Stephenie Meyer: Hajnalhasadás (Twilight 4.)

És akkor végeztem a Twilight Saga 4. kötetével… vagyis befejeztem az egész történetet. Most erről következik a kritikám.

A történet:

„Amikor Bella Swan ráébred, hogy visszavonhatatlanul beleszeretett egy vámpírba, az élet hirtelen veszedelmesen izgalmas lesz számára: tündérmese és rémálom keveréke. Mivel érzései két irányba rángatják – szenvedélyesen szerelmes Edward Cullen-be, ugyanakkor mély barátság fűzi Jacob Blackhez, a vérfarkashoz –, viharos, küzdelmekkel és lemondásokkal teli évet tudhat maga mögött, míg végre eljut a végső fordulópontig. Rövid időn belül döntenie kell: a halhatatlanok sötét, de csábító világát választja-e, vagy a teljes emberi életet? Márpedig ez a döntés lesz az a hajszál, amelyen két törzs élete is múlik. Most, hogy Bella meghozta a döntést, megdöbbentő, váratlan események sorát indítja el vele. Amelyeknek felmérhetetlen, megsemmisítő következményei is lehetnek. Lehetséges, hogy most, amikor Bella élete szövetének különböző szálai – amelyeket először az Alkonyatban követhettünk, majd az Újholdban és a Napfogyatkozásban kísérhettük figyelemmel szétbomlásukat és elszakadásukat –, úgy tűnik, készek újra egyesülni, éppen most fognak megsemmisülni… végleg?”

Az Alkonyatot imádtam, az Újhold kiakasztott, a Napfogyatkozásban meg a szerelmi háromszög irritált (de nagyon). A 2. és a 3. könyv nem annyira jött be… ennek ellenére a 4. könyv még mindig tetszik. Érdekes, hogy az 1. és az utolsó könyv tetszik csak a sorozatból. Elsőnek azt akarom leírni, hogy mi tetszett ebben a 760 oldalas könyvben… igen jól olvastátok. 760 oldalas, a sorozat leghosszabb kötete. És nemcsak a terjedelme nagy, hanem a története is tartalmasabb, mint az előző könyveké.

Három szerkezeti felépítésre lehet bontani.

• 1. rész: Hát ebben nagyon nem történik semmi, Bella és Edward az esküvőre készülődnek, persze ezt Jacob nehezen akarja elfogadni, rengeteg nyál és nyavalygás… aztán egy csodaszép esküvő, nászút… meg miegymás. Aztán beüt a krakk… ki tudja hogyan, de Edward teherbe ejti Bella-t… ez az egész Twilight Saga legnagyobb baromsága… Meyer korábban többször kiemelte, hogy Rosalie-nak nem lehet gyermeke, és végül kiderül, hogy Eddy-nek pedig igen… hát ezt nagyon „jól” kitalálta az írónő. Hogy lehet az, hogy az egyik vámpír képes gyereket csinálni, míg a másik nem? Hol itt a logika? Szerintem ezt még Meyer sem gondolta át igazán… és ezzel éppen saját magának mondott ellent.
• 2. rész: Itt nézőpontot váltunk és Jacob lesz a narrátor, nem tudom erre mi szükség volt, talán csak nem akarta Meyer leírni a terhesség időszakát, mert az még a korábbinál is unalmasabb lett volna… alapból azt sem értem, hogy ha eddig nem volt váltott nézőpont, akkor most minek kellett berakni… elég lett volna, ha simán eltelik pár hónap és a szülésnél folytatják. Szerintem mínusz 200 oldal meglehetősen javított volna a könyv minőségén. Sokan azt mondták, hogy a Jacob nézőpont miatt jobban megkedvelték a fiút, hát ez az én esetemben nem így volt.
• 3. rész: Bella életet ad Nessy-nek, aztán mielőtt még belehalna a szülésbe Edward vámpírrá változtatja… és innentől lesz igazán jó a könyv… végre láthatjuk milyen egy újszülött vámpír, habár ha jobban belegondolok, akkor mégsem… hiszen Bella ebben is különleges… ő ugyanis könnyen kontrollálja magát, nem úgy, mint a többi újszülött. A vámpír Bella már nem az a kis csetlő-botló lányka, akit megismertünk, hanem erős és magabiztos személy lesz belőle. Persze nem élhetnek boldogan, mert egy félreértés következtében a Volturi (élükön Aro-val és Caius-al) meg akarják ölni Nessy-t és az egész Cullen klánt, mivel elvileg tilos halhatatlan gyermek létrehozása. Ők nem tudják, hogy Reneesme milyen különleges… újabb harca kell felkészülniük Bella-éknak, így vámpírokat kutatnak fel, akik melléjük állnak… sok új szereplő jelenik meg, nekem mindegyik egyforma és sablonos volt, kevertem a neveiket, egyik se hagyott bennem mély nyomot. Készülnek a harcra… és aztán eljön a nagy „összecsapás” ideje… ami annyira nevetségesre sikeredett, hogy csak fogtam a fejem. Meyer kissé jobban megerőltethette volna magát.

Ja és ami még kicsit idegesített, hogy Jacob pont Nessy-be vésődik be, így Jacob végül is a családjuk része lesz (ha már Bella-val ugye nem jött össze a dolog). Újabb írói erőltetés, hogy Jacob velük maradhasson, ami kicsit szúrja a szemem… de ha jobban belegondolok, akkor mégis tetszik… Jacob és Nessy szerintem aranyosak lesznek együtt a jövőben. Meg hát mégiscsak jobb, hogy Jacob végre leszállt Bella-ról és nem lohol utána.

Összességében az utolsó könyv elment, de nekem akkor is az első a favoritom, ha választani kellene.

Megtaláltam az 5. könyvet az interneten. Mert igen… ennek elvileg készült volna folytatása. Az 5. könyv címe: Midnight Sun (Éjféli Nap). Eztán azt olvasom és akkor majd részletesebben leírom, hogy mi is az pontosan, miért nem jelent meg magyarul és hogy mi a véleményem róla.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/stephenie-meyer-breaking-dawn-hajnalhasadas
5/3

Stephenie Meyer: Napfogyatkozás (Twilight 3.)

És akkor most következzen a Twilight Saga 3. könyvének (Napfogyatkozás) a kritikája… hamarosan kivégzem újra a sorozatot és azt hiszem, utána egy ideig elő se veszem, mert már kezd nagyon kiakasztani. Akkor lássuk!

A történet: „Őrizd a percet! Mert ami eljön, az el is múlik, ezt a halandók tudják csak igazán. Elmúlt az alkonyat, elmúlt az újhold. De eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden álmod és vágyad utódja? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfényragyogása?  Bella mindent elveszíthet: barátot, szerelmet. Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet és halál között… A nagy kérdés: mit érdemes túlélni? A Twilight saga folytatódik… A Hold megbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki.”

Ahogy a könyv történetének leírásából is láthatjuk, ez a könyv főként a szerelmi háromszögről fog szólni… Bella-nak választania kell Jacob és Edward között… hűha… micsoda súlyos dilemma! Vajon hogy a fenébe fog itt Bella döntést hozni?! *gúnyos szemforgatás*

Most komolyan… volt olyan idióta ember a világon, akinek megfordult a fejében az a lehetőség, hogy Bella Jacob-ot fogja választani? Hiszen nyilvánvaló, hogy igazából Edward-ot szereti, soha még csak fenn sem állt annak a lehetősége, hogy Jacob-ra „úgy” fog gondolni… és mint barátok…? Hát ezt erőteljesen vitatnám. Bella és Jacob sosem voltak igazi barátok, hisz a barátságuk csak Bella önzőségére épült. Bella már az elejétől kezdve csak azért kezdett el haverkodni Jacob-bal, mert ugye magára maradt és szegény fiút teljesen kihasználta, miközben pontosan tudta, hogy Jacob szerelmes belé. Persze Jacob meg elkezd bizakodni, többet szeretne a lánytól, így kialakul a konfliktus… ez a „szerelmi háromszög” (már ha valóban nevezhetem így, miközben Bella sosem szerette igazából Jacob-ot) az egyik legbénább szerelmi háromszög, amit valaha olvastam… épp ezért minden egyes mozzanata irritált vagy idegesített.

De hogy valami pozitívumot is mondjak a könyvről, ez egy kicsit jobb, mint a 2. (Újhold) volt. Mert itt Bella legalább nem sírdogál és bőg folyamatosan Edward után. Hanem újra együtt vannak, boldogok, már akkor mikor Jacob és a farkasok nem zavarnak bele a nagy idillbe… meg persze addig, amíg Victoria újra fel nem tűnik a színen… kérdem én… Victoria miért nem akkor próbálta megölni Bella-t, mikor az még védtelen volt? Miért kellett ennyi ideig várnia a bosszúra… jó, tudom, hogy az Újhold-ban egyszer megtámadta, de aztán elég könnyen feladta, és persze pont akkor tér vissza, mikor már újra egy csapat jó barát védelmezi a drága Bella-t… Azt még lehet nem mondtam, de Bella-t ki nem állhatom, a főhősnők legidegesítőbb tulajdonságaival rendelkezik, Edward meg a 2. kötettől kezdve teljesen ellaposodott, és tisztára papuccsá vált Bella mellett… teljesen kiábrándító.

A könyv felépítése ismét a szokásos, rengeteg nyálas romantika, és egy kis akció a végére, habár valamiért úgy érzem, hogy ez a kis akció most erőteljesebbre sikeredett, mint a korábbiak. Victoria terve talán még működött is volna, ha Alice megint nem látja meg az egészet előre és a többiek nem tudnak felkészülni… hogy Bella-t meg tudják védeni, vámpíroknak és farkasoknak össze kell fogniuk. Merthogy a drága Belláért mindenki bármit megtenne… *újabb gúnyos szemforgatás*

És aztán a könyv végén megtörténik a lánykérés, Bella igent mond, minden szép és happy, mindenki boldog és rózsaszín felhők úsznak az égen. Hála az istennek már csak egy kötet maradt hátra, ha már elkezdtem, akkor be is fogom fejezni, de egy ideig (pár évig) ismét hanyagolom ezt a Twilight Saga-t. Az egyetlen, amit értékeltem a könyvben az, hogy végre megismerhettük Rosalie múltját, nagyon sajnáltam szegény lányt… és hogy Bella végre világosan kifejtette (az eljegyzéssel), hogy ő Edward-al fog maradni és hogy Jacob-nak semmi esélye, így legalább szegény farkas fiú felfogja, hogy mi a helyzet végre valahára.

Már csak az utolsó könyv van hátra, azt még elolvasom pár nap alatt, majd az utolsó film után pedig írok egy nagy összefoglaló posztot a Twilight filmekről. Legalábbis eddig ezek a terveim.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/stephenie-meyer-eclipse-napfogyatkozas
5/2

Stephenie Meyer: Újhold (Twilight 2.)

Úgy döntöttem, hogy újraolvasom a Twilight könyveket, most fejeztem be nemrég a 2. kötetet, melynek címe Újhold.

A történet:

„Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket… Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?”

Ezt a kötetet szeretem a legkevésbé, mert ebben vannak a legnagyobb marhaságok (amiket szépen fel fogok sorolni) és mivel az első többé- kevésbé tetszett, így utána mély zuhanást éreztem a minőség tekintetében.

Bella és Edward végre boldogok lehetnének, ha az élet nem szólna közbe… ugyanis Bella lassacskán kezd rájönni, hogy ő márpedig öregedni fog, Edward viszont nem… és máris kezd ezen aggodalmaskodni… aztán meg mikor a születésnapján történik egy „kis” baleset akkor rögtön vége lesz a nagy boldogságnak. Jasper majdnem ráveti magát szegény halandó lánykára, ezért Edward annyira kiborul, hogy eldönti, ő márpedig azzal tudja legjobban megvédeni élete szerelmét, hogy olyan messzire megy családostól Forks városától, amennyire csak lehetséges… hol itt kérem a logika? Edward könyörgök, gondolkodj már egy kicsit… hogy a francba tudnád megvédeni Bella-t a világ másik végéből?! Edward elhagyja a várost, de csakis önzetlen jóakaratból… ezzel pedig teret ad minden egyes ragadozó szörnyetegnek, akinek éppen Bella-ra fáj a foga… Victoria is még mindig itt kószál a környéken, meg persze a farkasok is megjelennek. Bella koránt sincs biztonságban… (egyébként ez az egyik legnagyobb baromság, amit Edward elkövet az egész történet ideje alatt, ekkor jöttem rá, hogy Eddy mégsem olyan tökéletes meg miegymás, aminek hittem… merthogy Eddy egy nagy barom…)

Ha túllépünk ezen, akkor ejtsünk pár szót a kialakuló szerelmi háromszögről, merthogy miután Edward elmegy, Bella mi mást tehetne? Egy kis depressziós nyavalygás után egyből az újonnan menő lett Jacob karjaiba veti magát… na jó, itt még igazából csak a szikrák lobbannak fel közöttük. Bella-nak azért van szüksége Jacob-ra, mert kell neki egy barát. Ezt értem, és még el is tudom fogadni… de könyörgöm… Bella tisztában van vele, hogy Jacob többet akar tőle puszta barátságnál és ennek ellenére mégis kihasználja szegény fiút… félreértés ne essék, nem csípem Jacob-ot… de mégsem szép, amit Bella vele művel.

Igazából ez a könyv, ha mondhatok ilyet, még rosszabb a szerkezeti felépítését tekintve, mint az első. Csak itt a sok nyáladzás és romantika helyett egy nagy adag sírást-rívást kapunk Bella előadásában, aki vagy Edward után bőg, vagy pedig szegény Jacob-ot használja ki csak azért, hogy jobban érezze magát.

Untam a Bella és Jacob fejezeteket, semmi érdekes nem volt bennük, és ezek a farkasok vagy micsodák meg teljesen közömbösek… nem értem miért nem normális vérfarkasok lettek… de ez legyen a legkisebb gondom.

És megint a könyv végén van egy kis akció, Alice látomásából arra a következtetésre jutnak, hogy Bella meghalt, így Edward teljes lelki sokkba kerül, és úgy dönt, hogy követi szerelmét a halálba… felfedi a vámpírok létezését, és akkor a Volturi majd végez vele… persze megmentik a nagy lebukástól, de ehhez Alice és Bella el kell utazzanak Volterrába. És itt szeretném kiemelni a Volturit, vagyis a vámpírok királyi családját, a három testvért, akik vezetik a sötétség népét. Ők és társaik az egyetlen pozitívumok ebben a könyvben és habár nem sokat tudunk meg róluk, nekem mégis szimpatikusak lettek. Főképp Aro és Caius. Bár ha jobban belegondolok, akkor Meyer ezt is jobban kifejthette volna, hogy akkor miért pont ők a vezetők, hogy milyen idősek, hogy alakult ki ez a vámpír társadalom meg ilyenek. A Volturi társai közül meg egyértelműen a kis Jane lett a kedvenc.

Összességében ezt a könyvet szeretem a legkevésbé a Twilight Saga kötetei közül… az egész csak egy nagy sírós-rívós maszlag, ahol a történet semmit nem halad előre, hanem csak áll a levegőben… ráadásul soha nem értettem hova tűnt idáig Victoria? Erre persze a 3.-ban kapom csak meg a választ.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/stephenie-meyer-new-moon-ujhold
5/2

Stephenie Meyer: Alkonyat (Twilight 1.)

Nemrég jöttem rá, hogy még nem írtam erről a könyvsorozatról bejegyzést, így gondoltam előszedem a könyveket és újraolvasom őket.

A történet:
"Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ideköltözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik.
Hanem Ő…
Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságos sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…"

Régen mikor még nem volt ekkora nagy felhajtás a Twilight körül, amikor még nem jelent meg az első film és Magyarországon alig ismerte valaki ezt a könyvet, nos, akkor én imádtam a Twilight-ot, tesómmal együtt olyan nagy fanok voltunk, hogy az ma már hihetetlen. Aztán jött a kiábrándulás, fokozatosan kezdtem megutálni a sorozatot és ezt a nagy médiafelhajtást meg mindent, amit köré építettek. Ma már semleges számomra, így talán meg tudok róla fogalmazni egy normális véleményt. Az első könyv még mindig tetszik, és habár ma már lerágott csont ez a téma, hogy egy hétköznapi, egyszerű lány találkozik egy titokzatos idegennel, aki valamilyen természetfeletti lény meg ilyenek... akkoriban mikor legelőször olvastam talán ez volt az első könyv, amiben ilyen párosítás szerepelt. (Vagy csak én olvastam elsőnek ilyet, de nem ez a lényeg). Így tetszett a könyv alapötlete, és oda voltam Edward-ért. Imádtam Bella-t és Edward-ot az első könyvben. Persze Bella idegesített néha, mikor folyton csetlett-botlott, (ez még ma is fel tud idegesíteni), de mégis valamiért együtt tudtam vele érezni, hisz itt az elején nem olyan magabiztos, hanem visszahúzodó és egyszerű lány.

Tehát Bella és Edward, mint főszereplők nem olyan rosszak, sőt kifejezetten tetszenek a karakterek még itt az első könyvben. (Hogy aztán mi lesz, arról később!) Ők vannak a legjobban kiemelve, mellettük a többiek csak másodhegedűsek ha mondhatok ilyet. Bella apja tipikus szülő karakter, hogy legyen valaki, mert egy tinédzser ugyebár nem élhet egyedül, felesleges karakter, akit nem csípek. Aztán ott van Edward családja, a testvérei, akik szintén vámpírok, de mindenkinek más és más különleges képessége van, ami így egyedivé teszi őket. Ezt korábban se értettem soha, hogy miért kell, hogy mindenkinek más-más képessége legyen, olyan irreális, meg egyébként... minek kell egy vámpírnak olyan képesség, mint például a jövőbelátás? Kicsit úgy tűnik nekem, hogy az írőnő ezzel akarta megoldani azt a kérdést, hogy így mindig mindent tudnak előre, így minden egyes veszélyre fel tudnak majd készülni... (Nem minden könyvben ez történt? Alice előre látta a jövőt és mindig meg tudták magukat védeni).

Na igen... ezáltal felvetődik a kérdés... miért kellett az egész vámpír mítoszt ennyire megcsúfolni. Ez soha nem tetszett a Twilight-ban... a vámpírok csillognak???? Kérem szépen... Meyer mit ivott, hogy ilyen hülyeség jutott az eszébe? Ez a legnagyobb baromság, amit valaha olvastam.... A vámpírok elégnek a napon és kész, vége... nem értem miért kellett ezt ilyen hülyeségre megváltoztatni... Úgyis Folks-ban mindig esik az eső, meg borús az idő, tehát soha nem süt a nap (szinte), akkor meg miért nem lehetett meghagyni, hogy a vámpírok elégnek a napon, főként ha szinte soha nem is süt a nap, tehát igazából semmi nem fenyegette volna őket?!

És a másik ami hiányzott, az akció... a könyv kb. 80%-as romantikus nyáladzás, Bella nyomoz Edward után meg ilyenek, meg összejönnek, meg miegymás... és a végére azért berak az írónő egy kis akciót, a rivális 3 vámpír (élükön James-el) persze egyből kiszemeli magának Bella-t, van egy kis csetepaté, de igazából semmi izgalom.... jó, tudom, hogy ez elsősorban romantikus könyv, de akkor vagy ne rakjon bele semmilyen akciót, vagy ha már igen, akkor ne csak a végére biggyessze oda, hanem normálisan dolgozza ki... A hibái ellenére mégis olvasható a Twilight Saga első könyve (sőt a többi is), és rengetegen rajonganak érte, főleg tinilányok, inkább a fiatalabb korosztály... nekik íródott ez a könyv és még én is szerettem mikor gimis voltam... aztán kiábrándultam belőle és rájöttem vannak ennél sokkal jobb könyvek, igazi normális mondandóval és izgalommal.

Mindenkinek el kell kezdenie valahol az olvasást és a Twilight-nak köszönhetően, egyre több fiatal vesz a kezébe könyvet (a Harry Potter esetében is így volt) és szerintem ez a mai világban igenis előrehaladás...
UI: az első könyv borítója szerintem nagyon ötletes, az alma, mint a tiltott gyümölcs jelképe... nagyon tetszik.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/stephenie-meyer-twilight-alkonyat
5/3