Vesztél már el annyira, hogy árnyékká változz?
Benny szíve megtört, gyötri a magány.
Elvesztette babácskáját, szerelmét, otthonát.
Sérülten keresgél, s újjászületve,
Barátra lel végül egy igaz emberben.
Tanul a világról, vágyról, késztetésről.
Kell egy új babácska neki, egy új jövő.
Aztán a régi kín új képzetekkel int,
S Benny beteg elméje késért kiált megint.
Érezted már, hogy csak téblábolsz, de nem élsz? A háttérben létezel, ahol senki sem vesz észre. A babám elárult és megölt engem – több tekintetben, mint hitte. Figyelek, várok és vágyakozom. Hamarosan vissza fogja adni nekem, amit elvett… Vicces, hogy így működik az élet.
A szerzőpáros Csinos játékbabák könyvsorozatát mindig érdekesnek gondoltam. Anno az első rész a versikébe szedett fülszöveggel keltette fel az érdeklődésemet és nem fogok hazudni, az első rész tetszett a maga nemében, holott azért láttam a hibáit. Aztán a második rész nagy csalódás volt, de a kettő együtt alkotott egy kerek egészt és ez így volt jól. Hogy miért ezzel kezdtem? Alapjáraton egy duológiának indult a történet, csak aztán a sikerre való tekintettel készült hozzá két folytatás. Mondjuk ki, nyugodtan megállhattak volna a második rész után. Nem kellett volna folytatni a történetet.
Sajnálom, de nekem nem tetszett a harmadik rész és majdnem mindent és mindenkit utáltam benne. A szerzőpáros meg sem próbált valami értelmes és koherens folytatást írni, hanem fogta magát és összedobott egy ostoba és irreális történetet, rengeteg mocsokkal, szadizmussal és gyilkolással. A régi karakterek teljesen kifordultak önmagukból az újak pedig annyira irreálisak és unszimpatikusak, hogy bárki vette át a szót csak forgattam a szemem, hogy ez nem lehet igaz. Benny, Elizabeth és Dillon nézőpontot kapunk egyébként és ezek közül Dillon volt az egyetlen, aki maradt a régi önmaga.
Az egyetlen pozitívum, hogy szegény Jade végre megkapta a békét és nyugalmat ami kijárt neki és ő a háttérbe szorulva nem sok bukkant most fel. A sok szörnyűség után ami vele történt, abszolút megérdemelte. A józan és normális emberi gondolkodást Dillon képviselte a harmadik könyvben, csakúgy mint a korábbi részekben. Mint mondtam, Dillon volt az egyetlen aki egy épkézláb karakternek lett felépítve és akitől nem másztam a falra jelenleg. És ennyi, ez volt a két pozitívum, mert többet nem tudok felsorolni.
Annyira dühítően ostoba és feleslegesen folytatott a történet, hogy azt sem érdemli meg, hogy értelmes és egybefüggő kritikát írjak róla, így csak pontokba szedném mi az a sok dolog, ami kiakasztott és ami miatt utáltam ezt a könyvet.
Lássuk:
1. Erőltetetten kényszerű folytatás. Mégis mi a francért fogadta be Tanner Benny-t és miért segített neki? Hogy - hogy Benny apjának új házasságából született lányai épp úgy néznek ki, mint a rég halott nővér, akit Benny évekkel ezelőtt elveszített és akibe teljesen bele volt bolondulva? Igen, testvérek és a testvérek hasonlítanak egymásra, de nem ennyire azért.
2. Azt még értem hogy Benny teljesen rákattan a Bethany hasonmás Elizabeth-re, de Elizabeth miért kattant rá rögtön egy ismeretlen zaklató, totálisan világos hogy zakkant férfira, akiről messziről süt, hogy nem normális?
3. Elizabeth hogy lett ugyanolyan pszichopata, mint Benny és az apjuk, mikor elvileg egy normális és hétköznapi családi környezetben nőtt fel? Mert ugyebár senki se születik egy kattant elmebetegnek, legalábbis általában. Ha erre a negyedik részben lesz valami épkézláb magyarázat, akkor rendben, bár nem hiszem, hogy kapunk majd ilyesmit.
4. Elizabeth hogy nem ismerte fel Benny-t rögtön az első találkozásukkor, mikor elvileg tudta, hogy ki ő és hogy néz ki? És nem, az nem magyarázat, hogy Benny levágta a haját, meg szét lett varrva a teste. Könyörgöm, attól mert valakinek más lesz a frizurája és szerez néhány tetkót magára, még ugyanaz az ember és fel lehet ismerni. Az pedig csak a hab a tortán, hogy mikor rájön, hogy Benny az akivel összegabalyodott, akkor lazán csak vállat von, hogy ez van és kit érdekel. Végül is nem nagy dolog egy kis vérfertőzés, ugye? És nem, nem maga a vérfertőzés ténye zavar, mert ezt a témát jól meg lehet írni, hanem az ahogy itt kezelték az egészet.
5. Benny karaktere teljesen kifordult magából és a korábbi megszállott pszichopata helyét már valamiféle sötét hősszerelmes vette át, én meg csak pislogtam, hogy mi van? Mind tudjuk Benny mit művelt Jade-el, Macy-vel és rengeteg más nővel. Most meg játssza itt nekünk a romantikus hőszerelmest és nekem el kellene hinnem, hogy a korábbi kegyetlen pszichopata eltűnt? Jade-t szintén „szerette” (már ahogy Benny szeretni képes, hagyjuk), mégis mennyi rossz dolgot művelt vele. Miért más Elizabeth? Vele miért tudja magát visszafogni? Nem értem. Teljesen hihetetlen számomra ez a pálfordulás.
6. Tanner karakterét tényleg nem tudom hova tenni és nem akarok rosszmájú lenni, de mintha csak azért lett volna belerakva ebbe a könyvbe, mert kell pár homoerotikus jelenet, ami eddig ugyebár kimaradt. Tanner mit akar Benny-től? Miért segít neki?
7. Benny oldaláról nézve a dolgokat, érthető, hogy szüksége van Tannerre, mert neki köszönhetően van pénze meg erőforrásai és igen szemérmetlen módon kihasználja Tanner megszállottságát iránta, de kérem szépen…. hogy még erotikus módon is? Mióta lett Benny biszexuális? Mert hogy azok alapján amit leművelt Tannerrel és pár nővel, nyugodtan vehetjük annak. Teljesen random váltás ez Benny részéről, mert eddig világosan ki volt mondva, hogy ő csak a nőket szereti. Minden áldozata nő volt, csak nőket rabolt el, csak nőket ölt meg, csak nőket akart „saját babának”. Most meg hirtelen kitalálja, hogy kell neki „fiú baba” is, mert milyen jó lesz majd Tanner fölött uralkodni. Tényleg nem értem és csak fogtam a fejem, hogy hova kerültem hirtelen. Talán valamiféle homoszexuális vágyálomba? Döntsük már el kérem szépen, hogy a karakterünknek mi a szexuális irányultsága és aztán ne változtassuk rajta ostoba módon. Köszönöm.
A logika és a realizmus hiánya után már csak a sok szadista és sötét dolog kellett csak ide, amilyen téren a szerzőpáros hozta a korábbi részek színvonalát, van itt minden, amit el tud képzelni az ember. Rengeteg erőszak, kegyetlen gyilkosság, zaklatás, csonkolás, nemi erőszak és így tovább, minden amit megszoktunk ettől a sorozattól. Élénken az agyamba égett az a rész, ahogy láthattuk, hogy végezték ki Benny apját a börtönben, bár nem fogok hazudni, maximálisan megérdemelte Stanton amit odabent kapott.
Teljesen felesleges folytatása ez a könyv egy egész korrektül megírt és koherens történetet bemutató duológiának, ahol az első két rész igenis megállta a helyét a műfaján belül. Nem azt mondom, hogy valaha nagy kedvencem lett az első két könyv, de ott legalább látszott az értelmes és normális történetvezetés és a karakterek motivációi és céljai érthetőek voltak. Ott minden a helyén volt, mármint persze a műfajon belül, mert hát alapjáraton a Csinos játékbabák sorozat nem egy lágy és kellemes esti tündérmese. Viszont ez a harmadik rész erőltetett, kínos, zavaros, tele szenvedéspornóval és igazi pornóval, na meg karakterekkel akik vagy kifordultak korábbi énjükből, vagy pedig olyan valósak és hihetőek, mint Benny épelméjűsége. Van még egy negyedik rész, amit biztos elolvasok valamikor, mert csak befejezem a sorozatot, ha eddig eljutottam. Ezek után inkább bele se gondolok, ott mire számítsak. Az biztos, hogy semmi jóra.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése