2015. jan. 2.

Kresley Cole: Vámpíréhség (Halhatatlanok alkonyat után 1.)

Fülszöveg:
A vámpír horda 150 évnyi pokoli kínzása után, Lachlain, a Lykae (vérfarkas) klán királya kiszabadul fogvatartói kezéből. Bizonytalan, tele gyűlölettel mégis megtalálja társát egy finom és törékeny vámpírban, aki után már 1200 éve vágyódik. Emmaline Troy a félénk, mindentől óvott félig vámpír félig valkyrie fiatal életében először (még csak 70 éves) utazik Párizsba, nagynénjei féltő védelme elől, hogy információt gyűjtsön szüleiről. A dühödt Lykae elrabolja és egyik pillanatban gyengéden viselkedik vele, ám amikor ráébred, hogy vámpír, őrjöngeni kezd…

Hosszas keresgélés és kutatás után választottam ki ezt a könyvet, nem csak úgy véletlen került a kezembe. Ez most nem olyan eset volt. A felnőtt fantasy könyvek hatalmas kínálatában keresgéltem, kifejezetten olyan könyvek között, amit sokan szeretnek, és sokan olvastak, de én valamiért még nem. Gondoltam, ki kell próbálnom a régi nagy kedvenceket, és ha már annyian szeretik, akkor biztosan nekem is tetszeni fog. Ismét beleestem a saját csapdámba, mert hosszas vacillálás után éppen egy olyan könyvet sikerült kifognom, ami nem nekem készült.

Habár tudtam, hogy olyan fantasy könyv ez, amiben igen nagy hangsúlyt kap az erotika, vagyis nem ért meglepetésként, mégis úgy gondolom, hogy ismét bekövetkezett a legrosszabb, ami egy felnőtt fantasy könyvvel történhet. Az írónő egyértelműen az erotikára helyezte a hangsúly, minden más csak körítés mellette, amiről egyből a Szürke trilógia jutott az eszembe. Ott is ez volt a gondom. Soha nem a rengeteg szex idegesített, mert hát lássuk be, minden érett felnőtt szeret ilyenekről olvasni, hanem az, hogy a szexen kívül semmi másról nem szól a könyv. A szexen kívül nulla volt a történet, idegesítőek és lehetetlenek a karakterek és a szituációk, és borzalmas az írói stílus (vagy a fordítás). Nem akarom a Vámpíréhséget a Szürke könyvekhez hasonlítani, mert azért annál jobb egy fokkal, de nagyjából ugyanaz a kategória. Csak ebben van egy kis fantasy szál is. Van benne, habár nem tudom minek, mert mint mondtam, semmi lényegeset nem kezd vele az írónő.

Akartam szeretni ezt a könyvet, mert a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet, gondoltam lesznek majd nagy harcok, klánok vesznek össze és esnek egymásnak, folyik majd a vér és minden más, ehelyett kaptam egy túl hosszúra nyúlt előjátékot a szex előtt. Nem túlzok... tényleg erről szól a könyv. Lachlain és Emma majdnem 200 oldalon keresztül kerülgetik egymást, Lachlain folyton beindul Emmára, még akkor is, ha a lány csak ásít egyet, Emma pedig kéreti magát, mert ő egy szemérmes 70 éves vámpír, aki még sosem volt pasival. Igen, ismét az elcsépelt felállás. A szexuálisan tapasztalt, folyton-folyvást kanos férfi kontra a szende szűz lány, aki kéreti magát, miközben gyakorta két nap alatt beleszeret abba a férfiba, aki elrabolta, majdnem megölte és aki többször megalázta. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én rohadtul unom már a tapasztalt kanos pasi és a szűz lány felállást. Igazán kitalálhatnának valami újat az erotikus irodalom írói.

A rengeteg szexen van a hangsúly, és mellette szinte minden más lényegtelen. Az írónő nem fektetett nagy energiát sem a világfelépítés, sem a karakterek kidolgozásába, ami nagy kár, mert engem pont a könyv urban fantasy része érdekelt volna. Csak odaböki nekünk, hogy vannak vérfarkasok, vámpírok, walkűrök, meg még ki tudja mi, és ezek néhány 100 éve összecsapnak, hogy egymást kiirthassák, és ennél többet nem tudunk meg. Ja és azt majdnem elfelejtettem, hogy Emma egy nagyon ritka és különleges példány, hiszen ő az utolsó női vámpír, és ha még nem lenne elég különleges, akkor ott van a tény, hogy félvér. Mert ő félig vámpír, és félig walkűr. Lachlainről se tudunk meg többet, csak annyit, hogy 150 évig raboskodott, és csakis azért szabadult ki, mert végre megtalálta örök párját, és ennyi év alatt már annyira kanos lett, hogy majdnem egyből helyben megerőszakolja Emmát a sikátorban, ahol találkoznak. Mert hát így kell magunkat megszerettetni azzal az emberrel, akit elvileg örök életre a párunknak szeretnénk.

Azt ne kérdezzétek, hogy Lachlain honnan tudja, hogy Emma élete párja. A lány az és kész, nincs rá semmilyen logikus magyarázat. Lachlain kiszagolta őt, rágerjedt és onnantól övé Emma, legalábbis szerinte, és bárkit, aki mást mond, előszeretettel tép szét. Értem én, hogy 150 évig rab volt és elhaladt mellette a világ, és időbe telik míg beleszokik a modern korba, de ne mondja nekem senki, hogy az 1800-as években az volt a bevett udvarlási szokás, ahogy Lachlain bánik Emmával. Emma persze nem tudja megvédeni magát, mert hát ő nem iszik emberekből, így egy gyenge virágszál, de arra persze képes, hogy a könyv végén a világ leggonoszabb és legerősebb vámpírját a talán legrövidebb és legegyszerűbb összecsapás során legyőzze. Mert hát ez olyan reális, nem? Majd pont egy ilyen nebáncsvirág fogja megölni a Földön élt legerősebb vámpírt. A végén lévő akciójelenet így elvesztette minden realitás érzékét, és talán jobb lett volna, ha az írónő inkább nem is tesz ilyen történetszálat bele.

Nem kellett volna kezembe vennem ezt a könyvet, mert egyértelmű, hogy nem én voltam a célközönség. Senkit ne tévesszen meg a fülszöveg, ez nem egy izgalmas felnőtt urban fantasy, korántsem az. Ez csak egyike a ma már oly divatos erotikus könyvek halmazának, amiben a szexen kívül szinte semmi sincs normálisan kidolgozva. Ha egy kis erotikára vágyik az ember, akkor tökéletes, viszont ha valami értelmet, vagy netán egy kis kalandot keres, akkor messziről kerülje el ezt a könyvet. Nem is értem, hogy van ebből a könyvsorozatból 10-nél is több rész, de azt biztos, hogy engem nem érdekel a folytatás. Ennyi bőven elég volt Lachlainből és Emmából.

Bővebb információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/kresley-cole-vampirehseg
Értékelés: 5/2

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...