Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek (Jók és Rosszak Iskolája 2.)

Fülszöveg:

Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott. 
A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez?

Nem sok gyerekkönyvet olvasok, mert lássuk be nem én vagyok a célközönségük, de azért akad mindig egy-két érdekesebb darab, aminek adok egy esélyt. Ha nem jön be az első rész, akkor nem folytatom, de legalább megpróbáltam. Egyik ilyen próbálkozásként került a kezeim közé a Jók és Rosszak Iskolája sorozat első része, ami kellemes csalódásként vonult be az emlékezetembe. Szerettem a történetet, a két főszereplőt, a könyv kérdéseit és üzenetét, így biztos lehettem benne, hogy valamikor sort kerítek a folytatásra.

Mi a helyzet a második résszel? Ugyanannyira bejött, mint anno az első és annál az egyszerű oknál fogva, hogy éppen ugyanazt kaptam, mint amire számítottam. Cseppet se ült le a történet, sőt igen hamar ismét a cselekmények sűrűjében találtuk magunkat a két főszereplővel, akik ha lehet most még nagyobb kalamajkába keverednek, mint korábban. Minden egy ártatlan kívánsággal kezdődik és aztán elfajulnak a dolgok. Sophie és Agatha kénytelen megküzdeni előre megírt sorsukkal, a velük szemben támasztott elvárásokkal és előítéletekkel, miközben barátságuk ismét veszélybe kerül az iskolák között ólálkodó új gonosz ténykedései nyomán.

Kaptunk tehát egy korrekt folytatást, egy még mindig izgalmas történetet, ugyanolyan szerethető és érdekes két főszereplőt, és habár a fordulatok és a rejtélyek nem hoztak semmi újat, de azért lehetett élvezni a könyvet. Még mindig egyszerű és olvasmányos a stílusa, nem használ nagy szavakat, éppen megfelelő a korosztálynak, akik számára készült. Korábban nagyon tetszett az is, hogy kérdéseket vetett fel, és ezekre kereste rejtve a választ. Úgy szőtte az író a történetet, hogy elgondolkodtassa és közben nevelje az olvasót, ami nem csak, hogy jó ötlet, hanem sikerült mindezt átadnia a részünkre.

Az első részben körbejártuk a barátság fontosságát, és a kérdést, hogy a szépség együtt jár- a jósággal, vagy a kissé egyszerűbb külső a gonoszsággal, vagy épp fordítva van minden. Ezek a kérdések és gondolatok ugyanolyan végigfutnak a második részen, kiemelve fontosságukat. Sophie és Agatha a barátságukat választották korábban és ezért lemondtak a mindkettejük számára kijelölt útról. Próbálnak kitartani egymás mellett, de a barátságuk ismét nehéz helyzetbe kerül a háttérben szorgosan dolgozó cselszövők jóvoltából. Habár erősnek hitték a barátságukat, megtörhetetlennek, a mellékelt ábra mutatja, hogy mégsem az, mert ha az lett volna, akkor bárki bárhogy mesterkedik, nem sikerül őket egymás ellen fordítani.

Agatha és Sophie

A barátság fontosságával párhuzamosan felvetődik a kérdés, hogy melyik fontosabb egy ember életében? A barátság vagy a szerelem? Nem létezhet a kettő egymás mellett? Nem kaphatjuk meg mindkettőt? Jó, ez így eléggé ki lett sarkítva, de ha belegondolok a való életben szintén gyakran az történik, hogy amíg nincs párunk, sok időt vagyunk együtt a barátainkkal, és mikor már találtunk párt magunknak, hajlamosak vagyunk elhanyagolni a barátainkat. Érdekes kérdés ez is, és nekem meg van rá a válaszom. Szerintem létezhet a kettő egymás mellett, csak meg kell találni az egyensúlyt.

A könyv fő történetszála egy újabb izgalmas gondolatot generál. Sophie és Agatha első rész végi döntésének következményeként a hercegek, és úgy általában a férfiak haszontalanná válnak a mesevilágban, így a korábbi Jó és Rossz iskola helyett immár Lány és Fiú iskola jön létre. Mivel Agatha Sophie-való való barátságát választotta Tedros iránti szerelme helyett, így a többi lány is azt veszi példának. Mert hogy ők is lehetnek erősek, önállóak és így nem kell abból állnia az életüknek, hogy a hercegek után ácsingóznak.

Ez roppant érdekes gondolat volt számomra, legalább annyira tetszett, mint a barátság és a szerelem egymás melletti kontrasztba állítása. Tényleg boldogan tudnának a nők élni férfiak nélkül? Tényleg lehetne úgy normális életük? És a férfiak meglennének nők nélkül? Nehéz a női-férfi kapcsolat, ez tény, de nyugodtan leszögezhetjük, hogy a két nem nem tudna egymás nélkül élni. Ez már csak így van, ne legyünk álszentek. Persze gyerekkönyv révén nem mélyül el annyira ebben a témában a történet, csak kapargatja a felszínt, de engem sikerült elgondolkoztatnia.

Nem okozott csalódást a folytatás, és kicsit jobban is tetszett, mint anno az első rész. Megkaptuk ugyanazt az egyszerű, de olvasmányos stílust, a meseszerű, humoros és könnyed hangulatot, két egymással tökéletesen ellentétes főszereplőt, akik ennek ellenére mégis legjobb barátok. Barátságuknak újabb próbát kell kiállnia, ám sajnos újra megtörik köztük valami. A könyvnek sikerült elgondolkodtatnia, miközben jól szórakoztam rajta. A végén kaptunk egy remek függővéget, amitől nagyon érdekel a folytatás. Remélem sikerül mihamarabb sort kerítenem rá.

Ui: A mostani borító is tetszik, szeretem a rajzolt borítókat, és itt mindhárman épp úgy néznek ki, ahogy én elképzeltem őket. Mintha Sophie, Tedros és Agatha életre keltek volna.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/soman-chainani-itt-nincsenek-hercegek

Értékelés: 5/5

Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája (Jók és Rosszak Iskolája 1.)

Fülszöveg:

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

Sok pozitív véleményt olvastam a könyvről és mikor utánanéztem, hogy pontosan miről szól, akkor tudtam, hogy adnom kell neki egy esélyt. A fülszöveg egy érdekes történetet ígér, egy aranyos kis mesét és őszintén szólva ennél többet nem vártam tőle. Elég rég olvastam már middle-grade könyvet, és nem is sokat olvasok közülük, hisz nem én vagyok a kifejezett célközönségük, de valahogy éreztem, hogy ez a történet még nekem is tetszeni fog. Milyen igazam lett!

A fülszöveg egész jól felvázolja a könyv alap történetet és az alapján (ahogy én is elsőnek hittem) csak egy könnyed kis aranyos mesének tűnik, pedig ez sokkal több annál. Engem teljesen megvett magának az író és nem bántam meg, hogy a kezeim közé került. Mert ez nem csak egy mese, nem csak egy gyerekkönyv, hanem annál fontosabb kérdéseket boncolgat, sőt próbálja kerülni a kliséket, amiket megszoktunk a mesékben. Nagyon tetszett és biztos, hogy végig fogom olvasni valamikor a trilógiát, de hogy megértsétek miért ajánlom mindenkinek, szeretném kiemelni mindazt, amiért szerintem olyan egyedi ez a történet.

Az első és legfontosabb, amiért annyira szerettem, hogy nem egy női és egy férfi (vagyis lány és fiú, hisz 12 évesekről beszélünk!), hanem két női főszereplőt kaptunk. Sőt... a két női főszereplő két szemszögből történő narrációt jelent, így mind a két lány oldalát megismerhetjük. Nem is lehetnének különbözőbbek ők ketten! Az író az állítólagos kliséket megkerülve feje tetejére állította az általános elvárásokat, így itt a rossz lett a csodaszép és a jó a "csúnyácska", ami a mesékben és gyerekkönyvekben ugye általában éppen fordítva szokott lenni. Az elején persze úgy tűnik Sophie és Agatha tévedés áldozatai lettek, és várnánk mikor derül ki a csavar, de éppen az volt a csavar, hogy nem történt semmilyen tévedés. Egyikük se az, aminek a többiek hitték őket, vagy épp amit magukról gondoltak.

Ezzel párhuzamosan megjelenik a kérdés: ki a szép tulajdonképpen? Aki külsőleg szép, de belülről ocsmány és ronda? Vagy az, aki külsőre talán nem tökéletes, de a belső tulajdonságai mindennél szebbé teszik őt? Nehéz kérdés, hisz a szépség, mint fogalom mindenkinek mást jelent. A szépséget nem lehet meghatározni, nem lehet leírni, nincs rá egy általános megfogalmazás. Az író még egyet csavart a dolgon és a varázsvilág segítségével tovább fejtegette ezt a kérdést. Megszépíthet-e valakit az, ha önzetlen, kedves és csakis jót cselekszik? Szerintem igen, hisz a "jó" embereket, a nyitott, kedves, beszédes, segítőkész embereket általában mindenki kedveli. Elcsúnyíthat-e valakit az, ha sekélyes, önző, gonosz és mindenkinek csak árt? Hát persze, hisz lássuk be, hiába topmodell valaki, ha egy kedves szava sincs senkihez, senkivel sem foglalkozik magán kívül és mindenkit lenéz maga körül. Az ilyen emberek, akkor is elmarnak mindenkit maguk mellől, még ha egyébként úgy is néznek ki, mint egy Adonisz.

Nagyon érdekes volt ezt a kérdést a mesébe ágyazva olvasni és elgondolkozni rajta. Tetszett a megoldás, hogy mindenkinek a belső tulajdonságai tükrözték a külső tulajdonságaikat. Így ahogy Sophie egyre gonoszabb lett úgy csúnyult meg, míg Agatha fokozatosan szépült, ahogy egyre közvetlenebb és barátságosabb lett mindenkivel. Emellett felvetődik egy másik érdekes kérdés is: lehet valaki eredendően jó vagy rossz? Létezhet olyan, hogy valaki már a születésétől kezdve egyik vagy a másik?

Szerintem nem, mert mindenkit a tettei vagy a körülmények tesznek azzá, ami. Hisz a mesék gonosztevőinek gyerekei is épp azért lettek olyanok, mert már gyerekkoruktól kezdve azt mondták nekik, hogy ők márpedig gonoszak, csakis ezt hallották, így nem csoda, hogy éppen olyanok lettek. Míg a mesék hőseinek gyerekei pedig csak azt látták, hogy kedvesnek és szépnek kell lenniük, a fiúknak pedig bátornak és védelmezőnek, így nem is hiszik, hogy ennél több lehet bennük. A kontraszt tökéletesen működött, aztán pedig az író szépen árnyalta a két oldalt, hisz senki se tisztán jó vagy gonosz.

A két női főszereplő miatt két szemszögből követhetjük az eseményeket, és két merőben más lány útjának és fejlődésének lehetünk szemtanúi. Örültem annak, hogy most nem egy szokványos mesét kaptam, ahol a lány és a fiú egymásra talál, hanem két lányról szól a történet és rajtuk keresztül most nem a szerelem, hanem a barátság került a középpontba. A könyv legnagyobb és legfontosabb üzenete a barátság fontossága, ami szerintem nagyszerűen átjött és amivel tökéletesen egyet értek. Személyes véleményem, hogy egy igaz barát, még az igaz szerelemnél is fontosabb. Tudom, hogy ezzel sokan nem értenek egyet, de én így gondolom. A két lány barátsága remekül lett ábrázolva a könyvben minden gondjukkal és problémájukkal együtt. Persze ott volt egy fontosabb fiú karakter, de abszolút csak mellékszerepben, ami éppen elég is volt belőle. Sőt... azt se bántam volna, hogy ha kimarad, lévén 12 éves gyerekekről van szó, így kissé hiteltelenek voltak számomra a szerelmi szálak. Vagy ha már ilyet is akart belerakni az író, akkor miért nem YA könyvként írta meg tinédzserekkel a mostani 12 éves karakterek helyett? De ez egy másik kérdés, amire nem kell választ találnunk szerencsére.

Könnyen olvasható, izgalmas és elgondolkodtató kis mese volt Chainani könyve, mely egy trilógia első része. Érdekes háttérvilággal, abszolút szerethető két női főszereplővel, remek dialógusokkal és a fent említett kérdések feszegetésével, amit nagyon jó ötletnek tartok, még gyerekkönyvekben is. Nekem nagyon tetszett az elejétől a végéig, a könyvben lévő illusztrációk aranyosan és ötletesek. Bátran ajánlom mindenkinek, felnőtteknek és gyerekeknek is, mert ez egy remek mesekönyv. Biztos olvasni fogom a folytatást.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/soman-chainani-jok-es-rosszak-iskolaja

Értékelés: 5/5

A könyvet köszönöm a Twister Media Kiadónak!