Rebecca Donovan: Visszafojtott lélegzet (Csak lélegezz! 2.)

Fülszöveg:
Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz – e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?

Az első könyvet imádtam az elejétől a végéig, az úgy volt tökéletes és pont. Épp ezért sem értettem, hogy miért kellett ezt az egészet trilógiává elnyújtani, és nem is nagyon tudtam elfogadni az írónő döntését. Egyszerűen nem értem miért kell tönkretenni azt is, ami jó, mikor az első rész önmagában tökéletesen megállta volna a helyét a piacon. Persze a pénz nagy úr, de azért tudjunk már nemet mondani, főleg akkor, ha nem tudunk mihez kezdeni a történettel és a karakterekkel. Sajnálom, de ez a könyv annyira rossz lett, hogy el sem tudom hinni, hogy ugyanaz írta, aki az első részt. Ékes példája ez a ramaty folytatás annak, hogy a realista könyvek leginkább önálló kötetként lehetnek sikeresek. Amit nem lehet elnyújtani, azt kérem szépen ne is akarjuk.

Értem már azt a sok csalódott negatív kritikát, ami ezt a könyvet övezte, és sajnos én is be fogok állni a sorba, mert egyszerűen nem tetszett a könyv. Rengeteg helyen untam magam, ugyanazokat a köröket futottuk le újra és újra, Emma eljátszotta megint ugyanazokat a drámákat, már megint egy családi dráma kellős közepébe csöppent, ami számomra teljességgel hihetetlen volt. Az első részben együtt éreztem vele, sajnáltam, szurkoltam neki, hogy megtalálja magában az erőt, hogy felvegye a harcot azzal, aki bántja és terrorizálja, de itt már nem tudtam így érezni. Ott nem tehetett semmit a bántalmazások ellen, itt viszont tehetett volna. Egyszerűen nem költözik az anyjához. Emma önmagának csinálta a gondokat, és az egész könyv az ő nagy sz*rkavarása. Ezt nem lehet máshogy mondani. Tönkretette a saját, az anyja, Evan és Jonathan életét is. Vagyis gyakorlatilag mindenkiét, akivel kapcsolatba került.

Hadd magyarázzam meg. Az első rész végén Emma megszabadult a gondoktól, amikkel éveken át kellett együtt élnie, Carol börtönbe került, befogadta Sarah családja, akik saját családtagként tekintenek rá, ott van mellette Evan, aki mindenben segíti, vagyis végre révbe ért. Megkapta a boldog befejezést, ha fogalmazhatok így. Aztán 10 hónap nyugi után fogja magát és keverni kezdi újra azt a bizonyos dolgot. (Nem, nem akarok káromkodni, de egyszerűen annyira felhúztam ezen magam, hogy csak na.) Annyira logikátlan minden egyes döntése és lépése, hogy csak fogtam a fejem olvasás közben és nem akartam elhinni, hogy az írónő ezt most komolyan gondolta.

Csak hogy érezzétek, hogy mire gondolok, hozok néhány példát. Emma anyja gyerekként hagyta el a lányt, és így került Carol és George házába. Azóta semmilyen kapcsolata nem volt az anyjával, tudja, hogy részeges a nő, hogy gondok vannak vele, nem ismeri és mégis fogja magát és odaköltözik hozzá. Mert hogy ők anya-lánya kapcsolatot építenek. Jó... ez még nem is lenne olyan rossz, ha nem lenne teljesen nyilvánvaló már az első néhány oldalon, hogy az anyját egyáltalán nem érdekli Emma, és nem is értettem akkor minek költözött össze vele. Kiderül, hogy az anyja még mindig alkoholista, folyton partizik, pasikat visz haza, és erre Emma nem hogy fejvesztve menekülne... nem.... ő megint áldozati bárányt játszik. Mintha élvezné a szenvedést, mintha élvezné, hogy mindenki kihasználja. Ott marad az anyjával, takarít utána, elviseli a bunkóságait és csendben lapít, közben pedig sajnáltatja magát. Kérdem én, Emma most komolyan ennyire élvezi, ha kutyaszámba se veszik? Egyetlen épeszű ember se kínozná így önmagát. Nem elég, hogy egyszer túlélte a családon belüli erőszakot, erre ÖNKÉNT kiteszi magát ismét ugyanannak. Ezt egyszerűen képtelen voltam megérteni.

Ha ez még nem lenne elég, tovább folytatja a problémák kreálását. Először is Evant gyakorlatilag még mindig semmibe se veszi, habár csaknem egy éve együtt vannak, mégis titkolózik előtte. Az első jöttment idegennek hamarabb mondja el a titkait mint az állítólagos szerelmének, ami megint annyira irreális volt számomra. Aztán persze neki áll feljebb mikor Evan megharagszik, amiért megint titkolózik előtte, amiért ellöki magától. És a végére tartogattam a kedvencemet, Jonathant. Nem is magával a férfival van a bajom, mert ő még érdekes is lett volna, hanem inkább azzal, hogy Emma annak ellenére kezd el "haverkodni" Jonathannal, hogy pontosan tudja, hogy az anyja szereti a férfit, és hogy neki ez mennyire rosszul esik. A "haverkodni" pedig azért van idézőjelben, mert mikor már vagy századjára csorgatta a nyálát a csávóra, erősen kezdtem kétségbe vonni, hogy tényleg csak barátként tekint rá. Ott van neki Evan, erre folyton egy másik pasira olvadozott, Evant pedig gyakorlatilag le sem tojta. Azt se feledjük el, hogy mikor Sarahnak láthatóan problémája volt, akkor Emma kijelenti, hogy már pedig őt nem érdekli a barátnője, és hadd duzzogjon Sarah egyedül. Tényleg ezt érdemli Sarah, aki végig mellette állt korábban és aki támogatta a nehéz időkben? Emma teljesen az agyamra ment, annyira irreális és logikátlan volt az egész karaktere, hogy nem értettem mi történt ezzel a lánnyal (és persze az írónővel).

Most a kritika írása közben is teljesen felhúztam magam, de igazából az bánt a legjobban, hogy nem értem, hogy lehet egy annyira jó és tökéletes első részt egy ilyen idegesítő maszlaggal örökre elrontani. Erőltetett a történet, a karakterek, élükön Emmával idegesítőek és irreálisak, és az egészről annyira bűzlik, hogy csak kényszeredett folytatása az első résznek. Persze megint függővéget kaptunk, megint feleslegesen elnyújtott történettel, de bevallom engem egyáltalán nem érdekel a folytatás. Emma szenvedjen tovább egyedül. Én nem kérek belőle.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rebecca-donovan-visszafojtott-lelegzet
Értékelés: 5/1

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet (Csak lélegezz! 1.)

A történet:
Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről.

Akármilyen klisésnek és egyszerű tini könyvnek tűnik a fülszöveg alapján ez a történet, nem az, hanem annál sokkal komolyabb és igen fontos dolgokról szól, miközben tanítani próbál. A történet nem epikus csatákat mutat be, itt nincsenek nagy harcok, a való élet köszön vissza a lapokon, hisz ami Emmával megtörténik, akármennyire rossz hallani sok más emberrel megtörténik szerte a világban. Az Elakadó lélegzetben tehát senki ne várjon kalandos történetet, se pedig rózsaszín felhőkben úszó nyáltengert, ez egy kőkemény dráma, ami valósághűen és sokkolóan tárja elénk az igazságot.

Adott nekünk a főszereplőnk Emma, az ő szemén keresztül látjuk a világot, és az egész könyvnek ő a középpontja, az ő életének lehetünk szemtanúi, és egy gyönyörűen ábrázolt karakterfejlődés bontakozik ki előttünk. Emma élete nem könnyű, az apja halála után, a részeges anyja nem tudott (vagy inkább nem akart) róla tovább gondoskodni, így kénytelen volt a nagybátyja családjához költözni. Velük él évek óta, és persze korántsem boldogságban, hiszen a nagynénje kegyetlenkedéseit folyamatosan el kell viselnie. Carol minden alkalmat megragad, hogy bántsa Emmát, mind lelkileg, mind fizikailag, gyakorlatilag üti-veri őt, szidja és megalázza, semmibe se veszi, és a lányon tölti ki a feszültséget. Carol teljesen őrült és valamiért nagyon nem szívleli a lányt, mindig bántalmazza.

Persze ez az egész úgy történik, hogy a családból senki más ne vegye észre, és Emma se szeretné a két kicsitől elvenni az anyjukat, valamint tönkretenni a nagybátyja családját, így inkább lapít és tűr, elviseli a dolgot. Egyetlen célja, hogy sikeresen be tudja fejezni a gimit, aztán egyetemre mehessen jó távol Caroltól, és végre megszabadulhasson tőle. Az évek alatt kialakult a megszokott élete, mindig ügyel arra, hogy takargassa legfrissebb sérüléseit, szinte csak aludni jár haza, hogy addig se legyen Carollal egy fedél alatt, kitűnő tanuló, és az iskolában szépen meghúzza magát, meglapul a háttérben és ez neki éppen megfelelő. Semmi izgalmas nem történik vele, egyetlen barátnője támasza a bajban, és csakis ő tudja min kell Emmának igazából keresztül mennie. Emma így éli mindennapjait addig, amíg meg nem ismerkedik Evannel, és eztán fokozatosan minden megváltozik körülötte.

Nagyon tetszett a könyv, és ennek két fő oka van. Egyrészt a témaválasztás, a családon belüli erőszak és bántalmazás, és ennek realisztikus ábrázolása, ami meghökkentő volt számomra. Másrészt pedig különösen tetszett az Emma és Evan között kialakuló szerelmi kapcsolat hiteles ábrázolása. Nem két nap alatt szerettek egymásba és borultak egymás karjaiba, nem smároltak le egymást már az első nap, hanem szépen fokozatosan, HITELESEN szerettek egymásba és az esetükben annyira valósan volt az egész ábrázolva, hogy én még se tudok belekötni, és nem idegesített az egész. A könyv gyakorlatilag majdnem egy tanévet mesél el, és több hónap kell ahhoz, hogy Emma is belássa mit érez a fiú iránt. Bonyolult a kapcsolatuk, hiszen Emma nem nagyon bízik meg benne, szégyelli elmondani, hogy mi történik vele, nem akarja, hogy sajnálják, és főleg azt nem, hogy Evan sajnálja. Nem kér senki segítségéből, azt hiszi képes lesz egyedül kezelni a helyzetet. Próbál erős lenni, és tényleg az, viszont az ilyen helyzetek soha nem szoktak segítség nélkül megoldódni.

És itt jön az, ami nem tetszett. Vagyis nem az, hogy nem tetszett, csak nem értettem. Ugyebár Sara (Emma barátnője) régóta tudja, hogy mi történik igazából Emmával, mégse próbál rajta segíteni. Persze értem én, hogy Emma rápirított, hogy ne avatkozzon bele az életébe, meg, hogy ez az ő dolga, de ha én tudnám, hogy az állítólagos legjobb barátomat folyton verik, engem nem érdekelne mit magyaráz, hanem próbálnék rajta segíteni, akár az akarata ellenére is, hisz később úgyis belátná, hogy csak miatta avatkoztam közbe és csak segíteni akartam. Vagyis hosszútávon mindenképp pozitívan segítenék rajta. Másrészt meg Carolt se értettem. Most akkor szimplán őrült és nincs semmi logikus magyarázat a viselkedésére? Azt hittem, hogy a végén kiderül, hogy miért utálja ennyire Emmát, de ilyesmi nem történt. Mondjuk trilógiáról van szó, így még van két könyv, talán abban kapok majd erre magyarázatot. És végül a harmadik dolog, ami szúrta a szemem, hogy a családban senki nem vette észre, hogy Carol direkt bántalmazza folyton Emmát. Ne mondják már nekem, hogy egy házban élnek és évek alatt nem tűnt fel senkinek sem, legalább Georgenak, hogy a drágalátos felesége nem komplett, hanem direkt veri szegény Emmát? Nem lehet mindent csak a balesetekre fogni... vagy George talán tudta, csak nem akart róla tudomást venni? Szerintem inkább az utóbbi volt a helyzet.

Ez egy remek realisztikus könyv, komoly témával, és hihetően ábrázolt tinirománccal, ami mégsem nyálas és ezért egészen elviselhető. Emma karakterfejlődése az egésznek a központja, hogy a szerelem hatására, hogy nyílik meg fokozatosan, hogy erősödik meg, hogy később már belátja, hogy nem húzhatja meg magát örökösen, hanem ki kell állnia magáért. Néhány igazán (számomra) sokkoló rész ugyancsak volt a könyvben, és a komoly téma miatt még a szokásos tini kavarásokat is megbocsájtottam és elnéztem. A vége iszonyat függővég, és remélem mihamarabb érkezik a folytatás.

Bővebb információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/rebecca-donovan-elakado-lelegzet

Értékelés: 5/5*

A könyvet köszönöm a Book&Walk online e-book könyváruháznak!

Az e-könyvet itt lehet megvásárolni: http://bookandwalk.hu/Elakado-lelegzet-8454-ebook.aspx