Veronica Roth: A hűséges (A beavatott 3.)

Fülszöveg:
Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek.
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

Valamiért hadilábon állok ezzel a disztópiával. Az első könyv számomra egy erős közepes volt, elolvastam, tetszett, de mégsem tett rám olyan mély benyomást, hogy kedvenccé váljon. Egy ideig szünetet tartottam, és majdnem egy év után folytattam. A második könyv sokkal jobban tetszett, mint az első. Izgalmasabb lett, imádtam olvasni Tris karakterfejlődését és tragédiáját és a végén egy nagy cliffhanger-rel ért véget, így mielőbb folytatni szerettem volna a harmadik résszel. Most értem el idáig, és a trilógia befejezése után kissé vegyes érzéseim vannak. Nem akarok most negatív lenni, így kezdjük a pozitív dolgokkal.

Nem tudom mi történt az írónővel, talán valaki "beszólt" neki, hogy el kéne ide egy normális magyarázat, vagy ezt az elejétől így tervezte, de én annak örültem a legjobban, hogy végre kaptunk egy normális, érthető és érdekes magyarázatot az egész csoportrendszer kialakulásáról. A legnagyobb kifogásom mindig ez volt a könyvvel kapcsolatban, én egyszerűen nagy baromságnak tartottam a csoportrendszert, és sosem tudta bevenni a gyomrom, hogy egy ember magától tudja csak egy tulajdonság szerint élni az életét. Örömmel jelentem, hogy megkapjuk a csoportrendszer magyarázatát, és így már teljesen érthető a dolog, én sem tudok kötekedni. Mellesleg az írónő csavart még egyet a történeten, és nekem tetszett a gondolat, hogy fordult a kocka. Hisz akik korábban a rendszer "ellenségei" voltak, vagyis az Elfajzottak.. kiderült, hogy igazából ők a normálisak, az egyediek és az értékesek, míg azok, akik csak egy tulajdonság szerint élnek, nos, ők pedig éppen a "hibás" emberek. Nekem nagyon tetszett ez a csavar és ez a kis irónia.

Érdekes magyarázatot kaptunk a csoportrendszer kialakulásáról, és kiderült, hogy ez az egész többről szól, mint korábban bárki hitte. Kiderül, mi van Chicago falain kívül, hogy milyen a világ odakint, és mostantól biztosan ki lehet mondani, hogy ez egy ízig-vérig igazi disztópia. A kormány megint irritálóan pökhendi és könnyűszerrel áldoz fel ártatlanokat, és ismét bebizonyosodott, hogy az öncélú kísérleteknek sosem lesz jó vége. A Genetikai Jóléti Hivatal olyan kétszínű szervezet, mint az ilyenek lenni szoktak, és a végén megérdemelték, amit kaptak.

Ezen felül imádtam a karakterek nagy többségét, főleg Trist. Váltott nézőpontos történetmesélés segítségével Tris és Négyes szemén keresztül látjuk a történet alakulását, aminek először nem nagyon értettem az okát, de persze a végén kiderül, miért volt erre szükség. Szeretem a váltott nézőpontos történetmesélést, ha mindkét karakter érdekes és szerethető, ha mindkettőnek leköt a saját kis történetszála, és ha nem csak időhúzásnak írja meg így a könyvet a szerző. Itt kissé mintha ez lenne a helyzet, és talán azért se tudtam élvezni Négyes részeit, mert ebben a könyvben az agyamra ment. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy miért kellett folyton pont úgy intézni a dolgait, hogy éppen Trissel ellenkezően cselekedjen. Mondjuk ki őszintén, Négyes néha még mindig lenézi Trist, és habár a lánynak gyakorlatilag mindig mindenben igaza volt, Négyes már csak azért se hitt neki, hanem éppen ellenkezőleg cselekedett. És persze mindig Trisnek lett igaza a végén, és aztán meg Négyes elkezdte sajnáltatni magát. Négyes kifejezetten irritált az elejétől a végéig, és nem csodálom, hogy Trisnek is néha már az agyára ment.

Az egész trilógia legösszetettebb és legtöbb mindenen keresztülment karaktere egyértelműen Tris, aki így a végére az egyik kedvenc női főhősömmé lépett elő. Az első könyvben egy gyenge és szégyenlős lányból lett erős, harcos Bátor, a másodikban kissé megtört az őt ért tragédiák miatt, de még mindig harcolt azért, amit igaznak vélt, és itt a harmadikban sem tett másként. Tris igazi lázadóvá vált, egy erős harcossá, aki küzd a céljaiért, aki ezekért bármit hajlandó megtenni, akinek (szerencsére) nem a szerelmi nyavalygásokon jár az esze, akkor mikor nem kellene, és aki a végén igazi hőssé válik. Nem tudom, miért a sok negatív kritika a könyvvel kapcsolatban, és nem értem miért háborodtak fel azon sokan, hogy Tris meghal a végén. Lehet én vagyok vele egyedül, de szerintem ennél tökéletesebb befejezést nem lehetett volna kitalálni. Tris feláldozza magát az ügyért, amiben hisz, és igazi hős lesz belőle. Én imádom a negatív befejezéseket, mert ettől a történetek valahogy még reálisabbak lesznek. Hisz valljuk be, hogy a való életben sincs olyan, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak".

Most, hogy leírtam a két dolgot, ami nekem legjobban tetszett, következzenek azok, amelyek nem. A könyv első fele számomra kicsit unalmas volt. Persze kiderült rengeteg érdekes titok, de az akció valahogy eltűnt a történetből. Tris és a kis csapat a Hivatalban gyakorlatilag csak üldögéltek a seggükön, és még ők sem tudták, hogy mit kezdjenek magukkal. Veszekednek, kibékülnek, Tris és Négyes romantikáznak egy kicsit, de mindettől leült a történet, így mikor a közepétől beindult újra minden, akkor nagy sóhajjal nyugtáztam a helyzetet, hogy VÉGRE! Mint már írtam, Négyes most az agyamra ment, és mindig mikor épp Tris ellen cselekedett, akkor szépen fejbe kólintottam és ráüvöltöttem volna, hogy "hé, hát nem látod, hogy Trisnek van igaza, de idióta?!". És valamiért számomra az epilógus is teljesen felesleges volt, én boldogan meg lettem volna nélküle. Nem láttam sok értelmét.

A gyenge kezdés ellenére a könyv második felében csak beindultak az események, és a végére egy egész kis izgalmas záró kötet lett A hűségesből. Tris igazi hőssé vált, és számomra ő lett a kedvenc karakter ebben a történetben, míg most Négyes kifejezetten idegesített a "csak azért is pont az ellenkezőjét csinálom annak, amit Tris javasol" hozzáállásával. A negatív végkifejlet nálam telitalálat, és szerintem ennél jobb befejezést nem is lehetett volna írni.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/veronica-roth-a-huseges
Értékelés: 5/4

Veronica Roth: A lázadó (A beavatott 2.)

Fülszöveg:
Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

Gondoltam épp itt az ideje a kezembe vennem a folytatást, mert már csaknem egy év telt el az első rész olvasása óta. Persze mindennek meg van az oka, így legfőképp azért nem sietettem a második résszel, mert az első annyira nem fogott meg magának. Ne értsetek félre, jó volt az első könyv, elment egynek, habár magával az alap koncepcióval nem tudtam egyet érteni, mégsem mondanám azt rá, hogy rossz volt. Szerintem azon kevesek közé tartozok, akik nem lettek rajongók, akiket nem szippantott be annyira Tris világa, mint kellett volna. Így egy időre feledésbe merült a második rész, és bevallom őszintén csak most az elsőből készült film megnézése után jutott eszembe. Így végre sorra került.

A történet ott folyatódik, ahol A beavatott végén abbamaradt. Miután Tris és Tobias sikeresen véget vetettek Jeanine szimulációjának, mely az Önfeláldozó csoport ellen irányult, mindannyian a rendszer árulóivá váltak, így menekülniük kell. Tris, Négyes, Marcus, Peter és Caleb a Barátságosaknál keresnek egy időre menedéket, de ott sem maradhatnak sokáig. Egy izgalmas kaland veszi kezdetét, még jobban kibontakozik a forradalom és az ellenállás. Tris és a többiek útja a Barátságosak táborától kezdve, az Őszinték központján át visszavezet a Bátrak otthonába. Miközben a csoport nélküliek sem húzzák meg magukat tovább. Részesei lesznek a kialakuló lázadásnak, és a helyzet igencsak kaotikussá válik, miközben kiderül, hogy Marcus valami olyasmi információ birtokában van, ami alapjaiban véve megváltoztathatja az emberek hozzáállását a dolgokhoz.

Próbáltam egy rövid és átfogó képet lefesteni a második könyv történetéről, de ez csak a nagyon rövid váz, hiszen ebben a könyvben annyi minden történik, hogy én is csak kapkodtam a fejem. Természetesen mindez csakis pozitívum, hiszen egy cseppet sem untam magam olvasás közben, és nem csak én nem, hanem a szereplőink se. Tris és Négyes folyamatosan úton vannak, mennek ide-oda, teszik a dolgukat, ami kell a túléléshez, vannak itt harcok és összetűzések egymás hegyén-hátán. Adrenalin az van bőven, így ezen a téren már most felülmúlta a könyv az előzőt. Nagyon élveztem a történetet, nem lehet panaszom. Titkok derültek ki, árulók lepleződtek le, emberek haltak meg, akikre semmiképp se számítottam, és közben az izgalmas történet mellett a karakterek tovább fejlődtek.

Tris és Négyes

Tris most nőtt a szívemhez. Habár az első könyvben is érdekes volt olvasni, ahogy egy csendes, visszafogott és gyenge lányból egy erős Bátorrá válik, és szépen volt leírva az egész folyamat, méghozzá reálisan (ami nagyon fontos!), nekem a mostani karakterfejlődése ha lehet még jobban tetszett. Roth tökéletesen át tudta adni, min megy át Tris. Gyászolja a szüleit, akiket elvesztett, bűntudata van Will halála miatt, akit ugyebár csak önvédelemből ölt meg, de mégse tud rajta továbblépni, és ezzel párhuzamosan jelentősen kiveszi a részét a lázadók akcióiból. Már nem az a gyenge lány, aki volt, és néha a megnyilvánulásai kicsit hisztisek voltak, mégis érezni lehetett mennyire szenved magában, miközben kívülről erősnek akarja mutatni magát. Ráadásul most Tris és Négyes kapcsolata se alakult olyan simán, hiszen sok dologban összevesztek, és voltak dolgok, amiket teljesen máshogy láttak, így néha zavar volt a paradicsomban. Ennek örültem, hisz a háború közepén mégsem lenne annyira reális, ha folyton szerelmesen ömlengenének egymásnak.

Sok titok és rejtély kiderül ebben a könyvben, és azokat a csoportokat, akik korábban nem kaptak nagyobb szerepet, most lehet jobban megismerni. Gondolok itt mondjuk a Barátságosakra, az Őszintékre, vagy épp a Műveltekre. Mellettük a csoport nélküliek is előtérbe kerülnek, akiknek igen határozott elképzelésük van, hogy mit akarnak elérni. (Némi hátsószándékkal, de erre számítani lehetett.) Céljuk, a csoportrendszer megszüntetése, amit kitűnő (és talán kissé alattomos) tervüknek köszönhetően a végére sikerül elérniük. Négyes anyjának felbukkanását már nem tudta bevenni a gyomrom, de valahogy mégis számíthattam volna rá. (Figyeljétek meg, ha egy könyvben az van, hogy a főszereplő szülei meghaltak évekkel ezelőtt valamilyen rejtélyes módon, akkor a végére mindig kiderül, hogy valójában mégis élnek.)

Nem akarok hazudni, ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az előző, sokkal összeszedettebbnek, logikusabbnak, izgalmasabbnak és mozgalmasabbnak éreztem. Trist megkedveltem, Négyes még mindig teljesen semleges, én valahogy nem szerelmesedtem bele, Calebet pedig most utáltam meg véglegesen. (Remélem meghal valamikor, mert egy rohadt nagy áruló, az az igazság.) Marcus még mindig ellenszenves, és néha képen töröltem volna, Jeanine miatt meg egy percig sem hullajtok könnyeket. A könyv végén kiderülő nagy titok pedig érdekes fejleményeket tartogat a harmadik részre. Kíváncsi vagyok a trilógia befejezésére, így szerintem most nem fogok ismét egy évet várni, hogy olvassam a folytatást. (De azért ne legyenek illúzióink: ezt a csoportrendszert még mindig kifejezetten baromságnak gondolom, így jobb is, hogy végre megszűnt.:)

Tovább információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/veronica-roth-a-lazado
Értékelés: 5/5 (Ez most abszolút megérdemli az 5 pontot!)

A beavatott (film)

A történet:
Beatrice Prior (Shailene Woodley) a nem túl távoli Chicagoban él, ahol a társadalom öt csoportra tagolódik, melynek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Az emberek rájöttek, hogy a világban dúló háborúkért nem politikai ideológia, vagy vallási meggyőződés, hanem a személyiségben rejlő rosszra való hajlam okolható. A csoportok célja, hogy az emberekből kiirtsák azokat a tulajdonságokat, amik előidézhetnek egy újabb konfliktust. Az év egy bizonyos napján a 16 éveseknek el kell dönteniük, hova akarnak tarozni: a Bátrakhoz, az Őszintékhez, az Önfeláldozókhoz, a Barátságosakhoz, vagy a Műveltekhez. Egyetlen döntés, amely örökre megváltoztathatja sorsukat.
Beatrice a vizsga során szembesül különleges képességével: az Elfajzottak közé tartozik, akik egyetlen csoportba sem sorolhatóak. Egy szabályok uralta világban azonban ez a legveszélyesebb dolog, ami egy fiatallal történhet: ha kitudódik, az egyet jelent a halállal. A több hetes beavatása során számos félelmével, gyengeségével kell szembesülnie a fiatal lánynak, miközben titkolnia kell valódi kilétét. Amikor rájön, hogy az Elfajzottakat végleg ki akarják iktatni, olyan tettre szánja el magát, amely mindenki számára meglepetést okoz. (Forrás: port.hu)

Ez lett végül az idei első könyvadaptáció, amit megnéztem pedig bevallom őszintén eredetileg a Vámpírakadémiát terveztem. De a sok negatív kritika, hogy a film borzalmas szinkront kapott, és hogy végül mégsem volt az olyan fontos, elfeledtette velem a filmet, és úgy döntöttem, majd megnézem valamikor a dvd megjelenés után. A második, amit vártam A beavatott film volt, ami végül így mégis az első helyre került ebben az évben. Tudnotok kell, hogy Veronica Roth trilógiájának csak az első részét olvastam idáig, és azt is még tavaly nyáron valamikor, mikor értesültem róla, hogy filmet készítenek belőle, így szégyen nem szégyen bevallom, nem nagyon emlékszek már a könyv részleteire. Persze a fő történetszál még rémlik, és azért a lényeggel tisztában vagyok. Ezt csak azért gondoltam megjegyezni így az elején, hogy tudjátok, a filmet nem hasonlítottam minden egyes percben a könyvhöz, hisz nem is tudtam volna. Vagyis félig úgy ültem neki, mintha nem is olvastam volna a könyvet.

A könyv tetszett, amikor olvastam, de azért annyira nem, hogy sikítva rajongósan várjam a filmet és hogy azonnal kapjak a folytatások iránt. A második könyv azóta is ott csücsül a várólistámon, de valahogy mindig találok valami érdekesebbet, így a trilógia többi része még mindig várat magára. Igazából nekem már a könyvvel is voltak gondjaim, amit nem akarok most újra leírni, mert nem lenne értelme, de talán azért nem lett kedvencem ez a történet, mert már a világ felépítésével voltak problémáim. A kasztrendszer felépítése szerintem nem logikus, és soha nem értettem miért csak ez az öt csoport létezik, de erről inkább nem is elmélkedek tovább. A könyvről írt kritikámat itt olvashatjátok. A filmet, mint önmagát szeretném értékelni, a könyvhöz való mindenféle hasonlítás nélkül.

Azzal kezdem, hogy aki szerette a könyvet, az szeretni fogja a filmet is, mert A beavatott egyike a legjobban sikerült könyvadaptációknak, és ez igen nagy szó manapság, ahol egymást követik a rossznál-rosszabb vászonra adaptált könyves történetek. Kitűnően átadja a könyv hangulatát, remek helyszíneket választottak az egyes jelenetekhez, nekem különösen tetszett a lerombolt Chicago látképe és a kerítés a város körül. Kellően keveredik a filmben az izgalom, a kaland és a romantikus szál, és ami számomra a legfontosabb, hogy nem folyik mindenhonnan a rózsaszín nyál, hanem a szerelmi szál pontosan annyi, amennyit én még elbírok viselni egy ilyen történetben. Nem omladoztak egyből egymás karjaiba a főszereplők, hanem fokozatosan szerették meg egymást, mégis valahogy a könyvben ez a folyamat jobban átjött nekem. (Na tessék, mégis hasonlítom a könyvhöz, talán ezt nem is lehet megkerülni.)

A történet felépítése remek, nem tudom mennyit változtattak a könyvhöz képest, hisz a részletekre nem emlékszek, de nekem kereknek és egésznek tűnt a dolog. Megtudtuk, amit meg kellett tudnunk, pont akkor, mikor épp ideje volt és a történet három részre tagolódása a filmben is megjelent, a beavatási ünnepségétől kezdve, Tris kiképzésén át, a vége harcokig. A mellékszereplők persze ugyanolyan súlytalanok és feleslegesek, mint más filmekben, de hát nem is ők a lényeg ugyebár. Nekem tetszett Tris kiképzése, és ahogyan a lány jellemfejlődését ábrázolták a film folyamán, hiteles volt az egész, ahogy egy visszahúzódó és csendes lányból végül egy magabiztos, erős és határozott Bátorrá válik.

Persze nem tökéletes a film, senki ne higgye azt, ugyanis nekem voltak kisebb problémáim vele, és akadtak olyan dolgok, amiket én hiányoltam. A kasztrendszer bemutatása és interpretálása a filmben szerintem egysíkú és érthetetlen volt, bár ha jobban belegondolok, ez a könyvben se volt másképp. Persze elkülönültek egymástól a csoportok, mert más ruhát viseltek, de valahogy akkor se tudta átadni a film, hogy mennyiben mások ezek a csoportok, csak a típus jellemzőket emelték ki, mintha mindenki beolvasztható lenne egy sablonba. Szerintem egy önfeláldozó nem csak annyiból áll, hogy segít másokon, egy művelt pedig nem csak abból, hogy úgy beszél, mint egy karót nyelt sznob, és a folyton bakkecske módján ugrándozó bátrakról inkább ne is beszéljünk. Nem tudom, hogy lehetett volna másképp megoldani, bár ez a kasztrendszer nekem a könyvben se jött át teljesen, így lehet ez csak az én hibám.

A színészi játék hozza azt, amit kell, se nem több, se nem kevesebb. Még mindig nem tudok rájönni Kate Winsletet mivel nyerték meg maguknak a producerek, biztos jól megfizették, hogy szerepet vállalt egy ilyen filmben, hiszen nem gyakori, hogy hozzá hasonló A listás sztárok ifjúsági könyvek adaptációiban szerepeljenek. (Igen, Donald Sutherlandet se értem Az Éhezők Viadalában)  A Négyes szerepére választott férfi (akit fogalmam sincs, hogy hívnak) nekem nem jött be, olyan fura feje van, Négyest én teljesen máshogy képzeltem el külsőre, de a karaktert hozta a színész, így végül is nem panaszkodhatok. Szeretném méltatni Shailene Woodley játékát Tris szerepében, és tetszett, ahogyan életre keltette a karaktert, de valamiért mégsem ütött akkorát, hogy emlékezetes maradjon számomra.

A végére még három apróság, amit mindenképp meg kell jegyeznem. Iszonyatosan tetszett Négyes tetkója a hátán, annyira csodaszép volt, hogy az hihetetlen. És egy negatívum, ami engem kifejezetten zavart - a film zenei aláfestése. Nem tudom ki volt a zenei producer, de nagyrészt a filmhez nem illő zenéket választott ki, amelyek egyszerűen nem passzoltak egy ilyen komor disztópiás történetbe. A többsége pop dal, Lorde egyik slágere is köztük volt, és ezek a zenék annyira elütöttek a filmtől, hogy ezeknél a részeknél csak fogtam a fejem. Ja és így a végére azt sem hagyhatom ki, hogy a magyar szinkron borzalmas, de ezt már megszoktuk manapság. Nem értem miért nem lehetett volna felirattal is adni néhány helyen. Online belenéztem a feliratos verzióba és várhatóan ezerszer jobb volt.

Összegezzünk: A beavatott film egy jól sikerült könyvadaptáció, bár azért nem ér fel Az Éhezők Viadala szintjére, nekem az utóbbi mindig is sokkal jobban fog tetszeni, nálam ez az "eredeti" disztópia, az első, amit olvastam, és mindig az marad a kedvenc. De azt nyugodtan kijelenthetem, hogy aki szerette Veronica Roth könyvét, az imádja fogja a filmet is. Aki pedig nem olvasta a könyvet, az se rettenjen meg a filmtől, hiszen műfajában a jobbak közé tartozik, egy próbát mindenképp megér. Megérdemelte a sikert, és ezek után természetesen jövőre érkezik a második film is, A lázadó címmel.
Értékelés: 10/7

Előzetes:

Veronica Roth: A beavatott (A beavatott 1.)

A történet:
Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Disztópiában nálam még mindig Az éhezők viadala a nyerő, na meg az utóbbi nagy kedvencem a Tiszták. De mivel manapság rengeteg új disztópia jelenik meg, így próbálkozok én a többivel is, de vagy mindegyikre már úgy alapjáraton "ellenségesen" tekintek (mert Az éhezők viadala sikerét lovagolják meg), vagy pedig szimplán nem érdekelnek. Mégis próbálom legyőzni ezt a negatív hozzáállásomat, így nekikezdtem most A beavatottnak, és később tervezem majd az Egymáshoz rendelvét is.

Tris (kép a készülő filmből)

Mivel is kezdhetném ezt a kritikát? A beavatott egy igazán érdekes világot mutat be, ahogy a történetleírásban olvasni lehet, öt csoportra oszlik a társadalom, akiket az emberiség korábbi hibáinak orvoslása érdekében hoztak létre.Az önzetlenség ellen az Önfeláldozók csoportját, a gyávaság ellen a Bátrakét, a hazugság ellen az Őszintékét és így tovább. De kérdem én, a világban komolyan csak ez az öt probléma lenne minden gondunk forrása? A hazugság, az önzőség, a gyávaság, a tudatlanság és a "nem barátságosság"? Szerintem egyáltalán nem, épp ezért a világ alapfelépítése már az elején sántít egy kicsit. Szerintem nem csak ezt az öt csoportot kellett volna létrehozni a séma szerint, vagy ha már csak öt csoportot akartak összesen, akkor miért pont ezt az öt rossz tulajdonságot emelték ki?

Tris és "Négyes" Tobias (kép a készülő filmből)

Emellett azt se lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az oké, hogy korábban valamikor öt csoportra osztották a társadalmat meg minden, és eztán elvileg mindenkinek a saját csoportjának megfelelően kell viselkednie. De ez csak elviekben működik így, hisz azt, hogy ki milyen ember lesz, nem lehet előre meghatározni és belenevelni. Persze nem azt mondom, hogy a nevelés nem fontos, és ha valakit Önfeláldozónak nevelnek, akkor csakis önzetlen lehet, pont ellenkezőleg, hisz gyakran pont az erőszakos nevelés miatt lesz valakiből teljesen más ember, mint ahogy a szülei szerették volna. Lehet csak én kukacoskodom ezen a dolgon, és csak engem zavar ez a kis logikai baki a világfelépítésben, de engem akkor is zavar egy kicsit.

Mielőtt azonban azt hinnétek, hogy nem tetszett a könyv, megnyugtatok mindenkit, hogy igenis tetszett, sőt, nagyon is. Persze az írásmóddal és az írói stílussal akadtak néha gondjaim, bár lehet ez csak a fordítás hibája, ki tudja.

Tris, Christina és Will (kép a készülő filmből)

Trist nem kedveltem meg kifejezetten, de nem is gyűlöltem meg, és ez nagy szó. Sőt, ha mondhatok ilyet, akkor egyik karakter se lett a szívem csücske, mindegyik átlagos, semmi kiemelkedő nem volt bennük, legalábbis engem nem vettek le a lábamról. A történet igen izgalmas és érdekes (a kis logikai bakik ellenére), a könyv nagy része Tris kiképzéséről szól a Bátrak csoportjában, közben meg a Műveltek és a Bátrak (na kit lepek meg vele?) felkelést szerveznek és szítanak a szerintük igazságtalan rendszer ellen. Így a végére kialakul a lázadás, elindulnak a harcok meg minden. Nem mintha a Műveltek mellett szeretnék állást foglalni, de valamilyen szinten érthető, hogy nem tűrik, hogy minden hatalmat az Önfeláldozók tartsanak a kezükben, akik csakis azért tölthetik be azokat a tiszteket, mert Önfeláldozók lettek, míg a többi csoportnak semmibe nincs beleszólása.

Egy szó, mint száz, annyira tetszett a könyv, hogy majd olvassam valamikor a folytatást. Ha jól tudom, akkor már megjelent magyarul "A lázadó" címmel. Majd ha sikerül megszereznem valahogy, akkor mindenképp olvasni fogom.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/veronica-roth-a-beavatott

5/4

+ A végére egy kis érdekesség. A könyvből filmet forgatnak, mely jövőre kerül a mozikba 2014 áprilisában. Március óta javában tart a forgatás, és pár jelenetfotót már lehet találni az interneten. A filmet természetesen majd megnézem, szerintem igenis látványos mozit lehet belőle készíteni.

Cast:

Beatrice Prior: Shailene Woodley

Négyes (Tobias Eaton): Theo James

Caleb Prior: Ansel Elgort

Marcus Eaton: Ray Stevenson

Jeanine Matthews: Kate Winslet

Christina: Zoe Krawitz

Tori: Maggie Q

Többi kép a készülő filmből: