Kresley Cole: Vihar előtti csend (Az Arkánum Krónikák 4.)

Fülszöveg:

A katasztrófa után…

A Császár pokoli csapása egy egész sereget eltörölt a föld színéről, és veszélybe sodorta az emberiség jövőjét – de Circe visszavágott. Az elemi összecsapás iszonyú pusztítást végez az Arkánumok világában, és kis híján Evie életébe kerül, aki elszakad a szövetségeseitől.

Miután Richter keze nyomán Aric eltűnik, Jack és Selena pedig vértanúkká lettek, Evie-nek már csak a benne rejtőző sötétség marad. Ekkor bukkan fel két új Arkánum, akik mindent megváltoztatnak: az egyik megváltást hozhat, a másik elsöprő lidércnyomást.

Evie kénytelen Aric nyomába eredni, hogy helyrehozza a törékeny kapcsolatukat. De minél többet tud meg a majdani szerepéről – és a hátborzongató múltjáról –, úgy nő az esélye,

hogy a Császárhoz fogható szörnyeteggé válik. Csak rajta múlik, hogy a szövetségesei oldalán minden addiginál hevesebben szembeszállhasson a pusztító Richterrel…

Nem szeretnék előítéletes lenni, de nagyon úgy tűnik, hogy ez az amúgy nagyon jól induló és roppant egyedi alapötlettel operáló könyvsorozat lassan kezd érdektelenségbe fulladni. Legalábbis számomra. Aztán nem tudom, lehet csak velem van ez így, de nekem már az előző rész se jött be annyira, és sajnos szomorúan kell kijelentenem, hogy a mostani pedig még kevésbé tetszett. Pedig tényleg őszintén vártam, hogy felpörögjön a sztori, hogy kezdjenek magukkal valamit a karakterek, vagy hogy bármi érdekes és izgalmas történjen, de ezek egyike se valósult meg.

A negyedik rész a Vihar előtti csend címet kapta, ami kis iróniával vegyítve nem is lehetett volna találóbb magyar cím, mert itt tényleg végig csend és nyugalom van. Szinte semmi nem történik ebben a részben. De tényleg. Semmi. A harmadik könyv próbált egy nagy függővéggel valami izgalmasabb folytatást ígérni, de ez nem jött össze és ami azt illeti, semmi váratlant nem hozott a folytatásba. Kiszámítható volt az elejétől a végéig.

Jack meghalt, vagyis nagyon úgy tűnt mindenkinek, de persze aztán kiderül, egyelőre csak nekünk az olvasóknak, hogy mégse halott. És aki ezen meglepődött, az nem tudom hol élt idáig, mert én egy percig se vettem komolyan, hogy Jack valóban meghalt. Ezért nem is érdekelt, hogy mit szenved ott magában, vagy hogy próbál visszajutni Evie-hez, mert tudom, hogy úgyis az lesz a vége, hogy épp akkor fog váratlanul betoppanni, mikor kell a dráma és a szerelmi nyavalygás.

Evie pedig a könyv első harmadában gyászolja Jack-et, már ha azt gyásznak lehet nevezni, hogy pár napig sír utána, aztán pedig szinte rögtön összefekszik Aric-cal. Mert hát tudjuk, hogy Evie sosem tudott közöttük dönteni, hisz mindkettejüket szereti, meg így tovább a sok baromság, amit ez az erőltetett szerelmi háromszög hoz magával. Még mindig utálom a szerelmi háromszögeket, főleg azokat amik rosszul vannak megírva, ez pedig határozottan abba a kategóriába tartozik. Kérem szépen, ha Evie tényleg annyira szerette Jack-et, akkor hogy tudott mindössze pár nappal az állítólagos halála után összejönni valaki mással?

Jack, Evie és Aric

Tényleg nem tudom már egy ideje hova tenni Evie karakterét, mert amíg egyenesen jól indult az első vagy kis jóindulattal a második részben, utána már nem tudok rá mást mondani, minthogy egy nagy nyavalygó liba, aki nem képes eldönteni, hogy kit szeret és azt sem, hogy kiben kellene megbíznia. És amíg az írónő próbálja valamiféle erős, határozott, de mégis együtt érző és gondoskodó karakternek beállítani, én nem látok mást, csak egy vinnyogó libát, akinek semmi sem fontosabb a világvége és egy gyilkos játék közepette, minthogy épp melyik pasit fogja választani maga mellé.

Nem igazán látom, hogy hova akar kifutni ez a történet, és azt sem hogy mi lesz ebből a szerelmi háromszögből, mert az holt biztos, hogy nem itt van vége a dolognak. Jack vissza fog térni és megint bele fog kavarni az immár házas Aric és Evie életébe. És ha már az új nagy szerelmes párosról van szó, akkor meg kell jegyeznem, hogy ezt a kapcsolatot se értem teljesen. Őszintén szólva én se tudom, hogy ők most akkor tényleg szeretik egymást, vagy csak kihasználják a másikat. Nem azt mondom, hogy nem volt néhány aranyos pillanatuk együtt, és még mindig tartom a véleményem, hogy Evie mellé akkor is Aric a megfelelő partner, de úgy érzem, nem lesz egy ilyen „egyszerű” a dolog innentől kezdve sem.

És habár nem vagyok a romantika ellen, mert néha az is kell, de kérem szépen, ennek a könyvsorozatnak nem arról kellene szólnia elsősorban, hanem az Arkánumok közötti véres halálig tartó játszmáról. Több harcot, árulást, ármánykodást, csalást és összeütközést vártam volna, mozgalmasabb és kalandosabb részeket kérek vissza, olyat, mint az első kettő volt a sorozatban. Most mintha leült volna a történet, és mintha csak végig egy helyben toporogtunk volna, semmi, de tényleg semmi jelentős nem történt, ami a nagybetűs Játékot befolyásolná vagy alakítaná. Talán teszek egy próbát még a következő résszel, de ha az is ilyen érdektelenül unalmas és lassú lesz, akkor nem folytatom tovább a könyvsorozatot.

UI: Kérem szépen megmagyarázni, hogy ki a fene lenne ez a csávó a borító képen, mert egyszerűen képtelen vagyok rájönni. Se Jack, se Aric nem így néz ki, ki a jó Isten lehet ez?

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/kresley-cole-arcana-rising-vihar-elotti-csend

Értékelés: 5/3

Kresley Cole: A tél halottai (Az Arkánum Krónikák 3.)

Fülszöveg:

Vajon ​Evie képes meggyőzni két rivális szerelmét, hogy működjenek együtt? Az életük múlik rajta.

Szívszorító döntések

Evie-t szinte elvarázsolja a nehézségek nélküli élet a Halálnál, mígnem Jacket elkapják a Szeretők, a két legrettenetesebb Arkánum. Bármit megtesz, hogy megmentse, ha kell, még a Halál lenyűgöző műkincsekkel és kényelmi eszközökkel teli börtönéből is megszökik, mit sem törődve egykori szerelme lopott pillantásaival.

Bizonytalan győzelem

Bár a szíve egy darabja a Halállal marad, Evie nekivág a veszélyekkel teli posztapokaliptikus pusztaságnak, hogy a szövetségeseivel összeállva közösen támadjanak a Szeretőkre. Egy ilyen félelmetes ellenség legyőzéséhez haditerv szükséges, ami azt jelenti, hogy Evie-nek, Jacknek és Aricnak szövetkeznie kell. Evie maga sem tudja eldönteni, mi a nagyobb lehetetlenség: túlélni a rabszolga-kereskedőket, a pestist, a zsákosokat és a többi Arkánumot, vagy rávenni Jacket és a Halált az együttműködésre.

Két hős visszatér

Szerelem és gyűlölet között keskeny a határvonal, és Evie-nek fogalma sincs, hányadán áll Jackkel vagy a Halállal. Vajon ez a bizarr hármas le tudja győzni a Szeretőket, mielőtt egymást ölnék meg? A Méreghercegnővel és a Végtelen lovaggal kezdődő nagy kaland A tél halottaival folytatódik.

Legutóbb egy még évekkel ezelőtt megkezdett könyvsorozat soron következő részét vettem a kezembe, ami nem mást mint Az Arkánum Krónikák. Sajnos már több év eltelt azóta, hogy az első két részt olvastam és nagyon őszintén bevallom nem sokra emlékeztem belőle a fő történetet kívül, így újra kellett olvasnom a korábbi kritikáimat, hogy felelevenedjenek az emlékek. Újra olvasni nem szerettem volna az első két részt, így csak ennyi emlékezetfrissítés után vágtam neki immár a harmadik résznek.

Nem tudom mit gondoljak A tél hallottai-ról, mert nem jelenthetem ki egyértelműen hogy rossz könyv, de azt se hogy jó. Inkább abba az erősen közepes kategóriába tartozik, amit egyszer elolvas az ember, akkor még érdekli és leköti valamennyire, de aztán pár nap múlva a nagyjára már nem is fog emlékezni, mert semmi emlékezeteset nem nyújtott. Kicsit úgy érzem, hogy én már „öreg” vagyok a YA könyvekhez, vagy lehet csak azoknál érzek így, amik nem nyerik el a tetszésemet és amik a szokásos klisékkel és sablonokkal lettek megírva.

A tél halottai éppen ebbe a kategóriába esik, van itt minden a YA klisékből, a kezdetben gyenge és elesett, de amúgy leghatalmasabb erővel rendelkező főszereplőn át, a szerelmi háromszögek farvizén evezve a nagy világvége harcokig, melyben persze, hogy a főhősnő és a két „szerelme” a kulcs figurák, mert ki más lenne az? Sajnálom, de most kifejezetten rühelltem minden egyes karaktert, de tényleg mindenkit, mert annyira sablonos volt mindenki és minden, hogy csak unottan vonogatva a szemöldököm olvastam tovább várva, hogy történjen már bármi eredeti. Sajnos nem történt.

Evie végleg az agyamra ment két dolog miatt. Egyrészt ő lenne állítólag a leghatalmasabb tarot kártya, mérhetetlen erővel és hatalommal. Erre mi történik ebben a részben? Jack és Aric, meg a többiek is úgy védelmezik, mintha a lány lenne a legelesettebb lény a világ. Kérem szépen, ha Evie itt a legerősebb kártya, akkor minek kell folyton védelmezni és körbeugrálni? Tanulja már meg magát megvédeni és kész. Ez az elesett "szende szűz" szerep az agyamra ment. Vagy ha ennyire idétlen, hogy nem bírja a harmadik részre végre megtanulni használni a képességeit, akkor ne nevezzük őt a leghatalmasabb karakternek.

Ha valóban egy gyenge és védelemre szoruló karakter lenne, akkor megérteném a két férfi nagy védelmező ösztöneit, de itt inkább csak nevetségesen festett mindkettejük részéről. És ha már Jack és Aric szóba került, most őket sem tudtam tolerálni, mert ahelyett, hogy értelmes és hasznos elemei lettek volna a történetnek a szerepük gyakorlatilag annyiban merült ki, hogy Evie után nyáladzottak és a lányt hajkurászták. Mert igen, Evie még mindig nem volt képes eldönteni, hogy melyiket szereti igazából és mivel képtelen dönteni, mindkettőnek húzza az agyát az egész harmadik könyvben, ami az agyamra ment.

Aric, Evie és Jack

A leggyűlöltebb könyves történetszál a szememben a szerelmi háromszög, mert sosem tudtam felfogni, hogy lehet egyszerre két férfit vagy két nőt szeretni. Az egyiket csak jobban szereted a másiknál, szóval sosem értettem a YA hősnők nagy dilemmáit és bumm ott a döntés. De persze tudom én, hogy a valóságban ez nem így van és csak a fiatal (főként női) olvasók vágyálmainak kiélése miatt írnak az írók ilyesmit a könyveikbe, de engem akkor is mindig rohadtul idegesített. Evie pedig ahelyett hogy a képességeit tanulta volna meg normálisan uralni és használni, inkább a két férfit hülyítette és engem idegesített azzal, hogy megfogadta, hogy távol tartja magát tőlük, amíg el nem dönti mit érez. De persze mindig épp az ellenkezője történt és egyszer az egyik vagy a másik karjaiban és majdnem ágyában kötött ki.

Maga a történet se volt itt valami kiemelkedő, lassan és vontatottan haladt előre a sztori, mert Evie szerelmi nyavalygásán volt a hangsúly inkább. A fő gonoszok itt A Szeretők kártyalapok lettek, vagyis emberi nevükön Violet és Vincent, akik amúgy ikrek, de ezen most ne akadjunk fenn, egy kis vérfertőzés itt már nem oszt nem szoroz. Talán az egyetlen dolog, ami kifejezetten tetszett ebben a részben, hogy A Szeretők kártyalapok mondhatni negatív és romlott karakterként lettek ábrázolva. Mert ugyebár hihetnénk, hogy a szeretet és a szerelem inkább pozitív erők, mert mi más lehetne a szeretet, de itt inkább a negatív oldala lett kidomborítva. Hiszen a szerelem és a szeretet nevében az emberek sok rossz és kegyetlen dologra képesek, és az ikrek éppen ezt az oldalát képviselték ennek az egésznek.

Gyengén közepes és klisékkel teli rész lett sajnos Az Arkánum krónikák 3. része, Evie nyavalygása a két fiú miatt és a szerelmi háromszög végigvezetése a könyvön kifejezetten idegesített, mert semmi más egyedi vagy izgalmas nem volt mellette, ami legalább elvonta volna a figyelmem mindezekről. A történet kiszámítható és egyszerű, és nem, a vége sem lett sokkoló és drámai, mert most ki hiszi azt komolyan, hogy Jack és Selena valóban meghaltak? Na látjátok senki, mert biztosan túlélték valahogy, én egy percig sem aggódom értük. Most már igazán beindulhatnának jobban a kártyák közti harcok, mert ha a következő rész ugyanilyen lapos és idegesítő lesz, akkor biztos nem fogom tovább olvasni a sorozatot.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/kresley-cole-dead-of-winter-a-tel-halottai

Értékelés:

5/3

Kresley Cole: Végtelen lovag (Az Arkánum Krónikák 2.)

Fülszöveg:

Néhány évszázadonként eljön az idő, amikor a tarot kártya lapjai életre kelnek, hogy megküzdjenek egymással, életre-halálra.
"– Minden játékban végzett velem?
– Nem mindben. De a Lótusz Hölgye akkor is meghalt.
– Vagyis mások öltek meg… Nyertem már játékot? – Azt kívántam, bárcsak ne tudnám meg. – Hányszor?
Matthew habozott.
– Többet, mint bárki más előtte. Vagy azóta.
Akkor gyilkosságban rekordtartó vagyok. Nem csoda, ha Selena annyira aggódik, amikor új Arkánumokkal találkozunk. Mindenkinek rám fáj a foga.
– Ki kapott el?
Matthew a kezét nézte. Téma lezárva.
– Akkor azt áruld el legalább, hogy a Halál hányszor kapott el!
– Ez a Halál? Az utolsó három játékban kétszer. – Matthew barna szeme elkomorodott, amikor hozzátette: – Gyakorlat teszi a mestert."
Tegyél fel mindent egy lapra!

Sok időbe telt mire végre magyarul megjelent Az Arkánum Krónikák 2. része, amit izgatottan vártam. Aztán még több idő kellett ahhoz, hogy végre eljussak odáig, hogy a kezembe vehessem, de szerencsére ez is megtörtént. Az első részt, a Méreghercegnőt szerettem már csak az érdekes alapötlete miatt is és mert a még jobb folytatás ígéretével kecsegetett. Hogy sikerült a második rész? Nem is tudom hirtelen, abban azonban biztos vagyok, hogy erősen felemás érzéseim vannak róla.

Nem akarok elfogult lenni, és nem is szoktam (na jó, csak a nagy kedvenceim esetében, de ezzel mindenki így van!), így mindenképp el kell mondanom, hogy ez a könyv jó a maga módján, teljesen olvasható, de ha jobban belegondolok lehetett volna ennél sokkal jobb is. Ha a hibákat és a (szerintem) rossznak ítélt dolgokat máshogy alakította volna az írónő, akkor sokkal elégedettebben fejeztem volna be.

A második rész rögtön ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt. Evie felfedte valódi énjét és képességeit a többiek előtt és elköveti az első gyilkosságát. Jack persze nem veszi könnyen az akadályokat, mondjuk nem hibáztatom, hisz én se reagáltam volna másképp, ha megtudtam volna, hogy a barátnőm egy gyilkos erővel megáldott szörnyeteg. Talán túlzok, de Evie tényleg az, ha így vesszük a dolgot. Tetszett, hogy Jack és Evie nem lépnek túl egykönnyen a dolgon, hogy időt szánnak arra, hogy feldolgozzák a dolgokat, hisz mindkettejüknek van mit feldolgozniuk.

A könyv fő történetszála és a remek alapötlet még mindig telitalálat. Az Arkánum kártyalapok bizonyos időközönként emberekként elevenednek meg, hogy egy véres és kegyetlen játék folyamán leszámoljanak egymással, hogy csak a győztes maradjon. A győztes, aki halhatatlanná válik és aki pár száz év múlva ismét kezdheti elölről a játékot, mikor a többiek reinkarnálódnak. A világ közben pusztulásra van ítélve és az emberiség a kihalás szélére kerül, és ebben a poszt-apokaliptikus új világban kell a megmaradt embereknek boldogulniuk. Nagyon kreatív ötlet, amit még mindig csak méltatni tudok. Poszt-apokaliptikus fantasy, én ennek nevezném.

A könyv gyakorlatilag két részre bontható. Az első felében Evie és Jack próbálnak megküzdeni a gondjaikkal és a kapcsolatuk problémáival, miközben még mindig az a kis csapatuk célja, hogy eljussanak Evie nagymamájához. Aztán megjelenik a Halál és magával viszi Evie-t. A könyv másik felében Evie a Halál foglyaként "sínylődik" a fiú várában. Igazából egyáltalán nem sínylődik, én inkább nyaralásnak nevezném, mert azért nem volt ott rossz dolga.

Értelemszerűen most a könyv második fele kötött le inkább, mert már nagyon érdekelt, hogy a Halál, vagyis Aric miért van ennyire bepöccenve Evie-re. Érdekelt kettejük múltja, amit röviden megismerhettünk Evie álmai révén, és valami hasonlóra számítottam. Nem hittem, hogy ennyire a szívemhez fog nőni a Halál, de végül így lett, kétség sem fér hozzá, hogy ha nekem kellene döntenem, akkor rögvest lecserélném Jacket rá. Megismerhettük némileg a múltját, főleg az Evie-vel való múltját, és nem olyan gonosz és kegyetlen ő, mint amilyennek elsőre tűnt. Érzem, hogy több van a karakterben, remélem később még több mélységet kap és nem csak annyiból fog állni, hogy Evie után csorgatja a nyálát.

Az eredeti borítón a Halál és Evie

Itt pedig rögtön áttérhetünk a könyv negatív oldalára. Igen, jól sejtitek... ismét kaptunk egy szerelmi háromszöget, amitől esküszöm a falra tudok mászni. Evie-t egészen eddig kedveltem, és erős női karakternek tartottam, még bele nem esett a YA hősnőnk végzetes hibájába... vagyis, amíg el nem kezdett nyavalyogni azon, melyik férfit válassza, és nem kezdett el kavarni mindkettővel. Ráadásul olyan irreális módon, hogy csak pislogtam. Megharagszik Jackre, akit állítólag annyira, de annyira szeret, és azért mert épp haragszik rá, rögtön a Halál karjaiba veti magát. Én meg csak arra tudtam gondolni, MI VAN?! Ezt azért jobban is meg lehetett volna írni, mert így Evie-ből egy nyavalygó kis l*tyó lett és rögvest az utálatos karakterek közé soroltatta magát.

A másik, amit nem értettem, hogy ha elvileg ez egy YA, vagyis ifjúsági könyv lenne, akkor mégis hogy a fenébe került ide több szexjelenet? Ne értsetek félre, nem durva szexjelenetekre kell számítani, de mégis olyan furán hatottak egy állítólag YA műfajba sorolt könyvnél. Vagy én maradtam le valamiről? Ez nem YA könyvsorozat lenne? Mert eddig nagyon annak tűnt. Ebben a műfajban ez egyáltalán nem megszokott, itt inkább csak a lágy utalások dominálnak és ennyiben kimerül a szexualitás. Ez biztos csak nekem jött le furán, de mindenképp szóvá kellett tennem.

Azt se szeretném kihagyni, hogy az első részhez képest ez mintha lassabb lett volna. Mármint az első részben sokkal akciódúsabb és mozgalmasabb volt a történet, ott jobban dominált a poszt-apokaliptikus hangulat, hisz mindig valamilyen veszéllyel kellett szembenézniük a karaktereknek. Folyton úton voltak, menekültek, most meg inkább csak bujdostak és ültek egy helyben. Itt inkább a karakterek drámája, a kapcsolatok nehézségei és az új karakterekkel való kapcsolatok alakulásán volt a nagyobb hangsúly. Hiányoltam az izgalmat, az adrenalint és a kalandokat. Nem azt mondom, hogy rossz volt, amit kaptam, de mellette egy kicsivel több akció bőven elfért volna.

Nem tudom mit írjak, mert tetszett a könyv, meg nem is. Az előbbi oka a remek alapötlet, az érdekes és szerethető karakterek és persze a Halál. Az utóbbi oka, hogy kissé belassult a történet, hogy Evie kedvencből egy idegesítő nyafkává vált, aki egyik pasiról ugrál a másikra, és hogy az "első csapat" a könyv második felében teljesen eltűnt. Ha Evie karaktere nem változott volna ekkorát, és ha több adrenalin lett volna a történetben, akkor nagyobbat ütött volna. Mindenesetre érdekel a folytatás, remélem mihamarabb érkezik magyarul.

Ui: A magyar borító nekem nem jön be, jobb lett volna, ha marad az eredeti.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/kresley-cole-endless-knight-vegtelen-lovag

Értékelés: 5/4

Kresley Cole: Méreghercegnő (Az Arkánum Krónikák 1.)

Fülszöveg:

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort? Kiben bízhat Evie?

Úgy vettem kezembe a könyvet, hogy semmit sem tudtam a történetről. A fülszöveg se árult el sokat, és nem is nagyon szoktam csak a fülszöveg alapján könyvet választani, mert akkor ezt biztosan nem vettem volna a kezembe. Az alapján csak egy klisés "jó kislány és rossz fiú" történetnek tűnt. Mégis, ez a könyv sokkal több annál, mint amit a fülszöveg elárul. Sokan elismerően nyilatkoztak róla és elég jó a moly-hu oldalas értékelési százaléka, mellesleg nekem nagyon bejön a borító, épp ezek miatt akartam végül elolvasni.

Tényleg nem tudtam, hogy mire számítsak és ezért az eleje egy kicsit nyögvenyelősen haladt számomra. Megkaptuk a szokásos gimis kliséket egyből a nyakunkba. Aztán mikor bekövetkezett a Napkitörés és elpusztult a világ, onnantól fogva végre beindultak az események, aminek igazán örültem. Onnan szinte letehetetlenné vált a könyv és csak sodortak magukkal az események. Bántam volna, ha az eleje miatt abbahagyom, mert akkor el se tudtam volna képzelni, hogy milyen remek könyvélményről maradok le a korai előítéleteim miatt.

Míg az írónő felnőtt fantasy sorozatának, A halhatatlanok alkonyat után-nak az első része nem győzött meg, ez az ifjúsági sorozat rögtön levett a lábamról. A két kedvenc műfajom keveredik benne, és nem is nagyon lehetne megmondani, hogy melyik jellemző rá inkább. Fantasy és disztópia egyben, amit remek párosításnak tartok és általában levesznek a lábamról az ilyen stílusú könyvek. Itt is ez történt.

A könyv egyik legnagyobb erőssége maga az egyedi témaválasztás. Nem arról beszélek, hogy elpusztul a világ, nem is a különleges képességekről, hanem arról, hogy az írónő a Tarot kártyákból merített ötlete és azok köré kerített egy legendát, ami egyszerre újszerű és izgalmas. Nem nagyon ismerem a Tarot kártyákat és a lapok jelentését, így nem tudom mennyire hitelesek a történetek, amiket Cole köréjük szőtt, de nekem nagyon tetszett az ötlet, amit beleolvasztott a történetébe.

A Tarot kártyákon lévő személyiségek élő emberekben elevenednek meg, és ezek a kártyák szüntelen harcban állnak egymással. Ott van Evie, aki maga is egy kártyát szimbolizál, és képes növényeket termeszteni a puszta akaratával. Aztán ott van  a Halál, aki meg akarja ölni őket, Selena, a profi íjász és túlélő, Matthew, aki látja a jövőt és a múltat, vagy épp Finn, aki az illúziókeltés mestere. Az a sorsuk, hogy egymás ellen küzdjenek és megöljék egymást, míg a legerősebb kártya győzedelmeskedik a többi fölött. Tetszett ez az ötlet, el se tudom mondani mennyire.

A másik amit nagyon szerettem a könyvben, maga Evie és Jack és igen szokatlan nálam, hogy mind a két főszereplőt egyszerre kedvelem. Az elején egyik se volt szimpatikus, mert mindkettő tipikus sablon karakterként kezdte, de ahogy beütött az apokalipszis és össze kellett dolgozniuk, mindketten fokozatosan mutatták meg egymásnak (és nekem is), hogy sokkal több lakozik bennük annál, mint amit elsőre hittek egymásról. Jack fura szerzet, mégis roppant vonzó a bonyolult személyisége ellenére, de szerintem senkinek se kell megmagyaráznom, hogy miért bírom annyira. Ha elolvassátok a könyvet, akkor megértitek. Külön örülök vele kapcsolatban annak, hogy férfi főszereplő létére ő gyakorlatilag az egyetlen, aki teljesen hétköznapi. Neki nincs semmilyen képessége, nem része a Kártyák világának. Mégis roppant erős, talpraesett és kemény, mindig feltalálja magát és ezerszer életképesebb, mint Evie vagy a többiek bármikor. (Kivéve Selena-t, de ő is csak a képességei miatt annyira ügyes.)

Evie-t a történet végére sikerült megkedvelnem, de addigra teljesen a szívemhez nőtt. Egy különc, elkényeztetett, néha talán nyafka és rendkívül naiv lányként kezdi, és a sok borzalom és veszteség ellenére egészen a végéig megőrzi az emberségét. Ragaszkodik a jósághoz és ahhoz, hogy bízzon és higgyen az emberekben, hogy jobbra fordulhatnak a dolgok. Evie tökéletes példája annak, milyen az, mikor egy jó ember elbukik. Mikor próbál jó maradni és ragaszkodni a hitéhez, hogy nincs minden veszve, de a körülmények mindig ellene dolgoznak és végül mégis kénytelen magát megadni a kétségbeesésnek és gonoszságnak. Evie elbukik a könyv végén és olyan remek fordulattal élt az írónő, ami miatt el sem tudom mondani mennyire várom a folytatást. Bízom benne, hogy hamarosan érkezik.

Teljesen levett a lábamról a Méreghercegnő. Az eleje kicsit lassabb és egy sablonos ifjúsági könyvnek tűnhet, de aztán beindulnak az események és nincs megállás egészen a végéig. Rengeteg kaland és izgalom, mellette olyan érzelmi hullámvasút, amin a szereplőkkel együtt kell végigküzdenünk magunkat. Evie és Jack remek karakterek, és szerintem jó kis páros lesz belőlük. A Tarot kártyás téma újragondolása és fantasy köntösbe való bújtatása pedig annyira egyedi és épp ezért lenyűgöző ötlet, hogy nekem ez tetszett a legjobban a könyvben. Remélem a kiadó minél hamarabb hozza a folytatást, mert én már annyira olvasnám.

Ui: A borító iszonyatosan tetszik, mert a rajta lévő két modell pontosan olyan, mint Evie és Jack. Mintha tényleg a lapokról léptek volna elő. Nagyszerű választás mind a kettő.

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/kresley-cole-poison-princess-mereghercegno

Értékelés: 5/5

Kresley Cole: Vámpíréhség (Halhatatlanok alkonyat után 1.)

Fülszöveg:
A vámpír horda 150 évnyi pokoli kínzása után, Lachlain, a Lykae (vérfarkas) klán királya kiszabadul fogvatartói kezéből. Bizonytalan, tele gyűlölettel mégis megtalálja társát egy finom és törékeny vámpírban, aki után már 1200 éve vágyódik. Emmaline Troy a félénk, mindentől óvott félig vámpír félig valkyrie fiatal életében először (még csak 70 éves) utazik Párizsba, nagynénjei féltő védelme elől, hogy információt gyűjtsön szüleiről. A dühödt Lykae elrabolja és egyik pillanatban gyengéden viselkedik vele, ám amikor ráébred, hogy vámpír, őrjöngeni kezd…

Hosszas keresgélés és kutatás után választottam ki ezt a könyvet, nem csak úgy véletlen került a kezembe. Ez most nem olyan eset volt. A felnőtt fantasy könyvek hatalmas kínálatában keresgéltem, kifejezetten olyan könyvek között, amit sokan szeretnek, és sokan olvastak, de én valamiért még nem. Gondoltam, ki kell próbálnom a régi nagy kedvenceket, és ha már annyian szeretik, akkor biztosan nekem is tetszeni fog. Ismét beleestem a saját csapdámba, mert hosszas vacillálás után éppen egy olyan könyvet sikerült kifognom, ami nem nekem készült.

Habár tudtam, hogy olyan fantasy könyv ez, amiben igen nagy hangsúlyt kap az erotika, vagyis nem ért meglepetésként, mégis úgy gondolom, hogy ismét bekövetkezett a legrosszabb, ami egy felnőtt fantasy könyvvel történhet. Az írónő egyértelműen az erotikára helyezte a hangsúly, minden más csak körítés mellette, amiről egyből a Szürke trilógia jutott az eszembe. Ott is ez volt a gondom. Soha nem a rengeteg szex idegesített, mert hát lássuk be, minden érett felnőtt szeret ilyenekről olvasni, hanem az, hogy a szexen kívül semmi másról nem szól a könyv. A szexen kívül nulla volt a történet, idegesítőek és lehetetlenek a karakterek és a szituációk, és borzalmas az írói stílus (vagy a fordítás). Nem akarom a Vámpíréhséget a Szürke könyvekhez hasonlítani, mert azért annál jobb egy fokkal, de nagyjából ugyanaz a kategória. Csak ebben van egy kis fantasy szál is. Van benne, habár nem tudom minek, mert mint mondtam, semmi lényegeset nem kezd vele az írónő.

Akartam szeretni ezt a könyvet, mert a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet, gondoltam lesznek majd nagy harcok, klánok vesznek össze és esnek egymásnak, folyik majd a vér és minden más, ehelyett kaptam egy túl hosszúra nyúlt előjátékot a szex előtt. Nem túlzok... tényleg erről szól a könyv. Lachlain és Emma majdnem 200 oldalon keresztül kerülgetik egymást, Lachlain folyton beindul Emmára, még akkor is, ha a lány csak ásít egyet, Emma pedig kéreti magát, mert ő egy szemérmes 70 éves vámpír, aki még sosem volt pasival. Igen, ismét az elcsépelt felállás. A szexuálisan tapasztalt, folyton-folyvást kanos férfi kontra a szende szűz lány, aki kéreti magát, miközben gyakorta két nap alatt beleszeret abba a férfiba, aki elrabolta, majdnem megölte és aki többször megalázta. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én rohadtul unom már a tapasztalt kanos pasi és a szűz lány felállást. Igazán kitalálhatnának valami újat az erotikus irodalom írói.

A rengeteg szexen van a hangsúly, és mellette szinte minden más lényegtelen. Az írónő nem fektetett nagy energiát sem a világfelépítés, sem a karakterek kidolgozásába, ami nagy kár, mert engem pont a könyv urban fantasy része érdekelt volna. Csak odaböki nekünk, hogy vannak vérfarkasok, vámpírok, walkűrök, meg még ki tudja mi, és ezek néhány 100 éve összecsapnak, hogy egymást kiirthassák, és ennél többet nem tudunk meg. Ja és azt majdnem elfelejtettem, hogy Emma egy nagyon ritka és különleges példány, hiszen ő az utolsó női vámpír, és ha még nem lenne elég különleges, akkor ott van a tény, hogy félvér. Mert ő félig vámpír, és félig walkűr. Lachlainről se tudunk meg többet, csak annyit, hogy 150 évig raboskodott, és csakis azért szabadult ki, mert végre megtalálta örök párját, és ennyi év alatt már annyira kanos lett, hogy majdnem egyből helyben megerőszakolja Emmát a sikátorban, ahol találkoznak. Mert hát így kell magunkat megszerettetni azzal az emberrel, akit elvileg örök életre a párunknak szeretnénk.

Azt ne kérdezzétek, hogy Lachlain honnan tudja, hogy Emma élete párja. A lány az és kész, nincs rá semmilyen logikus magyarázat. Lachlain kiszagolta őt, rágerjedt és onnantól övé Emma, legalábbis szerinte, és bárkit, aki mást mond, előszeretettel tép szét. Értem én, hogy 150 évig rab volt és elhaladt mellette a világ, és időbe telik míg beleszokik a modern korba, de ne mondja nekem senki, hogy az 1800-as években az volt a bevett udvarlási szokás, ahogy Lachlain bánik Emmával. Emma persze nem tudja megvédeni magát, mert hát ő nem iszik emberekből, így egy gyenge virágszál, de arra persze képes, hogy a könyv végén a világ leggonoszabb és legerősebb vámpírját a talán legrövidebb és legegyszerűbb összecsapás során legyőzze. Mert hát ez olyan reális, nem? Majd pont egy ilyen nebáncsvirág fogja megölni a Földön élt legerősebb vámpírt. A végén lévő akciójelenet így elvesztette minden realitás érzékét, és talán jobb lett volna, ha az írónő inkább nem is tesz ilyen történetszálat bele.

Nem kellett volna kezembe vennem ezt a könyvet, mert egyértelmű, hogy nem én voltam a célközönség. Senkit ne tévesszen meg a fülszöveg, ez nem egy izgalmas felnőtt urban fantasy, korántsem az. Ez csak egyike a ma már oly divatos erotikus könyvek halmazának, amiben a szexen kívül szinte semmi sincs normálisan kidolgozva. Ha egy kis erotikára vágyik az ember, akkor tökéletes, viszont ha valami értelmet, vagy netán egy kis kalandot keres, akkor messziről kerülje el ezt a könyvet. Nem is értem, hogy van ebből a könyvsorozatból 10-nél is több rész, de azt biztos, hogy engem nem érdekel a folytatás. Ennyi bőven elég volt Lachlainből és Emmából.

Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/kresley-cole-vampirehseg
Értékelés: 5/2