Ker Dukey - K. Webster: Tönkretett babácskák (Csinos játékbabák 4.)

Fülszöveg:

Árulás és düh: nagy, gennyes seb.

Ki lesz a győztes?

Mester vagy Szörnyeteg?

Sérülten, megtörve, de megoldásért kiált:

Visszahozni mindenáron az egyetlen jó babát.

Nem megbocsájtható se hűtlenség, se kudarc:

A Szörnyeteg bosszúra éhes: ha harc, hát legyen harc.

A mi Mesterünk csak gyengédségre éhezett:

A tönkretett babák nem kerülhetik el a végzetet.

A vihar közeleg, mindjárt ránk zúdul a káosz:

A két nagy játékos épp most veszi be a várost.

Ki éli túl vajon? Ki nyeri díjként a kedvesét?

És kiből lesz végül mindössze járulékos veszteség?

A rajongásig szeretett vagy gyűlölt Csinos játék babák-sorozat utolsó kötete. Hagyd, hogy megőrjítsen!

Nagyon ritkán csinálok ilyet, és remélem többször nem kell majd, de annyira rossz ez a könyv, hogy írni sincs kedvem róla. És nem is fogok. Ugyanaz a véleményem a negyedik könyvről, mint ami a harmadikról, és amik ott kérdések maradtak, azokra most se kaptam választ. Teljesen felesleges folytatás, semmi értelmet vagy logikát ne keressen benne senki, mert az nincs benne. Az összes karakter kifordult önmagából és mindenki mintha 180 fokos fordulatot vett volna a korábbiakhoz képest mindenféle normális magyarázat vagy karakterfejlődés nélkül.

Ha nem keresünk benne értelmet, akkor gyorsan ki lehet olvasni, de ennyi. Számomra csak az mentette volna meg valamennyire ezt a könyvet, ha a végén a főszereplő triónk meghal, mert lássuk be mindhárman bőven megérdemelték volna, de nem csak hogy nem haltak meg, hanem valamiféle "boldog befejezést" kaptak, ami csak az utolsó csepp volt a pohárban. Nagy kár, mert a Csinos játékbabák sorozat első két könyvét én tényleg szerettem, műfaján belül jól sikerült darab, de hogy miért nem lehetett befejezni a második rész után, ahogy azt eredetileg tervezték az írók, azt máig sem értem.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/ker-dukey-k-webster-pretty-broken-dolls-tonkretett-babacskak

Értékelés: 5/1

Ker Dukey - K. Webster: Csinos új babácska (Csinos játékbabák 3.)

Fülszöveg:

Vesztél már el annyira, hogy árnyékká változz?

Benny szíve megtört, gyötri a magány.

Elvesztette babácskáját, szerelmét, otthonát.

Sérülten keresgél, s újjászületve,

Barátra lel végül egy igaz emberben.

Tanul a világról, vágyról, késztetésről.

Kell egy új babácska neki, egy új jövő.

Aztán a régi kín új képzetekkel int,

S Benny beteg elméje késért kiált megint.

Érezted már, hogy csak téblábolsz, de nem élsz? A háttérben létezel, ahol senki sem vesz észre. A babám elárult és megölt engem – több tekintetben, mint hitte. Figyelek, várok és vágyakozom. Hamarosan vissza fogja adni nekem, amit elvett… Vicces, hogy így működik az élet.

A szerzőpáros Csinos játékbabák könyvsorozatát mindig érdekesnek gondoltam. Anno az első rész a versikébe szedett fülszöveggel keltette fel az érdeklődésemet és nem fogok hazudni, az első rész tetszett a maga nemében, holott azért láttam a hibáit. Aztán a második rész nagy csalódás volt, de a kettő együtt alkotott egy kerek egészt és ez így volt jól. Hogy miért ezzel kezdtem? Alapjáraton egy duológiának indult a történet, csak aztán a sikerre való tekintettel készült hozzá két folytatás. Mondjuk ki, nyugodtan megállhattak volna a második rész után. Nem kellett volna folytatni a történetet.

Sajnálom, de nekem nem tetszett a harmadik rész és majdnem mindent és mindenkit utáltam benne. A szerzőpáros meg sem próbált valami értelmes és koherens folytatást írni, hanem fogta magát és összedobott egy ostoba és irreális történetet, rengeteg mocsokkal, szadizmussal és gyilkolással. A régi karakterek teljesen kifordultak önmagukból az újak pedig annyira irreálisak és unszimpatikusak, hogy bárki vette át a szót csak forgattam a szemem, hogy ez nem lehet igaz. Benny, Elizabeth és Dillon nézőpontot kapunk egyébként és ezek közül Dillon volt az egyetlen, aki maradt a régi önmaga.

Az egyetlen pozitívum, hogy szegény Jade végre megkapta a békét és nyugalmat ami kijárt neki és ő a háttérbe szorulva nem sok bukkant most fel. A sok szörnyűség után ami vele történt, abszolút megérdemelte. A józan és normális emberi gondolkodást Dillon képviselte a harmadik könyvben, csakúgy mint a korábbi részekben. Mint mondtam, Dillon volt az egyetlen aki egy épkézláb karakternek lett felépítve és akitől nem másztam a falra jelenleg. És ennyi, ez volt a két pozitívum, mert többet nem tudok felsorolni.

Annyira dühítően ostoba és feleslegesen folytatott a történet, hogy azt sem érdemli meg, hogy értelmes és egybefüggő kritikát írjak róla, így csak pontokba szedném mi az a sok dolog, ami kiakasztott és ami miatt utáltam ezt a könyvet.

Lássuk:

1. Erőltetetten kényszerű folytatás. Mégis mi a francért fogadta be Tanner Benny-t és miért segített neki? Hogy - hogy Benny apjának új házasságából született lányai épp úgy néznek ki, mint a rég halott nővér, akit Benny évekkel ezelőtt elveszített és akibe teljesen bele volt bolondulva? Igen, testvérek és a testvérek hasonlítanak egymásra, de nem ennyire azért.

2. Azt még értem hogy Benny teljesen rákattan a Bethany hasonmás Elizabeth-re, de Elizabeth miért kattant rá rögtön egy ismeretlen zaklató, totálisan világos hogy zakkant férfira, akiről messziről süt, hogy nem normális?

3. Elizabeth hogy lett ugyanolyan pszichopata, mint Benny és az apjuk, mikor elvileg egy normális és hétköznapi családi környezetben nőtt fel? Mert ugyebár senki se születik egy kattant elmebetegnek, legalábbis általában. Ha erre a negyedik részben lesz valami épkézláb magyarázat, akkor rendben, bár nem hiszem, hogy kapunk majd ilyesmit.

4. Elizabeth hogy nem ismerte fel Benny-t rögtön az első találkozásukkor, mikor elvileg tudta, hogy ki ő és hogy néz ki? És nem, az nem magyarázat, hogy Benny levágta a haját, meg szét lett varrva a teste. Könyörgöm, attól mert valakinek más lesz a frizurája és szerez néhány tetkót magára, még ugyanaz az ember és fel lehet ismerni. Az pedig csak a hab a tortán, hogy mikor rájön, hogy Benny az akivel összegabalyodott, akkor lazán csak vállat von, hogy ez van és kit érdekel. Végül is nem nagy dolog egy kis vérfertőzés, ugye? És nem, nem maga a vérfertőzés ténye zavar, mert ezt a témát jól meg lehet írni, hanem az ahogy itt kezelték az egészet.

5. Benny karaktere teljesen kifordult magából és a korábbi megszállott pszichopata helyét már valamiféle sötét hősszerelmes vette át, én meg csak pislogtam, hogy mi van? Mind tudjuk Benny mit művelt Jade-el, Macy-vel és rengeteg más nővel. Most meg játssza itt nekünk a romantikus hőszerelmest és nekem el kellene hinnem, hogy a korábbi kegyetlen pszichopata eltűnt? Jade-t szintén „szerette” (már ahogy Benny szeretni képes, hagyjuk), mégis mennyi rossz dolgot művelt vele. Miért más Elizabeth? Vele miért tudja magát visszafogni? Nem értem. Teljesen hihetetlen számomra ez a pálfordulás.

6. Tanner karakterét tényleg nem tudom hova tenni és nem akarok rosszmájú lenni, de mintha csak azért lett volna belerakva ebbe a könyvbe, mert kell pár homoerotikus jelenet, ami eddig ugyebár kimaradt. Tanner mit akar Benny-től? Miért segít neki?

7. Benny oldaláról nézve a dolgokat, érthető, hogy szüksége van Tannerre, mert neki köszönhetően van pénze meg erőforrásai és igen szemérmetlen módon kihasználja Tanner megszállottságát iránta, de kérem szépen…. hogy még erotikus módon is? Mióta lett Benny biszexuális? Mert hogy azok alapján amit leművelt Tannerrel és pár nővel, nyugodtan vehetjük annak. Teljesen random váltás ez Benny részéről, mert eddig világosan ki volt mondva, hogy ő csak a nőket szereti. Minden áldozata nő volt, csak nőket rabolt el, csak nőket ölt meg, csak nőket akart „saját babának”. Most meg hirtelen kitalálja, hogy kell neki „fiú baba” is, mert milyen jó lesz majd Tanner fölött uralkodni. Tényleg nem értem és csak fogtam a fejem, hogy hova kerültem hirtelen. Talán valamiféle homoszexuális vágyálomba? Döntsük már el kérem szépen, hogy a karakterünknek mi a szexuális irányultsága és aztán ne változtassuk rajta ostoba módon. Köszönöm.

A logika és a realizmus hiánya után már csak a sok szadista és sötét dolog kellett csak ide, amilyen téren a szerzőpáros hozta a korábbi részek színvonalát, van itt minden, amit el tud képzelni az ember. Rengeteg erőszak, kegyetlen gyilkosság, zaklatás, csonkolás, nemi erőszak és így tovább, minden amit megszoktunk ettől a sorozattól. Élénken az agyamba égett az a rész, ahogy láthattuk, hogy végezték ki Benny apját a börtönben, bár nem fogok hazudni, maximálisan megérdemelte Stanton amit odabent kapott.

Teljesen felesleges folytatása ez a könyv egy egész korrektül megírt és koherens történetet bemutató duológiának, ahol az első két rész igenis megállta a helyét a műfaján belül. Nem azt mondom, hogy valaha nagy kedvencem lett az első két könyv, de ott legalább látszott az értelmes és normális történetvezetés és a karakterek motivációi és céljai érthetőek voltak. Ott minden a helyén volt, mármint persze a műfajon belül, mert hát alapjáraton a Csinos játékbabák sorozat nem egy lágy és kellemes esti tündérmese. Viszont ez a harmadik rész erőltetett, kínos, zavaros, tele szenvedéspornóval és igazi pornóval, na meg karakterekkel akik vagy kifordultak korábbi énjükből, vagy pedig olyan valósak és hihetőek, mint Benny épelméjűsége. Van még egy negyedik rész, amit biztos elolvasok valamikor, mert csak befejezem a sorozatot, ha eddig eljutottam. Ezek után inkább bele se gondolok, ott mire számítsak. Az biztos, hogy semmi jóra.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/ker-dukey-k-webster-pretty-new-doll-csinos-uj-babacska

Értékelés: 5/2

Ker Dukey - K. Webster: Elveszett babácskák (Csinos játékbabák 2.)

Fülszöveg:

Ragadtad ​már meg más lelkét valaha a saját lényeddel, magadba szívva őt, hogy a részeddé váljon? Én igen. Végre elkezdtem élni, érezni és szerelembe esni – ebben a nagy káoszban, ami körülvesz. Kibújtam a védőpáncélomból, és beengedtem valakit a szívembe. Nyitva hagytam a lelkemet. Nyitva hagytam a szívemet. Nyitva hagytam az ajtót. Ő pedig elrabolt. Dillon… sajnálom.

Bennynek volt egy beteg babácskája, hajjajaj.

Aki pont úgy vágyott a sötétségre, mint ő maga, hajjajaj.

Úgyhogy közösen gyötörtek, vadásztak, játszadoztak, hajjajaj.

Bűneik halálos eleggyé összeálltak, ajjajaj.

Ám Bennynek hiányozni kezdett az elveszett babája, hajjajaj.

Bármi áron meg kellett találnia, hogy szerethesse, hajjajaj.

Nem akart kettesben maradni a beteg babájával, hajjajaj.

Terveket szőtt, hogy hazahozza a mocskos babácskáját, ajjajaj.

A Csinos játékbabák könyvsorozat első része a szokatlan és kissé keményebb téma miatt keltette fel anno az érdeklődésemet. Persze az első részben nem teljesen azt kaptam, amit vártam, de összességében tetszett és mindenképp érdekelt a folytatás. Vártam, hogy megismerjük Benny múltját, vártam, hogy az immár felnőtt nyomozó Jade hogyan intézi el a pszichopata férfit és vártam a Macy "nézőpontot". Tudni szerettem volna, hogy mi történt Macy-vel miután Jade hátrahagyta és hogy lett belőle Benny kvázi mondhatni pszichopata párja.

Sajnos ugyanazzal kezdeném a második rész kritikáját, mint anno az első részét. Most se azt kaptam teljesen, mint amit vártam és ezért kissé csalódottan írom most e sorokat. Igazából több problémám volt a könyvvel, amit mind ki fogok nektek fejteni, de mielőtt jobban belemennénk az általam kifogásolt dolgokba, azt mindenképp szeretném elmondani, hogy ez a könyv beteg. Beteg és túlzó és irreális és néha már sok. Túl sok, mert ha komolyan vesszük, ami benne van, akkor nem mondhatok rá mást, minthogy ez a könyv szimplán undorító. Így inkább ne vegyük komolyan, hanem csakis könyvként, egy szimpla történetként próbálom most értékelni nektek az egészet.

Míg az első részben a jelen és a múlt futott egymás mellett Jade szemszögéből, az ő mesélésében ismerhettük meg a történetét, most váltunk egy kicsit. Itt több nézőpontot kapunk, nevezetesen hármat, csak épp nem azt a hármat, amit én szerettem volna. Jade marad az egyik mesélőnek és hozzá csatlakozik Benny és Dillon. Benny-t értem, mert épp ideje volt, hogy megkapjuk Benny múltját, épp ideje volt, hogy megtudjuk hogy lett olyan, amilyen. De hogy Dillon minek kellett ide, kérdem én?

Valamilyen szinten értem, hogy Dillon történetszála miért kellett, mert ha ő nem lett volna, akkor végig negatív és "érfelvágós" dolgokat olvashattunk volna. Dillon jelképezte a pozitív oldalt, a hőst, aki Jade megmentésére siet és aki valamennyi reményt ad arra, hogy a végén talán jóra fordulhatnak a dolgok. Viszont annyira nem illett bele a történetbe és annyira kilógott Jade és Benny története mellől, hogy felőlem akár nyugodtan ki lehetett volna hagyni.

Tudom milyen fejet vágtok most, de én sokkal szívesebben olvastam volna egy Macy nézőpontot, és akkor talán jobban megismerhettem volna Macy történetét. Véleményem szerint erre igen nagy szükség lett volna, mert Macy-ről nem csak a nővére, Jade feledkezett meg, hanem a könyv szerzőpárosa szintén. Olyan jó lett volna látni hogy merült el Macy az őrületben és hogy vesztette el fokozatosan önmagát és a gyermeki ártatlanságát, mert ezzel érdekes kontrasztot alkothatott volna Jade-el. Macy-ből egy sokkal összetettebb és érdekesebb karaktert lehetett volna kihozni, ha beletekinthettünk volna a fejébe és nem csak Jade vagy épp Benny szemén keresztül láthattuk volna őt. Szerintem ez talán a legnagyobb kihagyott ziccer és Dillon helyett én ezerszer szívesebben olvastam volna Macy szemszögét.

Macy-vel ellentétben Benny nem titok többé számunkra és megismerhetjük a múltját. Mondjuk sejteni lehetett hogy valami hasonló történt vele gyerekkorában, mint ami, mert hát senki se születik egy őrült pszichopatának, hanem a vele történtek hatására válik azzá. Benny gyerekkora szörnyű és borzalmas volt, így nem csoda, hogy az lett belőle, ami, de ez persze nem menti fel az alól, amit aztán később felnőttként elkövetett Jade, Macy és a rengeteg más fiatal lány ellen. Tragikus a múltja, de ennek ellenére ugyanaz a pszichopata gyilkos, aki korábban volt és aki sosem érdemel semmilyen megváltást, csakis a kegyetlen bosszút, amit Jade ígért neki valamikor.

Volt a könyvben egy csavar, mit egyszerűen nem tudtam hova tenni és amit máig nem értek, hogy ez minek kellett ide. Elsőnek azt hittem, csak rosszul olvasom, vagy valamit félreértek, de aztán rájöttem, hogy sajnos nem, és akkor nem futotta tőlem más reakcióra, csak egy megfáradt sóhajra. Mint kiderült, Jade és Dillon rendőrfőnöke nem más, mint Benny kissé pedofil és erőszaktevő apja. Öhm... csak két gondolat. Az egyik: az egész egy hirtelen vett és minden előjel nélkül bedobott ötletnek tűnik, mert javítsatok ki, ha netán tévedek, de erre ezelőtt semmilyen utalást nem kaptunk. A másik: logikátlan az egész. Benny apja végig tudta, hogy Jade az a lány, aki elszökött a fiától és nem csinált emiatt semmit? Csak ült a babérjain és kész. Miért nem tett semmit? Mire várt? Miért nem segített Jade-nek valahogy, hogy az hamarabb elkaphassa Benny-t és akkor legalább megszabadult volna a fiától? Vagy miért nem vezette Benny-t hamarabb Jade-hez, ha mondjuk inkább a fiának akart volna kedvezni?

Nem látom ennek a történetszálnak az értelmét, mert számomra úgy tűnik, hogy azért lett mindez így utólag belerakva, hogy Jade és Dillon könnyebben megtalálhassák Benny-t és hogy így egyszerűen megmagyarázzák az írók, hogy Benny eddig miért nem bukhatott le. De ha már itt tartunk. Benny apja miért is védte idáig a fiát, amikor ki nem állhatták egymást? Azt még értem, hogy Benny azért nem ölte meg az apját, mert jól jött neki a segítsége, de hogy Benny apja miért nem dobta fel vagy végzett a fiával, az egy hatalmast rejtély számomra. Sajnálom, de nem értem miért kellett ez a történetszál, mert egyszerűen nem illett ide.

Kicsit úgy érzem, hogy az írók szerettek volna egy még meghökkentőbb és még sokkolóbb folytatást összerakni, de közben nem gondolták át normálisan milyen irányba kellene vinniük a sztorit. Persze kaptunk megint durva halálokat, rengeteg nemi erőszakot, vért és könnyeket, brutalitásban és undorban nem szenvedhettünk hiányt. De a rosszul megválasztott nézőpontok, a kicsit (vagy inkább nagyon) katyvasz történet és a váratlan magyarázatok, amik nem állják meg kellőképpen a helyüket, felemássá tették a könyvet. Kihagyott ziccernek érzem, hogy Macy nézőpont helyett Dillonéval kellett megelégednünk, és talán ez a legnagyobb szívfájdalmam az egészben.

Mindenesetre nem ért véget a történet, mert van még két könyv a sorozatban és szerintem senkinek nem okozok meglepetést azzal, hogy Benny-t sem kell eztán nélkülöznünk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatásban, és remélem ott jobban átgondolt történetet kapunk.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/ker-dukey-k-webster-pretty-lost-dolls-elveszett-babacskak

Értékelés: 5/3

Ker Dukey - K. Webster: Ellopott babácskák (Csinos játékbabák 1.)

Fülszöveg:

Szép kis babácskáit Benny nagyon szereti,
Mindaddig, míg azok szót fogadnak neki.
Hajukat fésüli, őket szép ruhába bújtatja,
Hogy tökéletességük semmi ne sújthassa.
Ha eljön az éj, velük játszadozni szeret,
Egyikük félénk, de a másik harcol és fenyeget.
Mikor aztán kedvence futásnak ered,
Hiába ígér a másik baba szépeket,
Benny szíve megtört, szeméből könny csorog,
hasztalan küzd, hisz nem férfias dolog.
Kedvence az övé, vissza kell kapnia
vagy a másiknak meg kell lakolnia.

Igazából egész egyszerű módon figyeltem fel a könyvre. A moly.hu oldalon adta ki friss megjelenésként pár héttel ezelőtt. Mivel láttam, hogy a KMK Rázós könyvek sorozatának tagja, így rákerestem, hogy miről szólhat. Aztán ahogy szembe találtam magam a fenti kis versikével, rögtön meggyőzött, hogy nekem ez kell. Örülök annak, hogy a KMK komolyabb és sötétebb könyvek kiadásával szintén próbálkozik, és bevallom, hogy én mindig érdeklődve várom az újabb és újabb megjelenéseiket. Nem mindegyik Rázós könyv jött be, amit olvastam, de ami igen, az nagyon is.

Mi a helyzet ezzel a könyvvel? Imádtam, mert annyira sötét, torz és borzongató, amivel régóta nem találkoztam, és ami rögtön levett a lábamról. Persze nem vagyok vak és látom a hibáit, amikre ki fogok térni, de összességében nekem nagyon bejött ez az elcseszett sötét sztori, amiben kb. mindenki egy pszichopata szintjét súrolja. Nem túlzok, tényleg így van. Lássuk mit szerettem benne és mi az, amit nem.

Mivel a fülszövegként funkcionáló versike nem teljesen világos, így kezdetnek essen néhány szó a történetről. Jade-t és húgát, Macy-t gyerekkorukban elrabolja egy fiatal férfi, aki Benny-nek hívja magát. 4 évig tartja fogva őket, mikor Jade egy váratlan pillanatban képes megszökni, de a húgát nem tudja megmenteni. Évekkel később Jade immár felnőtt nőként nyomozóként dolgozik és élete célja, hogy megtalálja elrablóját és húgát, akit hátrahagyott... ha még nem késő.

Ez a történet elmenne egy krimi sorozat egyik epizódjának is, annyira beteg és undorító, ha jobban belegondolunk. Benny egy őrült pszichopata, aki játékbabákat készít és azok megszállottja. Jade-t és Macy-t élő babának tartja, öltözteti, szépítgeti őket, játszik velük, bármit megtesz velük, amihez épp kedve szottyan. Fogva tartja a két fiatal lányt és mindkettejüket kínozza különféle módokon. Jade az aki ellenáll, aki nem hagyja könnyen magát, míg Macy hamarabb megtörik. Fizikai és lelki terrort kell mindkettejüknek elszenvednie, ami nem marad nyom nélkül.

Kicsit fura volt számomra a szerkezeti felépítés, mert azt hittem, hogy a "jelenben" haladnak majd az események és az elrablás éveiről fog szólni. Aztán meglepetten látom, hogy nem így van, hiszen a jövőbeli, immár nyomozó Jade emlékszik vissza a múltra, miközben láthatjuk, ahogy nyomoz még mindig Benny és a húga után. Tehát visszaemlékezésben látjuk a múltban történteket. Rögtön itt jön az első negatívum. Jobban örültem volna, ha sokkal több visszaemlékezést kapunk, vagy ha alapjáraton csak az elrablás éveiről szól az első rész és maximum utána ugrottunk volna csak az időben.

Azért mondom mindezt, mert nekem ez a néhány visszaemlékezés nem volt elég arra, hogy kellően megértsem és átéljem mindazt a sok borzalmat, amin Jade-nek keresztül kellett mennie. Jade a narrátorunk, az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, így csak egy egyoldalú nézőpontot kapunk. Persze sok szörnyűséget, kínzást és megalázást élt át, ezt nem vitatom, de mivel kevés volt a visszaemlékezés, így nem tudták kellően átadni a lány lelki fejlődését és a személyiségbeli átalakulását. A jövőbeli Jade teljesen más ember lett, mint az a naiv és ártatlan kislány, akit anno Benny elrabolt, épp ezért kellett volna sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni a személyiség változásának a fokozatos és reális bemutatására. Ahhoz pedig sokkal több sztori kellett volna a múltból. Én legalábbis így látom.

A másik, ami nem egészen nyerte el a tetszésemet, az a felnőtt Jade felfokozott szexualitása. Tudom, engem még sosem raboltak el, kínoztak és erőszakoltak meg különféle módokon, de valahogy nehezen hiszem el, hogy ha olyasmi történik egy tinédzser lánnyal, ami Jade-el, akkor ilyen irányba alakul a szexhez való viszonya. Épp az ellenkezője a valószínűbb és nem az, hogy kb. mindenre felizgul és a tragédiákat úgy reagálja le, hogy márpedig neki azonnal d*gnia kell valakivel. Ilyen trauma hatására szerintem épp hogy inkább frigiddé válik az ember lánya és soha az életben férfihoz nem akar érni többé.

Szerintem nyugodtan ki lehetett volna hagyni ezt a sok szexet, legtöbbször nem igazán illett a történetbe, mikor random módon egymásnak estek Dillonnal. Én meg csak pislogtam, hogy mi a fene, ez most hogy jön ide? Bőven akkor is 18 karikás maradt volna, ha nem erőltetik bele az írók azt a sok szexjelenetet Jade és Bo/Dillon között. A múltbéli borzalmak éppen elegek lettek volna mindenkinek. Ez persze csak az én véleményem, de szerintem még nagyobbat ütött volna a történet, ha így lett volna és inkább Jade lelki válságára, karakterének és személyiségének lélekbeli torzulására helyezték volna a hangsúlyt.

Tulajdonképpen négy főszereplője van ennek a könyvnek. Mint már említtetem Jade a narrátor az első részben, így róla tudunk meg a legtöbbet. A szexuális részt kivéve éppen úgy reagált a vele történtekre, ahogy az reálisan elvárható, nem csoda, ha minden erejével azon van, hogy megtalálja és bosszút álljon Benny-n. Közben ő sem százas már, érzéketlen, rideg, otromba nő lett belőle, de hát ezért nem lehet hibáztatni. Bírtam a privát kis kommentjeit és ahogy lereagálta a körülötte lévőket és történteket.

Benny a fő pszichopata, ez nem kétség és valójában csak annyit látunk belőle, amit Jade látott. Ezek alapján nem túlzás azt állítani, hogy bárki pokolra vetné Benny-t (bocsánat, Benjamint!!!:), de gondolom később kapunk majd némi magyarázatot arra, hogy lett olyan, amilyen. Mert biztosan nem így született, hanem történt vele valami, amitől ilyenné vált. Remélem valami értelmes és normális magyarázat lesz, és nem valami baromság, mert akkor nagyot csalódnék.

Aztán ott van Macy, aki sokáig mellékszereplőnek tűnik, de aztán kapunk a végén egy csavart és leesik az állunk. Macy sem az már évekkel később, mint akire Jade emlékezett és ez a csavar roppant érdekes folytatást ígér. Remélem kapunk több Macy nézőpontot és megtudjuk mi történt vele azokban az években, amíg Jade nélkül maradt Benny kezei között. Ott van persze Dillon is, de nekem ő valahogy végig olyan semleges maradt. Nem értem minek kellett ide, ha nem jöttek volna össze Jade-el, akkor abszolút semmi létjogosultsága nem lenne a karakternek. Én nyugodtan meglettem volna nélküle, Jade egyedül is nyomozhatott volna.

Néhány hiba/logikátlanság ellenére, amiket ha nem veszek véresen komolyan, egész korrekt és élvezetes sorozatkezdő könyvet kaptam. Szeretem az ilyen sötét és elborult sztorikat, ez pedig kellően az volt a javából. A végén kapunk egy csavart, ami izgalmas folytatást ígér, és emiatt nagyon szeretném már olvasni azt. Remélem érkezik mihamarabb magyarul, mert az tuti biztos, hogy amint megjelenik, én azonnal lecsapok rá.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/ker-dukey-k-webster-pretty-stolen-dolls-ellopott-babacskak

Értékelés: 5/4