Suzanne Collins: Az aratás hajnala

Fülszöveg:

Ha ​elvesznek tőled mindent,

amit szerettél,

mi marad, amiért harcba szállnál?

Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.

Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

Nem tudom mi ütött Suzanne Collinsba, hogy úgy döntött, hogy új könyvet ír Az Éhezők viadala univerzumba, mert szerintem senki se számított már ilyesmire. Én legalábbis befejezettnek gondoltam a dolgot, hisz Katniss és Peeta története lezárult, aztán az első előzménykönyvben megismertük Snow múltját és hogy lett belőle az aki, tehát nem hittem volna, hogy lehet ebben az univerzumban még valamit mesélni. Ezért ért nagy meglepetésként mikor értesültem az újabb előzménykönyv megjelenéséről, és amikor megtudtam, kiről fog szólni, még izgatottabb lettem.

Nagy elvárásokkal kezdtem neki Az aratás hajnalának, holott tudtam, azért nem teljesen új történetet fogunk kapni. Haymitch fiatalkorát és a saját Viadalát láthatjuk sokkal alaposabb bemutatáson keresztül, mint ahogy eddig megismerhettük. Azért mondom, hogy sokkal alaposabb, mert ugyebár korábban láttuk nagy vonalakban mi történt Haymitch Viadalán és pont a legfontosabb mozzanatokat ismerhettük meg. Most csak annyival lett több az egész, hogy a részleteket láthattuk, Haymitch családját, szeretetteit és barátait jobban megismerhettük és azt, hogy Haymitch honnan származik.

A könyv alapötlete tehát nem teljesen új, de ennek ellenére jónak gondolom, mert mégis ki ne akarná megismerni a fiatal Haymitch-et? Legalábbis gondoltam én. Aztán ahogy elkezdtem olvasni a könyvet és haladtam előre a történetben rájöttem, hogy Haymitch karaktere nem annyira érdekes vagy karizmatikus hogy megállja a helyét narrátorként és főszereplőként. Haymitch mint mellékszereplő mindig remekül működött, de most hogy neki kellett volna elvinnie a hátán egy teljes könyvet, ez igen nehéz feladatnak bizonyult számára.

Persze, mondhatnátok, hogy a fiatal Haymitch még más ember, így miért vártam, hogy ugyanazt kapom, mint a trilógiában, de nem az a gond, hogy más ember, hanem az, hogy kimondom... unalmas és lapos. Sajnálom, de a fiatal Haymitch olyan halovány és feledhető karakter, hogy egyszerűen képtelen voltam szeretni vagy egyáltalán megkedvelni. És nem azért mert nem értem a karakterének a drámáját, vagy hogy mit jelképezett vele az írónő, mert nagyon is látom, hogy ő mondhatni a bukott hősök egyik ékes mintapéldánya. Aki tenni akart valamit, aki küzdeni akart az elnyomó rendszer ellen a maga módján, de a küzdelem sosem jött össze neki, hanem mindig épp az ellenkezője sült el annak, amit szeretett volna elérni. A rendszer bedarálta, összetörte és parkolópályára küldte és utána nem volt visszaút számára. Egy bukott lázadási próbálkozás Haymitch története, ami nem sülhetett volna el rosszabbul.

És tudom, hogy épp ez Haymitch tragédiája, és tudom, hogy emiatt érdekes lehetne. De számomra nem lett az. Az a probléma, hogy mind Katniss és mind Snow olyan erős, komplex, ellentmondásos és érdekes karakterek és narrátorok voltak a saját könyveikben, hogy őket igen nehéz lett volna bárkinek túlszárnyalnia. Katniss és Snow után a fiatal Haymitch egyszerűen szürke és unalmas és ezt nekem fáj a legjobban így kimondani.

Tovább folytatva a karakterek elemzését, sajnálom, de az összes többi új karakter is olyan kis semmilyen lett. A versenyzők közül egy sem ragadt meg az emlékeimben, senki se emlékezetes, senki se érdekes, mindenki egysíkú és felejthető. Reméltem hogy legalább a másik három 12. körzeti kiválasztott kap jobb karakter kidolgozást, de nem így történt. Azért fura mindez számomra, mert korábban Az Éhezők Viadala trilógiában és az Énekesmadarak és kígyók balladájában rengeteg érdekes karakter bukkant fel a főszereplőink mellett, és mindenkinek volt valami szerepe, valami jelentősége a nagy egész szempontjából. Ennek ellenére persze néhány régi kedvencet fiatalabb korában üdítő volt viszontlátni, és talán ezek a kis „cameo-k” tetszettek a legjobban.

Az utolsó ami szintén nem nyerte el a tetszésemet, az a Haymitch és Lenore Dove szerelmi szál. Na jó, a szerelmi szál az túlzás, mert rögtön megkapjuk, hogy ők szeretik egymást és kész, aztán Haymitch elmegy a Viadalra, majd mikor hazajön meghal a lány, szóval nem sok ömlengést vagy romantikázást látunk. És épp ez a baj, hogy úgy kellene sajnálnom őket vagy úgy kellene szomorkodnom a „tragikus szerelmi történetükön”, hogy igazából az égvilágon nem tudok semmit se róluk és arról hogy jöttek össze, és hogy egyáltalán valóban szerették-e egymást.

Haymitch és Lenore Dove

Azt se értem minek kellett a Haymitch és Lenore Dove kapcsolatát egy Snow és Lucy Gray koppintásnak megcsinálni és minek kellett ide beleerőltetni azt, hogy Haymitch szintén egy covey lányba esik bele. Persze így volt némi közös pont Haymitch és Snow között és tudtak egymásra reflektálni, de ezt inkább csak kínos fanservice-nek éreztem, mint hihető és reális véletlennek. (És hogy Snow még 40 év múlva se volt képes túltenni magát Lucy Gray-n, az nem tudom, hogy tragikusan szomorú vagy inkább teljesen szánalmas. Ezt mindenki döntse el maga.)

Mielőtt bárki félreértené, nem azt mondom, hogy rossz volt ez a könyv, mert nem volt az. Örültem annak, hogy visszatérhettem ebbe az univerzumba, örültem annak, hogy olvashattam még egy Viadalról. A történet pörgött ahogy azt kell, voltak fordulatok és mindig történt valami. A könyv mögöttes mondandója szintén átjött, mert Collins mindig remekül értett ahhoz, hogy megfogalmazza a kritikáját a könyveiben a világ történéseiről. Adott lehetett volna minden ahhoz, hogy kapjunk egy jól összerakott izgalmas történetet, de valahogy számomra mégse lett most ez az egész egy igazi elsöprő nagy kedvenc. Haymitch szerintem nem elég erős és összetett karakter ahhoz, hogy narrátorként megállja a helyét, Katniss és Snow után harmatgyenge főszereplő lett sajnos. Inkább csak olyan egyszeri olvasmány lett ez, amit elolvastam, mert érdekelt, de nem érzem a késztetést, hogy valaha újra szeretném olvasni. Ami nagy kár, mert ennél azért nagyobb durranásra számítottam.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/suzanne-collins-az-aratas-hajnala

Értékelés: 5/4

Az Éhezők Viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája (film)

Egyik örök nagy kedvencem Az Éhezők viadala trilógia, de nem csak a könyveket szeretem nagyon, hanem a később készült filmeket szintén. Így mikor az írónő megjelentette a Snow elnök fiatalkori éveiről szóló előzménykönyvét, hirtelen nem tudtam, hogy ennek örülnöm kellene-e vagy sem. Persze a könyv elolvasása után minden korábbi kétkedésem elpárolgott, mert az Énekesmadarak és kígyók balladája remek lett, imádtam az elejétől a végéig.

A könyv sikere után nem volt kérdés, hogy ebből szintén készül majd film valamikor, és végre a héten kijött a film, így nem volt kérdés, hogy nekem ezt mielőbb látnom kell. Csak az első megjelent előzetest láttam, többet nem akartam előre lelőni magamnak és mielőtt megnéztem volna a filmet, a könyvet újraolvastam, hogy teljesen friss emlékekkel láthassam.

Idén talán ez az egyetlen film, ami kifejezetten vártam, mert manapság egyre ritkábbak a könyvadaptációk (aminek ugyebár meg van az oka, de azt most inkább hagyjuk), így sejthetitek, hogy elég nagy elvárásokkal ültem be a moziba. Kezdjük azzal, hogy nekem nagyon tetszett ez a film, szinte művi pontossággal rakták össze úgy ahogy azt kell egészen könyvhöz hű módon, mintha csak a lapok elevenedtek volna meg előttem a vásznon. Néhány apróbb részlet persze kimaradt, amit nem lehetett máshogy megoldani, mert eléggé limitálva volt a játékidő és még így is elég hosszú lett a film a maga 2,5 órájával.

Szerencsére csak a nem létfontosságú részek vagy karakterek maradtak ki, vagy ha nem is hagyták ki őket, akkor pedig eléggé megkurtították a szerepüket, de ezek éppen azok a részletek voltak, amik nélkül is tökéletesen érthető a fő történetszál. A film felépítése a könyvhöz hasonlóan lett összerakva, így ugyanúgy három nagy fejezetre lett osztva, amit elsőnek nem tudtam hova tenni, de jobban belegondolva, ez igen okos ötlet volt. Tehát a könyv adaptálásáért jár a hatalmas taps, mert igen remek módon sikerült ezt megoldani

A következő amit csak méltatni tudok az maga a szereplőgárda, mert olyan jó színészeket sikerült találni gyakorlatilag minden egyes szerepre, mintha ők is konkrétan a könyv lapjai közül léptek volna elő. Persze sajnos nem mindenkinek jutott elég játékidő, és volt akinek kevesebb szerep jutott a filmben, mint a könyvben, de sajnos ezt megint csak a kevés idő számlájára lehet írni. Mindenki korrekt volt a maga módján és korrektül kihozta, amit ki lehetett hozni az adott szerepből.

A három főszereplőnket ismét szeretném kiemelni, mert hát mégis csak ők a főszereplők és róluk azért szeretnék több szót ejteni. Lucy Gray és Sejanus nem okozott nagy meglepetést, hozták a könyves karakterüket, gyakorlatilag nem tudnék beléjük kötni, mert nem is lehet. Mivel a könyvben csak annyit tudunk meg róluk, amit Coriolanus lát belőlük, így a filmben ugyanez történik, ezért se lehetett volna őket jobban elmélyíteni. Mondjuk ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor a Sejanus történetszálat mintha kicsit megkurtították volna, bár lehet csak nekem tűnik így, így nem nagyon lehetett átérezni a fiú lázadását a rendszer ellen és a nagy fájdalmat a végén a bukásakor. Abban szerintem mindenki egyetért velem, hogy a filmben nagyobb hangsúlyt kapott Coriolanus és Lucy Gray kapcsolata és annak bemutatása, így Coriolanus és Sejanus barátságának nem jutott már annyi idő. Ami nagy kár, mert a két fiú barátsága és annak alakulása éppen olyan kiemelt fontosságú a könyvben, mint Snow és a lány kapcsolata.

És rögtön itt forduljunk át a negatívumok felé, mert párat meg kell említenem. A film készítői vitathatatlanul Coriolanus és Lucy Gray kapcsolatát és ennek a fiú életére való hatását helyezték a film középpontjába. Persze értem én, hogy a szerelmi szállal lehet eladni a filmet és a tiltott szerelem, az árulás meg a sok-sok rózsaszín szerelmi dolog mindig bejön és sok fiatal lányt lehet vele becsábítani a moziba, még azokat is, akik nem is olvasták a könyvet. De kérem szépen, a könyvnek sosem ez volt a lényege, hanem a fiatal Snow hataloméhségét és a hatalomhoz vezető útját mutatja be, mert azt már az első oldalaktól kezdve tudjuk, hogy Coryo számára semmi se fontosabb annál, hogy visszaszerezze családja rég elvesztett hatalmát, ami szerinte mindennél jobban megilleti őt. És a hatalomhoz vezető úton számára Lucy Gray, Sejanus, de még a saját családja is csak bábok, akiket úgy és addig rángatott, amíg meg nem szolgálták a célt, hogy ő minél feljebb kerüljön a ranglétrán és minél közelebb jusson ahhoz a hatalomhoz, amire annyira vágyott.

Értem én, hogy a film egy teljesen más műfaj, és míg a könyvben Coriolanus a narrátorunk és végig olvashatjuk a fiú gondolatait, vágyait, sérelmeit és véleményét mindenről és mindenkiről maga körül, ezt a filmben nem lehetett így megoldani. Persze a fiút játszó színész hozta a maximumot, amit tudott, nem azt mondom, hogy rossz volt, mert szerintem nem az ő hibája, hogy a filmben nem teljesen jött át Snow valódi személyisége, ő azzal dolgozott, amit kapott. Annyira pedig azért sajnos nem jó színész, hogy a gesztusaival, az arcjátékával vagy a pillantásával át tudja nekünk adni Snow valódi belső sötétségét. Mert hogy Coriolanus Snow nem jó ember, sosem volt az, és nem is akart soha az lenni. (Ugyanez volt a gondom Az Éhezők viadala filmekkel is, sokszor hiányzott Katniss narrációja a könyvből, csak ott Jennifer Lawrence fényévekkel jobb színész volt, és narráció nélkül is át tudta adni Katniss bonyolult és néha ellentmondásos karakterét.)

Ezért sem értem, hogy a filmben miért lett ennyire más a fókusz és miért próbálták úgy beállítani a dolgot, mintha Coryo és Lucy Gray olyan nagyon szerelmesek lettek volna egymásba és csakis a lány árulása miatt „kattant” volna meg Snow a végén és választotta a másik utat magának. Holott igazából számára sosem volt hosszútávon opció az, hogy szerelmesen andalogva elvonulnak a vadonba a lánnyal. És attól pedig egyenesen kezdek rosszul lenni, hogy Coriolanust valamiféle hősszerelmesként mutatja be a film, holott távolabb nem is állhatna valójában az igazságtól.

A másik negatívum, ami szerintem csak engem idegesített, az a sok dalolászás. Igen, értem én, hogy Lucy Gray éneklésének kiemelt szerepe volt a könyvben (bár már ott is untam a sok dalolást), de ott más, mert csak végigfutottam a szemem a pár sornyi dalszövegen és kész. Viszont itt a filmben nagyjából minden 10 percben énekelgettek valamit, főleg a film második felében és kicsit néha kezdtem úgy érezni magam, mintha valami musicalt néznék vagy nem tudom. Nem kell nekem támadni, tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg ez csak engem zavart ennyire, de engem akkor is zavart.

Az utolsó negatívum, amit nem szeretnék kihagyni, hogy számomra a film harmadik része, teljesen össze lett csapva. A viadal előtti rész, valamint maga a viadal egy teljesen korrekt munka, de a 12. körzetben töltött idő számomra rövid, összecsapott és némileg zavaros lett. Nem lett normálisan bemutatva, hogy Snow hogyan küzdi fel magát szimpla békeőrből a magasabb pozíciót rejtő lehetőségek felé, és az sem, hogy ismeri meg ezt a számára annyira idegen világot, annak embereivel és számára lenézendő dolgaival és szokásaival. A lázadókról alig tudtunk meg valamit, és ha nem olvastam volna a könyvet, szerintem azt se értettem volna, hogy Sejanus, a polgármester lánya és Lucy Gray korábbi párja, Billy mégis hogy a fenébe kapcsolódnak a lázadókhoz és hogy mibe keveredtek bele pontosan. Szerencsére a végét nem rontották el, mert Lucy Gray sorsa a filmben is rejtély maradt, kicsit féltem attól, hogy itt valami konkrét magyarázatot kapunk, de örülök, hogy a készítők ezt nem változtatták meg.

Nekem tetszett a film és mint könyvadaptáció kifejezetten jónak tartom a hibái ellenére, amik nélkül nem tudtam elmenni szó nélkül. Szinte majdnem pontosan a könyv kelt életre a szemünk előtt a vásznon, jók a színészek, izgalmas és kalandos a film, ahogy annak lennie kellett, mégis kis hiányérzetem maradt utána. Hiányzott az a plusz, amit Az Éhezők viadala filmek után éreztem, vagy lehet csak túl nagyon voltak az elvárásaim és amiatt nem vagyok maradéktalanul elégedett. Annyi biztos, hogy később újra fogom nézni még, ez nem kétség.

Értékelés:

10/7

Előzetes:

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Fülszöveg:

A ​becsvágy hajtja.

A küzdelem élteti.

De a hatalomnak megvan az ára.

Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.

Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együtt érezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.

Máig nagy kedvencem Suzanne Collins Az Éhezők Viadala trilógiája, és a könyvekből készült filmeket is imádom, így sosem volt kérdés, hogy olvasni fogom az írónő új könyvét mely ugyanebben az univerzumban játszódik. A megszokott gyakorlatnak megfelelően most egy előzmény könyvet kaptunk, és mikor meghallottam a híreket, hogy Snow elnök fiatal éveiről fog szólni a történet, akkor először kicsit szkeptikus lettem. Mi érdekeset lehetne kihozni Snow elnök fiatalkorából, tettem fel magamnak a nagy kérdést, mert el nem tudtam képzelni, hogy mi lesz a történet. Aztán a fülszöveget elolvasva persze kiderült, hogy kapunk egy újabb Éhezők Viadalát, és máris visszatért az érdeklődésem.

Azzal kezdeném, hogy Collins ismét egy remek könyvet hozott össze, pedig azért volt bennem némi félsz, hogy nekem ez mégsem fog bejönni. Collins írói stílusa egyértelműen visszaköszönt ebben a könyvben, mert megalkotott és felépített nekünk egy olyan történetet, ami izgalmas és fordulatos a maga nemében, mégis tökéletesen illeszkedik a trilógia stílusához, mintegy kiegészítve azt. Persze éppen ez lenne egy előzménykönyv feladata. A történet felépítése és ütemezése sodorja előre az olvasót, a fejezetek izgalmas lezárása miatt pedig elég nehéz lerakni a könyvet, hisz érdekel a folytatás, hogy mi minden fog még itt történni. Én egy percig se unatkoztam rajta, és nagyon hamar kivégeztem a könyvet.

Ahogy a fülszövegből kiderül, most Snow elnököt kapjuk meg főszereplőnek, vagyis pontosabban az alig 18 éves Coriolanus Snow-t, akit inkább nem hívok eztán Snow elnöknek, mert itt még messze van az elnökségtől. 10 évvel járunk a felkelés leverése után és a Kapitóliumban most készülnek a 10. Éhezők Viadalára. Láthatjuk, hogy ekkor még nem egészen ugyanúgy néz ki és olyan "népszerű" az Éhezők Viadala, mint 65 évvel később Katnissék idejében. Itt még nincs akkora jelentősége az Éhezők Viadalának, itt még nincs annyira jól megszervezve és kitalálva, nagyon máshogy mennek a dolgok.

Ebben az évben találják ki a készítők, hogy úgy kellene feldobni a viadalt, hogy minden egyes kiválasztott mellé kijelölnek egy mentort, csak hogy ekkor még ezt egy kapitóliumi mentor képében képzelték el. Így kerül Coriolanus a képbe, aki becsvágytól és önző céloktól hajtva próbálja megragadni a kínálkozó lehetőséget, hogy visszaszerezze családja rég elvesztett dicsőségét és biztosítsa magának azt az utat, ami az elképzelt jövője felé vezethet. Persze arra nem számít, hogy a már akkor is lenézett 12. körzet egyik kiválasztottja jut neki, így a feladata szinte lehetetlennek tűnik, de persze rájön, hogy talán mégse olyan rossz a helyzet, mint amire számított. Mert Lucy Gray nem olyan elesett és szánalmas, mint ahogy számított rá. A lányban igenis van potenciál, és rájön, hogy ennél jobban nem is alakulhattak volna a dolgok. Coriolanus és Lucy Gray összefognak, hisz mindkettejük érdeke, hogy Lucy Gray győztesként jöjjön ki az arénából.

Kicsit fura volt látni, hogy szinte egy teljesen másmilyen viadalt kapunk, mint a későbbiekben, inkább mintha csak egy kezdetleges próbaverzió lett volna Katnissék idejéhez képest. Sok későbbi elem ebben az évben vetődött fel ötletként és ekkor próbálták ki először és szerintem nyugodtan kijelenthetjük hogy ez a 10. év az, ami aztán nagy hatással volt a későbbi viadalokra. Mint ahogy már említettem, itt vetődött fel elsőnek a mentorok ötlete, bár nem tudom miért hitték, hogy a kapitóliumi mentorok jó ötlet lesznek, hisz egy körzetből származó gyerek miért bízna meg egy kapitóliumiban? Persze aztán rájönnek, hogy hosszú távon ez így nem fog működni, mert a viadal még el sem kezdődött, de több kapitóliumi mentor meghalt, mint ahány kiválasztott.

Ekkor még nincsenek specifikus arénák, ekkor még nincsenek jól megkoreografált viadalok, nincsenek még mutánsok, és nincsenek még szponzorok sem. A szponzorok ötletét szintén ekkor találják ki és ebben az évben tesztelik elsőnek. És ami talán a legnagyobb különbség, hogy ekkor még nincs rákényszerítve az emberekre, hogy nézzék az Éhezők Viadalát. Sokan nem is nézik, és épp ezért történhetett meg, hogy a 10. Éhezők Viadalát és Lucy Gray-t kitörölték az emlékezetből, mintha egyik sem létezett volna soha. 65 év mondjuk ki sok idő és így elfogadható magyarázat, hogy a trilógiában gyakorlatilag semmi utalás nincs Lucy Gray-re, pedig azért még akkor is nagy dolog volt, ha egy 12. körzeti kiválasztott nyeri meg a viadalt. Nekem tetszett az, hogy láthatjuk, hogy ebben az évben, nagy részben Coriolanus és társai hatására hogy alakult át az Éhezők Viadala a később megismert formája felé.

Lucy Gray, Coriolanus és Sejanus

Katniss egy bonyolult és érdekes főszereplő volt, narrátorként remekül működött. Coriolanus sem kevésbé izgalmas, sőt szerintem eléri Katniss szintjét. Kicsit fura, mert elég sok párhuzamot véltem felfedezni kettejük között. Mindketten maguknak valók, mindketten céltudatosak és önzőek, mindketten nehezen kötnek igaz barátságokat, és mindketten nehezen bíznak meg másban. De míg Katniss a lelke mélyén jó ember, addig Coriolanus nem az, akármennyire is próbál az lenni. A fiú számára semmi sem fontosabb önmagánál és a becsvágyánál, az elképzelt jövője felé vezető úton bárkin keresztülgázol, aki az útjába áll, bárkit kihasznál, akit csak lehet és utána egy csepp megbánást sem mutat a történtek miatt.

Persze egy ideig próbálkozik azzal, hogy "normális" életet" éljen és egy ideig elhiszi, hogy szerelmes, és jó lesz neki Lucy Gray mellett, de aztán rájön, hogy ez az élet nem neki való. Szerintem Coriolanus sosem szerette igazán sem Sejanust barátként, sem Lucy Gray-t szerelemmel, inkább csak elfogadta akkor a sorsát és mivel úgy tűnt nincs más lehetősége, beléjük kapaszkodott utolsó mentsvárként. Amint felcsillant újra a fényes és hatalommal teli jövő képe előtte, gyakorlatilag szemernyi kétség és bűntudat nélkül fordított hátat mindkettőnek. Coriolanus tehát sok mindenben hasonlít Katnissre, de nála sokkal sötétebb és negatívabb karakter.

Coriolanus a narrátorunk és az ő szemén keresztül látjuk a történteket, de rajta kívül van még két másik főszereplőnk. Az első, Lucy Gray a 12. körzet női kiválasztottja, a fiú mentoráltja, akiben tökéletes partnerre lelt ahhoz, hogy megnyerjék a viadalt és hogy emlékezetessé tegyék magukat. Lucy Gray szerintem nagyon érdekes karakter a maga módján, csak az a legnagyobb bajom, hogy egyszerűen nem tudok vele dűlőre jutni. Kicsit olyan mint Katniss, tehát van benne spiritusz, de nála sokkal lágyabb és kedvesebb. Igazi művész lélek, aki szeret szerepelni és a középpontban lenni, imád énekelni és táncolni, van benne élet és éppen ez a feltűnősége és közvetlensége az, ami nagy hasznára válik a viadal során.

A második Sejanus, akinek a családja a körzetekből származott, de a háború során meggazdagodtak a fegyverkereskedelem révén, így végül felköltöztek a kapitóliumba, így ő már annak számít elvileg. Azért mondom, hogy elvileg, mert Sejanus nagy tragédiája, hogy a kapitóliumban sosem érezte magát jól és oda valónak, a körzetekben pedig azért nézték ki, mert meggazdagodtak és felkerültek a fővárosba. Nincs igazi otthona és hazája, és szerencsétlenségére épp a régi körzetéből az egyik gyerekkori ismerősét kapja mentoráltnak. Sejanus amúgy se néz jó szemmel a viadalra, így nem csoda, hogy aztán belekeveredik egy kisebb lázadásba és olyan sorsa lesz, amilyen.

Mindhárom fő karakter érdekes és összetett a maga módján, csak azt sajnálom, hogy Lucy Gray-t és Sejanust csak Coriolanus szemén keresztül láthattuk. Nem bántam volna ha mondjuk mindhárman saját nézőpontot kapnak. Szerintem úgy még jobban működött volna a történet. Sejanus borzalmas véget ér, épp a barátjának hitt Coriolanus árulja el, Lucy Gray-re pedig ugyanez a sors vár, bár itt függő véget kaptunk, mert nem tudjuk meg, hogy végül pontosan mi lett a lány sorsa. Eltűnik és Coriolanus nem találja meg többé. Ha engem kérdeztek, akkor szerintem nem halt meg, mert akkor biztos rátaláltak volna a hullájára előbb utóbb. Szerintem elmenekült Panemből, vagy pedig meghúzta magát valahol és csendes életet élt, hogy soha többé nem kerüljön Coriolanus szeme elé.

Suzanne Collins alkotott nekünk egy remek és az elejétől a végéig izgalmas előzménykönyvet, ami kitágította Az Éhezők Viadala univerzumot. Coriolanus tökéletesen működött narrátorként, láthattuk milyen út vezetett számára a későbbi hatalomhoz, hogy honnan indult és mi mindent kellett tennie és feláldoznia azért, hogy kikövezze magának az utat a jövője felé. Ő pedig bármit megtett és bárkit feláldozott, nem sajnálva senkit és semmit, hogy aztán ne legyen megállás és belőle váljon a később megismert Snow elnökünk.

Elvileg ebből a könyvből szintén készül majd filmadaptáció, amit én nagyon várok. Sőt, szerintem két részre kellene szedni a filmet és akkor tökéletes adaptációt lehetne belőle készíteni és mindenre és mindenkire jutna bőven idő.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/suzanne-collins-enekesmadarak-es-kigyok-balladaja

Értékelés: 5/5*

Az Éhezők Viadala: A Kiválasztott 1. rész

A történet:
Miután Katniss Everdeen másodszor is túlélte az Éhezők Viadalát, új életet kell kezdenie a 13. körzetben. Bár nehezen dolgozza fel korábbi otthona és Peeta elveszítését, hamarosan új, minden eddiginél fontosabb döntés meghozatalára kényszerül. A lázadók immár nyílt felkelést indítottak a Kapitólium zsarnoksága ellen, mely harchoz egyre több körzet csatlakozik. Katniss az, aki a forradalom vezéralakjaként reményt adhat nekik, aki megmutathatja, hogy Snow elnök hatalma megdönthető. (Forrás: filmkatalógus.hu)

Az Éhezők Viadala a kedvenc disztópikus könyvsorozatom, így nem volt kérdés, hogy már csütörtök délután, az órák után ott ültem a moziban és izgatottan vártam az utolsó könyv első feléből készült filmet. Azok köré tartozom, akik ennél a könyvnél indokoltnak tartották a két filmre való szétbontást. Igaz, hogy a könyv maga se olyan vastag, mégis rengeteg minden történik benne, én meg gondoltam a két film miatt legalább nem hagynak ki semmit, hanem bőven lesz idő minden fontos dolgot megmutatni. Sőt... olyan fontos dolgokat is megmutathatnak a filmben, amiket a könyvben Katniss csak másodkézből tud meg, vagy amiknél nincs jelen. Azt vártam, hogy a filmben többször fogják mutatni a Kapitóliumot, és azt, hogy miként kínozzák Peeta-t és a többieket. Ezt sajnos nem így történt, amiért kissé csalódott vagyok, de hogy ennek ellenére érdemes volt-e két filmet csinálni? Nos, mindenki vonja le maga a következtetést.

Habár bevallom kicsit csalódva jöttem ki a moziból A Kiválasztott 1. része után, még mindig tartom magamat a véleményemhez, hogy igenis indokolt volt a két részre bontás, csak én valahogy máshogy oldottam volna meg a dolgot. Nem azt mondom, hogy rossz lett a film, mert nem az. Lekötött, érzelmi hullámvasút volt az elejétől a végéig, odaszögezett a székhez és olyan hamar elröppent az a közel két óra, hogy észre se vettem. Mégis... voltak olyan részek, amelyek kissé unalmasra sikeredtek, és sajnos meg tudom érteni azokat az embereket, akik unták magukat a film közben. Ők nem rajongók voltak, hanem a laikus nézők, akiknek ennyi nem lehetett elég. Akik valami katarzist vártak, akik ennél többre számítottak. Mindezt meg is fogják kapni az utolsó részben, ebben teljesen biztos vagyok, de itt sajnos nem sikerült ezt átadni.

Az 1. rész inkább Katniss lelki vívódásáról szólt, szenvedett azért, ami vele és a körzetével történt, hogy elvesztette Peeta-t, és nem tudta őt megmenteni. Rá akarják tukmálni a Fecsegőposzáta szerepét a forradalom vezetői, de Katniss nem akar semmilyen szimbólum sem lenni. Ő csak át akarja vészelni ezt a nehéz időszakot, túl akarja tenni magát mindazon, ami vele történt. Persze nem sokáig bújhat ki a feladat alól. Coin és Plutarch megtalálják a lány gyenge pontját és ráveszik, hogy vállalja el a szerepet, így megkezdődik a háborús propaganda és lassan beindulnak az események. És mikor a végén végre történik valami izgalom és akció, mikor éppen felpörögnek az események... akkor lesz vége az 1. filmnek. És épp ezért marad mindenkinek hiányérzete utána. Elolvastam néhány kritikus véleményét, és habár nem gyakran értek egyet velük, mégis most meg kell tennem. Ez a film olyan lett, mint egy két órásra nyújtott felvezető, túl sok volt az építkezés, és gyakorlatilag minden izgalmat a 2. részre hagytak meg.

Nem azt mondom, hogy nem voltak itt érdekes vagy izgalmas részek, mert voltak. Az a néhány akciójelenet például mindent vitt, tetszettek a propaganda filmek és azok készítésének pillanatai, ahogy Katniss ismét bénázott egy sort, mire összejött a megfelelő videóanyag. Megható volt Katniss dala, és ahogy fokozatosan mindenki csatlakozott hozzá és a dalt egybekötötték az egyik nagy jelentőségű támadással. Jó döntést volt, hogy a könyvbeli két ismeretlen stylist és sminkes helyett, a filmekben meghagyták Effie-t, és kibővítették a szerepét, üde színfolt maradt a történetben, pont mint ezelőtt. Haymitch és Finnick sajnos nem kaptak nagy szerepet, Coin elnök is eléggé meghúzta most magát, még nem mutatta ki a foga fehérjét. Eddig olyan semleges karakternek tűnhet a nézők részére, a film alapján bennem semmit sem mozgatott meg.

Mint már említettem ezelőtt, sajnáltam, hogy a filmes több időt kihasználva nem láthattunk többet a Kapitóliumból és ezáltal Peeta-ék kínzásából, pedig igazán érdekes lett volna látni azt az oldalt is. Peeta-ból gyakorlatilag csak annyit láttunk, amennyit Katniss, és talán direkt ez maradt a koncepció, hogy a végén jobban üssön majd, hogy a fiú mennyire meggyötört lett és hogy mennyire megváltozott. Tudtam, hogy mi következik, mégis teljesen lesokkolt, amikor Peeta nekirontott Katnissnek és jól helybenhagyta a lányt. Sejtettük mi rajongók, hogy ez lesz az 1. rész vége, és igazunk lett. Mondjuk ez pont jó szétválasztási pont, én sem tudtam volna jobbat választani.

A színészeket nem szeretném most is dicsérni, hisz nem akarom ismételni önmagam. Mindenki hozta azt, amit elvártunk tőle, mindenki ugyanolyan remek és hiteles, mint ezelőtt volt. A film nem olyan mozgalmas és izgalmas mint az eddigiek, itt sokkal inkább az érzelmeken, a korábbi események feldolgozásán és jövő eseményeire való felkészülésen volt a hangsúly. Ez a film nem más, mint a végső nagy felvonás egy kicsit hosszúra nyújtott és aránytalan felvezetése. A rajongók imádni és szeretni fogják, és tulajdonképpen nekem is tetszett, olyan egyszer nézős film számomra (az első két film ehhez képest többször nézős volt), viszont a laikusok talán unni fogják magukat rajta egy kicsit. Nem maradt más hátra csak a tényleges befejezés, ami viszont nagyot fog ütni jövőre ilyenkor a mozikban, higgyetek nekem. Addig viszont sokat kell várnunk. Bárcsak ne kéne, mert én már nagyon látni akarom Katniss végső harcát.
Értékelés:
10/7

Előzetes:

Az Éhezők Viadala: Futótűz (a film)

A történet:
Bár Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) és Peeta Mellark (Josh Hutcherson) megnyerték az Éhezők Viadalának 74. évi versenyét, szenvedéseik még korántsem értek véget. Győzelmük ugyanis nem jelenti azt, hogy biztonságban visszatérhetnek szeretett otthonukba, részt kell venniük a Győzelmi Körúton, végig kell látogatniuk az összes körzetet Panemben. Közeledik azonban a 75. Éhezők Viadala, Snow elnök (Donald Sutherland) pedig új szabályt hoz az esemény tiszteletére: idén az eddigi győztesek közül választanak harcosokat, hogy összemérjék erejüket egy mindent eldöntő és az Éhezők Viadalához méltó küzdelem során. Az új aréna pedig temérdek kellemetlen meglepetést tartogat a kiválasztottaknak. (Forrás: port.hu)

Azt hiszem nekem örökkön-örökké Az Éhezők Viadala trilógia marad a No. 1., kedvenc disztópiás könyvem, talán mert ezt olvastam legelőször ebben a témában, és a kezdetektől nagyon imádom. Persze sok más disztópiát olvastam utána, hiszen Az Éhezők Viadala óta csak úgy ontják magukból az írók az újabb ilyen jellegű könyveket, és sokat megszerettem (pl. Tiszták, Az útvesztő vagy a Részben ember), de nekem akkor is Az Éhezők Viadala marad a kedvenc. És ezt azért kellett ennyire kihangsúlyoznom így az elején, hogy tudjátok mennyire vártam a 2. filmet, hogy mennyire örültem, hogy végre péntek este megnézhettem a moziban, és hogy a film egyszerűen tökéletes lett.

Próbálok én kritikus lenni, de ha a kedvenceimről van szó, akkor akármennyi hiba van az adott filmben (vagy könyvben/sorozatban), akkor nekem oly mindegy, hisz akkor is nézni/folytatni fogom, és ódákat zengeni róla. A Futótűz véleményem szerint ezerszer jobb lett, mint az első film, nem tudom ennek mi lehet az oka, de itt azonnal imádtam a filmet, míg az első részt csak második, harmadik nézésre szerettem meg. A történetet mindenki ismeri, aki meg nem, az olvassa el a könyveket, vagy nézze meg a filmet, erről most nem szeretnék írni. Azt szeretném röviden és lényegretörően megfogalmazni, hogy miért imádtam ennyire a Futótűzt.

Az Éhezők Viadala filmek sikere sok dolognak köszönhető. Egyrészt annak ellenére, hogy egy ifjúsági regény, mégis igen komoly témákat feszeget, szerencsére nem a szerelmi nyáladzáson van a fő hangsúly, társadalomkritikai problémákat mutat be, egy erős és igen karakteres női főhős szemén keresztül láthatjuk és ismerhetjük meg a világot, és közben egy izgalmas és felettébb kalandos történet bontakozik ki a szemünk előtt. Nekem a 2. könyv volt a kedvencem a trilógiából, így ezért még jobban vártam a filmet. Nem csalódtam egy cseppet sem. A filmet mondhatni két részre lehet osztani. Az első felében láthatjuk milyen élete lett Katnissnak a győzelme után, hogy még mindig poszt-traumatikus stresszben szenved az arénában átélt borzalmak miatt, a sok rossz dolog még mindig kísérti, vagyis az élete egyáltalán nem lett tökéletes. Peetaval még mindig a szerelmeseket kell játszaniuk a kamerák előtt, és ez talán életük végéig így lesz. A Győzelmi Körút se alakul fényesen, és közben egyre nyilvánvalóbb, hogy Panemben lázadás készülődik. Az emberek nem tűrik tovább az elnyomást. Aztán a film másik fele pedig a Nagy Mészárlás, hiszen a 75. Éhezők Viadalán a korábbi győztesek közül kerülnek ki a bajnokok, így Katniss és Peeta ismét egy vérre menő, kemény játékban találják magukat, persze ez most egészen más lesz, mint a tavalyi...

Jennifer Lawrence (Katniss) és Josh Hutcherson (Peeta)

A film első fele tehát kissé lassabb folyású, inkább az érzelmeken, és a megható pillanatokon van a hangsúly, a karakterek fejlődését és küzdését láthatjuk. A második fele sokkal izgalmasabb és eseménydúsabb, és ennek pont így kellett lennie, így mindenki megkaphatta, amit szeret egy filmben. Nekem egyetlenegy fenntartásom van az elejével. Mégpedig a rengeteg csókolózás. Katniss kissé idióta tinilánykának tűnt, hiszen a film elején vagy százszor lesmárolta Galet, majd Peetat, aminek semmi értelmét nem láttam. Így az 5. értelmetlen csókolástól már hangosan sóhajtozni kezdtem a moziban. Ez engem zavart, főleg mert semmi értelmét nem láttam. Az Aréna viszont csodaszép volt és ezt a vizes dolgot is szépen megoldották. Persze nem minden pont úgy történt, mint a könyvben, de most mégse tudnék belekötni a változtatásokba, sőt, annyira lekötött a film, hogy közben nem is agyaltam azon, hogy, na, ez most hogy is volt a könyvben?

Jenna Malone (Johanna) és Sam Claflin (Finnick)

Tehát adott egy remek történet, és ha ez még nem lenne elég, akkor ott van nekünk a tökéletes szereplőgárda. Jennifer Lawrenceel az Isten lábát fogták meg a készítők, tökéletes Katniss, az egyik legtehetségesebb fiatal színésznő, akit nagyon szeretek. Zseniálisan hozza Katniss bonyolult karakterét. A fiúkra már nem mondhatom ugyanezt. Galet sosem bírtam, Peeta a könyvben kedvencem, itt csak halovány árnyéka a könyves karakterének, talán ez a Hutcherson gyerek még se volt annyira jó választás. Most nem nagyon tette oda magát. Az első filmben jobban bírtam. A régiek többségében jók voltak, de kérdezhetnétek mi van az új karakterekkel? Csak ismételni tudom önmagam, a készítők ismét remek színészeket találtak. Személyes kedvenceim az újak közül természetesen Finnick és Johanna, így rájuk voltam a legkíváncsibb. Jena Malone és Sam Claflin tökéletesen keltették életre karaktereiket külsőleg és belsőleg. Johannát szerettem, Finnicket meg IMÁDTAM! Nem titok, hogy nekem Finnick a nagy kedvencem a trilógiában és én már az elejétől tudtam, hogy Sam Claflin remekül megoldja a feladatot. Az elején tudott piperkőc és bájgúnár lenni, a végén meg komoly és érzelmes, ahogy azt kellett.

A film majdnem 2,5 órás, de egy percig nem untam magam (jó, talán csak a századik csókolózásnál), szerintem egy remek könyvadaptáció lett, és moziban igazi élmény volt megnézni. Nagyon várom a folytatást és most kifejezetten indokoltnak tartom, hogy az utolsó könyvet két filmbe szedik szét, hiszen abban rengeteg minden történik. Most elhiszem, hogy tényleg nem csak a pénzhajhászás a készítők fő célja. Jövőre érkezik a Kiválasztott 1. része, természetesen ezt várom a legjobban a jövőévi mozis kínálat közül.
UI: A plakát csodaszép és ismét hálás köszönet, hogy felirattal ment a film a moziban. :)
Értékelés: 10/10

Előzetes:

Az Éhezők Viadala (film)

Úgy vártam ezt a filmet, ahogyan szinte semmit sem idáig a földön. Azt hittem már sosem érkezik meg a premier napja, de mégis így lett, tudom, hogy ez már majdnem egy hónapja történt, de csak most jutottam el odáig, hogy legyen időm véleményt írni róla. Hogy miről is szól a film, most nem írom le még egyszer, hanem megtalálható Az éhezők viadala címkék között. (Azt ugye ki sem kell emelnem, hogy Az Éhezők viadala Suzanne Collins azonos című trilógiájának első könyve, 2. könyv címe: Futótűz, 3. könyv címe: A kiválasztott).
Ennyi bevezető után lássuk, akkor milyen benyomásaim vannak a filmmel kapcsolatban. Röviden kifejezve: IMÁDOM!!!!

Habár azt meg kell mondanom, hogy sok mindent megváltoztattak a könyvhöz képest, sok mindent én magam nem így képzeltem el olvasás közben, de a filmnek mégis meg van az a varázsa, amit reméltem, és amit vártam. Lássuk elsőnek a castingot. Jennifer Lawrenve tökéletes választás volt Katniss szerepére, engem mindenképpen meggyőzött, Josh Hutcherson külsőre nem pont olyan amilyennek én Peeta-t elképzeltem, túl alacsony és a feje, olyan nem is tudom milyen, de nem helyes eléggé számomra. Liam Hemsworth pedig Gale-t alakította, vele semmi bajom nincsen, mert Gale-t még annyira sem szeretem, hogy érdekeljen, ki játszotta őt. Haymitch… hát igen, Woody Harrelson tök sármos meg minden, ahogyan a filmben van, de én Haymitch-et nála öregebbnek, még morcosabbnak, piásabbnak és sötét göndör hajúnak képzeltem… ami Haymitch karakterét illeti szerintem a könyvhöz képest szinte már kedvesnek és aranyosnak tűnt, nem kellett volna ennyire leegyszerűsíteni őt… hiszen a könyvben nagyon imádtam… itt meg csak egy átlagos pasi volt, legalábbis számomra.

Akiket még ki kell emelnem a szereplők közül, az Seneca Crane akit Wes Bentley alakított, őt az Amerikai szépségben szerettem meg, aztán meg a kislány, aki Rutát játszotta pont olyan volt amilyennek szerettem volna, csak nagyon keveset szerepelt, főleg a viadal ideje alatt, mikor Katniss-sel együtt voltak, nem lehetett érezni azt a szoros kapcsolatot ami kialakult közöttük, így nem is sikeredett annyira drámaira a halála… megható volt meg minden, de nem töltöttek annyi időt együtt, hogy Katniss ennyire kiakadhasson miatta. Aztán lássuk csak a történetet. Minden le lett egyszerűsítve, aminek néha örültem (nem volt olyan hosszú a viadalra való felkészítés, mint a könyvben, de mégis ez vette el a film felét), és voltak olyan változtatások, amiknek egyáltalán nem. Nem tetszett a fecsegő poszátás dísztű megoldása, az sem, hogy maga a viadal nagyon rövid ideig tartott, vagy legalábbis csak számomra telt el olyan gyorsan, minden le lett rövidítve és ennek köszönhetően, aki nem olvasta a könyvet az volt, hogy nem értett pár dolgot. (Például húgom, de azóta már elolvasta a trilógiát és ő is nagy fan lett!!!)

Ami kifejezetten idegesített, hogy a viadal többi résztvevői még annyi időt sem kaptak a szereplésre, ami a könyvben volt nekik, ott sem jelentek meg túl gyakran, hát akkor képzeljétek el mennyire ki voltam akadva, amikor megnéztem a filmet. Az ellenfelek közül gyakorlatilag csak Cato, meg a Hivatásosak kaptak ?nagyobb? szerepet, meg Ruta persze. De még az ő jeleneteiket is annyira megkurtították, hogy az egész filmhez viszonyítva olyan, mintha alig szerepeltek volna benne. Volt egy felesleges jelenet, amit szerintem ki lehetett volna nyugodtan hagyni, amikor Katniss a darazsak csípésétől kidől és az apja haláláról álmodik. Na ezt nyugodtan ki lehetett volna vágni! Ja és még valami ami nem nyerte el a szívemet, a végén a „mutánsok”, akiket szintén leegyszerűsítettek valami kutya-farkas keverékre, és ezzel tulajdonképpen elvették az egésznek a drámaiságát, a mutánsokat olyannak kellett volna csinálni, ahogyan a könyvben voltak.

Akkor lássuk olyan dolgokat is, amik kifejezetten tetszettek. Ruta halála megható volt, az a zene, ami alatta felcsendül annyira szomorú és szívbemarkoló, hogy esküszöm megkönnyeztem. A végén az öngyilkossági kísérlet szintén ebbe a kategóriába tartozik. A filmnek az egyik nagy előnye, hogy nem csak azokat a dolgokat láthattuk, amit Katniss, hanem sokkal mélyebbre merülhettünk a könyv világában. Volt azt hiszem kettő vagy több Snow elnök és Seneca beszélgetés, így láthattuk mire hogyan reagáltak… és a viadal ideje alatt szintén ez történt. Láthattuk a játékosokat az arénában, aztán meg azt, ahogyan a játékmesterek alakítják a történéseket odabent.

Végül pár gondolat a szerelmi szálról. Katniss és Peeta nem sokat romantikázik csakúgy, mint a könyvben, ez tetszett, nem tette nyálassá a filmet. De a végéről hiányoltam azt, amikor kiderül Katniss végig csak megjátszotta a fiú iránti szerelmét, és ennek ugyebár azt lett a vége, hogy haragban válnak el egymástól, mert Peeta joggal megsértődik a lányra, mert ő végig őszintén szerette.
A filmnek nem ott szakad vége, mint a könyvnek, hanem itt Snow elnök vészjósló tekintetével zárják le az egészet. Innen tudhatja a történetet nem ismerő néző, hogy itt még történni fog valami, mert az elnöknek nagyon nem tetszett a dolgok alakulása.
Összefoglalva, szerintem jó kis film lett, persze nem adhatta át a könyv hangulatát, de ez minden adaptációnál így van.
Trailer:
http://www.youtube.com/watch?v=Bv9ni-qCbSs
10/8

Suzanne Collins: A kiválasztott (Az Éhezők Viadala 3.)

Nem bírtam ki így minél hamarabb el kellett olvasnom az Éhezők Viadala trilógia 3. kötetét is, melynek címe: A kiválasztott. (Érdekesség, hogy az eredeti címe: Mockingjay, ami azt jelenti magyarul, hogy „fecsegőposzáta”, tehát arra utal, hogy Katniss lett a forradalom jelképe, maga a fecsegőposzáta…)

Nem bántam meg, hogy ilyen hamar belekezdtem a befejező könyvbe, mert olyan izgalmas és fordulatos volt a történet… méltó befejezése ennek a sorozatnak. Mindenkinek csak ajánlani tudom. A történet ott folytatódik, ahol a 2. könyv abbamaradt. Katniss és még néhányan megmenekültek a Nagy Mészárlásról, és mint később kiderült az egész egy összeesküvési terv része volt, amelyben ki akarták robbantani a felkelést a Kapitólium ellen. És hogy mindezt kiknek a vezetésével csinálták? Hát a 13. körzetével… eddig mindenki úgy tudta, hogy a korábbi 75 évvel ezelőtti lázadás során a 13. körzetet eltörölték a föld felszínéről, de most kiderül, hogy ez végig csak hazugság volt. Aki meg akarja tudni, hogyan létezhet még a 13. körzet az olvassa el a könyvet, ami a lényeg, hogy most ők vezetik a lázadást és mindenki, aki a 12. körzet felrobbantása után életben maradt ide megy, hogy menedékre leljen.

Ennél a rosszabb már nem is lehetne Katniss helyzete, hisz az otthona felrobbant, Snow elnök meg akarja öletni és még Peeta-t is elfogták a Kapitólium-ban, így most fogolyként tartja magánál az elnök, hogy ezzel tudja sakkban tartani a lányt… itt kezdődik ez a könyv és végig arról szól, hogyan sikerül összefogniuk a körzeteknek egyetlen cél érdekében, hogy megszüntethessék a Kapitólium és Snow elnök zsarnoki és kegyetlen rendszerét… Persze a könyv nem olyan cukormázas stílusban meséli el az egészet, nem lesz a végére minden olyan szép és jó, hisz igaz, hogy győzedelmeskednek, de Katniss-nak rá kell jönnie, hogy ők is ugyanolyanok, mint a zsarnokok voltak...

A kedvenc szereplőim ugyanazok, akik eddig, számítottam arra, hogy az egyikük meg fog halni, pontosan jól tippeltem, de azért mégis elszomorodtam mikor megtörtént. Katniss-t még mindig kedvelem, de már egyre nehezebben tudtam elviselni, így talán jó, hogy ennek a sorozatnak itt van vége… egyszerűen nem tudtam felfogni, hogyan lehet néha olyan önző és magánakvaló, főleg akkor mikor valakinek, akit nagyon szeret, állítólag komoly szüksége lett volna rá…

Egy valami van, ami nem tetszett ebben a könyvben, hogy az első felében Peeta gyakorlatilag a háttérbe szorul és szinte nem is szerepel. (Jó tudom, hogy fogságban van, de én ezt úgy értelmeztem, hogy direkt rakta az írónő a fogságba, meg aztán direkt csinálta vele azt a bizonyos szörnyűséges dolgot, amit most nem részletezek, hogy Katniss és Gale ezáltal több időt tölthessenek együtt és lehessen bonyodalmakat okozni a szerelmi háromszögnek… számomra ez egy kicsit erőltetett volt.) Persze ennek meg az volt az előnye, hogy többet láthattuk Gale-ből, aki eddig volt nagyon a háttérbe nyomva, de mivel nekem nem nyerte meg a szimpátiámat Gale karaktere, így talán örültem volna, ha továbbra is a háttérben marad… Peeta sokkal szeretni valóbb és érdekesebb számomra… én abszolút neki szurkoltam…

Röviden ennyit erről a könyvről és örülök, hogy elolvashattam ezt a sorozatot, annyira magával ragadott a története, hogy alig pár nap alatt kiolvastam mind a három könyvet, ilyen is régen volt már velem… bekerült az abszolút kedvenceim közé…
5/5*

Suzanne Collins: Futótűz (Az Éhezők Viadala 2.)

Annyira magával ragadott a trilógia első kötete (Az Éhezők Viadala), hogy nem bírtam sokat várni a második részre, így elmentem a könyvtárba, kikölcsönöztem és egy nap alatt ki is végeztem a könyvet.
A Futótűz méltó folytatása az Éhezők Viadala trilógiának, megtudjuk mi minden történt a szereplőinkkel és egész Panem-ben aztán, hogy a szokástól eltérően két győztes hagyhatta el az arénát.

Katniss kiharcolta, hogy ő és Peeta mindketten a viadal győzteseiként térhessenek haza, de ezzel a tettével az egész Kapitólium és főként Snow elnök haragját vonta magára… emellett pedig lassacskán körzetről-körzetre kirobban a forradalom, mert az emberek végre elérkezettnek látták az időt a felkelésre. Katniss adta meg nekik a „szikrát” – azzal hogy tudat alatt, vagy ki tudja talán szándékosan szembeszállt a rendszerrel – és aztán a lázadás futótűzként robog végig egész Panem-ben. A körzetek egyesével robbantják ki a felkeléseket és a rendszer úgy tűnik megint veszélybe került…

Így Snow elnök minden haragja Katniss felé irányul, és noha a lány próbálja helyrehozni a hibáját, de mint végül kiderül ez mind felesleges lett volna. Mert az elnök irányításával egy olyan büntetést találnak ki neki, amiben szerintük végre megszabadulhatnak a lánytól és ezáltal a forradalom jelképétől is. ( Igen, Katniss lett a forradalom jelképe, és a kis fecsegőposzáta madár, ami tulajdonképpen a lány lenne, őt szimbolizálja) A minden évben megrendezett Éhezők Viadala, 25 évenként egészen más és sokkal kegyetlenebb fordulatot vesz, mint a többi 24 évben. Minden negyedévenként elkövetkezik a „Nagy Mészárlás”, és ez abban különbözik a másiktól, hogy ezekben a jubileumi időpontokban, a játék szervezői valami sokkal kegyetlenebb, csavarosabb és meghökkentőbb szabályokat találnak ki, hogy még érdekesebb legyen a verseny, és hogy újra megmutassák, bármit megtehetnek a körzetek lakóival…

Most a 75. Éhezők Viadalán, tehát egy újabb „Nagy Mészárlás” következik és cseppet sem véletlenül a mostani specialitás az lesz, hogy a korábbi évek győztesei közül választják ki az újabb versenyzőket, és mivel a 12. körzetből csak Katniss az egyetlen női győztes, így újra kénytelen részt venni a viadalon. Snow elnök így akar megszabadulni a lázadótól és külön kifejti, hogy ezért ezt választották mostanra, hogy még a korábbi viadalok győztesei se gondolhassák magukat biztonságban. Mert a rendszer bárkit elsöpörhet, aki csak ellenáll neki.

Így Katniss és Peeta - aki önként jelentkezett Haymitch helyett, ketten voltak férfi győztesek a 12. körzetből, és mivel a korábbi mentorukat választották ki, Peeta önkéntesen ment be helyette, hogy Katniss mellett lehessen és megvédhesse - újra nekivágnak az Éhezők Viadalának. De most sokkal nehezebb a helyzetük, hisz nem kisgyerekekkel kell megküzdeniük, hanem olyan főként felnőttekkel, akik szintén győztek valamelyik évben, így pontosan tudják, hogyan kell gyilkolni és ügyesek is benne.
És míg ők próbálnak életben maradni a „Nagy Mészárláson”, a háttérben valami olyasmi készülődik, amire ők sem számítanak… furcsa szövetségeseik támadnak az ellenfeleik között, és végül rá kell eszmélniük, hogy az igazi ellenség nem az Arénán belül van, hanem azon kívül… mikor Katniss ezt megérti, akkor minden más titok is feltárul előtte.

A kedvenc szereplőim ugyanazok, mint az első könyvnél, bár Katniss már kezd egy kicsit idegesíteni és néha felháborodva olvasom, hogy milyen hidegen bánik szegény Peeta-val, ahogyan ő is megjegyzi egyszer magának, tényleg nem érdemli meg a fiút, de mit lehet tenni ha Peeta ennek ellenére is kitartóan szereti őt…
Haymitch megint hozta a szokásos formáját, imádom, ahogyan félig részegen, félig józanon botladozik és osztja a két gyereket, a mostani kedvenc jelenetem mikor Katniss leönti egy vödör vízzel, hogy felébressze egy reggelen, a másik pedig mikor Haymitch és Katniss berúgnak – mikor megtudják, hogy részt kell venniük a „Nagy Mészárláson” – és Peeta próbálja észhez téríteni őket.

Az új szereplők közül csak egyvalakit kedveltem meg akit Finnick-nek hívnak, ő is az egyik kiválasztott lesz, már nem is tudom melyik körzetből, és ha jól emlékszem 14 évesen nyerte meg a 10 évvel ezelőtti viadalt. Imádtam a kis szurkálódásait, a beszólásait és a stílusát… és akkor még jobban megszerettem mikor a végén kiderült, hogy sokkal normálisabb, mint amilyennek mutatja magát.

Tehát összességében: akinek tetszett az első könyv, annak ez is fog… mindenképpen olvassátok el, olyan hamar, ahogy csak tudjátok… mert már nincsen sok hátra és megtudhatjuk, hogyan harcolják ki a körzetek a függetlenségüket a Kapitólium ellen… erről szólna majd a 3. könyv, aminek címe: A kiválasztott. Amint meg tudom szerezni, már olvasom azonnal, mert tűkön ülök és meg kell tudnom, mi lesz ennek a történetnek a folytatása… imádom ezt a sorozatot, százszázalékosan a kedvenceim közé került… 
Link, ha többet szeretnél megtudni erről a könyvről:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Fut%C3%B3t%C5%B1z_(reg%C3%A9ny)
5/5*

Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala (Az Éhezők Viadala 1.)

Elvileg úgy volt, hogy nem olvasom el a könyvet csak a film megnézése után, de valamiért annyira érdekelni kezdett, hogy nem bírtam ki odáig. Így fogtam magam és nekivágtam az olvasásnak… és meg kell mondanom nem bántam meg, hogy így döntöttem. Ez a könyv a kedvenceim közé került, a történet izgalmas, magával ragadó és fordulatos… két nap alatt ki is olvastam és most a befejezése után, friss élményeimre támaszkodva próbálok róla valamilyen normális véleményt kifejteni…

Hogy miről is szól a könyv?
A volt Észak- Amerika területén most Panem országa áll, mely 12 körzetből és az őket irányító Kapitólium-ból áll. Évekkel ezelőtt az akkor még 13 körzet felkelést indított a Kapitólium ellen, de elvesztették a háborút, a 13. körzetet porig rombolták, a többieknek pedig büntetésül kitaláltál az Éhezők Viadalát. Minden évben megrendezik a versenyt, melynek értelmében minden körzetből kiválasztanak egy 12 és 18 év közötti fiút és lányt, akiket felkészítenek és kiképeznek a harcra, hogy aztán a valóságshow szerűen élőben közvetített játékban halálharcot vívjanak egymással, míg csak egy győztes maradhat… ezzel bizonyítja be a Kapitólium, hogy tejhatalma van, és senki nem ellenkezhet vele és a rendszerrel. Katniss Everdeen a narrátor, a főszereplő, aki a 12. körzetből kerül a viadalra, miután a húga helyett jelentkezik a versenyre önkéntesen…

Röviden ennyit lenne a történet, most pedig lássuk milyen érzések is kavarognak bennem a könyvvel kapcsolatban. Kezdjük elsőnek a szereplőkkel… általában nem szoktam a főszereplőket szeretni, de Katniss valamiért elnyerte a szimpátiámat, maximálisan együtt tudtam vele érezni és mivel nem egy tipikus rózsaszín és mindenáron jóságos női szereplő, így megszerettem és minden erőmmel szurkoltam neki, hogy túlélje ezt a kegyetlen játékot, amire rákényszerítették. (persze, tudom, hogy ő a főszereplő és szinte egyértelmű volt, hogy nem fog meghalni, mert akkor ugyebár miről szólna a másik két könyv, de én mégis izgultam érte…) Rajta kívül kedvenc szereplőm még Haymitch, aki a 12. körzet kiválasztottainak – vagyis Katniss-nek és Peeta-nak – a mentora, egy korábbi Éhezők viadala győztes, aki mostanában egy részeges, semmi iránt nem érdeklődő férfi lett. Már akkor megnyerte a szimpátiámat mikor az Aratáson lezúgott a színpadról és összeesett a nagy részegségében…

Szerettem még Ruta-t, a kislányt, akivel Katniss szövetséget kötött, csak mert annyira emlékeztette őt a szeretett húgára Prim-re. Ruta sajnálatos módon szörnyű halált halt, és a gesztus amivel Katniss a halála után az emlékének tiszteleg egyszerűen gyönyörű és megható volt.
Erről jut eszembe, ez a regény bővelkedett számomra váratlan fordulatokban, és míg lehet mások nem lepődtek meg ezeken a váratlan fejleményeken, én leesett állal próbáltam feldolgozni a csavarokat a történetben…

A legnagyobb megdöbbenést a „Mutánsok” keltették bennem, ez már végképp könyörtelenség volt a Kapitólium-tól, nem hittem volna, hogy ennél gonoszabbak is lehetnek… hogy tehettek ilyet azokkal az ártatlanul meghalt és lemészárolt gyerekeknek a tetemeivel?! Ezen felül különösen tetszett, hogy itt nem egy szokványos szerelmi történetnek lehetünk szemtanúi, bár néha már sajnálni kezdtem szegény Peeta-t, akinek egészen a végéig nem esett le, hogy Katniss csak megjátssza magát előtte. (Na jó, lehet tényleg érez valamit a fiú iránt, de a szerelmi mozzanatinak a nagy része csak a közönségnek szólt, főleg az elején!) Ezen felül pedig azt sem értettem, Katniss, hogy nem jött rá már az elején, hogy Peeta már akkor teljesen bele volt zúgva, hisz minden, amit a fiú tett, ennek az ékes bizonyítéka… kezdetben persze gyanakodott rá, révén ellenfelek voltak, de egy idő után, mát láthatta volna rajta, hogy Peeta nem játssza meg magát, hogy igazak a gesztusai és a mozzanatai…

Összességében örültem, hogy elolvastam ezt a könyvet és minél hamarabb készhez kell kapnom a folytatását is, kíváncsi vagyok mi fog eztán történni az Éhezők Viadalának két győztesével és hogyan alakul a kapcsolatuk Katniss hamis szerelmének kiderülése után…
Mostmár még jobban várom a filmet, remélem nem fog csalódást okozni, mint általában a könyves adaptációk… nagyok az elvárásaim és nem akarok csalódni…
Egy kis bővebb információ a könyvről:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%A9hez%C5%91k_viadala_(reg%C3%A9ny)
5/5*