Cassandra Clare: Clockwork Princess - A hercegnő (Pokoli szerkezetek 3.)

Ezt a könyvet angolul kellett olvasnom, mert annyira kíváncsi voltam a trilógia befejezésére, hogy képtelen lettem volna kivárni a magyar megjelenést. (Mielőtt valaki megkérdezné, magyar megjelenés szerintem legkésőbb egy év múlva lesz). Be kell vallanom, én sokkal jobban szeretem Clare Végzet ereklyéi sorozatát, és ezt a véleményemet a Pokoli szerkezetek utolsó kötete se tudta megváltoztatni.

A történet:
"Tessa Gray-nek boldognak kellene lennie… nem minden menyasszony az? Miközben az esküvőjére készülődik, új árnyak kezdik el fenyegetni a Londoni Intézet Árnyvadászait. Egy új démon tűnik fel a színen, akit vér és titkok kötnek Mortmain-hez, a férfihez, aki kegyetlen teremtményeit, a Pokoli Szerkezeteket, az Árnyvadászok elpusztítására akarja felhasználni. Mortmain-nek már csak egy utolsó dologra van ehhez szüksége: Tessa-ra. Jem és Will, akik mindketten ugyanúgy szeretnék magukénak tudni Tessa szívét, bármit megtennének, hogy megmentsék a lányt."

Hát, meg kell mondjam, ez a könyv egyáltalán nem lepett meg, mármint pontosan azt kaptam, amire számítottam, jó és rossz értelemben egyaránt. Na de lássuk sorba a dolgokat. Essen elsőnek pár szó a történetről. Most, így a harmadik könyv olvasása után nyugodtan kijelenthetem, hogy a Pokoli szerkezetek sokkal érzelemközpontúbb, inkább az érzelmekre helyezi a hangsúlyt az akció helyett, ami végül is nem baj, csak hát emiatt néha unalmassá válik, ez a befejező kötet is. Négy párosunk van és mind a négy csöpög a nyáltól, egyiket se bírtam elviselni már a végére, és persze, hogy rózsaszín felhőkben úszva lett vége a könyvnek, mindenki megkapta a boldogságot, amit reméltünk nekik, és lehet ez valakit elégedettséggel tölt el, de engem nem. Azért nem kellett volna ilyen rózsaszín véget írni ennek a történetnek, lehetett volna több tragikum is. Bár ez csak szerény véleményem, hiszen én jobban bírom a tragikus történeteket, azok helyett, amikben mindenki fuldokol a boldogságban. Tehát a történet annyira nem izgalmas számomra, alig van egy kis akció benne, de szerencsére minden rejtély kiderül a végére. A legnagyobb rejtély mind közül, hogy micsoda Tessa, és ez se volt akkora meglepetés, hisz ha jobban belegondolunk, akkor már csak ez az opció maradt, ami logikus. Aztán kiderült, hogy kicsoda Zakariás testvér, és én ezt is sejtettem, de erről majd később egy kicsit.

Aztán mivel nem az akción van a hangsúly, és nincs is nagy nyomozás szerintem, valami mással kellett kitölteni a lapokat, így kaptunk egy csomó új nézőpontot, tisztára olyan volt, mintha nem is Tessa, Will és Jem lennének a főszereplők, hanem mindenki egyenlő rangú lenne a történetben. Kapunk itt Sophie-t, Gabriel-t és Gideon-t, Cecily-t, (mondjuk Jem-et pont nem, pedig nekem ő a nagy kedvencem, de mindegy), még Magnus-t is. Ez se lenne feltétlen baj, ha érdekes dolog történne velük, de engem mondjuk Sophie és Gideon további bénázása már idegesített, Gabriel önmarcangolása untatott, Cecily meg olyan semmilyen karakter se volt. Habár azt be kell valljam Gabriel-t és Cecily-t együtt nagyon bírtam, mármint az összejövetelüket. A karakterek tehát semmi újat nem hoztak, nekem a mellékszereplők közül senki se lett a nagy kedvencem, talán csak a Lightwood fiúkat bírtam egy kicsit.

Wayland Konzul végig az agyamra ment, de szerencsére a végére elintézték és végre befogta a száját és nem kampányolt tovább Charlotte ellen, Magnus-t még mindig imádom, habár itt a Pokoli szerkezetekben nem olyan vicces és magával ragadó, mint a Végzet ereklyéiben, vagy lehet csak nekem tűnik így. Mindenesetre itt is segített az Árnyvadászoknak, aztán pedig továbblépett és mind tudjuk, hogy végül New York-ban kötött ki. Külön tetszett, hogy azok a kis apróságok, melyek a Végzet ereklyéihez köthetők így a végére értelmet nyertek, és Clare szépen összekapcsolta a két sorozatot, gondolok itt például arra, hogy megtudjuk, honnan származik Izzy vörös rubint nyaklánca, aztán hogy miként keletkezett a Herondale-k sebhelye (ami ugye Jace-n is van), akkor hogy miért volt különleges Tessa angyal nyaklánca, hogy miben segítette a lányt.

És direkt igen, megint a végére hagytam a főszereplő hármast. Elsőnek azt kell megjegyeznem, hogy én utálom a szerelmi háromszögeket, mert szerintem csak egy embert lehet szeretni egy időben igazán szívből, a másikat maximum barátságból vagy testvéri szeretetből. Nos, az már az első kötettől kezdve világos, hogy Tessa bele van esve Will-be, épp ezért nem értettem, hogy miért akart hozzá menni Jem-hez, mikor őt nem is szerette... mármint szerelemből biztosan nem, akárki akármit mond. Törődött a fiúval, sajnálta, mert halálos beteg, de szerelemből soha nem szerette, ezt senki ne próbálja meg nekem bemesélni. Persze nem jött össze a házasság, pont ahogy számítottam rá ("Nem is vártam mást!"), hisz Clare már az elején nem szép szóval élve, eltünteti Jem-et az útból, a fiú legyengül és majdnem meghal, az életét csak az menti meg ha Néma Testvér válik belőle... Tessa és Will így ott maradnak egymásnak, és azt hiszik, hogy Jem meghalt...  és most jön a könyv számomra legundorítóbb és legellenszenvesebb momentuma (amiért nagyot csalódtam Tessa-ban és Will-ben, és NEM, nem tudom megérteni a körülményeket, nekem az nem lett volna elég indok ehhez).... még szinte egy nap se telik el Jem halála után és ők máris összefekszenek. Hát én itt néztem nagyokat, és lehet ez másoknak megható, romantikus, vagy mit tudom én milyen volt, de engem inkább felháborított, és teljesen kiábrándított mindkettejükből. Hát ennyire szerették ők Jem-et, nem igaz? *Remélem érezni lehetett az iróniát.* No komment, ehhez nincs több hozzáfűznivalóm, és nem, nem tudom megérteni a helyzetet, se a körülményt, amiben voltak, mikor megtörtént.

Összegezzünk, a Pokoli szerkezetek nálam nem szárnyalta túl a Végzet ereklyéit, és ebben a sorozatban nekem abszolút Jem a kedvencem, (meg persze Magnus), rajtuk kívül a többiek nem hagytak bennem mély nyomokat, a történet és a rejtélyek se olyan izgalmasak, és Mortmain a nyomába se ér, mint fő ellenség Valentine-nak, vagy akár Sebastian-nak. És habár végül Jem is megkapta a maga happy end-jét a végére, akkor is bántott, hogy Will és Tessa mit tettek nem sokkal a fiú állítólagos halála után.

Ui: A borítón természetesen Tessa szerepel, bár nekem ez a lány egyáltalán nem Tessa. Én nem így képzeltem el őt.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/cassandra-clare-clockwork-princess

5/3

Könyv előzetes: (nekem nagyon tetszik!)

Cassandra Clare: A herceg (Pokoli szerkezetek 2.)

Imádom Cassandra Clare könyveit, mind A végzet ereklyéit, mind a Pokoli szerkezeteket, és habár az utóbbi trilóga második része angolul már régen megjelent, és akár úgy is olvashattam volna, mégis megvártam a magyar megjelenést. Egy kis csúszással, de végül megjelent A herceg magyarul, én meg rögtön nekikezdtem az olvasásnak, mert kíváncsi voltam mi minden fog történni.

A történet:
"A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban mulandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit."

Imádtam a könyv előzetesét és maga a könyv sem okozott csalódást. Méltó folytatása az első résznek, ugyanaz a régi kori hangulat, és minden ott folytatódik ahol abbamaradt. Bár ha jobban belegondolok elég kevés akció volt benne, a végére valahogy hiányzott a "nagy csata", valami csúcspont, ami a lényege lett volna az egész kötetnek. Az írónő inkább az érzelmekre helyezte a hangsúlyt, ami lehet valakinek tetszik, valakinek nem. Nekem ezzel sem volt bajom, de egy kicsit több akciót szintén pakolhatott volna mellé.
Először a negatívumokat említeném meg, mert sajnos azok is voltak. Nem értettem minek kell külön Sophie nézőpont, mikor körülbelül semmit nem adott hozzá a történethez, csak belepillanthattunk a magánéletébe, ami engem mondjuk teljesen hidegen hagyott.

Akkor Will-t továbbra sem bírom és az egész dolog, ami kiderült róla, hogy miért viselkedik úgy ahogy, eléggé mesés magyarázat. Mellesleg nem tudom elhinni, hogy miért csak 5 év múlva jön rá, hogy talán nem kellene elhinni egy gonosz démon minden szavát, hanem mondjuk utána kellene járni ennek az átok dolognak. Persze most Tessa miatt történt minden, de nem hiszem, hogy a családja például ne lett volna neki annyira fontos, hogy miattuk is utánajárjon, hogy vajon tényleg igaz lehet-e ez az átok dolog. Jó, jó, mondhatnátok, hogy még nagyon fiatal volt meg minden, de elég hamar beletörődött ebbe az átokba és még csak meg sem próbált kitörni alóla, hogy mondjuk megtalálja a démont és megölje... na mindegy, nálam ez az egész nagy titok nem érte el azt a sokkoló hatást, amit másoknál biztosan. Lehet csak azért mert nem bírom Will-t, régebben bunkó volt, most meg már túl nyálas lett szegényke. Ennek ellenére hangosan nevettem fel egyes beszólásain, hisz humora az van a srácnak, ezt el kell ismernem.

És az utolsó negatívum, hogy Mortmain nem szerepelt az egész könyvben. Ami elég gáz azt nézve, hogy elvileg ő lenne a trilógia fő gonosza, az ellenség, és még egy kicsinyke jelenetben sem bukkant fel. De legalább már kezdünk megtudni dolgokat róla, hogy vajon milyen oka lehet az árnyvadászok elpusztítására meg ilyenek, bár az még mindig nem derült ki, hogy mit akar Tessa-tól. Nem mintha számítottam volna arra, hogy kiderül, hisz egyértelmű, hogy a nagy titkokat a befejező kötetre tartogatja az írónő.

Akkor nézzük a többi szereplőt. Jessamine-t most utáltam meg véglegesen, egy ilyen önző, kényes kis libát én még életemben nem láttam, én biztosan nem lennék hozzá kíméletes Charlotte helyében, hiszen befogadták, szerették és törődtek vele, aki erre hálából elárulja őket egy olyan férfi kedvéért, aki nagyjából két napja ismer és aki biztosan csak kihasználja a saját önző céljai érdekében. Igen, itt Nathe-re gondolok. Ő a könyv másik díszpéldánya, már az elsőben se lett szimpatikus Tessa bátyja, az meg egy kicsinyes, hatalomvágyó, egoista férfi, akinek csak saját maga a fontos, és könnyűszerrel árulta el a saját húgát. Komolyan ezek ketten a trilógia két legrosszabb és legutálatosabb karaktere, össszeillenek, de tényleg. Mindketten megérdemelték, amit kaptak. Remélem Jessamine a Csontváros celláiban éli le hátralévő életét és Nathe meg megérdemelte a halált. Én Tessa helyében biztosan nem sirattam volna, hisz csak magának köszönheti, ami történt vele.

Magnus-t még mindig imádom, habár ebben a könyvben nem tűnt ki annyira a vidámságával és a folytonos viccelődésével, ő is inkább szomorkodott Camille miatt és azért mert a nő eldobta magától.
Két új szereplőt is kaptunk, vagyis kettőt, aki engem érdekel. Az egyik Gideon Lightwood, Benedict idősebb fia, aki tisztára olyan lett, mint Alec. Gesztusaiban, stílusában és jellemében, remélem összejönnek Sophie-val és remélem Gideon és Sophie családfájából fogja az írónő A végzet ereklyés Lightwood-okat eredeztetni. A másik mellékszereplő pedig Woolsey Scott, aki nem sokat szerepelt, és tisztára olyan volt, mint Magnus, most inkább ő poénkodott folyamatosan a boszorkánymester helyett. Fura, hogy itt van, ha figyelembe vesszük azt, hogy A végzet ereklyéi 4. részében felbukkanó Jordan Kyle abból a farkas szövetségből származik, amit ugyebár Woolsey Scott alapított ezekben az időkben. A két sorozat egy csomó ponton kapcsolódik egymáshoz, ami nekem nagyon tetszik.

És tudom, hogy még nem írtam Tessa-ról és Jem-ről, de őket direkt a végére tartogattam. Jem-et még jobban megszerettem, imádom őt és szerintem sokkal érdekesebb és szerethetőbb karakter, mint Will. A két fiú kapcsolata is szépen kidolgozott és Will még mindig csak akkor elviselhető valamennyire, ha Jem-el van.
Tessa nekem teljesen semleges, olyan tipikus átlagos ki úrihölgy, akik akkoriban éltek. Mondjuk azt annyira nem értettem, hogyan szeretett bele hirtelen Jem-be, mikor az egész első részben még Will után epekedett, sőt most is folyton arról áradozott, hogy Will milyen szép, meg ezerszer leírta, hogy Will-nek milyen szép a fekete haja, a kék szemei, a telt ajkai, meg az izmai, meg mit tudom én. Értjük Tessa, Will jól néz ki, nem kell minden egyes fejezetben legalább egyszer megemlíteni!!!!

Ez a házasság dolog pedig. Nem tudom mit kellene mondanom. Örülnöm kellene, hogy Tessa és Jem összeházasodnak, mert jobban szeretem Jem-et és neki szurkolok. Mégsem tudok örülni, mert már előre látom mi lesz ebből. Tessa és Will meg fogja bántani a fiút, valahogy érzem, hogy mégsem fog megtörténni az esküvő, hanem Will valamit belezavar, vagy pedig Tessa gondolja meg magát. Ezzel pedig teljesen összetörik szegény Jem-et, akinek már így sem fenékig tejfel az élete. Összességében tetszett a könyv, imádtam az apró kis hibái ellenére is. 2013. márciusában jön a trilógia befejező kötete, mely A hercegnő címet kapta. Na, azt tuti angolul fogom olvasni, mert tudnom kell mi lesz a vége és nem lesz türelmem kívárni a magyar megjelenést.
UI: Ja és külön plusz pont, hogy a szeretnivaló Jem van a borítón kezében jellegzetes sétapálcájával, akit mondjuk én sokkal fehérebb hajjal képzeltem el, de így sem rossz.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/cassandra-clare-pokoli-szerkezetek-a-herceg
5/4

Cassandra Clare: Az angyal (Pokoli szerkezetek 1.)

Már régóta szemezgettem ezzel a könyvvel és mivel az írónő másik sorozatát, a Végzet Ereklyéit imádom, így gondoltam ezt is el kellene olvasni, ez ugyebár az előzménytörténete a másiknak új szereplőkkel. Nem bántam meg, hogy belekezdtem, hisz teljesen lekötött és nagyon magával ragadó a történet.

Lássuk csak elsőnek, miről szól a könyv. Tessa Gray a nagynénje halála után Londonba utazik, hogy meglátogassa a bátyját, de elrabolják, ha jól emlékszem Sötét Nővérek névre hallgató két asszony (boszorkánymesterek), akik eztán megmutatják a lánynak, hogy milyen képességgel rendelkezik – képes bárkivé átalakulni, ha megérint egy a személyhez tartozó tárgyat - és mindent megtesznek annak érdekében, hogy Tessa megtanulja, hogy kell használni a képességét.
A lányt végül az árnyvadászok – vagyis pontosabban Will Herondale – mentik meg, akik rejtélyes gyilkosságok után nyomoznak. Így Tessa tudomást szerez erről a mondénok elől rejtett világról, az árnyvadászok, az alvilágiak, a démonok és a mágia létezéséről. Elviszik magukkal a Londoni intézetbe és megígérik a lánynak, hogy segítenek neki megtalálni a bátyját, kideríteni, hogy mit akarhat Tessa-tól a rejtélyes Magister, aki elraboltatta és kideríteni, hogy kicsoda is valójában Tessa.

Ennyit röviden a történetről, ami nem kevésbé fordulatos és izgalmas, mint a Végzet Ereklyéi, és mivel én szeretem a régi korban játszódó történeteket, így az, hogy a Viktoriánus korszakban játszódik, számomra csak dobott a hangulaton. Milyen szereplőink vannak? Ha őszinte akarok lenni, akkor a főszereplő számomra nem nagy karakter, az a tipikus hősnő, aki bennem sosem hagy mély nyomot, kedves, udvarias, igazi 19. századi hölgy. Aztán ott van a két férfi főszereplő.

Az egyik Will, a „rosszfiú”, aki „enyhén” hasonlít Jace-re jellemüket tekintve, és igen a Pokoli szerkezeteket a Végzet Ereklyéihez fogom hasonlítani, és ha mondhatok ilyet, akkor Will még Jace-en is túltesz bunkóságát és önteltségét tekintve, ami szerintem igen nagy teljesítmény. Míg Jace valahogy szimpatikus volt számomra, addig Will csak idegesített a folyamatos szákhősködésével és beszólásaival, és amit a könyv végén leművelt Tessa-val, nos, én is csak azt tudom mondani, amit Tessa felelt neki, hogy erre nincs semmilyen jó magyarázata. Merthogy igen, utalások vannak rá az egész könyvben, hogy Will valójában nem olyan, mint amilyennek mutatja magát, hanem van egy nagy titka, amit senkivel sem oszt meg… erre remélem a 2. könyvben fény derül… bár mondjuk számomra az akkor sem lesz mentség arra, ahogyan beszélt szegény Tessa-val. Will-ben egyetlen szimpatikus dolog volt számomra, az őszinte és mély barátsága Jem-el, akit mindenkinél jobban szeret, és akiről gondoskodik a betegsége miatt. Mikor Will és Jem együtt voltak, nos, akkor csak akkor szerettem Will-t valamelyest.

A másik férfi főszereplő pedig James Carstairs vagy, ahogy mindenki hívja: Jem. Őt azonnal a szívembe zártam, pedig általában nekem a rosszfiúk jönnek be, most mégis Jem került közel a szívemhez, Will meg csak irritált. Jem igazi úriember, kedves és megértő, olyan igazi szőke herceg a fehér lovon, aki mégsem unalmas, hanem valamiért nagyon kedvelhető. Persze meg van a saját szomorú múltja, a titokzatos betegsége, aminek terhét örökké cipelnie kell magával, talán ez a tragikus sors teszi olyan szerethetővé a szememben.

Persze hármójukon kívül vannak még egyéb mellékszereplők, hogy csak a fontosabbakat említsem, Henry és Charlotte, akik a Londoni intézet vezetői, ha pontos akarok lenni, akkor inkább Charlotte a vezető, ami igen nagy teljesítmény, ha azt nézzük, hogy ő csak egy nő, és ne felejtsük most a 19. században vagyunk, még az egyenjogúság kivívása előtt. A férje Henry meg egy tipikus szórakozott feltaláló, aki inkább tölti minden idejét a saját kis zugában a saját kis szerkezeteivel, minthogy mással foglalkozzon. Aztán ott van még Jessamine, az angol „rózsaszál”, aki gyűlöli az árnyvadász létet, igazi hölgyként szeretne élni normális életet, nem pedig démonokat és alvilágiakat püfölni az éjszakában.

Megismerhetjük jobban Camille-t, aki ugyebár a Végzet Ereklyéi 4. részében tűnik fel, aki ekkor még Magnus-sal volt együtt… és igen szerepel Magnus Bane is, a kedvenc boszorkánymesterem, ő volt az abszolút kedvenc szereplőm a Végzet Ereklyéiben, így kitörő lelkesedéssel olvastam mikor ebben a történetben felbukkant, még ha csak egy rövid időre, de akkor is. És volt valami, ami különösen elnyerte a tetszésemet, hogy Tessa imád olvasni, és Will is – mint később kiderül – így folyamatosan könyvekből és versekből idézgetnek.

A végén meg kell jegyeznem, hogy ez a könyv egy trilógia első része, mely Pokoli Szerkezetek néven fut, már várom, hogy a második rész megjelenjen magyarul, kíváncsi vagyok a folytatásra. Összességében ez egy remek könyv, nekem tetszett, természetesen nem szárnyalhatja túl a Végzet Ereklyéit, de szorosan mögötte van a sorban. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
UI: a borítón Will szerepel:)
Könyv trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=4nxQVz0uhNg
5/4