.jpg)
EGY FÉLTVE ŐRZÖTT TITOK. HALÁLOS ELLENSÉGEK. PUSZTULÁSRA ÍTÉLT SZERELEM.
A drakik a sárkányok mai leszármazottai, akik képesek emberből sárkánnyá, és sárkányból emberré változni. A tűzokádás ritka képességével megáldott Jacinda még a drakik között is különlegesnek számít, mikor azonban lázadó természete miatt családja menekülni kényszerül az emberek világába, a lány nagyon nehezen tud beilleszkedni új közegébe. Közben egyre gyengül a benne élő draki szellem, és az egyetlen lény, aki képes életet lehelni Jacinda sárkány-énjébe nem más, mint a gyönyörű, rejtélyes Will. Csakhogy Will családja drakikra vadászik, ám Jacinda annak ellenére sem képes ellenállni a fiúnak, hogy tudja: nem csak saját életét, de a drakik legféltettebb titkát is kockára teszi.
Mitikus erejű, magával ragadó történet egy lányról, aki szembeszállt az elvárásokkal, és akinek szerelme ősi tilalomfákat döntött le.
Nem akarok köntörfalazni, és rögtön az elején elmondom nektek, hogy ez a könyv szerintem egy baromi nagy kihagyott lehetőség. Az írónő remek ötletet dolgozott fel, egészen újszerű és egyedi háttérvilágot teremtett a történet és a karakterek számára, és olyan központi természetfeletti elemet dolgozott fel, amivel én még ezelőtt nem találkoztam. Itt nem a már szinte lerágott csontnak számító vámpírok, vérfarkasok, szellemek vagy épp tündérek bukkannak fel, hanem a drakik. A drakik a sárkányok emberi leszármazottai, olyan emberek, akik bármikor képesek sárkányokká változni. Nekem nagyon tetszik az ötlet, és szerintem ez az egyik legegyedibb természetfeletti lény, amivel ifjúsági könyvben valaha találkoztam. Ez az újszerű ötlet biztató jelként lebegett a szemem előtt, és azért akartam elolvasni a könyvet, hogy hátha végre nem egy tipikus YA könyv kerül a kezembe. Ismét tévedtem.
Senkit se akarok megbántani, akinek tetszett ez a könyv, mert igazából nem olyan rossz. Szögezzük le az elején, hogy nem rossz a könyv. Persze van benne egy csomó idegesítő dolog, mégis lehet szeretni. Aki fogékony azokra a tipikus sablonos ifjúsági könyvekre, az ezt is imádni fogja. De mivel én már kifejezetten unom a klisés könyveket, így engem egyáltalán nem nyűgözött le. Csalódtam benne, hisz az egyedi téma miatt most valami igazán különlegesre számítottam, ahelyett azonban kaptam egy sablonos tini könyvet, ahol a sárkányok és vadászok közti harc, illetve a sárkányok világának jobb megismerése helyett, az értelmetlen tiniromantika és az unalmas iskolai órák töltik ki a könyv nagy részét.
Sajnos a drakik története, a falka részletesebb bemutatása, a vadászok alaposabb megismerése mind csak vágyálom maradt számomra, mert ezekről alig tudtunk meg valamit. A könyv eleje még jól indul, azonnal belevágunk a dolgok közepébe, ami egyáltalán nem baj, de aztán alig pár oldal múlva hirtelen beül a történet és úgy is marad a végéig. Jacinda és családja elmenekül a klánból és elkezdik a normális életüket a hétköznapi emberek között. Vagyis az izgalom helyét átveszi a mérhetetlen unalom. Egymást követik a klisés iskolai jelenetek, a nagy találkozás, a rivalizálás, a félreértések és a veszekedések, majd pedig a titkolózások. Az unalmas történet helyett elvártam volna legalább érdekes és szerethető karaktereket, de sajnos ezt se kaptam meg.
Jacinda az agyamra ment, mert percenként változtatta a véleményét, hogy akkor most távol tartsa-e magát Willtől vagy sem. Egyik percben nem akart vele barátkozni, mert akkor jaj, veszélyben van a vadászok miatt, aztán meg két perccel később ott omladozott a fiú után, hogy nem számít a veszély, ő akkor is meg fogja ismerni, mert csak Will miatt maradhat életben benne a draki. Aztán megint nyavalygott a veszély miatt, majd megint nem, és ez így ment végig, amit a könyv felétől halálosan untam. Jacinda folyton azon nyávog magában, hogy mennyire hiányzik neki a klán, mert csak ott lehet önmaga, miközben pontosan tudja, hogy a klán irányítani akarja az életét, és ki akarják használni, ennek ellenére mégis szívesen menne vissza hozzájuk. És nem csak ebben a két dologban nem tudta meghatározni magát, még számos másikban sem tudott végső megállapításra jutni. Egyszer ezt gondolta, aztán pont az ellenkezőjét, és a bizonytalansága az őrületbe kergetett.
Nem csak Jacinda volt idegesítő és irritáló, hanem a többi karakter nagy része is. Will számomra teljesen semleges, nem egy nagy karakter, igazából semmi lényegeset nem tudunk meg róla, és Jacinda anyjáról vagy húgáról inkább ne is beszéljünk. Mindketten hihetetlenül önzőek, és gyakorlatilag minden bűntudat nélkül ítélték Jacinda drakiját halálra. Az anyja direkt vitte olyan helyre, ahol a draki meghal benne, majd pedig hogy jobban rásegítsen a lánya egyik felének pusztulására még a drágaköveket is eladta, amik pont a lánya egyik felét tarthatnák életben. Értem én, hogy csak meg akarta védeni a lányát, és hogy féltette őt, mégis ezt az egészet úgy állította be, hogy milyen önzetlen és segítőkész, miközben inkább önző volt, mert a saját maga által vágyott hétköznapi életet akarta a lányára rákényszeríteni, azzal, hogy gyakorlatilag megöli Jacinda egyik felét.
Szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de a sok tinikavarás, a rengeteg értelmetlen iskolai jelenet, meg Jacinda és Will össze-vissza kapcsolata, amitől csak fogtam a fejem, mind az idegeimre ment, és már csak nyűglődve fejeztem be a végénél. Engem sokkal jobban érdekelt volna a draki világ bemutatása, a falka élete, a harcuk a vadászokkal és az entrószokkal, vagyis bármi aminek a mitológiai háttérhez van köze, és nem a szokásos és ezek szerint elengedhetetlen tini nyavalygáshoz. Nagy csalódás a könyv, ennél ezerszer jobbat vártam. Hogy mondjak valami jót is a végére, a borító legalább szép lett, tetszik a lány haja, és a draki bőr megjelenítése az emberi bőrén, valamint a szeme. Az biztos, hogy nem nagyon érdekel a folytatás, helyette ezernyi jobb könyvet fogok inkább elolvasni.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/sophie-jordan-firelight-tuzlang
Értékelés: 5/2
