Fülszöveg:
Évszázadok óta senki sem lépett a Földre, egészen mostanáig. Pár száz éve egy háború lakhatatlanná tette a bolygót. Azok, akik túlélték a pusztítást, az űrbe menekültek, és egy hatalmas űrhajón kezdtek új életet. Az eltűnt civilizáció emlékei lassan a feledés homályába merülnek, de az emberek nem mondtak le a Földről. A hazatérést tervezgetik, bár nem tudják, mi vár rájuk odalenn.
A kockázat óriási. Ezért 100 fiatalt – akiket a társadalom feláldozhatónak vél – indítanak el egy veszélyes küldetésre: újra kell gyarmatosítaniuk a bolygót.
Clarke-ot árulás miatt ítélték el, Wells a szerelméért sodorta magát bajba. A vakmerő Bellamy önként tartott a kiválasztottakkal, Glass pedig egy merész akciót tervezve lép a Földre tartó űrkompra. Különböző sorsok, egy közös cél. Egy út, amely mindenki életét meg fogja változtatni. Földet éréskor egy hihetetlen világ tárul eléjük, melynek szépsége elragadó, ugyanakkor baljós is. A fiatalok még cipelik a múlt terhét, és félelem tépázza a szívüket, de harcolniuk kell a túlélésért. Ebben a kiélezett helyzetben az érzelmek is felfokozódnak: barátságok alakulnak, szerelmek szövődnek, és riválisok kerülnek szembe, miközben lassan kezdik kialakítani saját szabályaikat. Sosem akartak hősök lenni, mégis valószínűleg ők az emberiség utolsó reményei.
Elég sokat hangoztattam már, hogy egyik kedvenc sorozatom manapság a The 100 (nálunk magyarul A Visszatérők címen fut), épp ezért mindig kíváncsi voltam a könyvre, ami a sorozat mellé íródott. Őszintén szólva nem tudom melyik volt előbb, a sorozat vagy a könyv, de mondjuk ez teljesen lényegtelen, hisz ahogy adaptációk esetében lenni szokott ég és föld a kettő. Sok negatív kritikát olvastam a könyvről, így bedőlve ezeknek némi ellenérzéssel viseltettem iránta annak ellenére, hogy mindig is érdekelt. Most jutottam el odáig, hogy el tudtam olvasni.
Nem értem a rengeteg negatív kritikát, mert nem olyan rossz könyv ez. Persze nem fog irodalmi Novel díjat kapni és persze ezer és ezer jobb könyvet tudnék elé sorolni, de igenis elmegy egy egyszeri kellemes olvasmánynak. Se több, se kevesebb, tudjátok csak egy olyan könyv, amin egyszer jól szórakozol, de aztán rögtön elfelejted és valahogy sosem érzed a késztetést arra, hogy újra elolvasd. Az a tipikus "egyszer olvasós" könyv, ha értitek mire gondolok.
A sok negatív kritika oka csakis az lehetett, hogy mindenki azt várta, hogy ugyanazt fogja visszakapni benne, mint amit a sorozatban látott. Ezért csalódhattak nagyokat. Velem meg éppen fordítva történt. A legrosszabbra felkészülve ültem neki, és igazából egész kellemeset csalódtam benne. Ha teljesen elvonatkoztatjuk a sorozattól, akkor más szemmel tudjuk nézni és sokkal objektívebben megítélni.
Az alap történet maradt, a kiindulópont ugyanaz, a főbb karakterek ugyanazok. Nekem az külön bejött, hogy azok a karakterek, akiket a sorozatban valahogy sosem szívleltem (értem itt pl. Finn, Jasper, Lincoln) a könyvben nem léteznek, legalábbis az első részben nem, a folytatásról még nem tudok nyilatkozni. Több nézőpontos történetmeséléssel épül fel a könyv, ez alapján négy főszereplőről beszélhetünk akik Clarke, Bellamy, Wells és Glass lennének. (Remélem nem hagytam ki senkit.) A könyvek szerkezeti felépítése teljesen más, mint egy sorozatoké, hisz míg az utóbbi kellenek a pörgős események, addig a könyvben lassabban haladhat a sztori, több lehetőség van a karakterek gondolatainak kifejtésére, elmélkedésére. Az első könyv nagyjából a sorozat első részét fedi le. Igen, az első részét. Nem az első évadot, hanem csak az első részét.
Néhány sorozatbeli karakter hiányán túl a másik nagy különbség, hogy a könyvben a felnőttek nem kapnak fontos szerepet. Ám itt is meg marad a másik történetszál, vagyis a Százak Földre való visszatérésre után, ugyanúgy látjuk mi történik a Kolónián, csak itt nem a felnőtteken keresztül, hanem Glass szemén át. Glass tehát egy teljesen új karakter a könyvben, vagy ha a másik oldalról nézzük, akkor a sorozatból hagyták ki. Glass nézőpontja azért tetszett, mert általa és a vele történtek miatt ismerhettük meg jobban a Kolónia életét.
A könyvben több részletet megtudunk a fenti társadalomról, hogy itt is ugyanúgy megjelennek a társadalmi különbség, hiába majdnem a kihalás szélén van az emberiség. Három fő osztály van, így az űrhajó is három részre oszlik. A Főnixen élnek a gazdagok, az elit, a Waldenen és az Árkádián pedig a szegényebbek és a munkásosztály. Glass és Luke kapcsolata kicsit egy elátkozott Rómeó és Júlia viszonyra emlékeztet, főleg ha ugyanolyan tragikus véget ér.
A harmadik nagy különbség, amin szintén meglepődtem és kellemesen csalódtam, az Wells karaktere. A sorozatban ugyebár nem kap nagy szerepet és elég hamar bevégzi a sorsát (és még finoman fogalmaztam!), a könyvben viszont főszereplő és sokkal kidolgozottabb és érdekesebb karaktert kapott. Persze a szerelmi háromszögnek nem örülök, ami biztosan kialakul közte, Clarke és Bellamy közt, de hát erre számítottam, így felkészítettem a lelkemet rá, hogy el kell viselnem. Wells, habár csak jó szándék vezérelte, mégis tönkretette szerelme, Clarke életét és miatta történt mindaz a szörnyűség, ami a lányt sújtotta. Sőt.. aztán kiderül, hogy sokkal, de sokkal szörnyűbb dolgokat is képes volt tenni azért, hogy megmentse a lányt és hogy ne veszítse le. Az persze más kérdés, hogy visszafelé sült el a dolog.
Itt egészen megszerettem Wells karakterét, míg a többiek valahogy nem hagytak bennem maradandó nyomokat. Clarke és Bellamy még csak nyomokban sem emlékeztetnek sorozatbeli énjükre, Bellamy talán csak annyiban, hogy itt is mindig a húgát védelmezi és mindenben mellette áll és támogatja a lányt. Octavia itt még idegesítőbb, mint a sorozat elején volt, Clarke pedig eddig csak egy jószívű kis gyógyítónak tűnik, semmi egyébnek, jelenleg elég távol áll a bátor és mindenre elszánt vezető egyéniségtől, akinek a sorozatban ismerhetjük.
Ha elvonatkoztatunk attól, amit a sorozatban megismerhettünk és próbáljuk teljesen különálló történetként kezelni, akkor nem olyan rossz ez a könyv, mint amilyenre számítottam. Ugyanaz az alapötlet, ugyanazok a karakterek, csak kicsit más megközelítésben és más-más hangsúllyal, ami mellé persze jó néhány eltérés társul, mert ez már csak így szokott lenni. Arra mindenképp jó volt, hogy felelevenítse bennem, milyen rég láttam már a sorozatot az elejétől, így eldöntöttem, hogy ideje egy újranézésnek még az ötödik évad előtt. Könyvben szintén érdekel a folytatás, mindenképp olvasni fogom a többi részt.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/4
