Fülszöveg:
Nico figyelmeztette őket. Ha bemennek Hádész Házába, a félistenek legrosszabb emlékeit keltik életre. A szellemek nem lelnek többé nyugalomra. Nico maga is kísértetté változhat, ha újabb árnyutazásra indul Reynával és Hedge edzővel. De talán még ez is jobb, mint a másik alternatíva: hagyni, hogy valaki más haljon meg, ahogy azt Hádész is megjósolta.
Jászon rossz szelleme az anyja, aki kiskorában magára hagyta. Még nem tudja, jó vezetőnek bizonyul-e majd, de abban biztos, hogy ő nem fogja megszegni a szavát. Ő beteljesíti a prófécia rá vonatkozó részét: Vihar vagy tűz, mi hull a világra.
Reyna az ősei szellemeitől fél, akikből csak úgy süt a harag. De nem hagyhatja, hogy eltérítsék a szándékától; el kell vinnie az Athéné Parthenost a Félvér-hegyre, mielőtt háború tör ki a rómaiak és a görögök között. Vajon lesz elég ereje ahhoz, hogy sikerrel járjon, különösen úgy, hogy egy rémséges vadász koslat a nyomában?
Leo attól tart, hogy végül mégsem válik be a terve, hogy a barátai közbeavatkoznak. De nincs más út. Mindannyian tudják, hogy a Hetek közül valakinek meg kell halnia, ha le akarják győzni Gaiát, a Földanyát.
Pipernek azt kell megtanulnia, hogyan adja át magát a félelemnek. Csak így teljesítheti a feladat rá eső részét, és mondhatja ki azt az egy szót.
Az Olimposzi vérben – Az Olimposz hősei sikersorozat felvillanyozó fináléjában – a hősök, az istenek és a szörnyek mind hozzájárulnak a prófécia mindent elsöprő beteljesüléséhez.
Most aszerint az elv szerint választom ki az olvasmányaimat, hogy melyek azok a korábbi könyvsorozatok, amiket még nem fejeztem be. Ezeket szeretném szép sorban egymás után letudni, és ez persze csak azokra a sorozatokra vonatkozik, amik érdekelnek és amiket végig szeretnék olvasni. Az Olimposz hősei könyvsorozat utolsó része szintén régóta tervben volt és most végre sikerült elolvasnom.
A Percy Jackson és az Olimposziak sorozatot bevallom sokkal jobban szerettem ennél, nekem az a történet sokkal érdekesebbnek és persze a karaktereik is sokkal szerethetőbbnek tűntek. Nem mintha olyan nagy baj lenne a folytatással, mert hát azt hozta, amit vártam tőle, semmi többet. Gyakorlatilag ugyanarról szól ez is, mint a korábbi, hisz hőseink ismét egy prófécia beteljesülését próbálják megakadályozni, na és persze azt, hogy egy újabb "ősi gonosz" feléledjen és visszatérjen, hogy elpusztítsa a világot. Csak itt nem egy főszereplőnk van, mint korábban Percy, hanem kapunk egy csapatot, szinte teljesen új karakterekkel.
Percy-t mindig nagyon bírtam, és a többieket az előző sorozatból, talán emiatt tűntek az újak utánuk laposnak és kidolgozatlannak. Túl sok az új szereplő, és habár mindenki megkapja a saját kis háttér történetét, saját ki történetszálát, és úgy nagyjából valamilyen karaktert, mégsem kerültek annyira közel hozzám, mint mondjuk Percy és Annabeth vagy épp Nico. Mondanom sem kell, annak örültem a legjobban, hogy a folytatásban őket hármójukat se kellett nélkülöznöm, mert habár nem sokat szerepeltek, mégis sokat segítettek azon, hogy tovább olvassam a könyveket.
Percy és Annabeth kissé háttérbe szorultak, de minden szereplésük kincs és hozták a szokott formájukat. Nico viszont jelentősebb szerepet kapott, aminek még inkább örültem, sőt így az utolsó részre mintha kvázi az egyik főszereplővé nőtte volna ki magát. Ez a legjobb, ami történhetett, mert mindig is többet akartam belőle látni és róla tudni. Korábban csak a mellékszereplők szintjén mozgott, de itt szerencsére már nem így történt. Tehát láthatjátok, hogy a régi kedvencei maradtak, és mellettük az újak nem tűntek valami összetett és érdekes karakternek, és a végére se lettek többek, pedig reméltem, hogy jobban meg tudom kedvelni őket. Az újak közül talán Leo az, akit ki tudnék emelni, talán őt nevezném a legjobbnak. Jászon pedig csak akkor volt jó, mikor Percy-vel néha szívatták egymást.
Az utolsó rész felépítése, stílusa, a humor mind-mind Riordan korábbi könyvei szerint maradt. Hőseink több csapatban, de tovább haladnak a céljuk felé, és mindenkinek meg van a maga szerepe a történet alakulásában. Aztán ahogy haladunk előre, összeérnek a szálak és a végén jön a nagy lezárás és végül megmentik a helyzetet, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Hisz ki várt mást egy gyerekkönyvben? Senki. Itt már csak így végződhetnek a dolgok. Nem értek nagy meglepetések, minden úgy történt, ahogy arra számítottam, de a könnyed írói stílus és a humor most is vitt mindent, ezért igen gyorsan haladtam vele. Egyszerű és szórakoztató olvasmány, annak teljesen tökéletes.
További információk a könyvről:
Étékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése