Rick Riordan: Az Olimposz vére (Az Olimposz hősei 5.)

Fülszöveg:

Nico ​figyelmeztette őket. Ha bemennek Hádész Házába, a félistenek legrosszabb emlékeit keltik életre. A szellemek nem lelnek többé nyugalomra. Nico maga is kísértetté változhat, ha újabb árnyutazásra indul Reynával és Hedge edzővel. De talán még ez is jobb, mint a másik alternatíva: hagyni, hogy valaki más haljon meg, ahogy azt Hádész is megjósolta.

Jászon rossz szelleme az anyja, aki kiskorában magára hagyta. Még nem tudja, jó vezetőnek bizonyul-e majd, de abban biztos, hogy ő nem fogja megszegni a szavát. Ő beteljesíti a prófécia rá vonatkozó részét: Vihar vagy tűz, mi hull a világra.

Reyna az ősei szellemeitől fél, akikből csak úgy süt a harag. De nem hagyhatja, hogy eltérítsék a szándékától; el kell vinnie az Athéné Parthenost a Félvér-hegyre, mielőtt háború tör ki a rómaiak és a görögök között. Vajon lesz elég ereje ahhoz, hogy sikerrel járjon, különösen úgy, hogy egy rémséges vadász koslat a nyomában?

Leo attól tart, hogy végül mégsem válik be a terve, hogy a barátai közbeavatkoznak. De nincs más út. Mindannyian tudják, hogy a Hetek közül valakinek meg kell halnia, ha le akarják győzni Gaiát, a Földanyát.

Pipernek azt kell megtanulnia, hogyan adja át magát a félelemnek. Csak így teljesítheti a feladat rá eső részét, és mondhatja ki azt az egy szót.

Az Olimposzi vérben – Az Olimposz hősei sikersorozat felvillanyozó fináléjában – a hősök, az istenek és a szörnyek mind hozzájárulnak a prófécia mindent elsöprő beteljesüléséhez.

Most aszerint az elv szerint választom ki az olvasmányaimat, hogy melyek azok a korábbi könyvsorozatok, amiket még nem fejeztem be. Ezeket szeretném szép sorban egymás után letudni, és ez persze csak azokra a sorozatokra vonatkozik, amik érdekelnek és amiket végig szeretnék olvasni. Az Olimposz hősei könyvsorozat utolsó része szintén régóta tervben volt és most végre sikerült elolvasnom.

A Percy Jackson és az Olimposziak sorozatot bevallom sokkal jobban szerettem ennél, nekem az a történet sokkal érdekesebbnek és persze a karaktereik is sokkal szerethetőbbnek tűntek. Nem mintha olyan nagy baj lenne a folytatással, mert hát azt hozta, amit vártam tőle, semmi többet. Gyakorlatilag ugyanarról szól ez is, mint a korábbi, hisz hőseink ismét egy prófécia beteljesülését próbálják megakadályozni, na és persze azt, hogy egy újabb "ősi gonosz" feléledjen és visszatérjen, hogy elpusztítsa a világot. Csak itt nem egy főszereplőnk van, mint korábban Percy, hanem kapunk egy csapatot, szinte teljesen új karakterekkel.

Percy-t mindig nagyon bírtam, és a többieket az előző sorozatból, talán emiatt tűntek az újak utánuk laposnak és kidolgozatlannak. Túl sok az új szereplő, és habár mindenki megkapja a saját kis háttér történetét, saját ki történetszálát, és úgy nagyjából valamilyen karaktert, mégsem kerültek annyira közel hozzám, mint mondjuk Percy és Annabeth vagy épp Nico. Mondanom sem kell, annak örültem a legjobban, hogy a folytatásban őket hármójukat se kellett nélkülöznöm, mert habár nem sokat szerepeltek, mégis sokat segítettek azon, hogy tovább olvassam a könyveket.

Percy és Annabeth kissé háttérbe szorultak, de minden szereplésük kincs és hozták a szokott formájukat. Nico viszont jelentősebb szerepet kapott, aminek még inkább örültem, sőt így az utolsó részre mintha kvázi az egyik főszereplővé nőtte volna ki magát. Ez a legjobb, ami történhetett, mert mindig is többet akartam belőle látni és róla tudni. Korábban csak a mellékszereplők szintjén mozgott, de itt szerencsére már nem így történt. Tehát láthatjátok, hogy a régi kedvencei maradtak, és mellettük az újak nem tűntek valami összetett és érdekes karakternek, és a végére se lettek többek, pedig reméltem, hogy jobban meg tudom kedvelni őket. Az újak közül talán Leo az, akit ki tudnék emelni, talán őt nevezném a legjobbnak. Jászon pedig csak akkor volt jó, mikor Percy-vel néha szívatták egymást.

Az utolsó rész felépítése, stílusa, a humor mind-mind Riordan korábbi könyvei szerint maradt. Hőseink több csapatban, de tovább haladnak a céljuk felé, és mindenkinek meg van a maga szerepe a történet alakulásában. Aztán ahogy haladunk előre, összeérnek a szálak és a végén jön a nagy lezárás és végül megmentik a helyzetet, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Hisz ki várt mást egy gyerekkönyvben? Senki. Itt már csak így végződhetnek a dolgok. Nem értek nagy meglepetések, minden úgy történt, ahogy arra számítottam, de a könnyed írói stílus és a humor most is vitt mindent, ezért igen gyorsan haladtam vele. Egyszerű és szórakoztató olvasmány, annak teljesen tökéletes.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/rick-riordan-az-olimposz-vere

Étékelés: 5/4

Rick Riordan: Hádész háza (Az Olimposz hősei 4.)

Fülszöveg:

Ezernyi ​halálos szörny.
Három harcoló félisten.
Egy halálos döntés.

Percy Jackson kalandjai egy igazán alvilági helyen.
Az ember életét meghatározzák a döntései. Hát még egy félistenét! Az Argó II. továbbszeli az eget, és a huszonegyedik századi argonautákat újabb és újabb kalandok felé viszi. Leo életébe beköszönt a szerelem egy lakatlan szigeten, Nico pedig Diocletianus jogarával úgy irányítja a holtak légióját, ahogy csak akarja. A Labirintusról eddig azt hitték, végleg elpusztult, de most újra benne találják magukat. Vagy az egész csak szemfényvesztés?

Gyerekkönyv révén ennek a sorozatnak nem épp én vagyok a célközönsége, de mivel Riordan Percy Jackson és az Olimposziak sorozatát szerettem, így annak befejeztével gondoltam adok egy esélyt a spin-off sorozatnak is. Az Olimposz hősei könyveknek nem sikerült annyira belopniuk magukat a szívembe, mint az előzőeknek, de ha már elkezdtem, akkor úgy vagyok vele, hogy csak befejezem. Most érkeztem el a negyedik részhez, a Hádész házához.

Én naiv módon a címből kiindulva azt hittem, hogy végre a történet az alvilágban fog játszódni és/vagy Hádész gyerekeiről fog szólni, vagy legalábbis nagyobb szerepet kapnak, mint korábban. Ez részben így lett, de mellette kaptunk egyéb történeti szálakat, amik most annyira nem kötötték le a figyelmemet. Két szálon futott az esemény, az előző rész végén történtek utóhatásait láthattuk. Percy és Annabeth az alvilágban került, de szerencsére túlélték a zuhanást. (Nem mintha másra számítottam volna egyébként.) Összeszedve minden megmaradt erejüket meg kell találniuk a kiutat onnan. A csapat másik fele tovább hajózik a céljuk felé, hogy megakadályozzák a jóslat megvalósulását, de persze az útjuk további meglepetéseket és nehézségeket tartogat.

Balról: Leo, Piper, Jászon, Annabeth, Percy, Hazel és Frank

A negyedik rész ugyanazt hozta, mint a korábbiak és sajnos ezt negatív értelemben mondom. Bíztam benne, hogy a történet végéhez közeledvén kissé felpörögnek az események, vagy hogy kapunk több izgalmat, de ismét csak azt a pontosan adagolt Riordan sztorit kaptuk, mint mindig. Némi csavar, némi szörny, némi titok, sok-sok humor és minden, ami eddig volt. Persze ez nem akkora gond, ha jobban belegondolunk, mert ugyanazt hozza ez a rész is, mint a korábbiak, de azért valami újdonságnak, valami a korábbiaktól eltérő izgalomnak nagyon örültem volna.

Korábban szintén megjegyeztem már, hogy az a legnagyobb problémám Az Olimposz hőseivel, hogy az új karakterek nem nagyon tudták belopni magukat a szívembe. És nem csak azért, mert Percy és Annabeth még mindig visznek mindent, hanem azért, mert az újak egysíkú, unalmas és mondjuk ki lapos karakterek. Nem azt mondom, hogy nincs egy-két jó pillanatuk, de ha a korábbi karakterekhez viszonyítjuk őket, akkor csúnyán alulmaradnak velük szemben. Magukban egyikük se állja meg a helyét, inkább csak másokkal együtt, egy másik karakterrel való kapcsolódásuk révén tartogatnak némi izgalmat.

Jászon Percy ellentétpárosa, Percy egy "jobbik" verziója a római táborból, és csakis emiatt a kapcsolódásuk miatt lehet érdekes. Hazel Nico féltestvére és vele kapcsolatban engem például csakis az érdekelt, hogy Nico-val hogy szoktak össze és hogy Nico hogy fogadta el őt új nővérének a korábbi annyira szeretett Bianca után. Piper egy totálisan semmilyen karakter és egyetlen szerepe, hogy Jászon barátnője legyen. Frank és Leo pedig Hazelen marakodnak, aminek szerencsére végre vége, mert ennyi éppen elég volt ebből a szerelmi háromszögből. Mivel egy gyerekkönyvben nem kaphatunk olyan igazi izgalmas és összetett történetet, így csakis a karakterek és a humor győzhet meg arról, hogy nekem tovább kell olvasnom. A humor megvan, ezzel sosem volt gond Riordan könyveiben, de sajnos az új főszereplők nem lettek olyan összetett és/vagy érdekes karakterek, mint akik a korábbi könyveiben szerepeltek.

Jászon és Nico

Sosem titkoltam, hogy nekem Percy és Annabeth mellett Nico a harmadik kedvencem, és végre elértünk oda, hogy nem csak egy-két helyen bukkan fel a srác, hanem itt már nagyobb szerepet kapott a sztori alakulásában. Nico most Jászonék csapatával tart, hogy együtt folytassák útjukat és hogy segítsenek kijutni Percy-éknek az alvilágból. Ha eddig csak simán szerettem Nico-t, akkor ezek után abszolút kedvenc lett. Bírtam, ahogy lassan mindenki elfogadta és a csapat részese lett, bírtam, ahogy a többiek viszonyultak hozzá, és ami kiderült róla, azzal csak még szerethetőbb karakterré vált. Kíváncsi vagyok ezzel mihez kezdenek a folytatásban.

Szerencsére ez a könyvsorozat negyedik része és a következő már a zárás lesz. Kissé túlnyújtottnak érzem ezt a történetet és sokszor úgy tűnt számomra, hogy felesleges mellékszálak felé kalandoztunk el, mintha kötelező lett volna az öt könyvet megírni. Nyugodtan elég lett volna három könyv, és kevesebb főszereplő, és akkor egy lényegretörőbb sztorit és talán jobban kidolgozott karaktereket kaptunk volna. A negyedik rész hozta azt, amit az első három és ezek után mindenképp be fogom fejezni, nem fogom kihagyni az utolsó könyvet még akkor sem, ha most épp nem érzek nagy késztetést a folytatásra. Valamikor biztos kézbe veszem az utolsó részt, de hogy mikor, azt majd meglátjuk.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/rick-riordan-hadesz-haza

Értékelés: 5/3

Rick Riordan: Athéné jele (Az Olimposz hősei 3.)

Fülszöveg:

Amíg ​a sors össze nem hozta egy robbanó szoborral, Annabeth biztos volt benne, hogy nagy meglepetés nem érheti már az életben.
Annabeth a rómaiak táborában végre megtalálja elveszett szerelmét, Percyt, de nem sokáig élvezhetik az egymásra találás örömét. Menekülni kényszerülnek. Ráadásul Nico az óriások fogságába kerül, és már csak napjai vannak hátra… Gaia ébredezik, Annabethre pedig egy magányos küldetés vár: követnie kell Rómában Athéné jelét. Ami lehet, hogy a halálba vezeti…

Ismét sikerült kezembe vennem egy könyvet egy hosszabb kihagyás után. Az utóbbi időben valahogy nem volt kedvem olvasni, nyár volt, meleg volt, egyéb problémáim is akadtak, amit nem részletezek, és valahogy sokkal jobban esett csak filmeket vagy sorozatokat nézni. Szerencsére elmúlt a nyár (de rühellem én a meleget!) és itt az ősz, így az embernek újra van kedve élni. Először valami kis könnyed limonádéra vágytam, így gondoltam folytassuk az Olimposz hősei sorozatot.

A harmadik résznek futottam neki, amiben a történet tovább robog előre. Végre két könyv után elértünk oda, hogy a két tábor és a hét főszereplőnk egymásra talált, így kezdődhet az újabb kaland. Mielőtt azonban mindenki boldogságmámorban borulna a másik nyakába, egy félreértésnek köszönhetően a görög és a római tábor egymásnak esik. Percy-ék épp hogy csak el tudnak menekülni, és nem tehetnek mást, követniük kell az újabb küldetést. Közben Annabeth privát küldetése miatt aggódik, amelynek sikere vagy a megoldást hozhatja el, vagy csak tovább bonyolíthatja a dolgokat.

Ha a sorozat első két részét nézzük, megállapíthatom, hogy még nem nőtt annyira a szívemhez, mint a Percy Jackson sorozat. Igazából az első két részben semmi jelentős nem történt csak annyi, hogy megismerhettük a hét főszereplőt, ők összebarátkoztak, kialakultak a kapcsolatok, hogy a második könyv végén aztán egymásra találjanak. Sejteni lehetett, hogy innen indulnak be jobban az események. Persze volt, akit már nem kellett bemutatni, Percy és Annabeth mindenki számára ismerősek, de a többieknek kellett a felvezetés, még akkor is, ha egyik se egy nagy karakter.

Ha az eddig történteket vesszük alapul az a legnagyobb bajom a könyvekkel, hogy hiába van hét főszereplő, az újak annyira laposak és egysíkúak lettek, hogy nem tudtak közel kerülni a szívemhez. Semmi egyedi vagy érdekes nincs bennük, igazi karakterbemutatást se kaptak, amitől igazán megismerhettük volna őket. Nem értem miért kellett hét főszereplőt kreálni, lehet hogy elég lett volna kevesebb is, és akkor számukra több idő maradt volna, hogy valódi mélységet kapjanak. Lehet csak én érzem így, de nekem ez a véleményem.

A másik problémám ezzel a résszel, hogy úgy éreztem, mintha csak időhúzás lett volna az egész. Minden szép és jó volt az elején, aztán valami mondvacsinált indokkal egymásnak esik a két tábor, mert azért mégse legyen már minden ilyen hamar megoldva. Hisz ez még csak a harmadik könyv és ugyebár két rész hátra van. Túlnyújtott a történet, sok mellékvágánnyal, ami néha szúrta a szemem, és habár sok volt ezekből, mégse tudtak semmi emlékezeteset nyújtani.

Haladt előre egy kicsit a fő történet szerencsére, de mégis sokáig egy helyben toporogtunk, ami sokszor untatott. A pozitívum, hogy legalább egymásra talált a korábbi két csapat és mind a heten megismerték egymást és együtt folytatják tovább az útjukat. Számomra mindenki olyan "meh" karakter volt, senkivel nem történt semmi izgalmas. Percy és Jászon "kakaskodását" bírtam talán a legjobban, ahogy néha egymásnak feszültek. És persze Annabeth, akit az előző részből hiányoltam, most nagyobb szerepet kapott, aminek nagyon örültem. Percy és Annabeth még mindig nagyon aranyosak együtt, ez nem vitás.

Az a tipikus egyszeri olvasmány volt ez a rész is, mint az előző kettő. Nem tett rám mély benyomást, de így egyszer jót szórakoztam rajta. Még mindig Percy és Annabeth a kedvenceim, na meg persze Nico, aki most elég keveset szerepelt, de remélem a folytatásban mindez orvosolva lesz. Riordan könyveinek legnagyobb erőssége szerencsére megmaradt, a stílus és humor még mindig meg van, ez sosem kopott meg. Nagy szerencse, mert ez a nem annyira izgalmas részeken igen sokat segít.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/rick-riordan-athene-jele

Értékelés:

5/3

Rick Riordan: Neptunus fia (Az Olimposz hősei 2.)

Fülszöveg:

Percy ​Jackson mellé új hősök társulnak, és a nagy prófécia mind a hét hőse felbukkan…
Percy teljesen össze van zavarodva. Hosszú álmából felébredve a nevén kívül nem emlékszik semmire. Nagy nehezen mégis sikerül eljutnia egy ismeretlen félvértáborba. A múltjából csak egyetlen arcot tud előbányászni: Annabethét.
Hazelnek halottnak kéne lennie. Az első életét alaposan elrontotta. és a világ veszélybe került egykori ballépése miatt. Most nem kíván mást, mint hogy messzire vágtathasson a gondok elől az álmában látott csődörön.
Frank egy rakás szerencsétlenség. Nagyanyja szerint hősök leszármazottja, de ő ebből semmit sem érez. Ormótlan medvének érzi magát, különösen legkedvesebb barátja, Hazel közelében, akiben teljes mértékig megbízik. Olyannyira, hogy legféltettebb titkát is rábízza.
Mindhármuknak köze van a titokzatos Hetedik Próféciához. A lélegzetelállítóan izgalmas történet a „másik” tábortól egészen az istenek háta mögötti földig, Alaszkáig ível. Útközben új félistenekkel ismerkedhetünk meg, félelmetes szörnyek, különös lények bukkannak fel és segítik, vagy éppenséggel veszélyeztetik a legújabb küldetés kimenetelét.

A Percy Jackson és az Olimposziak sorozatot összességében szerettem, noha voltak hibái és unalmasabb részei, de a humor és a szerethetően fura főszereplő miatt, nem lehetett nem kedvelni a könyveket. Az sem érdekelt, hogy nem én vagyok a célközönség, mert lássuk be mégis csak egy gyerekkönyvről van szó, de a maga nemében igenis szórakoztató és egyértelmű helyet érdemel műfajának legjobbjai között. Mikor megtudtam, hogy egy újabb sorozat készül hozzá folytatáskánt, akkor annak is adnom kellett egy esélyt.

Sajnos Az Olimposz hősei sorozat első része nem nyűgözött le egyáltalán, mint ahogy írtam is róla. Lehet csak az volt a gondom, hogy hirtelen nem tudtam hova tenni az új karaktereket, és hát lássuk be az sem segített a dolgon, hogy kissé vontatottnak és unalmasnak éreztem a történetet. Lassan indultak be az események és nem sikerült magával ragadnia, mint korábban mindig. Épp ezért nehezen vettem rá magam a folytatásra, de bíztam benne, hogy az már sokkal jobb lesz.

Örömmel jelentem, hogy hála az égnek bejöttek a számításaim, mert a Neptunus fia mintha fényévekkel túlszárnyalta volna az elődjét. Sokat segített a történeten, hogy visszakaptuk mindannyiunk szeretett Percy-jét, aki nélkül meg se tudok lenni, mert iszonyat nagy arc ez a fiú, szerintem ezen senki se fog összeveszni velem. Bírtam még mindig a humorát és a bénázásait, nélküle valahogy nem igazi egyetlen Olimposzi történet sem. Annak ellenére, hogy nem emlékszik ki ő és hogy került oda ahol van, csak nem hazudtolja meg önmagát és ismét egy hősi küldetésbe keveredik, miközben fokozatosan visszatérnek az emlékei és vele együtt jövünk rá néhány korábbi titokra.

Kapunk két másik főszereplőt mellé, Franket és Hazelt, vagyis három nézőpontból meséli el az író a történetet (újra). Értem én, hogy mi az oka a több nézőpontnak, hisz 7 félistenről szól az újabb prófécia, vagyis már nem csak Percy az abszolút főszereplőnk. A többieknek szintén teret kell hagyni, hogy az olvasó megismerhesse és megszerethesse őket. Értem a logikát és ezzel nem lenne abszolút semmi gond, ha érdekesebb karaktereket kaptunk volna. Az első rész triója, Jászon, Piper és Leo annyira egysíkúak és unalmasak voltak számomra, hogy szinte semmire nem emlékszek a sztorijukból.

Frank, Percy és Hazel

Frank és Hazel egy fokkal talán jobban összerakott karakternek tűnnek, de annyira ők se lettek komplexek vagy érdekesek, hogy a szívembe zárjam őket. Azért mégsem egy Annabeth vagy Tyson egyik se. Annabeth nekem iszonyatosan hiányzott, kár, hogy ebből a részből kimaradt, de szerencsére Tyson a végén felbukkant egy kicsit, aminek nagyon örültem. Ha választani kellene kettejük közül, akkor Hazelt emelném ki, de őt is csak a Nico-val kapcsolata révén, mert hát Percy után nekem egyértelműen Nico a másik kis kedvencem. Nem értem miért nem kap nagyobb szerepet, remélem azért később jelentősebb karakter válik belőle.

A történet se hozott semmi újdonságot, hőseink ismét egy küldetésre indulnak, aminek tétje kb. megint a világ sorsa. Közben saját problémáikkal szintén meg kell küzdeniük, és ahogy jobban megismerik egymást, úgy lesznek jó barátok. Kaphattunk egy közelebbi képet a Római táborról, ami a Félvér tábor latin változata, és a korábbi hetek próféciája is egyre jobban kezd kikristályosodni. A fő történetben nem sokat haladtunk előre, mert Jászonék a végére értek vissza csak a latin táborba, így izgalmasnak ígérkező függővéggel ért véget ez a rész, ami egy remélhetőleg még jobb folytatást ígér.

Egyértelműen jobbnak éreztem ezt a részt, mint anno az elsőt. Szerencsére visszakaptuk Percy-t, akit még mindig csak szeretni lehet, és aki megint a dolgok sűrűjébe kerül. Két új karakter társul mellé, akik sajnos nem tettek rám mély benyomást, de majd meglátjuk, hogy mi lesz a folytatásban. A függővég izgalmas folytatást ígér, reméljük egyre jobb és jobb lesz ez a sorozat és talán a végére megszeretem annyira, mint az eredetit.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/rick-riordan-neptunus-fia

Értékelés: 5/3

Rick Riordan: Az elveszett hős (Az Olimposz hősei 1.)

Fülszöveg:

Három ​vadonatúj hős. 
Egy eltűnt félisten.
És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…
Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…
Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?

Mivel az író korábbi Percy Jackson sorozata kellemes olvasmánynak bizonyult, így gondoltam miért ne folytathatnám a spin-off sorozattal. Úgy vagyok vele, hogy a Percy Jackson könyveket is csak "lazulásból" olvasgattam, mert hát valljuk be nem én vagyok a célközönség. Mégis... egyszerű, szórakoztató és kellemes könyvekről van szó, ami kikapcsol és amiben jó lehet néha elmerülni. Humoros, néha kissé gyerekes, de hát milyen legyen egy middle-grade könyv?

Nem néztem utána, hogy miről fog szólni Az Olimposz istenei könyvsorozat, így gyakorlatilag teljesen tudatlanul álltam neki az első könyvnek. A történet nem sokkal a Percy Jackson könyvek vége után játszódik, a nagy Titánháború után, onnan veszi fel a fonalat. Az első nagy különbség, hogy itt nem egy narrátorunk van, hanem rögtön hármat kapunk, ami fura volt számomra. Persze egyértelmű, hogy Jászon a főszereplő (te jó ég, milyen béna név ez!?), de itt van még nekünk Piper és Leo is, akik szintén fontos karakterei a történetnek.

Leo, Piper és Jászon

Nem szokott problémám lenni a több narrátoros könyvekkel, ha az jól van megírva és ha az összes karakter narrációja indokolt. Itt viszont valahogy furán jött ki a dolog. Azt szeretem, ha a több karakter narrációja élesen elkülönül, ha tényleg érződik a stílusukon, hogy más-más emberekről van szó. És ezalatt nem azt értem, hogy az egyik fiú, a másik lány, hanem a stílus, a fogalmazás, a hangulat mind-mind más legyen, élesen különöljenek el a karakterek. Itt sajnos nem ez a helyzet, én legalábbis nem így éreztem. Három karakterről volt szó, de néha egybefolytak a fejezetek és ha nem lett volna kiírva a fejezet elejére a karakter neve, akkor észre se vettem volna, hogy most Jászon, Piper vagy épp Leo a narrátorunk.

Ebben a sorozatban ismét egy veszedelmes jóslat áll a középpontban, ami szörnyű tragédiákat ígér. Hét olimposzi hősnek kell majd megtalálnia egymást és összefogni, hogy legyőzhessék az ellenséget, aki még a titánoknál is nagyobb fenyegetést jelent. Kíváncsi vagyok, hogy ki lesz a másik négy, mert azért lássuk be Jászon, Piper és Leo nem valami emlékezetes karakterek, elég középszerűek és könnyen felejthetőek. A Percy Jackson sorozatot éppen a főszereplő, Percy miatt kedveltem igazán, mert ő érdekes karakter volt és mindenképp emlékezetes.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, az új sorozat kezdése nem hagyott bennem mély nyomokat. Igazából elég lassan is haladtam az olvasással, mert egyszerűen nem kötött le, nem  érdekelt mi lesz a karakterekkel. Persze az író stílusa és humora most is megcsillant néha, de míg Percy esetében jóval több poénkodást kaptunk, itt a karakterek "egysíkúsága" miatt valahogy ez elmaradt. Adok még esélyt a folytatásnak, mert lehet később jobb lesz, de az biztos, hogy nehéz lesz rávennem magam, hogy kezembe vegyem a második részt.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/rick-riordan-az-elveszett-hos

Értékelés: 5/3

Rick Riordan: Az utolsó olimposzi (Percy Jackson és az Olimposziak 5.)

Fülszöveg:

A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett.
Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt.
A világszerte sikeres sorozat izgalommal várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd.

Sajnálom, hogy gyerekkoromban nem nagyon lehetett ilyen könyveket nálunk olvasni és azt is, hogy lemaradtam róla. Tudnotok kell, hogy a Harry Potter és a Percy Jackson sorozat is csak később, "felnőtt koromban" ért el hozzám, ami azért nagy kár, mert ha gyerekként kerülnek a kezembe, akkor talán hamarabb megszeretem az olvasást. (Hát igen, inkább nem kezdek bele mit gondolok az iskolai kötelező olvasmányokról.) A lényeg, hogy mindkét könyvsorozat remek a maga módján, és ha ilyen könyveket adnák a gyerekek kezébe, akkor talán többüknek jönne meg a kedve az olvasáshoz.

Habár letagadni nem lehet, hogy a Percy Jackson sorozat a Harry Potter farvizén evezett fel egészen a saját sikeréig, és hogy sok a hasonló motívum a két könyvsorozatban, mégis így a végére maga a Percy Jackson sorozat is megérdemli a sikerét. Részről-részre egyre jobb, és nekem is egyre jobban tetszik a történet, már egészen hozzám nőttek a karakterek. Persze azért ne várjunk valami irodalmilag felemelő és túlírt könyvet, mert ez egy gyerekkönyv egyszerű nyelvezettel, kiszámítható történettel és nem valami komplex karakterekkel, de mégis meg van a maga bája, amiért egyszerűen képtelen vagyok abbahagyni az olvasását.

Nem nyújt valami egyedi és katartikus élményt, de arra a néhány órára kikapcsol, leköt és megnevettet, együtt izgulok a szereplőkkel és szurkolok nekik. Gyerekeknek tökéletes könyv, olyanoknak, akik még nem sok hasonló sztorit olvastak. Az utolsó részhez, Az utolsó olimposzihoz elérve, kíváncsian vártam mi lesz a történet vége. Az egész könyv tulajdonképpen a new york-i csatáról szól, de gondolom éppen ez lett volna lényeg. Percy és a többiek bátran kiállnak Kronosz és csapatai ellen. Meglátjuk, hogyan teljesül be a prófécia, megtudjuk ki az áruló, az Istenek is segítenek a félvér gyerekeiknek a harcban, és a korábbi ellenségek is összekovácsolódnak, hogy felvegyék a harcot a nagy ellenség ellen. A történet egyértelműen itt csúcsosodik ki, tehát méltó befejezése ez a könyv a sorozatnak.

Percy és Annabeth

Ismét jól szórakoztam rajta, élveztem a történetet minden kiszámíthatósága ellenére. Még mindig imádom Riordan stílusát, amit a magyar fordító is jól átad nekünk minden rész alkalmával. Az apró kis humor, Percy bénázása és esetlensége, és a többi karakter furcsaságai mind ötletesek, és mind rengeteg mosolygós pillanatot okozhatnak az olvasónak. Szerethetőek ezek a gyerekek, és épp ez a lényeg. Percy, Annabeth és Nico nagyon a szívemhez nőtt, mindhármukat imádom más-más okból. Jó látni, ahogy lassan kezdenek felnőni, de azért még mindig ugyanazok maradtak, akik korábban voltak.

Mivel a karakterek kezdenek felnőni, és mivel a sorozat befejező részéről van szó, így az író némi tanulságot is csempészett a könyvébe. Gyerekkönyv lévén az ilyen nem meglepő, sőt szinte kötelező tartozéka a könyveknek. Nem elég, hogy szórakoztató és olvasmányos legyen a történet, de tanítson is valamit a gyerekeknek. Megkapjuk tanulságnak a szülői szerep fontosságát és hiányának következményeit, azt, hogy milyen fontos a barátság, a bátorság és az önfeláldozás, és hogy sosem szabad feladni, hanem küzdenünk kell a céljainkért. Mindezt nem szájbarágósan kapjuk meg, ami jó dolog, hanem ott van a sorok között elrejtve, mégis érthetően mindenki számára. Emellett némi szerelmi szál is felüti a fejét, de még csak kezdetlegesen, ami nem lehet zavaró egy gyerekkönyvben.

Jó kis befejezése lett ez a könyv a Percy Jackson sorozatnak. Itt csúcsosodik ki a történet, itt törnek felszínre a korábbi konfliktusok és a jóslat beteljesedésével lezárul egy korszak is. Sokat nevettem rajta, izgultam azért, hogy mi lesz a csata végkimenetele, és lekötött a történet... vagyis elérte nálam azt a hatást, amit kellett neki. Szerencsére nem ér itt véget Percy és a többi félvér története, mert az író egy másik könyvsorozattal folytatta, aminek középpontjában egy új jóslat áll. Néhány rész ebből már megjelent magyarul, és biztos, hogy azokat is olvasni fogom.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rick-riordan-az-utolso-olimposzi
Értékelés: 5/5

Rick Riordan: Csata a labirintusban (Percy Jackson és az Olimposziak 4.)

Fülszöveg:

Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponkánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.

Szeretek csapongani a műfajok között, mert nem tesz jót, ha folyton ugyanolyan stílusú könyvet olvasok. Ha túl sok YA könyvet olvasok egymás után, akkor egyre nehezebben tolerálom a műfaj ostobaságait és kliséit, ha túl sok felnőtt könyvet, akkor egy idő után elegem lesz a sok szexből, ha pedig túl sok gyerekkönyvet, akkor megunom a végére a lagymatag és egyszerű sztorit. Épp ezért szeretek válogatni. Az Anita Blake könyv után, kellett valami merőben más, ezért szedtem elő a Percy Jackson sorozat következő részét, a Csata a labirintusbant. Könyvtári körutam egyik szerzeményeként került a kezembe.

Nem mondom azt, hogy olyan nagy rajongója lettem a korábbi három könyvnek, de tetszettek annyira, hogy érdekeljen a folytatás, és ha már idáig eljutottam, akkor be is fogom fejezni. Sőt, a folytatást is kinéztem magamnak, így lehet a következő sorozatot is el fogom kezdeni. Na de, ne szaladjunk ennyire előre. Műfajában, vagyis a gyerekkönyvek között méltán az egyik leghíresebb a Percy Jackson sorozat. Nem egy Harry Potter, attól azért fényévekre van, de ha szeretted a Harry Pottert, akkor ez is minden bizonnyal tetszeni fog.

Nem tudom, hogy bennem volt most a hiba, vagy tényleg gyengébb lett ez a könyv, mint az előzőek, de valamiért nem kötött le annyira, mint az elődei. Pedig imádom a labirintusos történteket, és épp ezért vártam a negyedik könyvet. Kissé csalódottan fejeztem be, mert ennél többre számítottam. Talán túl nagyok voltak az elvárásaim, nem tudom, de szerintem a labirintusos témából annyival többet ki lehetett volna hozni. Lehetett volna több szörnyet, több rejtélyt, több csavart, több csapdát és csak úgy több izgalmat alapjáraton. Nem tudom, de valamiért most kissé laposnak éreztem a történetet. Persze volt most is néhány szörny, meg mentek Percy-ék ide-oda, mégis hiányoltam valamit.

A másik dolog, ahol hiányérzetem volt, az a humor. A Percy Jackson könyvek egyik legnagyobb vonzereje az a humor, és imádom, ahogy az író megfogalmazza Percy gondolatait, vagy a vicces helyzeteket, amikbe kerül ő és a barátai. Valamiért a humor se volt olyan sok, mint korábban, és ami volt, az se ütött számomra akkorát. Nem tudom... lehet, hogy csak velem van a gond, és nem voltam olyan hangulatban, ki tudja. Én se tudnám megmondani. A lényeg, hogy a humort is kevésnek éreztem.

És a harmadik negatívum - ne féljetek ez már nem hiányosság lesz, hanem más - hogy így a negyedik könyvre kezdem unni, hogy Luke-t már vagy háromszor elintézték, de még mindig életben van. Fogadjunk, hogy most se halt meg, hanem vígan szambázik majd vissza a következő részben, ami így az ötödik alkalommal már kicsit röhejes, legalábbis az én véleményem szerint. Amúgy sem kedvelem annyira Luke-t, kissé logikátlan és kidolgozatlan karakternek tartom, aki gyerekes dacból és dühből, minden normális indok nélkül állt át a gonosz oldalára. Nem bírom na! Inkább kelne életre Kronosz teljes valójában, és szervezkedne egyedül, talán még az is jobb lenne.

Rachel

De hogy ne csak csupa panaszkodásból és negatív dolgokból álljon ez a kritikám, azért mindenképp meg kell említenem, hogy a karaktereket még mindig bírom, Percy-vel és Annabeth-el az élen. Jó látni, hogy már igazi barátok, sőt! Jó látni, hogy lassan, de biztos talán többek is lehetnek majd. Tysont és Grovert szintén bírom, és az új lány, Rachel is érdekes volt. Valamiért nem hiszem, hogy csak ennyi lett volna a szerepe, szerintem több van a karakterben, mint amit eddig megtudtunk róla. Érzem, hogy vissza fog térni a történetbe és Percy-ék életébe.

És lett egy új kedvencem is, ő pedig Nico. Nagyon megkedveltem ebben a részben a kis srácot, és igazán átéreztem azt, amin keresztülment. Magányos, siratja a nővérét, akit elvesztett, és a haragját Percy-n vezeti le, mert hát nem nagyon tud mást tenni. Kívülálló, aki nem tartozik sehová, fura is egy kicsit, de mégis megkedveltem őt. Remélem végre megbékélt és ő is csatlakozik Percy-ék baráti társaságába. Szívesen olvasnék többet róla és remélem marad a történetben a főszereplők közelében, mert igazán sok mindent ki lehetne még hozni a karakteréből.

Nem maradt már hátra csak az utolsó könyv, amit biztosan a közeljövőben tervezek olvasni. Ezt a negyedik részt kissé gyengébbnek érzem a korábbiaknál, erősen átvezető jellegű, ami felkészít minket a végső nagy összecsapásra. Több negatívumot említettem, mint pozitívumot, ennek ellenére azért összességében tetszett, de nem ez lesz a kedvencem a sorozatból. Kíváncsi vagyok a lezárásra, hogy megvalósul-e a prófécia és hogy mi lesz Percy-ék sorsa. Jöhet a befejező kötet!

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/rick-riordan-csata-a-labirintusban

Értékelés: 5/3

Rick Riordan: A titán átka (Percy Jackson és az Olimposziak 3.)

Fülszöveg:

Amikor Percy Jackson megkapja Groover segélyhívását, készülődni kezd a harcra. Jól tudja, hogy szüksége lesz erős szövetségeseire, Annabeth-re ás Tháliára, a félistenekre; valamint hűséges bronzkardjára, Árapályra is… és egy fuvarra a mamájától. A félistenek Grover megmentésére sietnek, aki – mint később kiderül – fontos felfedezést tett: két félistenre bukkant, kiknek származása egyelőre még ismeretlen, de igen nagy erővel rendelkeznek… De ez még nem minden. A Titán úr, Kronosz felállítja számukra eddigi legfondorlatosabb csapdáját, és az ifjú hősök majdnem belesétálnak. A sorozat mulattató, és izgalmas harmadik kalandjában Percynek a legveszélyesebb kihívással kell szembenéznie: a Titán Átkának hátborzongató próféciájával…

Továbbra is folytatni szeretném egy ideig a régi könyvsorozataimat, és éppen eme okból kifolyólag választottam ki a Percy Jackson könyvek következő részét. Meg persze az is szerepet játszott a döntésemben, hogy az előző olvasmányom után ismét műfajt szerettem volna váltani, így gondoltam jöhet egy gyerekkönyv. Igen, szerintem nem "ciki" gyerekkönyvet olvasni, és habár a Percy Jackson könyvek azok, mégis vannak olyan jók, hogy szerintem felnőttek is olvashatják. Ha már a Harry Pottert olvasták felnőttek, akkor ezt is nyugodtan a kezükbe vehetik.

Még mindig tartom a véleményem, hogy Riordan könyve a Harry Potter lázat szerette volna meglovagolni, de nincs is ezzel semmi baj. Persze a Harry Potter szintjét nem üti meg, hisz az az etalon a műfajában most és talán örökké az lesz, de ez a könyvsorozat is szerethető és roppant bájos a maga módján. Gyermekeknek mindenképp ajánlom, és olyanoknak is, akik a Harry Potter után valami hasonlóan remek, összetett és izgalmas történetet várnak.

A történet tovább folytatódik, és átlépünk a harmadik évbe. Percy csaknem három éve tudja már, hogy ő is félvér, Poszeidon fia, és azóta a nyarakat a félvér táborban tölti a többi hőssel együtt. Barátokat szerzett Grover és Annabeth személyében, és próbálja megtanulni, hogyan használja a képességeit, valamint megtudni, hogy hol a helye a világban. Percy-t az elejétől nagyon bírom, eleven, energikus, humoros, de mégis szerethető fiú, aki lehetett volna unszimpatikus, ha túlírják a karakterét, de Riordan szerencsére mindig megtalálja vele kapcsolatban az aranyközéputat, így Percy-t csakis szeretni lehet.

 

               Bianca és Niko                                                                                Thalia

Percy és barátai ismét egy újabb küldetésre indulnak, ahol meg kell menteniük az eltűnt Annabethet és Artemiszt, és ehhez Percy-nek olyan emberekkel kell társulnia, akikkel nem éppen felhőtlen a kapcsolata. Különösen tetszett ebben a könyvben, hogy Annabeth alig szerepelt benne, de nem azért mert bármi bajom lenne velle, hanem így Percy-nek és nekem is a többiekkel kellett beérnem. Így alkalmam adódott arra, hogy jobban megismerjem őket. Thalia-t nagyon megkedveltem, karakán egy csaj, tényleg teljesen olyan, mint Percy csak lányként, de nekem szimpatikusak voltak az új testvérpár is, Bianca és Niko. Remélem később még többet fognak szerepelni, és Niko-nál ez nagyon valószínű, de remélem Bianca sorsa se csak ennyi volt. (Biztos, hogy nem, főleg azután, ami a végén kiderült a testvérekről.)

Ismét jól szórakoztam olvasás közben, nevettem, mosolyogtam, kalandoztam Percy-vel és barátaival, miközben tovább folytatódott és bonyolódott a történet. Nem lehet tudni, hogy akkor hova is vezet a prófécia, és most megint úgy tűnik, hogy Percy-ről szól, de én tuti biztos vagyok benne, hogy nem ő lesz az. De nem is Niko, hanem valaki más. Vagy ki tudja, lehet, hogy mégis Percy okozza majd az Olimposziak vesztét. Bár remélem Riordan meglep valamivel, és ennél azért csavarosabb véget ír a sztorinak. Csak így tovább, és akkor nem lesz gond. Én meg biztosan olvasni fogom még a nyáron a következő részt is, talán nem is olyan soká.

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/rick-riordan-a-titan-atka

Értékelés: 5/4

Rick Riordan: A szörnyek tengere (Percy Jackson és az Olimposziak 2.)

Fülszöveg:
Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába. Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…

Aranyos és szórakoztató könyv volt a sorozat első része, a Villámtolvaj, így nem volt számomra kérdés, hogy valamikor olvasni fogom a folytatást. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar kedvem lesz hozzá, de most mégis így alakult, mert kellett valami könnyed és egyszerű történet a komolyabb olvasmányaim közé. Nem hosszú a könyv, így nem is tart sokáig az olvasása, így kifejezetten jó "pihentetőnek".

Igazából  nem nagyon tudnék mást mondani a második részről, mint anno az elsőről. Még mindig ugyanaz a véleményem, és A szörnyek tengere legalább annyira tetszett, mint anno a Villámtolvaj. Még mindig adott a kis Harry Potter jelleg, még mindig humoros és szórakoztató a történet, még mindig kedvelhetőek a karakterek. Egy igazi vérbeli gyerekkönyv ez, amit minden olvasni kedvelő fiatalnak bátran ajánlok. Percy-t továbbra is bírom, nagyon aranyos és szerethető főszereplő, egyedi a maga módján, mégis hihető. Olyan, mint a tinédzserkor küszöbén álló fiúk nagy többsége.

Látszik, hogy Percy és Annabeth kezdenek egyre jobb barátok lenni, és nem kell hozzá agytrösztnek lenni, hogy érezzük, majd össze fognak jönni, ha mindketten idősebbek lesznek, és igazán aranyos pár lesz majd belőlük. Nem lesz unalmas sosem a kapcsolatuk, az biztos. Annabeth szintén szimpatikus számomra, annak ellenére, hogy van egy kis Hermione beütése, vagyis pontosabban nem is kicsi, hanem inkább nagy, de ez legyen a legkisebb gond. Még mindig jobban kedvelem az okoskodó/stréber fiatal lányokat, mint a hisztiseket, a nyafkákat vagy az idiótákat. (Ezekből épp elég sok van a mai YA könyvekben, túlságosan sok, ha engem kérdeztek.)

Bírtam Grover kalandját, és remekül szórakoztam a helyzetén, ahogy próbálta odázni, hogy a küklopsz megegye őt. Mondjuk elég nagy véletlen (szinte már hihetetlen!), hogy épp ott van elrejtve az Aranygyapjú, ami a tábor megmentéséhez kell, ahol Grovert fogja tartják, elég erőltetett megoldás lett ez az író részéről, de mivel gyerekkönyvről van szó, valamilyen szinten megbocsájtható az erőltetett véletlenek sorozata. Több ilyen is volt egyébként a könyvben, de ismétlem hogy emiatt, ezt nem tartom (olyan nagy) hibának. Ilyen volt még például Percy újonnan előkerült féltestvére, Tyson, akit szintén "humoros karakternek" szántak, és annak tökéletesen is működött, de nem nyújtott olyan emlékezeteset, hogy megkedveltem volna, épp ezért sem bántam, hogy a végén távozott (egy időre biztosan) a történetből.

Percy és féltestvére, Tyson

Az első rész alapján még nem lehetett annyira megmondani, hogy mi lesz a könyvsorozat fő történetszála és irányvonala, de azért már nagyjából látni lehet, így nagy izgalmakat ígér a folytatásokban. Tetszett a könyv vége "nagy csavar", és az is, hogy a fő ellenség lassan kezd új életre kapni. (Itt is itt van a Voldemort hasonlat. Mint mondtam, sokban hasonlít ez a könyvsorozat a Harry Potterhez, és ez nem véletlen sajnos.) Kíváncsi vagyok mi lesz a próféciából, és hogy végül hogy alakul majd a történet.

Könnyed, izgalmas és felettébb szórakoztató gyerekkönyv a Percy Jackson sorozat, amit minden fiatalnak szívből ajánlok, főleg azoknak, akik szeretik/szerették a Harry Pottert, és valami hasonlót keresnek azóta is. Kedvelhetőek és aranyosak a karakterek, a főszereplő egy hihetően ábrázolt tinédzser fiú, aki maga is egy egyéniség, és az írói stílus miatt roppant gyorsan és gördülékenyen lehet haladni. Könnyed kis történet ez, lazításhoz, egy kis kikapcsolódáshoz éppen tökéletes. Jöhet a 3. rész!

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rick-riordan-a-szornyek-tengere
Értékelés: 5/4

Rick Riordan: A villámtolvaj (Percy Jackson és az Olimposziak 1.)

Fülszöveg:
A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.  Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.  Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

Hirtelen ötlettől vezérelve kaptam kézbe a könyvet, mert kicsit ki szerettem volna szakadni a megszokott zsáneremből. Persze nem az a helyzet, hogy fogalmam sem volt, mit fogok olvasni, csak nem terveztem a könyv olvasását. Mindez úgy jött magától, hogy még magamat is megleptem vele. Nemrég a könyvtárban futottam össze a könyvvel, és gondoltam egyet, miért ne? Hallottam már a Percy Jackson könyvsorozatról, hisz egyike a Harry Potter sikere után érkező "klónoknak", filmek is készültek belőle (az első két könyvből biztosan), de eddig valahogy nem nagyon érdekelt. Vagyis, persze, úgy voltam vele, hogy egyszer majd biztos olvasom, ha lesz valamikor kedvem hozzá, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar elérkezik az az idő.

Utaltam már rá, hogy a Harry Potter "klónjainak" egyike. Nem prejoratív értelemben mondom rá az idézőjeles szót, de legyünk őszinték, ez a könyvsorozat az, és nem is próbálja másnak mutatni magát. A Harry Potter sikere után érkeztek a hasonló könyvek dögivel, és mindegyik a nevezett által felvert gyerekkönyv hullámot akarta meglovagolni több kevesebb sikerrel. Így a Harry Potterhez hasonlóan a Percy Jackson is middle-grade könyv, ha már mindenképp műfaji kategóriába akarjuk besorolni. Vagyis gyerekkönyv, ha magyarul akarok fogalmazni, de tudjátok mit? Engem cseppet sem érdekel, ha gyerekkönyv, ha nem. A Harry Potterrel is így vagyok, és felnőtt létemre szerettem a könyveket.

Sajnos, engem már felnőttként ért el a Harry Potter láz, és habár sosem lettem őrjöngő rajongó, de azért szerettem a könyveket és láttam a filmeket. Ugyanez a helyzet most a Percy Jackson könyvvel. Sajnálom, hogy nem gyerekként olvastam, mert akkor biztosan odáig és vissza lettem volna tőle. Tudjátok, mit? Tetszett. Nem érdekel, hogy nem én vagyok a célközönség, nem érdekel, hogy egy Harry Potter klón. Tetszett a könyv, bevallom őszintén. Sőt, annyira tetszett, hogy mindenképp végig akarom olvasni a könyvsorozatot.

Aranyos kis történet ez, és tökéletesen megértem miért van olyan nagy rajongótábora a tengerentúlon, hogy Riordan egy újabb sorozattal toldotta meg az eredeti 5 könyvet. Nálunk nem annyira ismert és népszerű, valahogy nem tudott betörni a Harry Potter után, amit nagyon sajnálok, mert igazán megérdemelné a hírverést. Vagy hát ki tudja. Lehet csak én maradtam le a nagy lázról, és korábban volt hírverés körülötte. Kedves gyerekmese ez, amit minden olvasni kedvelő fiatalnak bátran ajánlok, sőt, tanulni is lehet belőle. Hogy mit? Hát a görög mitológiát. Éppen ez az első, ami miatt mindig olvasni szerettem volna.

Igen, én a 90-es években nőttem fel, így a kedvenc sorozataim egyike volt a Xéna és a Herkules, és ezekből a sorozatokból tanultam meg már az iskola előtt a görög és latin istenek neveit és legendáit. Jó volt a múltidézés, a Percy Jackson eszembe jutatta mennyire szerettem ezeket a sorozatokat, és hogy mennyire odáig voltam akkoriban a görög és latin mitológiáért. Itt nem kapunk még részletesebb képet, tulajdonképpen csak egy bevezető ez a világukba, ami nem baj, hisz ez még csak az első rész, így bízom abban, hogy a folytatásokban jobban elmélyedünk a mitológia mélységeiben és sorra bukkannak majd fel a különböző istenek, lények, és mindenféle furcsaság, ami hozzájuk kapcsolható. Tetszik a könyvsorozat alapötlete, hogy olyan gyerekekről szól, akiknek az egyik szülője görög isten, és ők rejtve élnek a világunkban.

A görög és latin mitológián túl, ami valahogy mindig a szívem csücske volt és örökre az is marad, a könyv másik nagy érdeme a szépen összerakott és abszolút kedvelhető főszereplő. Percy nem egy átlagos kis srác, és szerencsére nyomokban sem hasonlít Harry-re (sajnálom, de nem lehet megkerülni az összehasonlítást, ez van), így egyértelműen el lehet őket különíteni egymástól. Percy nekem már most sokkal szimpatikusabb, mint Harry valaha is volt. Egyszerű ennek az oka. Percy sokkal összetettebb és érdekesebb karakter, egy hihetetlenül jópofa, problémás, bajkeverő, de mégis csupaszív és bátor srác, akinek szurkolni lehet, és akit gyerekkorában mindenki szívesen elfogadott volna barátjának.

Percy és Annabeth

A többi karakterről még nincsen kialakult konkrét véleményem, de azért látom többekben a potenciált. Mégsem szerepeltek még eleget ahhoz, nem mutattak magukból olyan sokat, hogy eldönthessem, hogyan állok velük. Annabeth nyomokban Hermione-ra emlékeztet, a kis okostojás ugyebár, és nem nehéz kitalálni, hogy valószínűleg ő és Percy fognak majd összejönni, mikor idősebbek lesznek. Remélem jól lesz felépítve a kapcsolatuk a folytatásban, és nem kell csalódnom, mert nagyon aranyos páros lehetne belőlük. Bírtam még az isteneket is, már amennyit szerepeltek, de azért még ők sem kaptak olyan mélységet, hogy most eldönthessem milyenek is valójában.

Mivel gyerekkönyvről van szó, így minden adott ahhoz, hogy a fiatalok szimpátiáját elnyerje. Izgalmas kalandok, tömény fantázia alkotta meseszerű világ mindenféle mitikus lénnyel, ígéretes és szimpatikus karakterek, akiket kedvelni lehet, és persze utalás a folytatásra, hogy tudjuk mire számíthatunk a következő négy részben. Egyszerű, könnyed, humoros és olvasmányos a stílus, így könnyen lehet vele haladni, sőt nekem különösen tetszett, hogy E/1-ben íródott, és tulajdonképpen végig Percy mesélte nekünk a történetet. Riordan megtalálta a fiú hangját, és tökéletesen át tudta adni a karaktert, számomra hiteles volt az egész, és ez is nagyon tetszett a könyvben.

Érdekel a többi rész is, mindenképp olvasni fogom, sőt a filmekbe is belenézek valamikor. (Bár ahogy hallottam, nagyon sok mindent megváltoztattak a könyvhöz képes, és sokan leszólják a filmeket, de én akkor is próbálkozom majd vele.) A lényeg a lényeg, remek felütése egy többrészes sorozatnak, és várom mi minden fog még történni hőseinkkel. Persze van hova fejlődni, és lehet ez ennél sokkal jobb is, ott van benne a lehetőség, épp ezért fogom tovább olvasni.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rick-riordan-a-villamtolvaj
Értékelés: 5/4