C.J. Roberts: Epilógus (Sötét duett 3.)

Fülszöveg:

Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sokat tudsz és túl jól. Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az, akibe szerelmes. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, a történetünk többről szól, mint amennyit néhány rövid mondat felölelhet, de képtelen vagyok ítélkezni az akkori viselkedésem felett. Te már úgyis megtetted. Azért olvasod most ezt, mert érdekel a sztori többi része. Tudni akarod, mi történt azon a forró nyári éjszakán 2010-ben, amikor a Paseóban találkoztam Livvie-vel. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem. Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Kesztyűs kézzel bánt velem, amikor előadta a történetünket. Az igazság sokkal… összetettebb.

Sokszor írtam már, hogy nem kedvencem az erotikus műfaj, főleg a könyvek silány minősége miatt, de azért, hogy ne legyek teljesen elutasító, néha azért megpróbálkozok egy-egy darabbal. Én tényleg próbálkozok, lássa lelkem, de eddig még az Eredendő bűnösök könyvsorozaton kívül, nem sikerült más kedvencet találnom. A Sötét duett első része nem jött be és a második se annyira, így sokáig vacilláltam, hogy egyáltalán érdekeljen-e a folytatás, de végül úgy voltam vele, ha már elkezdtem a trilógiát, akkor be kellene fejezni. Nem is olyan hosszú a 3. rész, így csak elolvastam.

Rögtön kezdeném azzal, hogy NAGYON MEGTÉVESZTŐ a fülszöveg, de komolyan! Nem is arról szól a könyv, amire a fülszöveg utal. Olvassátok el és meglátjátok majd. A fülszöveg alapján nekem egyértelműen az jött le, hogy ebben a részben Caleb fogja velünk megosztani a történetét. Ezért is érdekelt némileg a folytatás, gondoltam itt valami sokkal komorabb, komolyabb és még meghökkentőbb sztorit fogok kapni. Néha jól esik egy kis dráma, tudjátok. És hogy mit kaptam? MÉG CSAK A KÖZELÉBEN SEM VOLT EZ A KÖNYV ANNAK, AMIRE SZÁMÍTOTTAM!

Nem is értem, hogy miért ezzel a fülszöveggel kell a könyvet reklámozni, amikor totál megtévesztő. Helyette inkább azt kellene leírni, amiről tényleg szól. Hogy miről is? Az első két rész eseményei után egy évvel, Caleb és Livvie újra egymásra találnak, (vagyis pontosabban Caleb ijesztő zaklató módjára rálel Livvie-re és megjelenik nála), d*gnak párszor különféle módokon, próbálnak normális emberekként normális életet élni és aztán megint szétmennek. Ennyi. Ennyi a történet és ne is várjatok többet, mert akkor nagyot fogtok csalódni. Én a naiv lelkemmel vártam volna, hogy megismerem Caleb tragikus múltját, hogy így egy kicsit legalább meg tudjam őt érteni és együtt érezhessek vele, hogy miért tette azt, amit, helyette kaptunk egy csomó szexet meg egy csomó evést. Mert ezek mást nem csináltak, de komolyan. Ettek és szexeltek. A történet tehát egy nagy nulla, semmi érdekes, semmi izgalmas, semmit olyasmi nem volt benne, amit én vártam volna.

És igazából nem nagyon lehetne mást írni a könyvről, mert ha a történet egy nagy nulla, és nem is arról szól, amire én számítottam, akkor nem nagyon lehet még miről beszélni. Persze megpróbálhatnám a karaktereket elemezni, de azok még mindig ugyanolyanok, mint amilyenek korábban voltak. Egyetlen apró pozitívumként azt tudnám megemlíteni, hogy itt legalább nem Livvie a narrátor, hanem Caleb, és ez azért bevallom, hozott némi színfoltot a történetmesélés stílusába. Hisz tudjátok mennyire szeretem a férfi narrátoros könyveket, de azért nem dobott olyan sokat az élményen, mint ahogy vártam volna. Mikor már vagy századjára azon morfondírozott Caleb, hogy d*gná meg Livvie-t, az már nekem is sok volt. Persze a férfiak esze mindig azon jár, de azért nem folyton folyvást, a nap minden egyes percében. Azért nem kell ennyire primitív ösztönlényeknek beállítani őket.

Nem is értem minek kellett ez a könyv, bőven elég lett volna az első két rész, és az egy kerek egész történetet alkotott volna legalább. Totál felesleges a harmadik rész, főleg mivel nem is arról szól, amire a fülszöveg utal, a karakterek pedig még mindig teljességgel hiteltelenek és ellenszenvesek. Nem értem az írónőnek mi célja volt e történet megírásával, és azt sem értem máig sem, hogy ha valaki szexkönyvet akar írni, akkor miért nem érez késztetést arra, hogy egy normális történetet és épkézláb karaktereket találjon ki mellé. Most már mindig oda fogom írni minden bejegyzés végére, ha ilyen könyvről írok (ami nem lesz sok, ne aggódjatok!), hogy ha valaki az általam csak "szexkönyvnek" nevezett erotikus irodalmat akar olvasni, akkor sürgősen kezdje el Tiffany Reisz Eredendő bűnösök könyvsorozatát, mert az a műfaj eddig egyetlen értékelhető és szertethető darabja.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/c-j-roberts-epilogue-epilogus

Értékelés: 5/1

C.J. Roberts: Megigézve a sötétben (Sötét duett 2.)

Fülszöveg:

A The Dark Duet második kötete – a Captive in the Dark izgalmas, bizsergető, mozgalmas folytatása.
Mi a bosszú ára? Calebet egy titokzatos pakisztáni férfi tartotta fogva szexrabszolgaként. Kiszabadulása óta olyan adósságot cipel, amit csak vérben lehet visszafizetni. Az út hosszú és bizonytalansággal teli, de Caleb és Livvie számára minden véget ér. Vajon Caleb képes odadobni a szeretett nőt a bosszú kedvéért? Vagy meghozza a végső áldozatot?

Az első könyv körül nagy felhajtás alakult ki a megjelenés idején, és mivel én is fogékony vagyok az ilyesmire, (akármennyire nem szeretnék az lenni), végül csak felkeltette annyira az érdeklődésemet, hogy elolvassam. Nagyon nehéz és kemény könyv a Fogoly a sötétben, amit nem ajánlok mindenkinek, csakis annak, aki helyén tudja kezelni a benne lévő dolgokat és aki bírja a kegyetlenkedést és a szadizmust. Nem való minden ember gyomrának az, ami a könyvben történik, sajnos ez a helyzet. Ugyanez igaz a folytatásra is.

Sokat gondolkoztam azon, hogy olvassam-e a folytatást, mert igaz, hogy mély benyomást tett rám az első rész, de sajnos nem a pozitív értelemben. Számomra olyan volt ez a könyv, mint ha egy trancsírozós horrort összekevertek volna egy romantikus filmmel, és mivel a két műfaj abszolút nem passzol össze, így a végére egy értelmetlen és teljesen irreális végkifejletet kaptunk eredményként. Nem akarom ismételni magam, az első részről írt értékelésemben bőven kifejtettem, hogy miért olyan komoly és miért olyan irreális könyv a Fogoly a sötétben, és miért teljesen lehetetlen az, ami benne történik.

Persze... ez csak egy könyv. Egy kitalált fikció, ami szórakoztat, kikapcsol és elborzaszt egy kis időre. Nem kellene ilyen véresen komolyan vennem, de kérem szépen, mikor azt olvasom, hogy van akinek tetszik ez a könyv, és van aki imádja!!! Caleb és Livvie párosát és még drukkol!!! is nekik, hogy végül összejöjjenek, akkor nem tudok egyszerűen másra gondolni, minthogy ezek az emberek betegek. Lehet, hogy durván fogalmazok és ezzel megbántok valakit, de nem érdekel, mert ez a könyv nem egy romantikus lányregény, és olyan komoly témákról szól, amiket nem kellene elbagatellizálni holmi romantikus tévképzetekkel.

Nem értem én, hogy képzelheti valaki azt, hogy reális és helyes az, ami a könyvben történik. A valóságban ilyen sosem történne meg, és mivel csupa komoly dolgokat vonultat fel a könyv, így szerintem komolyan is kell venni. Elrablás, nemi erőszak, lelki terror, testi bántalmazás, szexrabszolgaság, gyilkosság, politikai botrányok, árulás és még sorolhatnám. Ami Livvie-vel történik az olyan borzalmas és annyira rettenetes, hogy ezek után egyetlen épeszű és normális lány sem szeret bele az elrablójába és kínzójába, akármilyen Adonisz is maga a férfi. Ha velem valaki ilyet tenne, nem az lenne az első dolgom, hogy beleszeretek!!!!, hanem az, hogy hidegvérrel kinyírom az első alkalommal, amikor lehetőségem lenne rá. Durván hangozhat, amit mondok, de kérem szépen... gondolkozzunk már egy kicsit!!!! Ezeket a komoly dolgokat nem lehet elromantikázni, egyszerűen hiteltelen az a nagy romantikus lamour, ami Caleb és Livvie között alakult ki és ami miatt végig szenvednek a második részben.

És nem! Az sem érdekel, hogy Caleb csak egy megtört karakter, aki önmaga is számos rossz dolgon ment keresztül, mert ez a tény sem menti fel a tettei alól. Nem csak Livvie karaktere és viselkedése abszolút hiteltelen és épp ezért iszonyatosan bosszantó, hanem Calebé is. Egy olyan férfi, mint Caleb nem változik meg röpke pár hét alatt és nem lesz hősszerelmes, aki hirtelen száz fokos fordulatot vesz. Nem és nem! Ilyen a valóságban nem létezik és épp ezért bosszant annyira. A második könyv erősített meg abban, hogy az írónő maga sem tudta, hogy mi akar írni. Az a legnagyobb gondom a könyvsorozattal, hogy egyszerűen képtelen eldönteni, hogy mi akar lenni.

Ha már komoly és megbotránkoztató témákat szedett elő az írónő, akkor nem kellett volna mindezt az irreális romantikával elrontania. Ha valami keményet és véreset akart írni, akkor a romantikát kihagyva, csakis Livvie jellemének torzulására, megtörtségére és folyamatos reményvesztettségére kellett volna helyeznie a hangsúlyt és valami jó kis bosszú sztorit kreálni lezárásnak, vagy épp egy tragikus véget, ami egyedivé tehette volna a történetet. Ha viszont egy epikus romantikus drámát szeretett volna, akkor ki kellett volna hagynia ezeket a véresen komoly témákat és valami mással helyettesíteni, ami végül a szerelmesek útjába áll. Számomra ez a két merőben eltérő téma nem passzol össze, és tudom, hogy kb. századjára ismétlem, de teljesen hiteltelen az egész.

Nem akartam megint belelovalni magam ebbe az egészbe, de annyira feldühít mikor ezekre gondolok, hogy azt le se lehetne írni. Hogy valamit a könyvről is mondjak, a történet ott folytatódik ahol az első abbamaradt. Kicsit más lett a könyv szerkezete, mint az elsőé. Egyrészt ott kezdődik a sztori, hogy Livvie kórházban van, és nem tudjuk mi történt vele. Egy rendőrnek meséli el a dolgokat és folyamatos visszaemlékezésekkel tárul elénk, hogy mi lett végül Livvie és Caleb sorsa, és hogy miként menekült meg a lány a szexrabszolgaság elől. Mesél nekünk Livvie, közben van néhány Caleb nézőpont is, meg a rendőr is kap egy kisebb szerepet, ami szerintem teljesen felesleges volt, de mindegy. Most sem kellett nélkülöznünk a rengeteg szexet, a sok megalázást, volt itt árulás, cselszövés, gyilkosság, meg minden, ami kell. Valamilyen szinten izgalmas is volt, mert végig fenntartotta az érdeklődésemet így gyorsan kiolvastam.

A második rész csak még inkább megerősített abban, amit már az első rész után is írtam a könyvről. Megbotránkoztat, elgondolkodtat és felháborít, és mivel gondolom éppen ez volt vele az írónő célja, így azt sikeresen is teljesítette. Nem értem miért kellett ezt a komoly történetet az irreális romantikával elrontani, vagy ha már valami epikus szerelmi történetet akart volna írni az írónő, akkor azt nem így kellett volna megközelítenie. Durva könyv, mégis izgalmas és végig fenntartja az érdeklődést, így gyorsan lehet vele haladni, de helyén kell kezelni a benne lévő dolgokat. A sok negatív és engem idegesítő irreális dolog miatt azonban nem tudtam maradéktalanul élvezni, mert végig csak az zakatolt a fejemben, hogy ez hülyeség, és hogy ilyen a valóságban sosem történhet meg. A harmadik részt is elolvasom valamikor, ha már idáig eljutottam, de csak akkor, ha ehhez szükséges hangulatban leszek. Mert ehhez kell az a bizonyos hangulat, lássuk be.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/c-j-roberts-seduced-in-the-dark-megigezve-a-sotetben
Értékelés: 5/3

C. J. Roberts: Fogoly a sötétben (Sötét duett 1.)

Fülszöveg:
Caleb olyan ember, akit csak a bosszú érdekel. Amióta egy hatalomra éhes gengszter kiskorában elrabolta, majd eladta rabszolgának, másra sem tud gondolni – kizárólag a revans foglalkoztatja. Tizenkét évre merült el az élvezeti célból tartott rabszolgák világában, az egyedüli felelősnek tartott férfit keresve. A szenvedését okozó építész végül előkerült: a személyi igazolványa új volt, a személyisége azonban a régi maradt. Ha Caleb elég közel akar kerülni a céljához, muszáj azzá vállalnia, amit gyűlöl. Elrabol egy gyönyörű lányt, hogy azzá tegye, ami ő maga volt egykoron.

Már akkoriban felkeltette az érdeklődésemet a könyv, mikor megjelent. Szokatlan stílus a Könyvmolyképző Kiadótól, és szerintem nem túlzok, ha kijelentem, hogy erre a könyvre mindenki felkapta a fejét, már csak azért is, mert a KMK új saját márkát teremtett "Rázós Könyvek" címkével, aminek a Fogoly a sötétben az első darabja. Tényleg szokatlan a kiadótól, akik eddig inkább a gyermek- és ifjúsági könyvek piacán tevékenykedtek, és ha engem kérdeztek, akkor ez nem is illik be a profiljukba, így én a helyükben nem kezdtem volna bele. Persze érthető a döntésük, változik a könyves piac, és nem szeretnének lemaradni, de szerintem ezek a könyvek, akkor sem nekik valók. Nehogy a sok fiatal, akik nagy részben a könyveiket olvassák azt higgyék, hogy ezek a könyvek is nekik íródtak. Mert nem. Figyelem, ez a könyv nem véletlen kapott 18-as besorolást, tényleg csak felnőtteknek ajánlott. Én szóltam. (Vagy erős idegzetűeknek.)

Nem szeretem a horror és a kaszabolós/kínzós filmeket, engem nem szórakoztat, ha halálra rettegek, vagy ha valakit előttem széttrancsíroznak vagy épp mindenféle módon megaláznak, így alapból kerülöm az ilyeneket. Ez a könyv is ebbe a kategóriába sorolható, erős és durva dolgok vannak benne, amit helyén kell kezelni, amit jól kell leírni, mert csak akkor lehet hatásos, mert csak akkor lehet reális és sokkoló. Az ilyen témájú könyvek éppen ezért íródnak, hogy megdöbbentsenek, hogy bekússzanak a bőröd alá, hogy napokig el se felejtsd, független attól, hogy tetszett-e vagy sem. Garantálom, hogy nem hagy hidegen a Fogoly a sötétben, vagyis a célját tökéletesen elérte. Hogy szerettem-e vagy sem? Nem tudnék konkrét választ adni, és szerintem nagyon kevesen tudnának. Ha azt mondom, hogy tetszett, akkor furán néznétek rám, ha azt mondom, hogy nem, akkor meg azt hinnétek, hogy semmit nem mozgatott meg bennem.

Nem véletlen tehát a 18-as besorolás, mert ahogy a fülszöveg is elárulja komoly témákat feszeget a történet. Caleb megtört ember, akik gyerekkorában elraboltak és szexrabszolgának adtak el. Évek múltán sikerült megszöknie, és azóta semmi más nem érdekli csak, hogy megtalálja és megölje a férfit, aki mindezért felelős. Lányokat rabol el, hogy őket is szexrabszolgának kiképezve a férfi közelébe juttassa őket, így a lányok által teljesítve a bosszút, amiért éveken át dolgozott. Ugyanerre a célra szemeli ki és rabolja el történetünk másik főszereplőjét Livvie-t. Caleb meg akarja törni őt, hogy a lány teljesítse a feladatot, amit kiszabott számára, hogy tökéletes szexrabszolgát faragjon belőle, így közel juttatva a férfihoz, hogy Livvie-nek esélye legyen megölni az ellenségét.

Mindig kedveltem a "bosszú történeteket", egyik kedvenc sorozatom (volt) például a Revenge, de imádom a Monte Cristo Grófját, a Dél királynőjét, és még sorolhatnám, hogy mi mindent, és valamilyen szinten a Fogoly a sötétben szintén ebbe a kategóriába tartozik. Azoknál sokkal durvább, és habár a bosszú adja az alap történetet, mégsem ezen van a hangsúly. Hanem azon, hogy Caleb hogyan töri meg, hogyan szelídíti meg Livvie-t, hogyan éri el, hogy a lány Mestereként tekintsen rá, hogyan éri el, hogy engedelmeskedjen neki és legyen az ő kis "Cicája". Kemény lélektani folyamatot ír le nekünk az írónő, és éppen emiatt szerettem volna olvasni a könyvet. Érdekelt, hogy milyen hitelesen és reálisan tudja átadni számunkra az "elrabló és a fogoly" kapcsolatát, annak alakulását, és hogy mennyire leszek képes majd megkedvelni (vagy épp megutálni) a két főszereplőt. Ennek a könyvnek ez a lényege, és ezen állt vagy bukott, hogy mennyire fogom szeretni.

Félreértés ne essék, ez nem szex könyv, nem azért kapott 18-as karikát, bár azért némileg ez is szerepet játszik benne. Ez nem A szürke 50 árnyalata koppintása, és a műfaj egy újabb "gyöngyszeme". Persze van benne szex, de itt nem a szex maga a lényeg. A szex a kínzás része, a megalázás egyik formája és a bosszú eszköze, így gyakorlatilag semmiféle élvezet sincs benne. Így aki a szex miatt olvassa, vagy akit emiatt érdekelt, az inkább keressen ehelyett egy másik pornókönyvet, mert ebben nem fog élvezeteket találni. (Ha meg igen, akkor azzal valami baj van, legalábbis szerintem.)

A könyv váltott nézőponttal íródott, így mind Caleb, mind Livvie fejébe betekintést nyerhetünk, gondolataik, érzéseik révén mindkettejük nézőpontját megismerhetjük. Caleb egy könyörtelen pszichopata, és sajnálom, de az. Nem lehet mást mondani rá. Megtört karakter, és sok rossz dolgot tettek vele, így érthető miért lett olyan, amilyen. Mégis egy szimpla pszichopata, aki gyerekként tört meg, aki elvesztette a képességét, hogy szeressen és érezzen bármit bárki iránt, és akit semmi és senki nem érdekel a bosszúján kívül. Remek antikarakter lett volna, ha a könyv végére az írónő nem kezdte volna el "romantizálni" őt.

Ne mondja nekem senki, hogy egy ilyen mélyre süllyedt pszichopata férfi, akit évek óta semmi nem érdekel csak a bosszúja, aki ki tudja hány lányt rabolt el és kínzott meg, aki rengeteg embert megölt, aki sokakat kihasznált, és aki senki iránt soha nem érzett semmit, hirtelen pár hét alatt olyan gyökeres és releváns változáson megy át, mint Caleb. Persze értem én, hogy testileg vonzza őt Livvie, hisz mégis csak férfiból van, de akkor sem szeret bele ilyen hirtelen. Egy ilyen ember nem képes ehhez hasonló érzelmekre. A könyv legnagyobb hibája éppen ebből ered, a végén a kapcsolatuk "elromantizálása" tette tönkre számomra az egészet.

Vegyük a másik oldalt, és ott gyakorlatilag ugyanaz történik. Livvie karaktere sokkal szerethetőbb és szimpatikusabb, egy egyszerű és ártatlan lányként kezdi, akit Caleb fokozatosan tör meg (és be), és aki egyre inkább elveszti az emberségét és a hitét abban, hogy bármikor szabadulhat a fogságból. Tökéletesen át tudtam érezni a reményvesztettségét, a küzdelmét, és azt, ahogy fokozatosan megadja magát, mert azt hiszi, nincs más út. Tetszett a múltjának a bemutatása, és még komplexebbé tette így a jelenét, és a döntéseit. Livvie karaktere is akkor fordult át unszimpatikusba, mikor beleszeretett az elrablójába.

Nem értem én ezt. Jó, persze Stockholm- szindróma, oké, de itt annyi az egészre a magyarázat, hogy Caleb olyan jóképű, meg minden, és hogy ezért Livvie szinte rögtön el is felejti neki, hogy miket tett vele és hogy mire akarja kényszeríteni. Lányok, ugyanazt érzem ennél a könyvnél, mint a Szürkénél. Mindkettőnél egy gazdag Adonisz a főszereplő, és csakis ezért megbocsájtjuk neki azt, hogy miket művel a nőkkel. Kérem szépen... akármilyen helyes, jóképű, izmos, sármos, gazdag egy férfi, ha ilyet tesz egy lánnyal, mint Caleb Livvie-vel, akkor az egy pszichopata. Ne érdekeljen, hogy maga egy Adonisz, menekülj, amilyen gyorsan csak tudsz. Már amíg még megteheted.

Mondjam azt, hogy nem tetszett a könyv? Nem, ezt nem tehetem, mert akkor hazudnék. Mondjam azt, hogy tetszett és imádtam? Ezt se mondhatom, hisz így se igaz. Erősen kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban, és néhány résznél még nekem is meg kellett állnom egy kicsit, hogy feldolgozzam, amit olvastam. Épp ezért tartott sokáig megírnom ezt a kritikát. A fogoly és elrabló kapcsolatának alakulása reális volt számomra egészen addig, míg a vége nem kezdett el átfordulni hirtelen rózsaszín romantikába, amitől annyira hitelét vesztette a sztori, hogy azt el sem tudom mondani. Ilyen egyszerűen nincs, épp ezért sajnálom, de egy erős közepesnél nem tudok rá jobb pontot adni. Mégis, perverz módon tetszett, és milyen jó könyv lett volna, ha be meri vállalni, hogy az, ami. Egy sötét horror, amiben szemernyi fénynek sem kellene lennie. Várom a folytatást, érdekel, mi lesz a vége, és nagyon remélem, hogy nem lesz happy end. Talán akkor még menthető lenne a sztori.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/c-j-roberts-captive-in-the-dark-fogoly-a-sotetben
Értékelés: 5/3