Tarryn Fisher: Tolvaj (Szeress, ha hazudok is 3.)

Fülszöveg:

Emlékeztetőül magamnak:

A szerelem türelmes. A szerelem kedves.

A szerelem nem dicsekszik, nem henceg.

A szerelemben nincs arrogancia.

Sohasem durva, nyers vagy illetlen – nem öncélú.

A szerelmet nem könnyű felforgatni.

A szerelem nem kövezi meg a rosszat.

A szerelem bízik, remél és mindent kibír.

A szerelem sohasem évül el.

Küzdeni fogok érte.

A tolvaj

Tarryn Fisher ezen könyvsorozata számomra az egyik nagy guilty pleasure, vagyis hát lássuk be nem sok New Adult könyvet olvastam régebben, és mostanában sem nagyon olvasok ilyesmit. Mégis, mikor az első rész anno a kezeim közé került, akkor rögtön nagy kedvenc lett, majd a második rész se okozott csalódást és ugyanúgy tetszett. És hogy miért imádtam azt a két könyvet? Mert a két főszereplőnk annyira szörnyű, de mégis komplex karakter, egyszerűen utálnivalók a maguk emberi gyarlóságaival és hibáikkal, hogy mindez a koncepció engem rögtön levett a lábamról.

Olivia és Leah olyan rossz emberek, hogy azt néha már fájt olvasni, de épp ezért voltak érdekesek. Ha nagyon őszinte akarok lenni az a legszomorúbb az egészben, hogy mindez a sok bennük lévő gonoszság, rafináltság és „sz*rkavarás” épp azért történt, hogy megnyerjenek maguknak egy férfit. Hát igen, ez már csak ilyen. Egy nő akkor tud a legkegyetlenebb lenni ha egy másik nővel kell harcolni, és az már csak a csúcspont, ha ennek a harcnak az oka éppen egy férfi. Nem szeretném ismételni magam, Olivia és Leah karakterelemzését megtaláljátok az első két részről írt kritikában, most inkább magáról a harmadik és egyben befejező részről, Caleb könyvéről szeretnék pár szót szólni.

Nagy reményekkel kezdtem bele a Tolvaj címet viselő utolsó felvonásba és vártam, hogy mit hoz ki még ebből az egészből az írónő. Gondoltam megkapjuk az alap történet folytatását néhány múltbéli visszaemlékezéssel megspékelve a korábbi könyvek felépítésével párhuzamban, csak itt már nem a két nő kerül a középpontba, hanem maga Caleb. Vártam, hogy jobban megismerjem Caleb karakterét, gondolatait, múltbéli cselekedetinek okait, motivációit, vágyait és céljait. És vártam, hogy mi fog kisülni ebből a sok kavarásból és hogy mi lesz ezzel a három emberrel, akik hosszú éveken keresztül szívták egymás vérét mindenféle kreatív és álnok módon.

Kicsit csalódtam. Csalódtam mert úgy érzem, hogy nem ismertem meg az igazi Calebet, valahogy olyan semmilyen lett a karaktere. Nem tudtam meg róla annál többet, mint az első két könyvben, és amit igen, azt már korábban is sejteni lehetett a cselekedetiből. Egysíkú és unalmas karakter lett belőle a végére, és így felvetődik bennem a kérdés, mégis mi a fészkes fenéért őrült meg ennyire érte ez a két nő, hogy majdnem vérre mentek érte? Mármint igen, jóképű, jó fej, okos, szeretnivaló, kedves és így tovább, de ilyen férfiból azért elég sok van a világon, miért pont rajta kellett összeveszni ennyire? Caleb karaktere tehát számomra olyan semmilyen lett, a két nő mellett egy halvány szürkeség, míg Olivia és Leah pedig roppant komplex és érdekes karakterként lettek ábrázolva korábban.

A másik amit nem tudtam hova tenni, hogy elég kevés volt a múltbéli visszaemlékezésekből, pedig engem mondjuk érdekelt volna, hogy Caleb hogy élte meg a korábban történt dolgokat. Persze a fontos momentumokat megkaptuk, bár ezt is inkább csak újra röviden leírva, és nem az lett jobban kiemelve, hogy Caleb hogyan élte meg érzelmileg azokat a dolgokat. Mivel mindig is Olivia volt a nagy szerelme, így róla többet olvashatunk természetesen, de azért Caleb kifejti Leah-ról is a véleményét, nem éppen szalonképes módon.

És itt jön a nagy kérdésem. Ha Caleb mindig is egy picsogó, elkényeztetett és gonosz nőként tekintett Leah-ra, akkor miért volt vele és miért vette feleségül? Lehet csak az én női logikám nem érti, ez mondjuk lehet így van. Ami pedig külön idegesített, hogy már nem csak Caleb, hanem én mint olvasó is teljesen belezavarodtam, hogy akkor mi van a lányukkal Estellával? Most akkor Caleb lánya vagy nem? Egyszer ez volt az igazság, aztán az, Caleb pedig épp mi volt az „igazság”, az alapján gyakorlatilag elhajította vagy próbálta megszerezni a lányát és közel kerülni hozzá.

És tényleg nem kötekedni akarok megint, de ha a gonosz és hazug exfeleséged azt vágja a képedbe, hogy a lányotoknak nem te vagy az apja, akkor komolyan hiszel neki és évekig nem is keresed a kislányt? Ha tudod, hogy az exfeleséged folyton hazudik, manipulál mindenkit és csal, akkor miért hiszed el egy árva szavát is? Minden épeszű embernek, főleg annak aki elvileg szereti és imádja a lányát, az lenne ilyenkor az első dolga, hogy követel egy apasági tesztet. És pont az ebben a szomorú, hogy épp az az egyik legjobb tulajdonsága Calebnek, hogy szerető és gondos apa tud lenni és valóban szereti Estellát… pont egy ilyen ember nem reagálna ilyen módon, hanem igenis követelné az apasági tesztet. Mindez az egész „kavarás” egyáltalán nem tetszett, mert egyrészt teljesen nem illett Caleb karakteréhez, másrészt felesleges és irreális műdrámának hatott a könyvben, mintha az írónő már nem nagyon tudott volna mit kitalálni és bedobta ezt, de valójában nem gondolta át, hogy milyen hülyén fog mindez kijönni.

Mivel egy férfi a narrátorunk, még annyi különbség van az előző két részhez képest, hogy itt nagyobb hangsúlyt kap a szexualitás, és több erotikát kapunk mint ezelőtt. Nem azt mondom, hogy valami erotikus könyvet várjatok, hanem azt, hogy több erotika van benne, mint Olivia és Leah könyvében. Ezt mondjuk éppen reálisnak tartom, mert általában a férfiak élete és gondolatai sokkal inkább forognak ekörül a téma körül, mint a nőké. Szóval ez pont nem állt távol Caleb karakterétől.

Csalódottan fejeztem be ezt a könyvet és így a teljes trilógiát, mert nagyobb drámára, egy izgalmasabb és komplexebb férfi narrátorra vágytam, valamint valami olyasmi pluszra ami a két korábbi könyvben megvolt és teljesen magával ragadott. Kicsit olyan „fejezzük be a sztorit, jó lesz az úgy, mindegy” érzésem van, mintha az írónő nem nagyot tudott volna mit kitalálni, így vagy ismételte magát vagy pedig irreális dolgokkal pakolta tele a könyvet. És közben még Caleb karakterével se kezdett semmit, mert nála egysíkúbb férfi karakterrel rég találkoztam már. Így a végére érve nem is értem ezt a nagy hűhót körülötte, és hogy miért ment Olivia és Leah ölre érte. Sajnálom, ennél jobbat vártam volna.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/tarryn-fisher-thief-tolvaj

Értékelés: 5/3

Tarryn Fisher: Zűrös vörös (Szeress, ha hazudok is 2.)

Fülszöveg:

Drága Olivia! 
Azt hitted, elveheted őt tőlem. Vesztettél. Most, hogy már az enyém, mindent meg fogok tenni, hogy velem maradjon. Kételkedsz bennem? Minden, amire te fented a fogadat, az enyém lett. Ja, és ha esetleg érdekel: már egyáltalán nem is gondol rád. Nem fogom elengedni őt… Soha.
Leah

Leah Smith végre mindent megszerzett, amit valaha is akart. Vagy mégsem? Házassága leginkább kölcsönbérletnek tűnik, mintsem élethosszig tartó elköteleződésnek, az általa felépített kép pedig a szeme láttára omlik össze. Új szerepében és a titkokkal teli múltjának terhével el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni az ellopott kincsek megtartásáért.

Sok idő eltelt mióta a Kihasznált alkalom című könyvet olvastam, de arra még most is tisztán emlékszek, hogy mennyire imádtam. Nem vagyok a NA könyvek nagy rajongója, de mikor az első rész fülszövegét olvastam, már akkor tudtam, hogy ez a sorozat be fog jönni nekem. És így is lett. A Kihasznált alkalom valami olyat mutatott, amit ritkán lehet találni a hasonló stílusú könyvekben. Kaptunk egy hihetetlenül manipulatív, önző és számító főhősnőt, aki úgy kavart bele mások életébe, mintha annak semmi következménye nem lenne. Kibontakozott egy olyan szerelmi háromszög, amilyet én még nem láttam sehol. Olívia nagy zűrt kavart, az nem kétséges és mivel nem épp pozitív véget ért az első rész, tudtam, hogy olvasnom kell majd a folytatást.

Egy olyan trilógiáról van most szó, melynek mindegyik részében más a narrátor. Sajnos Olívia-t most nélkülöznünk kellett és helyette Leah vette át a mesélő szerepét, így megismerhettük a "zűrös vörös" igazi személyiségét. Persze Leah nem okozott senkinek se meglepetést, mert korábban kaptunk már belőle némi ízelőt, így számítani lehetett rá, hogy újfent nem egy kedves és szimpatikus főhőssel találjuk szembe magunkat. Leah szörnyű ember, ez nem vitás. Hirtelen nem is tudnék dönteni, hogy a két nő közül melyik a rosszabb, mert ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor mindketten azok... csak épp másmilyen módon.

Leah egy elkényeztetett "hercegnő", nem lehetne jobban  megfogalmazni. Megszokta, hogy mindig mindent és mindenkit megkap, amikor csak szeretné. Mikor találkozik Calebbel és a fiú visszautasítja, akkor már csak büszkeségből is kitűzi maga elé a célt, hogy márpedig övé lesz a férfi, ha beledöglik is. És Leah bele is döglik valamilyen módon, ha úgy vesszük. Kihasználja az előnyös adottságait és szépségével és felvett megnyerő személyiségével magához csábítja, és egészen jól megy addig minden, amíg Caleb újra össze nem találkozik első szerelmével Olíviával. Leah akkor jön rá, hogy ennyi nem elég és ha magához akarja láncolni Calebet, akkor valami véglegeset kell kitalálnia. És ekkor veti be a nők örök fegyverét... a terhességet.

Ismét két szálon fut a cselekmény, mert ahogy halad a jelen, közben visszaemlékszünk a múltra, és Leah meséli el nekünk a Calebbel való kapcsolatának alakulását. Ebben nem sok újdonság van, mert nagy részét tudni lehetett korábbról, de most Leah szemén keresztül láthatjuk, az ő kommentjeivel és gondolataival. Habár Leah rossz ember és nem több, mint egy nyafka fiatal nő, aki senkivel és semmivel nem foglalkozik magán kívül és azon, hogy megszerezze, amit és akit akar, valahogy mégis magyarázatot ad a viselkedésére a családi háttér, ahonnan jött. Ilyen szülők mellett nem csoda, hogy olyan ember lett, amilyen. A hideg és folyton kritikus anya és a lenéző apa nagyban rátette a bélyegét Leah személyiségére.

Nem mintha ez magyarázat lenne bármire, de azért legalább némi indokot szolgáltat Leah bosszúszomjas és álnok viselkedésére. Hisz végtére is... a szülei ugyanilyenek voltak. Sosem szerették őt, így nem csoda, hogy bármit megtenne azért, hogy örökre magához láncolja a férfit, akit kiszemelt magának. Mert hogy Leah nem szereti és sosem szerette Calebet, abban holt biztos vagyok. Csak az egója, csak a büszkesége vezérli arra, hogy mindenáron maga mellett tartsa, mert ő volt az egyetlen férfi, aki sosem lehelt utána. Nem akar ismét vesztes lenni, nem akarja elveszíteni a harcot és a női hiúsága miatt ragaszkodik foggal-körömmel az igazához. Egy hihetetlen bonyolult női karakter ő, aki abszolút unszimpatikus és akivel nem tudtam együtt érezni. Olívia se volt egy szent, de ő valahogy közelebb került hozzám, vele valahogy együtt tudtam érezni, míg Leah esetében ez egyszer sem merült fel.

Mindenképp meg kell említenem, hogy a könyv milyen érdekes módon kezelte az anyaság kérdését és az ezzel kapcsolatos dolgokat. Leah csak azért szül gyereket, mert így szeretné Calebet magához láncolni. Nem akart igazából anya lenni és így nem is jöttek elő belőle az anyai ösztönök, sőt ha durván őszinte akarok lenni, akkor nagy ívben tojt a lányára az elejétől a végéig. Csak eszközként tekintett rá a Calebért vívott harcban, vagy, ami rosszabb, újabb vetélytársat fedezett fel benne, aki elvonja őróla Caleb figyelmét. Féltékenységében elhanyagolta a kisgyermeket, és ha rajta múlott volna, akkor a gyerek nem sokáig húzza. Szemernyi anyai ösztön se szorult belé... és mindezt hihetetlen volt olvasni. Másnak talán fájt volna vagy ellenérzéssel viseltetett volna Leah iránt ezek miatt, de nekem nagyon tetszett ez a megoldás, mert éppen illett Leah karakteréhez.

Ha jobban belegondolunk nem sokat haladnak előre a jelen történései és a végkifejlet sem meglepő, mert tudjuk, hogy egy omladozó kapcsolatot egyetlen gyerek se fog megmenteni. Nekem inkább a múlt felelevenítése, a múltbéli történések tetszettek jobban, mert általa megtudhattam ki is ez a Leah tulajdonképpen és hogy lett olyan, amilyen. A könyv végén ismét kapunk egy nagy csavart és mikor Leah Caleb képébe vágja az igazságot, akkor tátva maradt a szám, mert ez mindent megváltoztat a jövőre nézve. (Jó... persze sejthettem volna, hogy ez lesz, de engem mégis meglepett, mert nem gondoltam, hogy ezt is megmeri lépni. Mekkorát tévedtem.)

Ismét egy negatív karaktert kapunk főhősnek, aki ugyanolyan.. sőt ha lehet még rosszabb ember, mint amilyen Olívia volt az előző részben. Leah egy önző, akaratos és manipulatív csitri, aki bárkit és bármit megszerez magának akkor is, ha másokon kell azért áttaposnia. Teljességgel unszimpatikus, de valamiért mégis szórakoztató. Ugyanolyan szórakoztató, mint ahogy ez a három rossz ember egymás vérét szívja évek óta. A harc pedig még nem ér véget. Az utolsó részben Caleb lesz a narrátorunk, és én már nagyon várom, hogy olvashassam a két nő után a férfi nézőpontját is. Mert tuti, hogy abban sem lesz majd köszönet.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/tarryn-fisher-dirty-red-zuros-voros

Értékelés: 5/5

Tarryn Fisher: Kihasznált alkalom (Szeress, ha hazudok is 1.)

Fülszöveg:
Olivia Kaspen éppen most jött rá, hogy volt barátja, Caleb Drake elveszítette az emlékezetét. A lány eddig is azzal tett szert kétes hírnévre, hogy előnyt kovácsol a helyzetekből. Most pedig döntenie kell, milyen messzire hajlandó elmenni az ex visszaszerzéséért. Miközben Olivia valódi énje és a nem túl dicső közös múltjuk titokban tartásával birkózik meg, akadályt jelent Caleb kattant új barátnője, Leah Smith. A két bestia őrült versengésbe kezd egy olyan férfiért, aki nem emlékszik egyikükre sem. Oliviának viszont hamarosan szembe kell néznie hazugságainak következményével…

Tudom, tudom... ez is csak egy romantikus NA könyv, ami bevallom őszintén egyáltalán nem az én stílusom. Habár tudom, hogy ezek a könyvek nem nekem valók és már  fülszövegből el tudom dönteni, hogy nekem ez nem fog tetszeni, mégis megfogadtam magamnak, hogy nem adom fel a műfajt, hanem néha megpróbálkozom egy-egy könyvvel. Hátha egyszer sikerült olyat találnom ami tetszik, ami nem untat vagy nem idegesít fel. Ami leköt és elszórakoztat legalább egyszer, még ha nem is lesz kedvenc belőle. Nos, jelentem... a Kihasznált alkalom egy ilyen könyv.

Miért erre esett a választásom? Nos, szerintem a fülszöveg elég árulkodó és még jó, hogy felkeltette az érdeklődésemet, mikor egy nem szokványos NA történetet ígért. A főszereplő csaj hazug, manipulatív és önző, aki ki akarja használni a volt barátja lehetetlen helyzetét? Igen, az. A pasi új barátnője szintén egy akaratos, szeszélyes és mindenre elszánt lány? Igen, az. A pasi pedig az a tipikus egoista rossz fiú, akitől a falra tudnék mászni, és akinek egy lány se képes ellenállni. Igen, ő is az. Nem szokványos karaktereket kapunk, és pontosan ez az ami kiemeli ezt a könyvet a nagy átlagból. Pontosan ezért vettem a kezembe, és bíztam benne, hogy most nem fogok csalódni. Nem is csalódtam, élveztem a könyvet az elejétől a végéig.

A szerkezeti felépítése se átlagos, a jelen és a múlt fut egymás mellett párhuzamosan. A történet ott kezdődik, hogy Olivia újra találkozik volt szerelmével 3 évvel a tragikus szakításuk után, és mikor rájön, hogy Caleb elvesztette az emlékezetét és tulajdonképpen nem emlékszik rá és a kapcsolatukra, akkor nem tudja magát türtőztetni és kihasználja a kínálkozó lehetőséget, hogy ismét Caleb közelébe férkőzhessen. Nem mondja el neki, hogy ők régóta ismerik egymást és hogy milyen nagy szerelem volt köztük, hanem hazugságokkal próbál újra a fiú kegyeibe férkőzni. Könnyű is lenne a dolga, ha nem jelentene nagy akadályt Caleb új barátnője Leah, aki persze nem akarja, hogy elvegyék tőle a férfit. Olivia és Leah mindketten Calebet akarják, és persze Caleb is tartogat még meglepetéseket. Nem akarom lelőni a poént, így most kivételesen nem mondom el az egyik nagy csattanót, ami Calebbel kapcsolatos, de mikor kiderült AZ A DOLOG az amnéziájával kapcsolatban, akkor ezen még én is meglepődtem, mert szerintem ez egy iszonyat remek csavar volt az írónő részéről. És külön örültem annak, hogy nem láttam ezt előre, még engem is sikerült meglepni.

Ez a könyv több okból különleges. Nekem négy dolog miatt tetszett nagyon. Egyrészt üdítő volt végre olvasni egy olyan történetet, ahol a főszereplők korántsem tökéletesek, ahol gyarlók és utálhatóak. Akik igazi emberek és csakis a rosszabb fajtából. Különösen igaz ez Olivia-ra, aki egy hihetetlenül érdekes és komplex karakter. Nem jó ember, és ezt tudja is magáról. Nehezen tárja ki a szívét és nehezen enged közel magához bárkit, de ha ezt végül megteszi, akkor onnantól fogva nincs menekvés számára. Calebbe menthetetlenül beleszeret, és habár ezt nagyon sokáig képtelen volt a fiúnak is kimutatni, igenis nagyon szerette őt. Csak félt bevallani magának és neki, félt kitárni a szívét és éppen ezért tette azt a sok őrültséget, ami a kapcsolatuk megromlásához vezetett. Caleb sem éppen egy szőke herceg fehér lovon, akármennyire is próbál annak tűnni, tipikus férfi, ha mondhatok ilyet. Olivia karaktere mellett szürkének tűnhet, pedig azért ő is tett olyan dolgokat, amin csak pislogtam nagyokat. Mondjuk úgy, hogy tökéletesen megérdemlik egymást. Őrülten szeretik egymást, és éppen ezért voltak képesek egymással ennyire elbánni.

A másik, ami szimpatikus volt a könyvben, hogy végre nem olyan szerelmi háromszöget kellett olvasnom, ahol egy szürke kisegérért két Adonisz harcol, hanem ahol két lány harcol egy fiúért. Több ilyen szerelmi háromszög kellene a könyvekbe, és akkor talán én se utálnám ennyire a szerelmi háromszögeket. A háromszög harmadik csúcsa Leah, Caleb új barátnője, aki maga se egy ma született bárány. Olivia méltó vetélytársa, semmitől se riad vissza, hogy megtartsa Calebet. Igazából sajnálom, hogy nem tudhattunk meg róla többet, mondhatni ő lóg ki a három karakter közül. Érdekes ő a maga módján, mégse ismerhettük meg annyira, amennyire én szerettem volna.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a múlt és jelen váltakozásával felépített történetmesélés miatt több év eseményeibe pillanthatunk be, vagyis sokkal reálisabb képet kap az egész szerelmi történet. Látjuk, hogy Olivia és Caleb a múltban hogyan estek bele egymásba végzetesen, hogy miként ment tönkre örökre a kapcsolatuk, és az egész folyamat annyira reálisan és fokozatosan volt felépítve, ahogy minden szerelmi történetnek lennie kellene. Utálom mikor a könyvekben gyakorlatilag két szép szó után egymásba szeretnek a szereplők. Aztán a jelenben is haladnak az események, Olivia és Caleb ismét közel kerülnek egymáshoz a lány hazugságai és helyzetalakításai miatt, de azért itt se megy minden zökkenőmentesen. Leah nem engedi.

Az utolsó dolog, amit még mindenképp meg kell említenem, és ami nálam mindig csakis plusz pont lehet... ez a kiszámíthatatlan befejezés. Nem... itt nem lesz happy end. Itt nem lesz minden korábbi bántás, probléma és veszekedés elfelejtve. Olivia és Caleb nem omlanak egymás karjaiba. Nem ez történik, hanem szokatlan véget kap a történet. Olivia megtanul valami nagyon fontosat, és ezzel jobb emberré válik, de ezt csakis Caleb nélkül érheti el. Valamilyen szinten szomorú a könyv vége, hisz az "elátkozott szerelmesek" nem találnak vissza egymáshoz, hanem külön maradnak. De ha másképp nézzük, akkor mégis pozitív a könyv vége, hiszen Olivia-nak sikerül legyőznie a negatív tulajdonságait, sikerül a hibáin felülemelkednie és jobb emberré válnia.

A Kihasznált alkalom egy igazán különleges könyv a műfajában, el sem tudom mondani mennyire tetszett. Végre nem egy sablonokkal és klisékkel teletűzdelt New Adult romantikus könyv, végre egy olyan, ami mert más lenni, ami mert kilépni a műfaj korlátai közül. Gyorsan és könnyen lehet olvasni az egyszerű stílus miatt, és mert igazán szórakoztató és elgondolkodtató a történet, melyben utálható, de ugyanakkor valamiért mégis szerethető karakterek küzdenek meg a saját céljaikért, a saját problémáikkal. A műfaj kedvelőinek bátran ajánlom, és azoknak is, akik eddig nem nagyon szerették a New Adult könyveket. Ha nekem tetszett, akkor nektek is fog.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/tarryn-fisher-the-opportunist-kihasznalt-alkalom
Értékelés: 5/5