Fülszöveg:
Drága Olivia! Azt hitted, elveheted őt tőlem. Vesztettél. Most, hogy már az enyém, mindent meg fogok tenni, hogy velem maradjon. Kételkedsz bennem? Minden, amire te fented a fogadat, az enyém lett. Ja, és ha esetleg érdekel: már egyáltalán nem is gondol rád. Nem fogom elengedni őt… Soha.
Leah
Leah Smith végre mindent megszerzett, amit valaha is akart. Vagy mégsem? Házassága leginkább kölcsönbérletnek tűnik, mintsem élethosszig tartó elköteleződésnek, az általa felépített kép pedig a szeme láttára omlik össze. Új szerepében és a titkokkal teli múltjának terhével el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni az ellopott kincsek megtartásáért.
Sok idő eltelt mióta a Kihasznált alkalom című könyvet olvastam, de arra még most is tisztán emlékszek, hogy mennyire imádtam. Nem vagyok a NA könyvek nagy rajongója, de mikor az első rész fülszövegét olvastam, már akkor tudtam, hogy ez a sorozat be fog jönni nekem. És így is lett. A Kihasznált alkalom valami olyat mutatott, amit ritkán lehet találni a hasonló stílusú könyvekben. Kaptunk egy hihetetlenül manipulatív, önző és számító főhősnőt, aki úgy kavart bele mások életébe, mintha annak semmi következménye nem lenne. Kibontakozott egy olyan szerelmi háromszög, amilyet én még nem láttam sehol. Olívia nagy zűrt kavart, az nem kétséges és mivel nem épp pozitív véget ért az első rész, tudtam, hogy olvasnom kell majd a folytatást.
Egy olyan trilógiáról van most szó, melynek mindegyik részében más a narrátor. Sajnos Olívia-t most nélkülöznünk kellett és helyette Leah vette át a mesélő szerepét, így megismerhettük a "zűrös vörös" igazi személyiségét. Persze Leah nem okozott senkinek se meglepetést, mert korábban kaptunk már belőle némi ízelőt, így számítani lehetett rá, hogy újfent nem egy kedves és szimpatikus főhőssel találjuk szembe magunkat. Leah szörnyű ember, ez nem vitás. Hirtelen nem is tudnék dönteni, hogy a két nő közül melyik a rosszabb, mert ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor mindketten azok... csak épp másmilyen módon.
Leah egy elkényeztetett "hercegnő", nem lehetne jobban megfogalmazni. Megszokta, hogy mindig mindent és mindenkit megkap, amikor csak szeretné. Mikor találkozik Calebbel és a fiú visszautasítja, akkor már csak büszkeségből is kitűzi maga elé a célt, hogy márpedig övé lesz a férfi, ha beledöglik is. És Leah bele is döglik valamilyen módon, ha úgy vesszük. Kihasználja az előnyös adottságait és szépségével és felvett megnyerő személyiségével magához csábítja, és egészen jól megy addig minden, amíg Caleb újra össze nem találkozik első szerelmével Olíviával. Leah akkor jön rá, hogy ennyi nem elég és ha magához akarja láncolni Calebet, akkor valami véglegeset kell kitalálnia. És ekkor veti be a nők örök fegyverét... a terhességet.
Ismét két szálon fut a cselekmény, mert ahogy halad a jelen, közben visszaemlékszünk a múltra, és Leah meséli el nekünk a Calebbel való kapcsolatának alakulását. Ebben nem sok újdonság van, mert nagy részét tudni lehetett korábbról, de most Leah szemén keresztül láthatjuk, az ő kommentjeivel és gondolataival. Habár Leah rossz ember és nem több, mint egy nyafka fiatal nő, aki senkivel és semmivel nem foglalkozik magán kívül és azon, hogy megszerezze, amit és akit akar, valahogy mégis magyarázatot ad a viselkedésére a családi háttér, ahonnan jött. Ilyen szülők mellett nem csoda, hogy olyan ember lett, amilyen. A hideg és folyton kritikus anya és a lenéző apa nagyban rátette a bélyegét Leah személyiségére.
Nem mintha ez magyarázat lenne bármire, de azért legalább némi indokot szolgáltat Leah bosszúszomjas és álnok viselkedésére. Hisz végtére is... a szülei ugyanilyenek voltak. Sosem szerették őt, így nem csoda, hogy bármit megtenne azért, hogy örökre magához láncolja a férfit, akit kiszemelt magának. Mert hogy Leah nem szereti és sosem szerette Calebet, abban holt biztos vagyok. Csak az egója, csak a büszkesége vezérli arra, hogy mindenáron maga mellett tartsa, mert ő volt az egyetlen férfi, aki sosem lehelt utána. Nem akar ismét vesztes lenni, nem akarja elveszíteni a harcot és a női hiúsága miatt ragaszkodik foggal-körömmel az igazához. Egy hihetetlen bonyolult női karakter ő, aki abszolút unszimpatikus és akivel nem tudtam együtt érezni. Olívia se volt egy szent, de ő valahogy közelebb került hozzám, vele valahogy együtt tudtam érezni, míg Leah esetében ez egyszer sem merült fel.
Mindenképp meg kell említenem, hogy a könyv milyen érdekes módon kezelte az anyaság kérdését és az ezzel kapcsolatos dolgokat. Leah csak azért szül gyereket, mert így szeretné Calebet magához láncolni. Nem akart igazából anya lenni és így nem is jöttek elő belőle az anyai ösztönök, sőt ha durván őszinte akarok lenni, akkor nagy ívben tojt a lányára az elejétől a végéig. Csak eszközként tekintett rá a Calebért vívott harcban, vagy, ami rosszabb, újabb vetélytársat fedezett fel benne, aki elvonja őróla Caleb figyelmét. Féltékenységében elhanyagolta a kisgyermeket, és ha rajta múlott volna, akkor a gyerek nem sokáig húzza. Szemernyi anyai ösztön se szorult belé... és mindezt hihetetlen volt olvasni. Másnak talán fájt volna vagy ellenérzéssel viseltetett volna Leah iránt ezek miatt, de nekem nagyon tetszett ez a megoldás, mert éppen illett Leah karakteréhez.
Ha jobban belegondolunk nem sokat haladnak előre a jelen történései és a végkifejlet sem meglepő, mert tudjuk, hogy egy omladozó kapcsolatot egyetlen gyerek se fog megmenteni. Nekem inkább a múlt felelevenítése, a múltbéli történések tetszettek jobban, mert általa megtudhattam ki is ez a Leah tulajdonképpen és hogy lett olyan, amilyen. A könyv végén ismét kapunk egy nagy csavart és mikor Leah Caleb képébe vágja az igazságot, akkor tátva maradt a szám, mert ez mindent megváltoztat a jövőre nézve. (Jó... persze sejthettem volna, hogy ez lesz, de engem mégis meglepett, mert nem gondoltam, hogy ezt is megmeri lépni. Mekkorát tévedtem.)
Ismét egy negatív karaktert kapunk főhősnek, aki ugyanolyan.. sőt ha lehet még rosszabb ember, mint amilyen Olívia volt az előző részben. Leah egy önző, akaratos és manipulatív csitri, aki bárkit és bármit megszerez magának akkor is, ha másokon kell azért áttaposnia. Teljességgel unszimpatikus, de valamiért mégis szórakoztató. Ugyanolyan szórakoztató, mint ahogy ez a három rossz ember egymás vérét szívja évek óta. A harc pedig még nem ér véget. Az utolsó részben Caleb lesz a narrátorunk, és én már nagyon várom, hogy olvashassam a két nő után a férfi nézőpontját is. Mert tuti, hogy abban sem lesz majd köszönet.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése