EGY SZŰZ…
Egy új korszak hajnalán, a születésekor kiválasztották Poppyt, ezért az élete sosem volt igazán a sajátja. A Szűz élete magányos. Sohasem érinthetik meg. Sohasem nézhetnek rá. Sohasem szólhatnak hozzá. Sohasem tapasztalhatja meg az élvezeteket. Ám ő Felemelkedésének napjára várva szívesebben tölti idejét a testőreivel, és inkább harcol a gonosszal, ami elvette tőle a családját, mint hogy arra készüljön, hogy az istenek méltónak találják. De ez a döntés sem volt sohasem az övé.
EGY KÖTELESSÉG…
Az egész királyság jövőjének terhe Poppy vállát nyomja, és ez olyasvalami, amire egyáltalán nem biztos, hogy vágyik. Hiszen egy Szűznek is van szíve. És lelke. És vágyai. És amikor Hawke, az arany szemű őr felesküszik rá, hogy biztosítja a Felemelkedését, így belép az életébe, a végzet és a kötelesség összekuszálódik a sóvárgással. Hawke felkorbácsolja a lány indulatait, elülteti benne a kételyt azzal szemben, amiben eddig hitt, és megkísérti azzal, ami tilos.
EGY KIRÁLYSÁG…
Egy bukott királyság, amit magára hagytak az istenek, és amitől rettegnek a halandók, ismét feltámad, hogy erőszakkal és bosszúval mindenáron visszaszerezze, ami egykor az övé volt. És ahogy az átkozottak árnyéka egyre közelebb húzódik, a tiltott és a helyes közötti határvonal is elmosódik. Poppy nem csupán a szívét kockáztatja, hanem azt is, hogy méltatlannak találják az istenek, ráadásul az élete is veszélybe kerül, amikor minden véres fenyegetés, ami egyben tartja a világát, kezdi felfedni magát.
Nem sok könyvet olvastam eddig az írónőtől, valahogy sosem hoztak lázba a könyvei, amik megjelentek nálunk. Évekkel ezelőtt megpróbálkoztam a Luxen sorozat első részével, de az annyira nem jött be, hogy csaknem tíz év alatt nem éreztem a késztetést arra, hogy esélyt adjak a folytatásnak. És nem is fogok. Aztán már nem nagyon emlékszem mikor vagy hogy, de szembekerült velem a Vérből és hamuból, és mivel ez már elvileg egy sokkal jobb könyvsorozat lett, mint mondjuk a Luxen, így gondoltam adok neki egy esélyt. Fantasy, vámpírok, erős női főszereplő, mellé érdekes férfi főszereplő, saját kitalált világ… ez csakis jól sülhet el, nem? Nagyon bíztam benne.
Nem olyan rossz az első rész, de igazán kiemelkedően jónak se mondanám. Meg van benne minden potenciál, hogy idővel jobb legyen, hogy grandiózusabbá és összetettebbé váljon, de nagyon szigorúan véve az első részt csak erősen közepesnek tudnám értékelni. Az írónő mintha minden erejével azon fáradozott volna, hogy más fantasy történetek legjobb elemeit összeválogassa és azt egy saját történetben „összesítse”, így minden fantasy sztorira jellemző klisé és fordulat megtalálható benne, amire csak így hirtelen gondolni tud az ember. Tudom, hogy nincs új a nap alatt és mindent megírt már valaki korábban, és nem is az a baj, hogy máshol láttuk már ezeket a fordulatokat vagy karaktereket, hanem inkább az, hogy ezeken felül semmi pluszt vagy egyedit nem kapunk, amitől ez a könyvsorozat kiemelkedhetne a középvonalból. Legalábbis az első rész alapján.
Poppy
Az egyik nagy problémám maga a világfelépítés és annak kissé hiányos, vagy inkább ellentmondásos magyarázata. Lehet én vagyok értetlen vagy nem figyeltem eléggé, de most akkor mi is a különbség a Felemelkedettek és az Alászálltak között? Hisz mindketten vámpírok, nem? Mindketten vért isznak, csak az egyik fél az elvileg rossz fiúk, a másik a jófiúk. Meg ha már alapjáraton mindketten vámpírok, akkor miért csak az egyikük képes nappal járkálni, a másik meg nem? Az Alászálltak azért nem gonoszak, mert ők csak a saját fajtájuk vérét isszák? Attól még ők is vért isznak, csak legalább ők nem erőszakkal veszik el másoktól. Ennyi lenne a nagy különbség?
A másik amit nem tudtam hova tenni és nem értettem mi jelentősége volt, az maga Poppy szerepe. Mármint hogy miért fontos, hogy ő a kiválasztott, a Szűz, akit kijelöltek az istenek, hogy majd 19 éves korában felemelkedjen. Miért kell ahhoz kiválasztott Szűznek lenni, hogy felemelkedhessen? És miért kell várni 19 éves koráig? És úgy alapjáraton miért kell tényleg konkréten szűznek lenni és a világtól távol elzárva érni, hogy majd felemelkedett legyen valamikor? Vagy nem is ez volt a terv vele, hanem csak fel akarták áldozni? Ekkor ugyanúgy állnak a korábbi kérdéseim. Ha más gyerekeket sokkal fiatalabb korban „áldoztak fel az isteneknek”, akkor Poppy-nál miért kell várni 19 éves koráig? Meg úgy alapjáraton ha csak meg akarták ölni és kiszívni a vérét, ahhoz miért elengedhetetlen, hogy szűz legyen és elzárva tartsák? Nem szüzen már nem olyan finom a vére, vagy mi? Nem értem. Kissé mintha csak ilyen erőltetett drámaként lett volna ez az egész „Szűz dolog” berakva a történetbe, hogy legyen benne titkos szerelem meg miegymás. Ha erre később kapunk egy épkézláb normális magyarázatot, akkor minden kérdésemet visszaszívom.
.jfif)
Hawke
Poppy mindezek ellenére egy igen remek kis karakter, és jó volt olvasni az utat, amit bejárt. Ahogy egy igazán öntudatos, erős és bátor nő válik belőle a vele történtek hatására. Érthető volt a lázadása és hogy folyamatosan feszegette a határait, érthető volt, hogy többre vágyott egy idealizált tökéletes álomkép életénél. Persze a történet során hoz elég sok olyan döntést, amitől párszor megcsapkodtam volna, mert igen felelőtlen módon rohant egyik balhéból a másikba és persze mindig másnak kellett utána megmentenie, de aztán csak sikerült megerősödnie annyira, hogy aztán képes volt önmagát is megvédeni. Mármint a hormonjait persze szinte sosem tudta legyőzni, bár egy ilyen pasi mellett, mint Hawke talán senki se lett volna rá képes.
Hawke-t szintén nagyon bírtam az elejétől kezdve, holott teljesen nyilvánvaló volt már az első találkozásuktól fogva, hogy nem teljesen az, akinek mutatja magát. Aztán ahogy kaptuk a kis utalásokat és a félreszólásokat, akkor egy gyakorlottabb fantasy olvasó, már igen hamar összerakhatta magában a képet, hogy Hawke kicsoda valójában, így a nagy leleplezés, azért mégse volt olyan nagy meglepetés. Szegény Poppy lehet, hogy önzetlen, bátor és erős, de az észért nem állt kétszer sorba, mikor azt osztogatták, mert neki a végéig nem esik le, hogy kicsoda Hawke valójában. Jó, hát a hormonok és a szerelem elvakították szegényt, írjuk ennek a számlájára az ostobaságát. Bízzunk benne, hogy azért tanulni fog a hibájából és eztán nem engedi senkinek, hogy ennyire megvezesse és kihasználja őt, mint ahogy Hawke tette vele. Kíváncsi vagyok mi lesz eztán a kapcsolatukkal.
És ennyi, az első részről ennyit lehet mondani. A történet az a tipikus bevezető rész, ahol megismerjük a világ felépítését, a karaktereket, főszereplőnk elveszt néhány fontos embert, a két főszereplőnk végig kerülgeti egymást, majd összejönnek, aztán jön a nagy árulás és végül kapunk egy mondhatni függővéget sok kérdéssel. Szinte művi pontossággal, mint a többi fantasy történetben. A világ működésének ellentmondásai és a hiányos magyarázatok, amiket még nem tudok hova tenni, de talán később mindenre kapunk értelmes magyarázatot, így ezeket nem rónám most fel olyan nagy hibának. Javára legyen mondva, hogy a Vérből és hamuból egy mondhatni jó, de valójában mégis csak középszerű kezdése egy hosszabb sorozatnak, de látok benne potenciált, hogy ez később még jobbá válhat. Ezért mindenképp folytatni akarom majd és aztán remélem nem kell majd csalódnom benne.
Ui: A magyar borító csodaszép. *-*
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/4
