On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál (Calderon 2.)

Fülszöveg:
Calderon kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol. Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj. Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…
Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma. Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát? Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár? Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.
A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot. Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól? De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?

Emlékszem rá, hogy az első rész mennyire tetszett, és mennyire újszerű és különleges volt, és legjobban azért tett rám mély benyomást, mert egy magyar írónő írta. Tudom, tudom... még mindig előítéletes vagyok a magyar írókkal szemben, holott már többen bebizonyították, hogy igenis képesek olyan színvonalon, vagy még jobbon is könyvet alkotni, mint a külföldi írók, akiknek könyveit általában annyira az egekig magasztaljuk. Szerencsére manapság az ifjúsági irodalomban is egyre több magyar író tűnik fel, akiknek én is kedvelem a stílusát és a könyveit, így próbálok nekik bizalmat szavazni. Benina, Kemese Fanni és On Sai, ők azok, akik eddig meggyőztek arról, hogy igenis van helyük ezen a piacon.

Nem volt kérdés, hogy olvasni fogom a Calderon második részét annak ellenére, hogy még mindig úgy érzem, hogy az első könyv kerek egész volt, és nem feltétlen lett volna szükséges hozzá a folytatás. Persze nem kapott lezárt véget, és végül is lehetett folytatni, ahogy a mellékelt ábra mutatja, de én akkor is boldog lettem volna, ha nem készül el a második rész. Mindezzel nem azt akarom sugallni, hogy utáltam a folytatást, vagy hogy annyira rossz lett volna, sőt... ugyanannyira imádtam és élveztem, mint az első részt. On Sai olyan kalandos, izgalmas és érdekes világot teremtett meg egy elképzelt jövőbeli űrben, amiben talán én is szívesen élnék.

A világkidolgozás ugyanolyan remek, mint volt, és most talán még részletesebb képet kaptunk az egész rendszer felépítéséről, a japán kultúráról és annak elemeiről, valamint a kényes háborús helyzetről, mely felé egyre inkább halad az egész galaxis. Legjobban a japán kultúra bemutatása tetszett, és habár engem valahogy sosem vonzott ennyire ez a keleti kultúra, mégis a szokásaik érdekesek voltak, és jó volt látni egy tőlünk ennyire más kultúra tagjai hogyan élik mindennapjaikat. On Sai ha lehet még jobban bonyolított a sztorin, pedig azt hittem az első után ez már nem lehetséges, és megkaptuk a Játszmát. Tényleg ez volt a Játszma, ami még magán Calderonon is kifogott. A végére nem csak ő zavarodott össze, hanem én is, és nagyon oda kellett figyelnem, hogy követni tudjam a szálakat, hogy akkor ki kinek a pártján áll, kinek mi a célja, mit tervez és hasonlók. Mindez persze megérte, mert egy percre se unatkoztam. Nem akarok spoilerezni, de tetszettek a csavarok, amikkel élt az írónő.

Még mindig imádom a karaktereket, főleg Calderont és Taina-t, akik egyszerűen zseniális és komplex karakterek. Csak az nem tetszett, hogy a könyv gyakorta feléig nem is találkoznak és még csak nem is beszélnek, hanem külön utakon járnak. A könyv első fele kissé talán lassabban indul be, vagy lehet csak azért éreztem így, mert annyira vártam már, hogy Calderon és Taina egy helyen legyenek és forrjon a levegő köztük, ki tudja... de a könyv második fele tényleg izgalmas volt, főleg mikor javában beindult a Játszma. Calderon és Taina tökéletes pár, és nagyon örültem annak, hogy a végén VÉGRE normálisan összejöttek.

Kicsit féltem, hogy egy béna szerelmi háromszög belerondít majd ebbe a folyamatba, így Agurit nem nagyon csíptem, de aztán szerencsére a végére nem ez történt, és így a másik férfit is igazán megkedveltem. Ibrahim pedig egy igazi játékos, aki már az elejétől gyanús volt számomra, tudtam én, hogy valamiben sántikál, hisz annyira egyértelmű volt, hogy nem véletlen került Calderonék hajójára. Calderon méltó ellenfelet talált a személyében. Nem akarok mindenkit egyesével felsorolni, de még a Békanyál legénységét is bírtam, mindegyik szórakoztató személyiség volt a maga módján.

A remek csavaros történet mellé ismét zseniálisan kidolgozott karaktereket kaptunk, akiktől tényleg élt ez a történet, és akikért tényleg izgulni lehetett. Akik szerethetőek, emberiek és esendőek, akik tudják mire van szükségük, hogy boldoguljanak a Játszmában. On Sai saját egyedi stílust alkotott meg, imádtam olvasni mind a két Calderon könyvet, hisz olyan jó stílussal és fogalmazással dolgozik az írónő, amit szerintem tanítani kellene. Ha nem lenne semmilyen történet és a karakterek ellenszenvesek lennének, talán akkor is élvezettel olvastam volna a könyvet, mert ezt a stílust egyszerűen nem lehet nem szeretni. Mindenesetre On Sai bebizonyította, hogy érdemes odafigyelnem rá, és ezek után biztosan adok esélyt a többi könyvének is. Abszolút megérdemli a könyv az összes dicséretet, amit idáig kapott.
Ui: A borító nagyon tetszik, a címválasztás pedig ismét ötletes és egyedi.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/on-sai-calderon-avagy-felsegarulashoz-bricsesz-dukal
Értékelés: 5/5

On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik (Calderon 1.)

Fülszöveg:
Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?


Mindig furán érzem magam, ha egy magyar szerző művéről kell véleményt írnom. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, elvégre a magyar alkotások is ugyanolyan könyvek, mint bármelyik más külföldi íróé, mégis azért van különbség. Hiszen itt megvan az esélye, hogy visszajut magához az íróhoz az olvasó véleménye, és ha őszinte akarok lenni, akkor hallottam már egy-két balhét, ami pont emiatt robbant ki. Nem sok magyar könyvet olvasok, aminek legfőbb oka, hogy keveset adnak ki engem érdeklő témában, de szerencsére az utóbbi években változni látszik a helyzet. Én pedig egyre nagyobb bizalommal fordulok kortárs magyar írók művei felé – így szemeltem ki On Sai első könyvét is. A választott álneve és a könyv címe egyaránt figyelemfelkeltő, egyáltalán nem szokványos és hétköznapi, talán ezért is szúrtam ki rögtön a kínálatból.

A történet egy elképzelt jövőben játszódik, ahol a bolygók közötti űrutazások mindennaposak. Genius Calderon felesége meghalt, és a férfi azóta egyszerűen képtelen magára találni. Többször öngyilkos próbált lenni, de nagy bánatára ez egyszer sem jött össze. Mivel a temetés is pénzbe kerül, így Calderonnak sürgősen munkát kell szereznie. Egy másodkapitányi állás helyett rögtön az egyik űrhajó kapitányának nevezik ki a tapasztalat és tudás hiánya ellenére, ami a férfit döbbenti meg a legjobban. Később kiderül, hogy semmi sem véletlen, hiszen a háttérben nemesi családok hatalmai játszmái alakítják az eseményeket, melynek központi figurája éppen maga Calderon lett.

Kifejezetten tetszett a könyv, pedig nem erre számítottam. Nem sok sci-fi könyvet olvasok, pedig nem áll távol tőlem a téma, mégis valamilyen szinten az űropera újdonság volt számomra. Ez egy szépen összerakott történet, melyben mindent megtaláltam, amire nekem egy jó könyvben szükségem van - izgalmas cselekmény, reális és kedvelhető karakterek, hatalmi játszmák és persze az elengedetlen humor. Mindezt egy modern és talán a távoli jövőben megvalósuló technikai újításokkal felvértezett űrkalandba helyezte az írónő, ami mindenképp újdonságot jelentett a számomra. A történet során Calderon kalandjait követhetjük nyomon, aki gyászolja a feleségét és próbálja tovább folytatni az életét valamint helytállni a hajón, ahova kapitánynak nevezték ki.

A főszereplőnk annyira ijesztően pontosan kidolgozott karakter, hogy nekem rögtön a kedvencem lett. Az elején még tűnt nem annyira szimpatikusnak, hiszen a folyamatos öngyilkossági kísérletei miatt csak egy gyáva, gyenge emberként tudtam rá gondolni. Meghalt a felesége és ez valóban tragikus dolog, de nem hiszem, hogy az öngyilkosság megoldás lenne a gondjaira. Az öngyilkosság semmire sem megoldás, és szerencsére erre Calderon maga is rájön. Calderon akkor volt igazán elemében, mikor a megszokott „Játékot” kezdte el az embereken, amivel ismét unszimpatikus lett. A körülötte lévők manipulálása, a dolgok és események saját kénye-kedve szerinti alakítása közben érezte újra jól magát. Persze később megnyílt, és kiderült, hogy valójában egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mutatta magát. Nem tökéletes, ez biztos, de mégis szerethetővé válik a történet végére. Tényleg igazi férfi, és azon kevés hímnemű főszereplő közé tartozik, akiről tényleg elhiszem, hogy valóban férfiak.

Szerencsére nemcsak Calderon kedvelhető a karakterek közül. Női főszereplőnk, Taina Tives ősi szamuráj családok leszármazottja, és Calderon űrhajójának egyik legígéretesebb újonc kadétja. Szembemenvén az ősi családi renddel, nem szeretné, ha nagyapja kiházasítaná egy ismeretlen férfihez, hanem önmaga akarja irányítani a sorsát. Erős és kitartó, aki saját maga szeretne boldogulni. Modern nő és önálló, mégsem veti meg a családja ősi hagyományait, tiszteli és követi őket, ennek ellenére a saját útját szeretné járni. Tainával kapcsolatban különösen tetszett a japán kultúra néhány szeletének bemutatása, és örültem, hogy közelebbi képet kaphattam a szokásaikról és hagyományaikról. A szerelmi szál nem kapott akkora szerepet a történetben, hogy túl soknak érezzem, és ezért még ez is igazán tetszett. Az egyetlen negatívum, amit említeni tudnék, hogy a könyv végét kissé összecsapottnak éreztem. Engem például érdekelt volna, hogy mi lesz Calderon és Taina kapcsolatának sorsa, de ezt talán nem is róhatom fel hibának, hiszen már elkészült a folytatás. Gondolom abban minden függőben maradt kérdésre választ fogok kapni.

Az űropera egyik izgalmas, egyszerű és könnyen olvasható darabja On Sai könyve, ami nem akar több lenni annál, mint ami. Így még annak is szívesen ajánlom, aki esetleg nincs annyira oda a keményebb sci-fi vonalért. Persze akad itt kaland bőven, izgalmas a történet, de mégis ott vannak mellette a remek karakterek, a humor és Calderon szépen felvezetett jellemfejlődése, és nekem ezek a dolgok tetszettek igazán a könyvben.

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/on-sai-calderon-avagy-hullajelolt-kerestetik

Értékelés: 5/5

Az értékelés az ekultura.hu oldalon is olvasható.