L.J. Smith: A beavatás (Titkos Kör 1.)

Fülszöveg:

Miután kénytelen volt a napfényes Kaliforniából a borongós New Englandbe költözni, Cassie visszasírja régi életét. Ugyanakkor furcsa kötődést érez egy csapat ijesztő kamaszhoz, akik az iskoláját uralják. Beavatást nyer a New Salemet évszázadok óta uraló boszorkányok rendjébe, bekerül a Titkos Körbe, amely egyszerre jelent mámorító izgalmat és halálos veszélyt. Ám amikor beleszeret a titokzatos és érdekes Adambe, Cassie-nek döntenie kell, hogy ellenáll-e a kísértésnek, vagy szembeszáll a sötét erőkkel, hogy megkapja, amit akar – még ha ez azt is jelenti, hogy elég egyetlen rossz döntés, és utolérheti a vég.

A sorozatot láttam először még évekkel ezelőtt, és már akkor el akartam olvasni a könyvet. Őszintén szólva nem sok mindenre emlékszem a sorozatból, csak a szereplőkre meg egy-két fontosabb történetszálra, de arra igen, hogy pont akkor kaszálták el a sorozatot, mikor kezdett volna érdekesebbé válni John Blackwell felbukkanásakor. Annyira azért nem sajnáltam, hogy sírtam volna a sorozatkasza miatt, és valahogy a könyvek is elfelejtődtek... egészen idáig. A minap könyvtáras körutam alkalmával pillantottam meg a polcokon a könyvet, és gondoltam miért ne? Nem hosszú könyv, így még ha rossz is lesz, vagy ha untat, akkor se tart sokáig kiolvasni.

Tényleg elég rövid a történet és nem csak a lapszámokat tekintve, hanem maga a sztori is alig néhány napot ölel fel, és azalatt is alig történik valami. Persze az a néhány történés fontos és alapjaiban megváltoztatja a karakterek sorsát, ami azért néhol elég valószerűtlenül jött ki. Alig telik el pár nap és rögtön örök barátok vagy épp ellenségek lesznek, sőt még egy tiltott szerelem is kialakul. Ismétlem, mindez pár nap alatt megy végbe. Kötekedhetnék ezen az egészen, de végül is meg volt rá a magyarázat, és ha azt elfogadjuk, akkor nem olyan nagy hiba mindez.

Én elfogadtam a magyarázatot, és lássatok csodát, most nem tudok belekötni az instant "örökké szeretni foglak, de nem lehetünk együtt, mert azzal valakinek fájdalmat okozunk" szerelmi szálba. Cassie és Adam tulajdonképpen első látásra szeretnek egymásba, ami lehetne abszolút hihetetlen és idegesítő, de mégsem az, mert ott van az őket összekötő mágikus kapocs, ami megmagyarázza a dolgot. Egymásnak vannak szánva, összetartoznak és a sorsuk, hogy együtt legyenek. Adott a végzetük, ami ellen ágálnak minden erővel, mert egyikük se akarja megbántani Diana-t. Kérdés, hogy menekülhetnek-e a végzetük elől vagy sem? Mindig is imádtam a "végzet kontra saját akarat" dilemmákat a történetekben.

Aztán ott vannak a baráti kapcsolatok, amelyek szintén elég gyorsan alakulnak ki. Cassie egyedül érkezik Cape Cod városába, magányos és barátokra van szüksége. Diana két szép szót szól hozzá, és máris örök barátok lesznek. Emellett egy kicsit zavaró volt számomra, hogy Cassie folyton arról áradozott, hogy milyen gyönyörűséges Diana, mintha csak azért szeretne a barátja lenni, mert olyan szép a lány. Egyébként nem csak róla áradozott volna, hanem Faye-ről és a többiekről is. Mindig a többi lány szépségét dicsérte, meg a fiúkét is, ami kissé fura volt számomra. Értem én, hogy ő átlagosnak hiszi magát, hogy szeretne olyan lenni, mint többiek, de azért nem kellene folyton mások szépsége miatt olvadoznia.

Nem sok minden történik egyébként a könyvben, ahogy már említettem. Cassie megérkezik az anyjával a városba, új suliba kerül, és végül rájön, hogy boszorkány, úgy ahogy a Kör többi tagja is. Nem sok minden rémlik a sorozatból, de azért néhány eltérés nekem is feltűnt. Itt a könyvben nem hal meg Cassie anyja, itt a Kör 12 fiatalból áll és nem 6-ból, mint a sorozatban, a legtöbb gyerek szülei meghaltak, míg a sorozatban ott "gonoszkodtak" a háttérben. Ja és persze a könyvben mindenki totál máshogy néz ki, mint anno a sorozatban. De hát ezen már meg sem lepődök.

Nem tudom azt mondani, hogy rossz könyv volt ez, mert nem volt az. Inkább csak annyit mondanék, hogy tipikus ifjúsági könyv és akkor tudni fogjátok, hogy mire gondolok. Persze a kedvencem se lett, inkább egy átlagos közepes olvasmánynak mondanám. A CW sorozathoz nem sok köze van, talán csak a karakterek nevei maradtak meg, itt teljesen másmilyenek a karakterek és más fő szálon halad az esemény. Nem fogok kapkodni a folytatásért, de valamikor folytatni fogom.

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/lisa-jane-smith-a-beavatas

Értékelés: 5/3

L.J. Smith: Sötét szövetség (Vámpírnaplók 4.)

Végül rászántam magam és elolvastam a Vámpírnaplók 4. könyvet is, aminek a Sötét Szövetség a címe. Elsőnek is tisztázni kell, akkor hogyan vannak ezek a könyvek. Van az első trilógia, aztán ez a 4. kiegészítő könyv. Ezeket írta régen L.J. Smith még valamikor a 90-es évek elején. Aztán mikor 2009-ben a sorozat elindult és látta, hogy mennyire népszerű lett, akkor elkezdte folytatni a könyvsorozatot egy újabb trilógiával, ami a Visszatérés címet viseli. Ha jól tudom még ezt is követi majd egy újabb trilógia, aminek a Vadászok lesz a neve, így ha jól számolom, 10 könyv van összesen. Most, hogy tisztáztuk azt, hogy akkor hogyan is épül fel ez a könyvsorozat, lássuk miről is szól a 4. könyv, amiről most írni szeretnék.

Elena halála óta fél év telt el és a barátai nagyon magányosnak érzik magukat nélküle, Stefan és Damon visszamentek Firenzébe, hátha ott könnyebben tudnak felejteni és folytatni tovább az életüket. De a dolgok nem maradnak sokáig ilyen békések, mert Bonnie álmaiban Elena újra és újra megjelenik, hogy valami nagy veszélyre figyelmeztesse őt, aztán amikor a lányok Meredith szülinapját ünneplék, viccből csak úgy varázslásba kezdenek, és akkor rájuk támad valaki, aki megöl egy lányt, így újra kezdődnek a gyilkosságok. Ezen felül az ismeretlen támadó célpontja megint Vickie lesz, szegény lány, mindig mindenki őt szemeli ki célpontjának, talán ő az egyetlen személy a városban, akit meg lehet támadni? Nem nagyon értem ezt a dolgot… a város tele van különféle emberekkel, de mindig minden gonosz éppen Vickie-t szemeli ki magának.

Aztán a nagy csapat megint összeáll, Stefan és Damon visszatérnek Fell’s Church-be, hogy segítsenek elpusztítani az új fenyegetést, amire Elena figyelmeztette őket. Aztán Matt azon kezd el filozofálni, hogy a világ milyen gonosz és nem lehet megmenteni, még ha egy gonoszt elpusztítanak, akkor sem lehet béke, hanem jön helyette egy másik. Gratulálok Matt, ehhez tényleg nagy ész kellett… a világ már csak ilyen, és azt sem értem miért pont a fontos dolgok közepette, kell egy ilyen dologról elkezdeni elmélkedni… meg majd pont egy 18 éves fiú kezd el a világ nagy problémáin merengeni.

Nem túl sok nyomozás után hamar rájönnek ki ez az új gonosz, aki mindnyájukat fenyegeti, és akkor megjelenik Klaus, aki ugyebár Katherine teremtője volt, azért jött a városba, hogy …. nos ez jó kérdés, mert nekem őszintén szólva nem jött le, hogy miért is jelent meg itt tulajdonképpen… valami olyasmit magyaráz, hogy azért akar bosszút állni, mert Katherine-t megölték, nos ebben nem látok túl nagy logikát, mert egyrészt soha nem mondja, hogy mennyire szerette volna Katherine-t, inkább lenézően és degradálóan beszél róla, így nem hinném, hogy a halálát akarná megbosszulni… vagy ha mégis ez lett volna a célja, akkor jobban ki lehetett volna fejteni az indokait, mondjuk, hogy szerette a lányt vagy valami… ha meg egyáltalán nem rázta meg annyira a halála, akkor meg minek jön ide azért hogy szórakozzon egyet a város lakóival?

Lehet, hogy az író csak arra akart utalni, hogy Klaus milyen örült, vagy nem tudom, vagy, hogy csak játékból kezdett el itt gyilkolászni meg ilyenek, de ennek se adott elég hátteret, hogy megérthessük… Klaus szövetkezik Tyler-rel, akinek segít felfedezni a várfarkas énjét, így a fiú kémkedik neki és vele dolgozik.
Az a lényeg, hogy a végén elkerülhetetlen a nagy összecsapás, így Stefan és Klaus egymásnak feszül, Damon is az öccse segítségére siet és végül Elena magával hozza a városban elhunytak összes szellemét, akik elviszik Klaus-t és ezáltal mindenki megmenekül, az volt a legbénább végső összecsapás, amit valaha olvastam, na mindegy.

És a plusz slusszpoén a végén, hogy Elena nem tudom micsodaként, de újra visszatér az életben, már nem vámpír, nem ember, hanem valamilyen angyalféle vagy micsoda… hát erről szól röviden ez a könyv… a végén mindenki happy és ujjongva borulnak össze, hogy újra együtt lehetnek…
UI: még mindig az angol borítónál maradok.
5/2

L.J. Smith. Tombolás (Vámpírnaplók 3.)

A Vámpírnaplók trilógia utolsó kötetében minden titokra fény derül. A történet ott folytatódik ahol az előző abbamaradt, Elena vámpírként éledt ujjá a baleset után és mivel Damon vére keringett az ereiben, így a kezdeti sokkban hozzá lesz elsőnek lojális annyira, hogy Stefan-t képes lenne megölni, csak hogy védje azt, akihez szerinte tartozik. Mikor Elena vámpírként felbukkan akkor még Damon és Stefan is abbahagyja a harcot és egyetértenek abban, hogy most az a legfontosabb, hogy a lánynak segíthessenek.

Elsőnek vért kell innia, csak akkor lesz elég erős ahhoz, hogy befejeződhessen az átalakulás… és Stefan-nak milyen „csodálatos” ötlete támad? Ki más lenne a legjobb erre a feladatra, mint Matt? Így elmegy Matt-hez Elena-val, hogy megkérjék a fiút, engedje meg, hogy a feltámadt Elena ihasson a véréből… nos, ez annyira abszurd, hogy nem is igazán kommentálom. Mondjuk, ha az én ex pasim vámpírként elém áll és arra kér, hogy ihasson a véremből, mert csak így alakulhat át teljesen, én elsőnek halálra ijednék tőle, aztán meg mihamarabb futásnak erednék… de abban teljesen biztos vagyok, hogy nem engedném az artériám közelébe… velem ellentétben Matt gyakorlatilag minden ijedtség nélkül megteszi, ami gyakorlatilag annyira volt életszerű és hihető, mint az, hogy vámpírok valójában is léteznek.

Na mindegy… a lényeg, hogy Elena megint megkapta amit akart és 4 nap alvás után végül igazi vámpírként ébred fel, akkor eszébe jut a korábbi halandó élete, és rájön neki nem Damon, hanem Stefan mellett van a helye… ennek ellenére szent feladatának tekinti, hogy valahogyan rá vegye a két testvért, hogy hajlandóak legyenek együtt dolgozni vele az ismeretlen gonosz ellen… mert hogy itt már arra is rájönnek, hogy nem Damon a gonosz, hanem valaki, akit egyikük sem ismer… így Elena szerint csak akkor győzedelmeskedhetnek fölötte ha hárman összefognak, ehhez pedig Stefan-nak és Damon-nak több száz év után ki kellene békülnie… ez korántsem megy olyan egyszerűen az elején.

Közben Elena kénytelen szembesülni azzal, hogy ő gyakorlatilag halott a családja és a barátai szemében, így nem szabadna a városban járkálnia össze-vissza, de mint ez ilyenkor lenni szokott nem tud megülni a helyén, elsőnek hazalátogat, ahol Judith néni egyből meglátja és majd halálra rémül, csak Damon tudja onnan elvonszolni, aztán ellátogat a saját temetésére, mert ha már meghaltál és vámpír lett belőled, akkor milyen jó lehet megnézni a saját temetésed, nem igaz? Persze nem tudja sokáig visszafogni magát és végül a barátainak minden elmond arról, ami történt, elsőnek Meredith és Bonnie tudja meg az igazat, aztán Matt-el is megértetik a dolgot. Közben pedig kiderül Alaric-ról az új töri tanárról, hogy vámpírvadász, akit a város vezetői hívtak ide, hogy oldja meg a várost fenyegető gondokat, de mint az lenni szokott ilyenkor, mikor Alaric megtudja, hogy Elena és a két fiú igazából „jó” vámpírok, egyből melléjük áll és segít nekik, hát ez sem volt éppen életszerű számomra. Így a nagy csapat összeáll, hogy felkészüljön az ismeretlen erő megtalálására, ami szerintük a Hóbálon fog támadni.

Amire azonban senki sem számít, hogy a gonosz, akivel szemben állnak maga Katherine, akiről azt hitték, hogy 500 évvel ezelőtt meghalt. Kiderül, hogy végig Katherine játszadozott a két fiúval, hogy ő bolygatta fel az egész várost, és ő ölte meg Elena-t… Katherine visszatért, hogy bosszút álljon a két testvéren, amiért azok a múltban nem úgy cselekedtek, ahogy kérte őket. (a megjátszott öngyilkosságával akarta őket rávenni arra, hogy béküljenek ki és legyenek jó testvérek).

Végül a nagy harc csattanójaként, ahogy az lenni szokott, Elena önfeláldozásával ment meg mindenkit és Katherine-re vetve magát, kilöki őt a napra, mire a lány elporlad, de Elena sem élheti már túl az egészet. Utolsó szavaival megkéri Damon-t és Stefan-t, hogy mostantól szeressék egymást és mindig vigyázzanak a másikra. És aztán Elena tényleg meghal. Meg kell mondjam, ez volt Elena életében a legszimpatikusabb dolog, amit valaha tett, végre valódi és tényleges jellemváltozáson ment keresztül, mert hajlandó volt félretenni az önzőségét és az egoizmusát, és azért, hogy megmentse a várost és a két testvért, feláldozta önmagát… mondhatjuk úgy is, hogy végre valahára felnőtt és megtanulta mi a fontos az életben… kár, hogy erre ilyen későn jött rá.

A könyv végén Bonnie írja le az utolsó bejegyzést a naplóba, elmondja, hogy kivel mi történt eztán, egy ilyen könyv végén általában ez mindig csak egy kötelező kör, amit nem lehet kihagyni. És végül ezzel zárja le a sorait, amit én is idézni szeretnék.
„De szeretném, ha az emberek megtudnák az igazat Elenáról. Ő nem volt szent. Nem volt mindig kedves, jó, őszinte és udvarias. De erős volt, szeretett, és hűséges volt a barátaihoz, és a végén a legönzetlenebb dolgot tette, amit bárki tehet. Meredith azt mondta, a fényt választotta a sötétséggel szemben. Szeretném, ha az emberek tudnák ezt, hogy mindig emlékezzenek rá. Én emlékezni fogok.”

Most, hogy elolvastam az első trilógiát (mert igen ennek is van még folytatása) nem tudom mit is kellene mondanom róla röviden… mindenképpen más, mint a sorozat, a kettő egymáshoz viszonyítva szinte ég és föld, ezzel nem azt akarom mondani, hogy valamelyik rosszabb lenne a másiknál, csak azt, hogy mindkettő más… mert, hogy a sorozat nagyon jó, és a könyv is olvasható. Nem azt mondom, hogy a kedvencem lett, de egyszer el lehetett olvasni…
UI: megint az angol borítót raktam ki ugyanazon oknál fogva, mint ezelőtt…
5/3

L.J. Smith: Küzdelem (Vámpírnaplók 2.)

A 2. könyv ott folytatódik ahol az első abbamaradt, Elena a temetőbe siet, hogy megtalálja Damon-t és kiszedje belőle, mi történt Stefan-nal, de Damon nem valami segítőkész és miután nem jár sikerrel a lány elcsábításában, simán közli Elena-val, hogy megölte Stefan-t, aztán már el is tűnik.
Elena persze egyből letargiába esik, hogy elvesztette egyetlen és igaz szerelmét (Stefan-t, akit ugyebár még alig ismer, de máris beleszeretett) és mikor a város többi lakója még mindig Stefan bűnösségéről van meggyőződve akkor meg egyenesen hiszti rohamot kap, hogy az emberek miért nem bíznak Stefan ártatlanságában.

Így Elena eldönti, hogy meg kell találnia a fiút amihez Bonnie segítségét veszi igénybe. Bonnie most varázsol elsőnek valami érdemlegeset, egy kereső bűbájjal vagy mivel megtalálják Stefan-t az egyik kút mélyén és megmentik a kiszáradástól és a haláltól. Bonnie végre valamilyen mágikus tevékenységet is mutatott, aminek nagyon örültem, de nem nyűgözött le vele… úgy tűnik itt a könyvben nem annyira erős boszi, mint a sorozatban. De ekkor sem fordulnak jóra a dolgok, mert Damon egyre erőszakosabban hajt Elena után és szinte mindenhova követi, különböző helyeken és váratlan időpontokban tűnik fel, és közben azt sugallja a lánynak, hogy ha nem lesz az övé, akkor ennek a barátai és szerettei látják meg a kárát… Elena próbál ellenállni, de mit tehet az ember, ha Damon korántsem könnyű eset… így szinte lehetetlen lerázni.

Mikor Stefan visszatér az iskolába, akkor a többiek még mindig azon pusmognak a háta mögött, hogy csakis ő lehetett a gyilkos, és mivel Elena a fiúval jár, így a lányt, gyakorlatilag mindenki kiközösíti… hogy őszinte legyek nem nagyon tudtam sajnálni, mert Elena nagyon is megérdemelte, amit kapott. Néha neki is át kell élnie, milyen az, ha nem ő van a középpontban, ha az emberek nem úgy tekintenek rá, mint az iskola királynőjére. Lehet, hogy jót tett ez a hirtelen szerepváltozás a lelki fejlődése szempontjából… mondjuk erről szólva Elena jellemfejlődése szerintem iszonyatosan gyorsan végbement… egyik nap még egy elkényeztetett kis liba volt, aztán meg már maga lett a jóság és az önfeláldozás és arról győzködi magát, hogy Stefan kedvéért megéri jobb embernek lennie, mert csak így érdemelheti meg a fiút… bár ha jobban belegondolok ez az egész szerelmi szál olyan gyors volt, hogy az már hihetetlen… a valóságban ilyenek szerintem nincsenek.

Ami egyáltalán nem tetszett, hogy Judith néni gyakorlatilag rá akarta Damont-t erőszakolni Elena-ra, pedig a fiút sem ismerte igazán, számára csak elég volt annyi, hogy Damon váltott velük két szép szót, és Judith néni ebből máris azt szűrte le, hogy mennyire összeillenének Elena-val. Caroline és Tyler magánakciója szánalmas és gyerekes volt, ennél szerencsétlenebbek nem is lehettek volna… miért nem tudnak megülni a seggükön és nem féltékenykedni másokra?!

Ja és azt el ne felejtsem, hogy Stefan beszámol Elena-nak a vámpírok jellemzőiről, mint például hogyan lesz valakiből vámpír, meg hogy a nap megégeti őket, ha túl sokáig vannak kint, vagy, hogy egy karóval a szívbe lehet őket megölni, meg, hogy ha elég erősek, akkor meg tudják az embereket bűvölni, vagy akár állattá is tudnak változni, de csak egy-két állattá lehet. Damon alakja a holló, még Stefan-é a vadászsólyom, hát ennél röhejesebbet nem tudtam volna kitalálni… csak azt mondja meg nekem valaki, miért kellene egy vámpírnak állattá átalakulnia? És ha már átalakul, akkor miért hollóvá vagy sólyommá a denevér helyett? Nem tudom megérteni, minek kellene egy vámpírnak madárrá átalakulnia, szerintem anélkül is elég jól meglenne, nem értem egyszerűen, az írónő, hogyan találhatott ki ilyen nagy baromságot. Meg amit szintén nem értettem, hogy Stefan és Elena minek jegyezték el egymást… most komolyan erre mi szükség volt? Nem lett volna elég annyi, ha ők pedig kiállnak egymás mellett és nem hallgatnak mások véleményére? Komolyan azt hiszik, ha ilyen fiatalon egybekelnek attól valami jobb lesz?

Na de hogy pozitívumot is említsek, mert ilyen is volt, legalábbis számomra… az tetszett az egész könyvben, hogy Elena végig kiállt Stefan mellett és nem pártolt el tőle, annak ellenére, hogy az iskolában és a családja körében mindenki Stefan ellen volt. Elena mégsem mondott le róla, így ezt egy jó pontnak számítom… (habár még mindig nem értek egyet ezzel a gyors „hú de szerelmes lettem” dologgal, de Elena ragaszkodása és kitartása mindenképpen szimpatikus számomra)

Ha jobban belegondolok az egész könyvben nem történt sok minden, csak az elején Stefan megtalálása, aztán meg Damon csábítási kísérletei, végül pedig a nagy csattanó, ugyanis a könyv végén Elena meghal és Stefan és Damon megint egymásnak esnek, csakúgy, mint a múltban Katherine miatt. Csakhogy aztán valami váratlan dolog történik, ugyanis Elena új életre kel, csak immár vámpírként és elindul, hogy a hőn szeretett férfi segítségére siessen… és itt van vége… hát meg kell mondjam, ez egy elég béna vég (csakúgy mint az elsőnek, nem is értem miért nem lehetett ezt a három kb. 200 oldalas könyvet egyben kiadni inkább)
UI: itt is az angol borítót választottam hasonló okból, mint az első könyvnél…
5/2

L.J. Smith: Ébredés (Vámpírnaplók 1.)

Mivel a sorozatot nagyon szeretem, így gondoltam ideje lenne elolvasni a könyveket, ami alapján készült, így hát nekikezdtem. Megpróbálom összefoglalni úgy a véleményemet a könyvről, hogy annak semmi köze ne lehessen a sorozathoz, ugyanis korántsem lehet és nem is szabad összekeverni a kettőt.

Elena a szülei halála miatt nehezen talál magára és a nyáron még a barátait is elhanyagolja, most a nagynénje Judith, és annak vőlegénye Robert vigyáz az árván maradt Elena-ra és annak húgára Margaret-re. Mikor az új tanév kezdetén vissza kell mennie az iskolába, azzal szembesül, hogy sok minden megváltozott a távolléte alatt. Korábban ugyanis ő volt az iskola abszolút királynője, akit minden lány irigyelt, és akiért minden fiú odavolt, ő pedig élvezte ezt a helyzetet, csakhogy az újévben már változnak a dolgok. Elena régi barátnője Caroline, mostantól nyíltan a riválisává lépett elő, és megpróbálja tőle elszedni az „iskola királynője” címet.

Aztán láthatjuk Stefant a másik oldalon, és egyből leírja nekünk, hogy ő más, mint a többiek, hiszen vámpír, de nem enged utat magának a sötétségbe, hanem emberi vér helyett, állatokéval táplálkozik. Megérkezik Fell’s Church-be, maga sem tudja miért, de valami erre a helyre vonzotta őt. Mikor Stefan belép az iskola kapuján mindenki egyből megbámulja a rejtélyes és jóképű idegent, nincs ezzel másképp Elena sem, aki egyből eldönti, hogy meg kell szereznie a fiút magának, mert hogy kell neki és ha ő akar valamit, akkor meg is kapja. Elena egy „kicsikét” önző… de hát mégis milyen legyen az ő helyzetében, amikor mindenki más az iskolában gyakorlatilag odáig van érte, és megszokhatta, hogy mindig az lesz, amit szeretne és mindent megkap, amire csak vágyik.

Na, most ez egyáltalán nem így lesz, mert Stefan figyelemre sem méltatja a lányt, úgy tesz, mintha észre sem vette volna… ezt persze Elena nagyon zokon veszi és eldönti, hogy csak azért is az övé lesz a fiú… különböző módszerekkel próbál vele összeismerkedni. Elena tipikusan az a lány, akit én ki nem állhatok, az elkényeztetett kis királylány, aki azt hiszi a világ csak körülötte forog… és ha valami nem úgy történik, ahogyan szeretné, akkor máris neki áll feljebb. A végén mikor Stefan-t csak nem tudja elcsábítani, akkor egyből az jön le neki, hogy a fiúnak biztosan azért nem tetszik mert, hogy Stefan utálja őt… hát igen, mostantól én is így állok a dolgokhoz, ha egy fiúnak nem fogok tetszeni, akkor biztosan csak azért lehet, mert ki nem állhat… hát nem röhejes az egész.

Miközben Elena azon mesterkedik, hogy valahogyan felkeltse Stefan érdeklődését, mi megtudhatjuk, hogy a fiú nagyon is észrevette a lányt, főként, mert Elena kiköpött mása régebbi szerelmének Katherine-nek, akit még évszázadokkal ezelőtt vesztett el. Stefan lassan felgöngyölíti előttünk a korábbi életének titkait és eseményeit és megtudhatjuk, hogy honnan származik, milyen élete volt normális ember korában, hogy ki volt Kathrine tulajdonképpen, Stefan miért gyűlölte annyira a bátyját Damon-t és hogyan lett belőle vámpír… Aztán persze Elena eléri, amit akart és Stefan nem tud neki tovább ellenállni, így mindent bevall a lánynak saját magáról… szerintem ez egy kicsit túl korai volt… hisz még alig ismerték egymást és Stefan máris a legnagyobb titkait fecsegi ki a lánynak, és ezt Elena azzal viszonozza, hogy rögtön beleszeret, csak most igazából… mert mint kiderült, Elena arra is képes, hogy szeressen valakit.

De mielőtt azt hinnénk, hogy minden boldog és szép lesz, hát tévednünk kell, mert közben valaki embereket támad meg, vagyis pontosabban harap meg és hát a gyanú egyből Stefan-ra szegeződik, pedig nem őt kellene gyanúsítani… mert később kiderül, hogy nem csak Stefan volt az egyetlen, aki a városba érkezett, hanem valaki olyan, akire senki nem számított. Damon követte testvérét, és ahogyan a múlt megismételni látszik önmagát, megint mindketten ugyanazt a lány szemelik ki maguknak. Damon eldönti, hogy márpedig Elena az övé lesz és ebben senki, de legfőképp Stefan nem akadályozhatja meg… az első könyv ott ér véget, hogy mindenki Stefan-t keresi a gyilkosságok miatt, de a fiú eltűnik, és Elena egyből rájön, hogy csakis Damon állhat a háttérben… így elindul, hogy megkeresse szerelmét, vagyis pontosabban, hogy kiderítse mit tett vele Damon.

Mellettük a többiek gyakorlatilag alig vannak jelen, mint például Matt, vagy Judith néni vagy Margeret, kicsit többet láthatunk Bonnie-ból és Meredith-ből, Elena két legjobb barátnőjéből, de itt még annyira jelentéktelenek, hogy inkább csak lapkitöltésnek vannak szerintem belerakva. Ami fura volt egy kicsit a sorozathoz képest, hogy itt voltak olyan szereplők, akik a sorozatban nincsenek benne, vagy csak más formátumban, mint például Meredith, Margaret vagy Caroline, és hogy a szereplők nagy része teljesen máshogy néz ki, mint a sorozatban. Kezdjük mindjárt a főszereplővel, Elena-val, aki magas, vékony, hosszú szőke hajú, fehér bőrű és kék szemű, csakúgy, mint Katherine. Aztán meg Bonnie-nak fehér bőre és vörös göndör haja van, Caroline zöld szemű és vörösesszőke hajú, ha jól emlékszem, Stefan pedig zöld szemű és göndör barna hajú… egyedül csak Damon ugyanolyan a könyvben, mint a sorozatban is… (kivéve a fekete szemeket, ami a sorozatban ugyebár kék)… ezt csak azért kellett megjegyeznem, mert furcsálltam a dolgot, hogy mindenki tök máshogy néz ki.

UI: az angol könyv borítót választottam képnek, mert a magyar kiadáson a sorozat szereplői vannak, és ha mondjuk, valaki nem nézi a sorozatot, az egyáltalán nem értheti, kik lennének azok az emberek, mikor a könyvben, ahogyan korábban mondtam teljesen máshogyan vannak lefestve a karakterek...
5/2