem neki, félig pedig nem. Hiszen szívesen olvastam volna ugyanazt a történetet is, amit korábban, csak épp Katalin szemszögéből. Engem érdekelt volna mi minden játszódik le a fejében, miután Henrik meg akart tőle szabadulni, hogy miként reagált a nagy vetélytárs, Boleyn Anna megjelenésére és cselszövéseire és hogy miként érte el nyomorúságban és szegénységben a végzete. Nem azt mondom, hogy nem kötött le a fiatal éveinek krónikái, mert érdekes volt a maga módján, de engem valamiért a már klasszikus korszak Katalin szemszögéből való bemutatása jobban érdekelt volna.

Mivel Aragóniai Katalin fiatal éveiről szól a könyv, így egy teljesen más korszakot ismerhetünk meg általa, ami azért mégsem annyira más, mint az a korszak, ami VIII. Henrik uralkodását jellemezte. Itt még Henrik apja ül a trónon, és Henrik csak egy kisfiú, a bátyja, Arthur helyette a trónörökös. Katalin is elsőnek Arthur felesége lett, hiszen a spanyol és angol szövetség e házasság révén kötettett meg az elején. Henrik apja ugyanolyan, mint a fia lesz később, és örültem a jövőre vonatkozó kis utalásoknak is. Apró kis jeleket rejtett el az írónő, előreutalt arra, amit már az előző könyvekből ismerhettünk. Közelebbi képet vetített magáról Henrikről, és némi magyarázattal szolgált arra nézve, hogy felnőve Henrik hogyan és miért lett olyan, amilyen. Itt a Tudor dinasztia létrejövetelét, kezdeti nehézkes éveiket figyelhetjük meg, ami végül VIII. Henrik és lánya I. Erzsébet uralkodásának idején éli a fénykorát.

Aragónia Katalint egy büszke, céltudatos, komoly és szinte szentéletű, erős királynőként ismerhettük meg a korábbi könyvekben. Mindenki szerette, tisztelte, a nép kedvence volt, ezért is tudott tőle Henrik olyan nehezen megszabadulni. Az írónő fogta ezt a mások által felvázolt képet és darabokra törte, bemutatva a fiatal Katalint, aki egy szemernyit sem jobb későbbi utódainál. Katalin karakterét darabokra töri és egy ugyanolyan hideg, számító és hatalomvágyó nőt csinál belőle, mint amilyen Boleyn Anna is volt. Őszintén tetszett ez a fordulat, mert erre se számítottam volna, és tetszett ahogy kétdimenzióssá vált általa maga a karakter és a történelmi személy, akit azt hittem, hogy már jól ismerek. Katalin szintén hazugságra alapozta az életét, és csakis emiatt válhatott belőle Anglia királynéja. Manipulálta Henriket, kihasználta a férfi gyengéit és szinte végig az orránál fogva vezette. Pontosan ugyanazt csinálta vele, amit a későbbi feleségei.

És mindezt miért? Nem tetszett a magyarázat. Nem éreztem elég erős indoknak és olyan "belemagyarázás" szaga lett így az egésznek. Számomra hihetetlen, hogy egy halottnak tett ígéret szerint élje valaki az életét, és kétlem, hogy a valóságban Arthur valaha ilyet kért volna Katalintól. A Katalin cselekedeteire adott okok hiteltelenek és elnagyoltak, nem magyarázzák meg a nő hazugságát. Sokkal jobb lett volna, ha mondjuk szimplán hatalomvágyból teszi, vagy a szülei parancsára, vagy mert Henrik annyira el akarja venni és nem tud kibújni a lánykérés alól. Így habár tetszett a karakter "bemocskolása" és a későbbi feleségek szintjére történő degradálása, mégis úgy éreztem, hogy a motivációi és az indokai elég mondvacsináltak, mintha maga az írónő se erőltette volna meg magát annyira.

A két nagy kedvenc, A másik Boleyn lány és A Boleyn örökség színvonalát meg sem közelíti, és a fentebb említett hibák miatt nem nyerte el a tetszésemet annyira, mint amennyire vártam. Katalin karakterének szinte teljes "kizsigerelése" viszont nagyon tetszett, talán ez sikerült a legjobban az egész könyvben. Amit még sajnálok, hogy egyik karaktert se sikerült megkedvelnem. Senki se nőtt a szívemhez, ami nagy baj, mert az talán segített volna a könyv iránti megítélésemen. Nálam ez csak egy erős közepes, és ezek után erősen gondolkozok azon, hogy elolvassam-e egyáltalán a sorozat utolsó darabját, A másik királynét, ami a skót királynő, Stuart Mária életéről szól. Sokak szerint az még ennél is gyengébb. Majd meglátjuk. Talán egyszer az is sorra kerül.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/philippa-gregory-az-allhatatos-hercegno
Értékelés: 5/3

Tudorok (The Tudors)

Sorozatokról még nem írtam korábban, pedig mindig is akartam, de mostmár pótolni fogom a lemaradásomat. Íme itt az első nagy kedvencem a Tudorok. Régi nagy favoritom, amit máig imádok. Mindig is érdekelt a Tudor kori Anglia története, már nem emlékszem hogyan lettem megszállott ezzel a témával kapcsolatban, de elsőnek könyveket olvastam róla és szinte mindent tudok VIII. Henrikről és a 6 feleségéről. Olvastam Philippa Gregory könyveit, történelmi könyveket, néztem filmeket róla... és aztán nem tudom hogyan de felfedeztem ezt a sorozatot, amit a Showtime vetített 2007 és 2010 között. A sorozat 4 évadot élt meg, és igen már két éve befejeződött. (Nekem az volt a szerencsém, hogy mikor felfedeztem a sorozatot, akkor már lement a 3. évad is, így a 4. befejező évadra nem kellett sokat várnom.)

Miről szól a sorozat:
VIII. Henrik fiatalon lett Anglia királya, akkor apja kérésére elvette a halott bátyja özvegyét a spanyol hercegnőt Aragóniai Katalint. Hosszú éveken keresztül boldogan éltek, született egy lányuk, de a fiú örökös váratott magára, ami egyre jobban ingerelte szegény Henriket, hiszen mindig is az volt a vágya, hogy kapjon egy fiú örököst. És mivel a felesége ezt nem tudta neki megadni, így folyamatosan szeretőknél keresett vigaszt, és egyre jobban eltávolodtak egymástól... és mikor Henrik hamarosan megismeri Boleyn Annát, aki teljesen az ujjai köré csavarja akkor egyre inkább világossá válik, hogy Aragóniai Katalinnak mennie kell, de mivel a Pápa nem érvényteleníti a válásukat így Henrik saját kezébe veszi az irányítást, ami nem csak az ő életét változtatja meg teljesen... hanem egész Angliáét. A sorozat VIII. Henrik uralkodásának és hat feleségének történetét meséli el.

Így indul a történet, az 1. évadban Henrik első felesége, Aragóniai Katalin, a szerető, Boleyn Anna és a válás körüli események állnak a központban, a 2. évadban már a 2. feleség Anna, a Bolyen család és a tragédiájuk a fő téma... a 3. évad a 3. feleség, Jane Seymour és a 4. feleség Klevei Anna történetét meséli el, míg az utolsó évad az utolsó két feleségnek állít emléket.

Sokan kritizálták anno ezt a sorozatot, főleg a kritikusok és a történészek, hogy sok helyen történelmileg helytelen... kérdem én, egy sorozatnak miért kellene történelmileg helyesnek lennie? Ha történelmi dokumentumfilmet akarok nézni akkor odakapcsolok valamelyik ilyen jellegű csatornára, a nézőket (és engem se) nem az érdekelte.... hanem a sok intrika, az izgalom, az árulás, a gyilkosság, a vér és a sok erotika (mert hát abban bővelkedik a sorozat).
A karakterek egytől-egyig lehetnek szimpatikusak, de utálatosak is, szerintem senki sem lesz nekünk semleges, és a színészek... a nagyrészük szerintem tehetséges... a főszereplő, Henriket Jonathan Rhys Meyers alakítja, és az előadásában egy teljesen másmilyen Henriket láthatunk, mint akivel a történelemkönyvek képein találkozhattunk.

Ez a Henrik nem kövér és nem öreg (mindenki általában így emlékszik a királyra), hanem fiatal, izmos és erős... és habár az elején még nekem is kicsit fura volt ez a nagy változás (legalább a haja lehetett volna vörös, na mindegy) de utána elismertem, hogy a főszereplőnek helyesnek kell lennie, mert csak így lehet eladni a sorozatot és mivel nem Henrik a kedvenc szereplőm, így hamar túltettem magam ezen a problémán.
Két szereplőt szeretek legjobban ebben a sorozatban, Henrik 2. és 5. feleségét.

Elsőnek essen egy kis szó Boleyn Annáról, akit a gyönyörű és tehetséges színésznő Natalie Dormer kelt életre.

Boleyn Anna a kedvenc történelmi személyiségem és mit nem adnék azért ha egyszer találkozhatnék vele. (Jó tudom, ez nem lehetéges, de azért még álmodozni szabad). Csodálom őt, mert rá tudott venni egy férfit olyan dolgokra, amelyek egy egész ország sorsát megváltoztatták, és szerintem ő egy félreértett személyiség. (Philippa Gregory könyveiben egy kényes, önimádó ribancnak van leírva). Itt a sorozatban szerethető karakter lett belőle, akinek a tetteit indokokkal támasztották alá, így megérthejük mit miért tesz, és a végén sajnáljuk amikor eléri a végzete. Vitatható, hogy megérdemelte-e ami történt vele, szerintem nem!

És aztán a másik kedvencem, az 5. feleség, Howard Katalin.

Őt teljesen más okból szeretem, mint Annát, hiszen ők ketten egyáltalán nem hasonlíthatók össze. Katalin egy fiatal kislány, aki akaratán kívül kerül a Tudor udvarba, és lesz Henrik felesége mindössze 16 évesen.... nem tudja mire vállalkozik, nem érzi át milyen felelősséget jelent kiránynénak lenni, és mikor megtalálja az igaz szerelmet egy fiatalabb férfi oldalán (Henrik ekkor már idősebb) az okozza végül a vesztét és ugyanolyan tragikus lesz a sorsa, mint Annának.

Hármójukon kívül még számos érdekes karakter található a sorozatban, például Wolsey püspök (Sam Neill), Charles Brandon (Henry Cavill) Henrik legjobb barátja, Thomas Cromwell (James Frain) vagy például Edward Seymour (Max Brown)... de kedveltem még Mary hercegnőt (Sarah Bolger) is... és még sorolhatnám... de nem teszem.

A lényeg, hogy ez egy nagyszerű sorozat és aki szereti az ilyen történelmi ihletésű történeteket, amelyek nem szárazon, dokumentumfilm formájában mutatják be a történelemnek egy érdekes részletét (jelen esetünkben a Tudor kori Angliát), annak mindenképpen ajánlom!
Nekem az első két évad tetszett a legjobban, természetesen Anna miatt, aztán a 3. évad számomra kicsit unalmas volt, csak Cromwell miatt néztem, és a 4. évadot pedig feldobta Howard Katalin megjelenése.
Az 1.,2., és a 4. évad 10 részből áll, míg a 3. évad csak 8-ból. Mindegyik rész nagyjából 50 perces.
A rossz hír, hogy 4 évad után vége lett és nem tervezik folytatni, ugyanis a készítők olyan sorozatokon dolgoztak azóta, mint mondjuk a Camelot. A jó hír viszont, hogy mivel 2 éve befejezték, így bármikor könnyen be lehet szerezni vagy meg lehet nézni, akár már magyar szinkronnal is, ha jól emlékszem vetítette az M1-es és az RTL is, vagy az HBO.
10/10
Trailer: (M1 vetítette nemrég, itt az általuk sugárzott magyar előzetes az 1. évadhoz, most nem tudom, hogy megy-e a tévében)

Philippa Gregory: A szűz királynő szeretője (Tudor korszak 4.)

Philippa Gregory Tudor sorozatának negyedik kötetében tovább lépünk az időben. Erzsébet átveszi apja örökségét és a hosszú várakozás után végre Anglia királynéjává koronázzák. Régi gyerekkori barátja Robert azonnal siet hozzá az udvarba, hogy kihasználva ismeretségüket és a fiatal királynő vonzódását iránta, visszaszerezze a Dudley család korábban elvesztett vagyonát és dicsőségét. Feleségét, Amy Robsart-ot hátrahagyva és kevésbé figyelembe véve, a királynővel egyre közelebbi kapcsolatba kerülnek. Ahogy telik az idő Robert egyre nagyobb célt tűz ki maga elé. El akar válni szerető és hű feleségétől, hogy elvehesse Erzsébetet és ezáltal Anglia királyává válhasson.

Be kell vallanom az első három könyvhöz képest ez nem annyira ragadott magával. Az tetszett, hogy végre Erzsébet lett az egyik főszereplő és jobban megismerhettük, meg már az előző kötetből megszeretett Robert Dudley életét tovább nyomon követhetjük, de valamiért a történet lassú és vontatott. Nem történik semmi izgalmas esemény, csak a szerelmesek hosszú vívódását láthatjuk.

Számomra Erzsébet karaktere túl negatív lett csakúgy, mint az anyjáé korábban. ( Boleyn Anna). Mindig úgy képzeltem el, mint egy hihetetlenül magabiztos, erőskezű és akaratos uralkodót, akit férfi sosem befolyásolhatna. Ezzel szemben a könyvben lévő királynő túlontúl befolyásolható, csak a vágyai vezérlik, egyedül semmilyen döntést nem tud meghozni és teljesen bizonytalan a dolgaiban. Robert úgy irányítja szegény lányt, mint valami pincsikutyát. És még ahhoz sincs bátorsága, hogy nyíltan a tudtára adja a férfinak, hogy sohasem veheti el tőle a hatalmat…

A másik fontos női szereplő, Amy Dudley. Őt kellene sajnálnom, hisz a férje jól elbánik vele, de valamiért ez nem megy. Amy élete sivár és semmi nem hozza lázba, csak ha maga mellett tudhatja az olyannyira szeretett Robert-et. Mindig rá vár, nélküle tiszta unalom minden egyes nap az életében. Nem bírja felfogni, hogy teljesen különböznek egymástól és házasságuk már kezdettől fogva halálra ítéltetett.

A harmadik főszereplő, pedig „A szűz királynő szeretője” azaz Robert Dudley. Szeretem ezt a karaktert és jól meg van írva a jelleme, tipikus férfi. Csak a hatalom érdekli, csak azért harcol, hogy király lehessen. Szinte az egész ország meggyűlöli azért, amit a királynővel csinál, mindenhol vannak ellenségei. Nem foglalkozik velük, azt hiszi, neki semmi nem árthat, míg Erzsébet szereti őt. És a támadás pont onnan jön, ahonnan nem várná, pont az árulja el a végén, akire nem számított, így a kezdeti sikerek után, ismét a mélybe taszítják, hogy feladja a nagyravágyó terveit örökre…

Végülis ez a könyv szintén olvasható, de nem a legjobb a többi közül.
Kíváncsian várom, hogy Gregory Tudor sorozatának maradék két könyvét is lefordítsák magyarra. ( Constant Princess, The Other Queen)
5/4

Philippa Gregory: A királynő bolondja (Tudor korszak 3.)

Azzal kezdeném, hogy ennek a könyvnek a legjobb a borítója. Ez a zöld ruha egyszerűen csodálatos!

Áttérve a könyv tartalmára: folytatódik a Tudor dinasztia élete, VIII. Henrik gyermekei jelennek meg. Kaphatunk egy kis ízelítőt a fiatal Edward királyról, majd többet tudhatunk meg Máriáról, ki öccsét követi a trónon, és végül megismerhetjük Erzsébetet is.

A könyv annyiban más az előző kettőhöz képest, hogy egy kívülálló szemszögéből láthatjuk az eseményeket.

A főszereplő Hannah Verde, egy fiatal zsidó lány ki apjával menekült át Angliába Spanyolországból, miután az inkvizíció máglyára küldte az édesanyját eretnekségért. Új életet akarnak kezdeni. Hannah meg tudja mondani a jövő titkait és ezért lesz értékes mindenki számára. Már az első napokban egy végzetes személlyel találkozik. A fiatal, jóképű, nemesi származású Robert Dudley teljesen elbűvöli őt, gyermeki rajongása és éretlen szerelme miatt a hűbéresévé válik.

Kémkedni küldik Mária hercegnő után, de miután a gyermekkirály meghal, és Mária harcba száll az őt megillető trónért, Hannah lassan megszereti, és tisztelni kezdi az új királynőt. A Dudley család elbukott, de még mindig hűséges akar maradni Roberthez, a királynőt is akarja szolgálni, és ahogy megismeri a fiatal, öntelt és cserfes Erzsébetet őt is hamar megszereti. A végén már azt sem tudja, kihez legyen hűséges… Végül saját sorsa beteljesedni látszik. Amint felnőtt nővé érik, rájön ki az igaz szerelme és végre megtalálja azt az utat, melyen haladnia kell… melyre gyermekként még egyáltalán nem akart tévedni…

Sokan azt mondják ez a könyv nem annyira jó, mert nem közvetlen közelből mesélik el a történetet és nem ismerhetjük meg az igazi miérteket. Ebben van valami igazság, de nekem valamiért nagyon tetszett ez a könyv. Hannah személye és jelleme néhány helyen ellentmondásos, ki tud szeretni ennyi különféle embert és ugyanakkor hűséges maradni mindegyikhez? Ugyanakkor mégis érdekes és szívhez szorító a lány élete, hogy próbál szabadulni az anyja halálának emlékétől, más akar lenni, mint a korabeli nők, harcol a sorsa ellen. Mindenki követ el hibákat és még csak gyerek, még szép hogy nem tud igazán senkihez se teljesen lojális lenni…

Mária az édesanyját juttatja az eszébe, Erzsébetre felnéz és olyan magabiztos és öntudatos nővé szeretne válni amilyen ő, Robert Dudley-ba meg egyszerűen melyik nő ne zúgott volna bele halálosan?
Természetes, hogy Dudley a másik kedvenc szereplőm. Ez a férfi olyan, hogy bármelyik nő szívesen adná oda magát neki, nem lehet ellenállni a sármjának, pedig nagyon is ismerjük azt, milyen ember valójában. Tudjuk, hogy képtelen a hűségre, az igazi szerelemre és arra, hogy ne használja ki az érte rajongó gyengébbik nemet. Mégis érdekes az élete, ahogy a csillogás után a bukás következik, és ahogy Gregory következő könyvében újra a magasba szárnyal, hogy onnan még nagyobbat zuhanhasson.
Összességében ez is remek könyv. Bár szerintem az egész Tudor sorozat lenyűgöző!
5/4

Philippa Gregory: A Boleyn örökség (Tudor korszak 2.)

Ebben a könyvben három nő szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ismét a Tudor kori Angliában járunk, a nagyhatalmú és időközben szörnyeteggé vált VIII. Henrik udvarában. 4. és 5. feleségét ismerhetjük meg, a német Klevei Annát és az alig 16 éves Howard Katalint, a harmadik narrátor, Jane Boleyn kinek tanúvallomása juttatta vérpadra férjét, George-t és sógornőjét, Boleyn Anna királynét.

Három különböző nő jelenik meg, mindegyik más jellemmel és más sorssal, de a végzetüket egyik se tudja elkerülni.
Klevei Anna okos, komoly és egyetlen célja, hogy jó királyné és jó felesége legyen a királynak, próbál alkalmazkodni ehhez a számára olyannyira más országhoz, és ahhoz, hogy megfeleljen a szeszélyes Henrik kegyeinek. Hamar kudarcot vall, a király elválik tőle és attól a perctől kezdve minden nap félelemben él, vajon mikor változtatja meg a király a véleményét és veszejti el őt is, mint előző három feleségét…

Howard Katalin nem más, mint egy kislány, csak a külseje, a férfiak figyelme és a szép holmik érdeklik. Neveltetése nincs meg hozzá, de hamarosan királyné válik belőle. Henrik hamar beleszeret és feleségül veszi őt. Csakhogy számára egyre nehezebb lesz ez az élet, ahogy eljön az első igazi szerelme, nem tud ellenállni a csábításnak. A király pedig nem tűri el, ha felszarvazzák…

Jane Boleyn férje halála óta csak arra vár, hogy visszatérhessen az udvarba és, hogy megkapja a nagyon áhított örökségét. Norfolk hercegének parancsára az új királynék szolgálatába kerül, hogy kémkedhessen a családja érdekeinek. Időközben kísérti a múltja, nem tud szabadulni George és Anna emlékétől. De nem lehet kétszer akkor szerencséje. Másodszor már nem menekülhet meg, együtt bukik a tinédzser királynővel…

Számomra mind a három szál érdekes volt, hisz annyira más embereket mutat be. Megszerettem és együtt éreztem a fiatal Katalinnal, hisz számára olyan művelt, okos és kifinomult emberek közé került, ahol nem állhatta meg a helyét. Nem tudta, hogyan kellene jó királynőnek lennie és szerintem nem érdekelte ez a dolog. Csak magát szerette igazán, gyermekien önző volt, szeretnivaló. Természetes, hogy nem az öregedő, kopaszodó és vén férjébe szeret bele, hanem egy vele egykorú és jóképű férfiba.
Itt is megjelenik az előző részben megismert Norfolk hercege, Thomas Howard. Nem csalódtam benne, hozta a rideg formáját. Igazi negatív karakter, aki olyan jól ki van találva, hogy azt már csodálni kell.
Összességében ezt a könyvet is lehet szeretni, de „A másik Boleyn lányt” nem múlhatja felül.
5/5

Philippa Gregory: A másik Boleyn lány (Tudor korszak 1.)

Egyik kedvencem könyvem. Legelőször régebben olvastam, már akkor megtetszett, de csak később mélyedtem bele jobban a Tudor dinasztia életébe.
A könyv az angol történelem egyik legizgalmasabb korszakát mutatja be, VIII. Henrik uralkodásának azt részét, melyben kezdetét veszi a hosszú válási huza-vona első feleségétől Aragóniai Katalintól, hogy elvehesse a " gyönyörű és becsvágyó" Boleyn Annát, így jellemzi őt maga az írónő is. Egyet kell értenem vele.

A történet összefoglalva röviden:
Ahogy a cím is mutatja a főszereplő nem a méltán híres királynője Angliának, hanem az ő húga, a kevésbé fontos, a háttérbe szoruló Mary Boleyn. Az ő szemszögéből láthatjuk a történetet.
Csak 14 éves mikor a király szeretője lesz. Hamar elbűböli őt a fiatal, jóképű lovagkirály, VIII. Henriket is hamar elbűvöli az ártatlan lány szépsége. A Boleyn család persze örül annak a sok kegynek és vagyonnak melyre akkor tesznek szert mikor a lány a király szeretője lesz.
De a király hamar ráun Mary-re, valami többet keres, és akkor lép színre Anna. Henrik belehabarodik a lányba, de Anna nem adja könyen magát, ő nem lesz szajha, csak akkor hajlandó akármire is ha a király feleségül veszi. És akkor veszi kezdetét a történelemből is jól ismert történet. Mary szemszögéből láthatjuk Anna királynő felemelkedését és bukását, közben pedig megtalálja saját útját is a helyes, jóképű ámbár szegény sorból származó kalandor férfi, William Stafford mellett.

Nagyon jó ez a könyv és imádom Gregory stílusát. Jól megragadja a kor hangulatát, pontos képet ad az akkor történtekről. Kedvenc szereplőm természetesen Anna. Az egész könyv számára készült, betölti az oldalakat, és minden róla szól, senki nem tud szabadulni a hatása alól. Habár szerintem túl negatív lett a karaktere. Valahogy nem tudom elhinni, hogy ez a nő ilyen számító és ilyen rideg lett volna, az írőnő úgy mutatja be, hogy Anna csak magával tudott törődni, önön szépségének látványa nyugtatta csak meg, hatalma csúcsán már mindenkitől elfordult, kihasználta a testvérét, és Henriket se szerette igazán.

Másik kedvenc szereplőm a " kedves" nagybácsi, Norfolk hercege. Ennél komorabb és számítóbb embert még nem láttam. Csak a család előrejutásáért harcolt, nem érdekelték a női sorsok. Több lányt vetett a király szeme elé és egy se került el onnan épségben. Mary nehezen élte csak túl, nagy szenvedések árán és csak azért mert a nyugodt, békés vidéki életet választotta az udvari intrikák ellen, Anna és későbbi unokatestvérük Howard Katalin fejét vesztette, szerető lett még egy kuzinból is( Madge Shelton). Ez a férfi csak magával és a vagyonával törődik, csak erre tud vigyázni és semmi más nem hozza lázba. Kegyetlen és szinte már gonosz is. De lehet éppen ezért ragadott magával...
Most ennyit erről, ha később eszembe jut még valami talán kiegészítem.
5/5*