Fülszöveg:
Egy csodálatos birodalom.
Egy kétségbeesett küldetés.
Egy ősi titok.
Chaol Westfall és Nesryn Faliq azért érkezett Antica tündöklő városába, hogy szövetséget kössön a déli kontinens kagánjával, akinek hatalmas serege jelenti Erilea utolsó reménysugarát. De nem ez az egyetlen oka, hogy Anticába utaztak: gyógyírt keresnek Chaol Résvárban szerzett sebeire a legendás Torre Cesmében.
A gyerekként iszonyatos borzalmakat átélő Yrene Towers a legkevésbé sem kíván az ifjú adarlani nemesen segíteni, meggyógyítani meg aztán főleg nem akarja. Csakhogy esküt tett, miszerint segíti az elesetteket – és tartja is a szavát. Azonban Lord Westfallt sötétség kíséri, és Yrene hamarosan rádöbben, hogy a fiú múltja mindkettejüket magával ragadhatja.
A távoli hegyekben harcosok lenyűgöző rukokon szárnyalnak, és az árnyak mélyén régóta várt válaszok lapulnak. Olyan tudás, ami a túlélést jelentheti a világ számára – vagy a végső pusztulást.
Ahogy haladtunk előre az újabb részekkel, úgy került fel az Üvegtrón sorozat a kedvenc könyveim előkelő listájára. Máig tisztán emlékszem, hogy az első rész anno nem nyűgözött le teljesen, de aztán a folytatás annál inkább, és onnan nem volt megállás. Azóta folyamatosan folytatom a sorozatot és nemrég jutottam el a hatodik részhez, A hajnal tornyához. Mivel semmit nem tudtam róla, sem arról, hogy mi fog várni ebben a részben (még a fülszöveget se olvastam el előtte), így képzelhetitek mekkorát néztem mikor elkezdtem olvasni és leesett, hogy mi fog itt történni.
Nem számítottam rá, hogy ez egy "kitérő" rész lesz kvázi mellékszereplőkkel az élen és arra sem, hogy a főszereplők fel sem bukkannak benne, sőt a fő történetszál nem halad benne semmit előre. Nem mintha nem bírtam volna korábban Chaolt és Nesrynt, de nem vártam, hogy kapnak egy saját könyvet, főleg azért mert pont ők azok a tipikus mellékszereplők, akikre nem nagyon lehet ilyet építeni. A kezdeti lelkesedésem tehát alaposan megcsappant, de aztán ahogy olvastam a könyvet, rájöttem, hogy habár nem olyan izgalmas, mint mondjuk az előző két rész, de valahogy mégis olvastatja magát és csak bekebelezett a történet.
Pontosabban szólva nem maga a történet, mert az nem valami izgalmas és bonyolult, hanem Chaol karakterútja és felépülésének története a múltbéli dolgok miatt, amiken át kellett élnie. Nem csak fizikailag kellett helyrejönnie, hanem lelkileg szintén, sőt az talán fontosabb is, hisz mint végül kiderül, az vezetett aztán a fizikai felépüléséhez. Új fontosabb karakterünk, Yrene, akinek tényleg értem a jelentőségét Chaol életében és ahogy kiderült a fő történések alakulásában is, de valamiért nem sikerült megkedvelnem. Talán azért, mert olyan laposnak és egysíkúnak tűnt a többiek mellett, hisz valljuk be nála nagyjából mindenki más ezerszer érdekesebb és összetettebb karakter. Viszont Chaollal nagyon aranyosak voltak együtt és kétségtelenül kiegészítik egymást. Ahogy Chaol története lezárást kapott, azt öröm volt látni, mert Chaol volt az első kedvenc férfi karakterem és mindig is sajnáltam, hogy végül Aelinnel nem jöttek össze a dolgaik.
Yrene és Chaol
Nesryn szintén kapott egy saját történetszálat, amit szintén súlytalannak és némileg feleslegesnek éreztem, ezt például nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Kicsit olyan volt számomra, mintha csak helykitöltésnek lett volna mindez megírva, szerintem ez a történetszál felesleges, ha úgy nézzük és semmit nem vesztettünk volna, ha kimarad. Az Anticában történt udvari dráma kissé kiszámítható volt a maga módján, és valahogy ezt is feleslegesnek éreztem. Kaptunk egy újabb birodalmat, egy újabb királyi családot, akik reménybeli segítség lehetnek a várható nagy háborúban, de nem láttam értelmét, hogy miért volt szükség minderre.
Ha nagyon kritikus akarok lenni, akkor igazából az egész könyvvel kapcsolatban azt érzem, hogy az elejétől a végéig felesleges. Mintha csak időhúzás lenne a nagy finálé előtt. Hisz lássuk be, hogy ami ebben a könyvben történt, azt vagy az előző rész vagy a következő egyik mellékszálaként rövidebben el lehetett volna mondani. Maas mégis tud írni, és ezek ellenére olvastatta magát a könyv, amikor túltettem magam azon, hogy most csak Anticában leszünk és hogy a fő történetszál és a nagy kedvenceim most nem fognak szerepelni. De szerencsére megjelent már az utolsó rész, így bármikor olvashatom a nagy finálét, amire nagyon kíváncsi is vagyok. Biztosan hamarosan sorra kerül.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/4
