Kerstin Gier: Silber - Az álmok első könyve (Silber 1.)

Fülszöveg:

Ez vajon tényleg lehetséges?
Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.
Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

Most hogy túl vagyok az utolsó egyetemi hajrán és végre nem kell tanulni, újra van időm és energiám olvasni. Egyrészt rossz volt ez az utolsó három hónap, hisz nem tudtam olvasni olyan sokat, mint szerettem volna és hiányzott is, hisz az életem szerves részét képezik a könyvek és a blog. Másrészt viszont ha nagyon őszinte akarok lenni, jól esett ez a kis szünet, mert azért néha még a legnagyobb könyvkukac is becsömörlik a sok könyvtől. Úgy érzem jót tett ez a pihenés és most újult erővel térhetek vissza.

Nem szerettem volna valami hosszú és bonyolult történetet választani a visszatéréshez, hanem valami kis könnyed YA történetet szemeltem ki, méghozzá Kerstin Gier új könyvsorozatának az első részét, a Silbert. Régen olvastam már az Időtlen szerelem trilógiát, de még mindig élénken él bennem az emlék, hogy mennyire szerettem, és még mindig ott van a kedvenceim között. Épp ezért már a magyar megjelenése óta kíváncsi voltam a az írónő másik könyvsorozatára is.

Nem tudom mit vártam a könyvtől, úgy vettem a kezembe, hogy utána se olvastam. Csak a címből következtettem valami olyasmire, hogy az álmokon lesz a hangsúly. Mégis... az Időtlen szerelem trilógiából kiindulva, valami hasonlóan humoros, bájos és aranyos történetet vártam volna. Be kell vallanom kicsit csalódott vagyok, mert a Silber nem épp azt hozta, amit szerettem volna. Mindenki nyugodjon meg! Nem azt mondom, hogy rossz könyv, mert egy átlagos közepes olvasmánynak mindenképp elmegy, de nem tett rám olyan mély benyomást, mint az írónő másik könyvsorozata.

Nézzük csak mi volt a probléma. Lehet ez csak az én vesszőparipám, de nem szeretem, ha egy könyv olyan dolgokat tartalmaz, vagy olyanokra épül, ami másik könyvek fő történetszálát adja. Főleg akkor szúrja ez a szemem, ha az a másik könyv, amihez kísértetiesen hasonlít épp a személyes kedvencem. Nem tehetek róla, ez az egyik vesszőparipám. Nem is a másolás a gond, hisz már nem lehet nagyon új dolgot kitalálni, inkább az szokott ilyenkor a gond forrása lenni, hogy maga a könyv nem elég jó, nem nyújt valami pluszt vagy egyedit ahhoz, hogy elfeledtesse velem a sok hasonlóságot, amit máshol olvastam korábban.

Mit értek ezalatt? Számomra a könyv olyan volt, mintha a Hollófiúkat kevertem volna össze az Ördög bújt beléd (Jennifers Body) című filmmel és a Gossip Girl sorozattal. Itt is négy fiú a főszereplő, akik legjobb barátok, és akik egy szűk kis csoportot alkotnak, ahova a főszereplő lány, Liv váratlanul betoppan. Csak az a gond, hogy míg a Hollófiúk esetében a karakterek egyediek és szerethetőek, és mindenki komoly karakterépítést kapott, itt mindenki egy papírmasé figura. Épp ez a lényeg, hogy át kellett volna jönnie a fiúk közötti csoportos dinamikának, a karakterek egyediségének és a köztük lévő kapcsolatoknak, ami sajnos itt nem sikerült. Mindenki csak lógott a levegőben, senkiről sem tudunk semmit, csak annyit hogy irtó jó pasi, de az többször is ki van emelve. mert hát az a fontos.

A négy fiú nem került közel a szívemhez, és úgy egyáltalán semmi emlékezetes nincs bennük, amiért emlékeznék rájuk. A nevüket is nehezen jegyeztem meg, hogy ki kicsoda, mert ennyire jelentéktelenek voltak mindannyian. Nem baj... gondoltam, akkor majd ott lesz Liv. Gwendolynhez hasonlítva Liv ugyanolyan papírmasé figura, mint a fiúk, és ezen az sem segített, hogy az írónő megpróbálta őt humorossá tenni. Liv gyerekes és túlontúl kíváncsi, olyan dolgokba avatkozik bele, amihez semmi köze. Nem szeretem az ilyen buzgómócsingokat, akik mások után kémkednek és mindenbe beleütik az orrukat. Tehát... számomra nem aranyos és szerethető volt a karakter, hanem inkább irritáló és végtelenül buta. Főleg akkor, mikor anélkül mond igent a fiúknak, hogy azt se tudná, mire akarják megkérni. *facepalm* Sajnos a többi karakter ugyanolyan egysíkú és unalmas, így senki nem nőtt a szívemhez.

A másik, amit nem értettem, hogy minek kellett a könyvbe a Gossip Girl történetszál. Értem ezalatt, hogy itt is van egy rejtélyes blogger, aki az iskola diákjairól mindenféle pletykát és titkokat tesz közzé saját blogján. Senki se tudja ki lehet Secrecy. A Gossip Girlben működött a dolog, mert ott épp ez volt a lényeg, de ide valahogy abszolút nem illett. Döntsük már el, hogy akkor mi is ez a könyv tulajdonképpen! Démonos fantasy? Vagy épp sulis ifjúsági könyv? Tényleg nem értem miért kell ide ez a Secrecy. Inkább a természetfelettire, az álmokra, a démonra és a karakterek alaposabb felépítésére kellett volna helyezni a hangsúlyt, és akkor sokkal, de sokkal jobb lehetett volna ez a könyv.

Én sajnálom a legjobban, de ez a könyv semmi más csak egy erőtlen és sikertelen kombinációja a Hollófiúk könyvsorozatnak, az Ördög bújt beléd című filmnek és a Gossip Girl sorozatnak. A karakterek laposak és mindegyik csak van, de semmit nem tudunk meg róluk, nem lehet őket megszeretni, csak papírmasé az összes. Az egyetlen, amit pozitívumként tudnék megemlíteni az írónő humora, amit már az Időtlen szerelem könyveknél szintén szerettem. Volt itt humor, ami kellett is, mert anélkül egy elég olvashatatlan és halálosan unalmas könyvről lenne szó. Nem tudom milyen a folytatás, de valahogy nem kaptam kedvet hozzá, és valószínűleg nem is fogom olvasni, hisz annyi jobb könyv van, ami inkább megérdemli a figyelmem.

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/kerstin-gier-silber-az-almok-elso-konyve

Értékelés: 5/3

Kerstin Gier: Smaragdzöld (Időtlen szerelem 3.)

A történet:
Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.
Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…

Végre sikerült hozzájutnom az Időtlen szerelem trilógia befejező kötetéhez. Szeretem ezeket a könyveket, olyan kis vicces, kellemes a sztori, szerethetőek a karakterek és habár a rejtélyek kissé kiszámíthatóak, mégis az időutazásos téma miatt érdekes az egész, hiszen időutazásról igen kevés könyv szól. (Vagy csak én nem ismerek egyet sem). Mit vár el az ember egy trilógia záró kötetétől? Hogy méltón zárja le az egész sorozatot, varrjon el minden szálat és vagy boldogan vagy pedig szomorkodva tudjuk befejezni a könyvet. Ezeknek a kritériumoknak a Smaragzöld teljesen megfelel.

Mint egy könyvsorozat befejező kötete tökéletesen megállja a helyét, ugyanolyan stílusban folytatódik a történet, mint ahol abbamaradt, visszatérnek kedvenc karaktereink, fény derül a nagy titkokra és rejtélyekre. Még mindig tele van poénokkal a könyv, a poénforrást egyrészt a kedvelhető és meglepően szimpatikus főhősünk, Gwen, barátai és a kis vízköpő démon, Xemerius szolgáltatják. Habár Gwen az elején "kicsit" az agyamra ment, mikor ott bőgött Gideon után, mint egy ötéves, de szerencsére hamar összeszedte magát, és aztán könnyebb volt elviselni és visszatért a szerethető énje. Itt van az első icipici negatívum: Gwen nagy szerelmi összeomlását valahogy nem tudtam átérezni, hiszen ő és Gideon kb. ha 3 hete ismerik egymást, akkor sokat mondtam. Épp ezért kicsit hiteltelen volt számomra ez a nagy tragikus szerelmi csavar, és az, hogy Gwen ennyire belezúgott a fiúba ilyen hamar, hogy ilyen mértékben megviselje, amit Gideon tett. (És az sem javított eztán a megítélésemen, mikor kiderült, hogy Gideon mindezt azért tette, hogy megvédje a lányt, vagyis egy borzalmas klisével szúrta ki a szemünk az írónő).

Gideon és Gwendolyn a Rubinvörös filmben

A kezdeti kis idegesítő dolgok ellenére, és mikor Gwen végre összeszedi magát a bőgésből és újra a rejtélyek megoldására koncentrál, onnastól ismét beindul a vicces kis történet. Kiderül, hogy hova tűnt el az eredeti kronográf, amit még korábban Lucy és Paul ellopott, aztán megtudjuk mi volt végig a gróf igazi célja, és persze felfedi magát az áruló is. Itt egy hatalmas plusz pont az írónőnek. SOHA nem gondoltam volna, hogy Mr. Whitman maga a gróf. Én azt hittem már az elejétől kezdve, hogy Mr.George a hunyó, túl kedves és segítőkész volt, azt hittem valami nem stimmel vele, de úgy tűnik most engem is sikerült félrevezetni. Abban persze igazam lett, hogy Paul és Lucy Gwen igazi szülei, ez teljesen egyértelmű volt, hisz egy csomó utalást elénk böktek ezzel kapcsolatban az előző két kötetben.

Kedves és vicces kis könyv ez, teljesen megértem miért szeretik annyian, és nálam is felkerült már régen a kedvencek közé. Az egész trilógia szépen, alaposan és logikusan lett felépítve, minden a helyén van, a végére minden szál el van varrva, és a túl boldogságos vég (mi más vége lehetett volna egy ilyen tini könyvnek?) se zavart annyira. Ide pont ez kellett.

A trilógia első részéből, a Rubinvörösből, idén filmet készítettek. Nagyon vártam, hogy láthassam, de sajnos Magyarországon nem adták a mozikban, de sebaj, megvárom a DVD megjelenést. (Vagy amíg lesz hozzá valahol magyar felirat. Apropó aki tud hozzá, az nyugodtan jelezheti nekem itt kommentben, előre is köszönöm!)

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/kerstin-gier-smaragdzold

5/5*

Kerstin Gier: Zafírkék (Időtlen szerelem 2.)

Mivel az első könyv nagyon bejött, így szinte természetes volt, hogy rögtön olvasom a folytatást.

A történet:
„Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet. A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. (Egyik sem igazán egyszerű!) Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!”

A történet ott folytatódik ahol abbamaradt, megint kapunk egy érdekes és titokzatos előszót, majd a végén meg utószót, és most akkor mindig így lesz, hogy itt Lucy és Paul fog felbukkanni? Amúgy én teljesen azt hittem, hogy ebben a részben jobban megismerjük Lucy-t, hogy kiderül, miért lopták el Paul-lal a kronográfot, hiszen az a második könyv címe, hogy Zafírkék, és hát Lucy volt a zafír. A várakozásaimmal ellentétben Lucy szinte nem is szerepelt, és a nagy titokból se derült még ki semmi érdemleges… ami mondjuk nem feltétlen baj, hiszen gondolom, az utolsó kötetben derülnek ki a nagy titkok… csak én valamiért azt hittem, hogy itt fog. (Ez csak az én problémám.)

A történet még mindig izgalmas és kalandos, nekem a 2. könyv ebből a szempontból egy kicsit jobban tetszett, hiszen itt már az elejétől beindultak az események. Plusz Gwen családja még kevesebbet szerepelt, és az anyja se aggodalmaskodott annyit. Gwen még mindig nem utáltatta meg magát velem, bírom a csajt, az egyik legszimpatikusabb főhősnő, akit mostanában olvastam. (Eltekintve attól a ténytől, hogy alig 3 nap alatt belezúgott egy fiúba, akit nem ismer, és mindezt körülbelül csak azért, mert Gideon milyen jól néz ki.)
Áttérve a fiúra, ő egy kicsit unszimpatikus lett számomra, nem értettem miért kavar egyszerre Charlotte-al és Gwen-nel is… kérlek, döntsd már el, melyiket akarod! Aztán a végén, ami kiderül róla… valamiért nem hiszem, hogy igaz lenne, szerintem igenis szereti Gwen-t, csak valami titok van itt a háttérben, valami átverés, vagy szimplán csak a gróf akarta ezt az egészet elhitetni a lánnyal, hogy összetörje és legyengítse őt.

A többiek ugyanolyanok, mint eddig. Mr. George még mindig fura egy kicsit számomra, de lehet, csak én képzelek bele többet annál, mint ami. Leslie most nem szerepelt olyan sokat, kicsit hiányoltam. Az egyik új kedvencem pedig Raphael, Gideon öccse, és már előre sejtem, hogy Leslie és Raphael össze fognak jönni.
A másik kedvenc karakter, aki mindent vitt ebben a könyvben pedig Xemerius. Az a kis démonszellem, vagy micsoda, egyszerűen hihetetlen. Bírtam a dumáját és azt, hogy mindig Gwen után kajtatott és soha nem hagyta békén. Kedvenc jelenetem a grófnál tett két látogatást, az egyik a bál vagy mi a szösz, akkor nagyon bírtam Gwen-t… a másik meg, mikor kettesben találkoztak.

Nem is tudom, mit kellene még írnom erről a könyvről, stílusban olyan, mint az előző, még mindig szuper, izgalmas és humoros. A nagy titkok az utolsó kötetre maradtak, és nem sok minden derült még ki, épp ezért minél hamarabb olvasni akarom a folytatást. Még mindig teljesen biztos vagyok benne, hogy Lucy és Paul Gwen igazi szülei, és hogy a gróf a rosszfiú ebben a történetben, akármennyire nem tűnik annak. A harmadik kötetben végre beigazolódhat a gyanúm, kíváncsian várom.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/kerstin-gier-zafirkek
5/5*

Kerstin Gier: Rubinvörös (Időtlen szerelem 1.)

Sokan odavannak a trilógiáért, láttam a márciusban megjelenő film előzetesét és csakis (szinte) pozitív véleményeket hallottam/olvastam ezekről a könyvekről, így nekem is el kellett olvasnom, hogy tudjam miért vannak olyan sokan odáig meg vissza érte. Karácsonyra megkaptam az első kötetet, de csak most értem el odáig, hogy elkezdjem az olvasását.

A történet:
"Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron…"

Kezdjük egy kijelentéssel: IMÁDTAM A KÖNYVET!

És hogy miért imádtam ennyire? Mert minden meg van benne, ami egy szerethető, izgalmas és érdekes könyvbe kell. (Én hülye miért nem kezdtem már el hamarabb olvasni???) Most kezdjük a szereplők kivesézésével. Gwendolyn egy igazi vidám, kellemes és ami igen ritka vicces főhős, elég jó humorral áll hozzá az élet dolgaihoz és mindenhez, ami vele történik. Nem utáltam, sőt kifejezetten megszerettem. Persze azt nem értettem, hogy az elején miért nem mondta el az anyjának azonnal, ami történt vele, akkor igen bután viselkedett, de ezen felül semmi másban idegesített fel. Mindenre a megfelelő módon reagált, úgy ahogy egy hozzá hasonló lánynak az ő helyében reagálnia kellett.

Aztán itt van nekünk a férfi főszereplő, Gideon... aki szerintem elég keveset szerepelt, remélem a folytatásokban gyakrabban megjelenik, mert belőle sosem elég. Mondjuk nem valami egyedi, hisz az a tipikus "a kezdetben bunkó vagyok, de később mégis megtetszik a lány" típusú karakter. Az elején tényleg eléggé bunkó és szemét volt Gwen-nel, én biztosan képen töröltem volna egy-két megszólalása után, aztán meg hirtelen átváltott kedves szerepbe. Jó, értem, hogy az elején, csak púpnak érezte szegény lányt a hátán, és nem akart egy "amatőrt" maga mellé, de attól moderálhatta volna magát. Persze Gideon sem hülye és hamar rájön, hogy Gwen nem olyan, amilyennek képzelte, így hamar szimpatikusak lesznek egymásnak.

Ami nekem még kifejezetten üdítő volt, az Gwen barátnője, Leslie... őt is megkedveltem, és ennek csakis az lehet az oka, hogy nem az az odabökött "barátnő karakter", ami kell a főhős mellé, hogy legyen kinek nyavalyognia és panaszkodnia, hanem igenis kedves, vicces, és szerethető, csakúgy, mint Gwen.

Nos, nekem ez a három karakter lett az egyértelmű kedvencem, a többiek annyira nem emelkedtek ki szerintem semmiben, még persze bírtam James-t, meg érdekes volt a gróf és Rákóczy is, de ők alig szerepeltek, így nem tudok még róluk kiforrott véleményt alkotni. (Csak talán annyit, hogy a gróf igenis rossz ember, akárki akármit állít róla, és biztosan ő a nagy gonosz ebben a történetben, ebben halál biztos vagyok). Ja és akit majdnem elfelejtettem az Mr. George, valami nem stimmel vele, túlságosan kedves és lelkes... lehet van valami hátsó szándéka, vagy nem is tudom, lehet csak én képzelem bele ezt az egészet. Majd meglátjuk mi lesz vele később.

Aztán essen pár szó a történetről. Az eleje számomra egy kicsit lassú volt, de aztán beindultak az események, és nem lehetett okom a panaszra. Gier mindent aprólékosan kidolgozott, ez az időutazásos téma igen érdekes, még nem olvastam könyvet, ami erről szólna és sok mindenbe bele tudtam volna kötni (főleg apróságokba), de nem találtam egyszerűen hibát. Az írónő mindenre gondolt, például arra, hogy az időutazókat felkészítik gyerekkoruktól kezdve, hogy ha visszamennek a múltba, akkor ne vesszenek el, hanem mondjuk ismerjék a történelmet, a régi szokásokat, a régi divatot, hogy ez segítse őket az eligazodásban... nyelveket tanulnak, vívni, lovagolni, meg miegymás... ezzel segítve a múltba való beilleszkedést. Persze mivel senki nem tudta, hogy Gwen az időutazó a családban, őt ezekre a dolgokra nem tanították meg, de például Gideon-t igen. Ja és szerintem teljesen biztos, hogy Lucy és Paul Gwendolyn igazi szülei. Ez csak egy tipp, de majdnem teljesen biztos vagyok benne... annyira egyértelmű számomra. (Így ez nem volt valami nagy rejtély, legalábbis nekem).

Tehát összességében, imádtam a könyvet, az apró kezdeti lassúsága ellenére, és természetesen elolvasom a folytatást, egy másik könyvet terveztem eztán olvasni, de előrébb hozom a Zafírkéket, mert kíváncsi vagyok mi lesz itt ezek után. És természetesen még jobban várom a filmet ezek után!

Ui: Csak a borító ne lenne rózsaszín....!!!! (Ezen felül igazán ötletes és egyedi)

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/kerstin-gier-rubinvoros

5/5*