Wendy Higgins: Angyali győzelem (Angyali gonosz 3.)

Fülszöveg:

Eljött ​​az idő a leszámolásra. A jóslat hamarosan beteljesedik, és bár egyre több szövetségese akad Annáéknak, de a fenyegetés is nő. A hercegek minden eszközt bevetnek, hogy megállítsák a lázadó óriásokat. Nem kímélve senkit és semmit, főképp nem saját gyermekeiket. És ahogy minden háború, ez is komoly áldozatokkal jár. 
A helyzet egyre kiélezettebb, a nyugtalanság és a félelem lassan mindenkit felőröl. Miközben Anna menteni próbálja szeretteit, maga válik a fő célponttá. Minden percről percre változik körülötte, és senkiben sem bízhat. Mikor a Bujaság hercege ellene küldi szerelmét, Kaidan Rowe-t, el kell döntenie, mennyit kockáztat.
Ahogy az utolsó óra közeledik, úgy nő a feszültség. Anna egyre nagyobb kockázatot vállal, de ezzel a küldetés sikerét is veszélybe sodorja. Egyedül óriásbarátaira számíthat, de vajon elég lesz-e ez a maroknyi csapat, hogy a végső ütközetben győzelmet arasson?
A sorozat legérzékibb és legpörgősebb kötete újra összegyűjti az óriásokat, hogy kivívják szabadságukat.

Ez is egy tipikus ifjúsági könyvsorozat, egy olyan, amit már vagy ezerszer olvashattunk korábban csak épp más nevekkel és más természetfeletti lényekkel. Sajnos vagy sem, de az utóbbi időben egyre inkább kezdek leszokni a sablonos YA könyvekről, és valahogy már kedvem sincs olvasni őket. Persze próbálok erőt venni magamon, és legalább azokat befejezni, amiket korábban elkezdtem és tetszettek is valamennyire, de úgy érzem becsömörlöttem a műfajtól. Még mindig vannak kedvenceim és az igazán jókat biztos olvasni fogom eztán is, de a többit inkább hanyagolom és az értékes időt inkább olyan könyvekre áldozom, ahol legalább van némi esélye annak, hogy nem ugyanazt fogom olvasni megint, amit ezelőtt már vagy százszor.

Az Angyali gonosz könyvsorozat sosem volt igazán a kedvencem, de nem is olyan rossz ez, inkább olyan közepes olvasmány. Nekem már rohadtul unalmas és kiszámítható volt az elejétől a végéig, de annak, aki most olvassa az első YA könyvét még szórakoztató és izgalmas is lehet. Nem tudom igazából miért folytattam az első rész után, de ha már idáig eljutottam, akkor gondoltam csak illene befejezni. Az utolsó rész ugyanolyan kiszámítható volt, mint az előző kettő, nagyjából ugyanolyanra tudnám értékelni, vagyis a trilógia végig a közepes minőséget hozta a szokásos klisékkel és történeti csavarokkal.

Igazából nem is nagyon tudom, hogy mit kellene írnom a könyvről, mert már mindent elmondtam a korábbi két rész esetében. Sablonos fantasy történet csak épp most angyalokkal és nefelimekkel a főszerepben. Adott egy átlagos tinilány főszereplő, akiről persze kiderül, hogy igazából különleges és ő fog mindenkit megmenteni a végén. Aztán egy kezdetben bunkó, de elképesztően jóképű fiú, aki persze igazából csupa szív és csakis a lány kedvéért megváltozik. A két legjobb barát, akik összejönnek, majd random módon szakítanak. És így tovább... mindegyik történetszálat olvashattuk már vagy ezerszer, de tényleg.

És mi az, ami itt különösen idegesített? Jay és Veronica kapcsolatát az írónő seperc alatt szétbarmolta, és a lányt elküldte külföldre, Jay meg alig egy nappal a nagy szakítás után összejön Marna-val. HOGY MI VAN? Néztem itt nagyokat, és annyira hiteltelen volt számomra az egész, hogy azt el sem tudom mondani. Nem is lehetett eztán komolyan venni a nagy drámát Marna terhességével, szimplán hidegen hagyott a dolog.

A másik, ami mindenképp szúrta a szemem, a könyv vége. Három rész óta a "nagy végső összecsapást" várjuk, és a prófécia beteljesülését. Erre mit kapunk? Egy unalmas "leszámolást", ami annyiból áll, hogy Anna szép szavaira a démonok nagy része hirtelen megjavul, míg a gonoszok pedig meghalnak és kész. Mindez dráma és érzelmek nélkül röviden lezavarva, ami semmilyen hatást nem vált ki az olvasóból. Belőlem legalábbis semmit nem váltott ki.

Nem is akarok többet írni a könyvről, mert nem érdemes. Tipikus átlagos YA könyv, és ha ennyit írok, akkor máris tudjátok mire számíthattok benne. Kezdek megcsömörleni ezekből a típusú könyvekből, vagy csak mostanában nem vagyok olyan hangulatban, nem tudom. A lényeg, hogy hogy a korábban megkezdett kedvenceket mindenképp befejezem, mert azok megérdemlik, de újakat biztos nem fogok elkezdeni egy ideig. Csak ha tényleg olyan ígéretesek és ha tényleg úgy érzem, hogy valami egyedi történetről van szó.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/wendy-higgins-angyali-gyozelem

Értékelés: 5/3

Wendy Higgins: Angyali szövetség (Angyali gonosz 2.)

Fülszöveg:

Anna Whitt, egy őrangyal és egy démon lánya megfogadta, hogy soha nem követi apja példáját, nem rontja meg az embereket. Naivitás volt ez tőle. Ahogy sok minden más is. A suttogók rákényszerítik, hogy túlélése érdekében megszegje fogadalmát, akkor is, ha ezzel engednie kell lénye sötét oldalának, és hírhedtté válni iskolatársai között. Élete sivárabbnak tűnik, mint valaha. Ráadásul ott van Kaidan Rowe is, a Bujaság hercegének fia, ő tölti be minden gondolatát. Mikor aztán váratlanul tudomást szerez egy réges-régi jövendölésről, a világot kezdi járni Kopano – a Harag hercegének fia – kíséretében, hogy megszervezze a démonokkal szembeni ellenállást. Hamarosan kiderül ugyanis, hogy az óriások felszabadítása nem mehet vérre menő küzdelem nélkül. A végső győzelemig Annának és Kaidannak félre kell tennie érzéseit, és leküzdeni élete legnagyobb kísértését. Vajon megéri-e életüket kockáztatniuk a szerelemért?

Néha én is olyan hangulatban vagyok, hogy nem a komolyabb vagy kalandosabb könyveket keresem, hanem elég ekkor egy könnyed kis limonádé, valami, ami kikapcsol és amit nem kell túl gondolkodnom. Most is egy ilyen könyvet kerestem, és mivel ilyenből rengeteg van az ifjúsági könyvek piacán, így nehéz volt döntenem, melyiket vegyem a kezembe. Végül az Angyali gonosz trilógia folytatása mellett döntöttem, aminek az első részét anno egy közepesre értékeltem. Nem hittem volna, hogy valamikor folytatni lesz kedvem, de most egy ilyen könnyed laza történethez volt kedvem.

Nem bántam meg, hogy elolvastam a második részt. Tudtam, mire számítsak és éppen azt kaptam, nem okozott semmilyen téren meglepetést. Mivel egy trilógia második részéről van szó, így sejtettem, hogy erőteljes húzórészről lesz szó, és igazam is lett. Gyakorlatilag semmi érdemleges nem történt a könyvben, hanem csak Anna nyavalygott Kaidan után és közben merő félreértésből összekavartak mindketten valaki mással. Nem sokat haladt előre a történet, és tulajdonképpen csak az utolsó részt vezette fel a középső kötet.

Persze próbálta az írónő úgy alakítani a dolgokat, hogy úgy tűnjön van értelme a történetnek és hogy történik is valami igazán fontos, de igazából nem így volt. Persze Anna az apja segítségével elindul szövetségeseket keresni, hogy együtt legyőzhessék majd a gonosz hercegeket, de a nagy szövetségeskeresés annyiból állt, hogy utazgatott össze-vissza, ja és közben szerzett két szövetségest, akik közül az egyiket a végén ki is nyírták. Vagyis nem sokat haladtak előre, és nem sok értelme volt mindannak, amit csináltak. A lényeg, a lényeg, hogy a történet éppen olyan középszerűen sablonos és klisés lett, mint amilyenre számítottam.

Persze valahogy azt is sejtettem, hogy nem csak a történet hagy majd némi kívánnivalót maga után, hanem maga a karakterfejlődés is. Anna és Kaiden nem változtak valami sokat, és igen... még mindig szenvednek azért, mert ők nem lehetnek együtt. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, mindketten úgy tesznek, mintha a másik már nem érdekelné őket, hogy aztán némi félreértés folytán megsértődhessenek egymásra, és egy harmadik karjai között keressenek menedéket. Igen, itt is eljátszottuk a "mivel te már nem szeretsz, én azonnal rávetem magam valaki másra" effektust, ami manapság szintén kötelező elem az ifjúsági könyvekben. Mind Anna és mind Kaiden valaki más karjai között vigasztalódik, persze csak merő félreértés miatt, és aztán megy a szokásos sértődés, veszekedés, "én utállak téged és te utálsz engem" komédia. Tudjátok... csak a szokásos tini szappanopera.

Az egyetlen érdemleges gondolat az volt a könyvben, mikor az írónő felvetette a kérdést, hogy mi lesz a következménye annak, ha egy jó kislány és egy rossz fiú szeret egymásba. Vajon a jó kislány fog lezülleni a fiú kedvéért? Vagy a rossz fiú javul és komolyodik meg a lány miatt? Nagyon elgondolkodtam ezen a kérdésen, és szerintem igen érdekes kérdés ez. Úgy vélem, hogy mindketten változnak egy kicsit és próbálnak hasonlítani a másikra, hogy az elfogadja őket és ne legyen olyan ékes köztük a sok különbözőség. Jó lenne erről a kérdésről többet olvasni, mert szerintem igenis érdekes és elgondolkodtató.

Annak ellenére, hogy már a könyv elkezdése előtt tudtam, hogy mi mindennel fogok benne szembekerülni, és nagyjából be is jöttek a számításaim, mégsem idegesített annyira a műfaj sok kliséje és baromsága, mert most éppen egy ilyen lagymatag és limonádé történetre volt igényem. Egész jól elszórakoztam olvasás közben, kikapcsolt a történet, és nem kellett rajta túl sokat gondolkodnom. Egyszerű, átlagos és ismerős volt, egy könnyed olvasmány. Mert néha éppen ilyenre vágyom. Mert néha éppen ilyen kell. Lehet, hogy egyszer még az utolsó részt is elolvasom, mert már csak azért is érdekel, hogy mi lesz a sztori vége.

További információk a könyvről:

http://moly.hu/konyvek/wendy-higgins-angyali-szovetseg

Értékelés: 5/3

Wendy Higgins: Angyali gonosz (Angyali gonosz 1.)

Fülszöveg:
A tiltott gyümölcs a legédesebb. Mi lenne, ha élnének olyan kamaszok, akik születésüktől fogva elátkozottak? A bukott angyalok leányai és fiai ezzel a sorssal szembesülnek. A jólelkű Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Jól ismeri lényének ellentmondásait, hiszen megmagyarázhatatlanul vonzza a veszély. Akaratereje nehéz próba elé kerül, amikor tizenhatodik életévét betöltve megismeri a szexi Kaidan Rowe-t. A fiú bevezeti félelmetes közös örökségük titkaiba. Az efféle démonikus srácok azok, akiktől téged is távol tartanak a szüleid. Bárcsak Annát is idejében figyelmeztetné valaki! Vajon mit választ, amikor szembe kell néznie végzetével: a szentek glóriáját vagy ördögszarvakat? A regény a Sweet sorozat nyitókötete.

Ez a könyv igazából nem érdekelt annyira, hogy mindenáron elolvassam, ezért se sürgettem idáig. Egy sablonos és bejáratott, tipikus ifjúsági történetnek tűnt, amit ezerszer olvastam korábban csak épp más nevekkel. Igazából csak a szép borító fogott meg magának, anélkül fel se figyeltem volna rá. (A borító nagyon tetszik, pont mintha a két főszereplőt látnám rajta!) Elöljáróban csak annyit, hogy a könyv pontosan azt nyújtotta, amit vártam tőle. Se több, se kevesebb, csak egy az átlagos ifjúsági könyvek között.

Anna Whitt gyerekkora óta különleges képességekkel rendelkezik, látja az emberek körül azok auráját, melyek különböző színekben árulkodnak az illető érzéseiről/hangulatáról. Például ha valaki körül zöld aura van, akkor éppen féltékeny, ha vörös, akkor be van gerjedve, és így tovább. Minden érzéshez párosul egy szín, és Anna ezeket látja. Átlagos életet élt nevelőanyjával egészen addig, amíg véletlenül találkozott Kaidan Rowe-val, a fiúval, aki mint kiderül ugyanolyan, mint ő. Mindketten bukott angyalok, a sötét hercegek gyermekei, akiknek feladata, hogy apjuk oldalán segítsék a lelkek kárhozatba taszítását. És persze Anna még sem teljesen olyan, mint a többiek, hanem még náluk is különlegesebb.

Azzal kezdtem az elején, hogy ez egy sablonos ifjúsági könyv és igazából ezzel lehet legjobban jellemezni az Angyali gonoszt. Mást nem nagyon tudnék rá mondani, és mivel nem voltak nagy elvárásaim a történet és a karakterek irányába, így nem csalódtam akkorát. Éreztem, hogy mire számítsak, és pontosan azt is adta meg számomra az írónő. Ebből talán következtethettek rá, hogy a könyv nem tetszett annyira, pedig ez nem igaz. Egy kellemes olvasmány, amit többször nem fogok elolvasni, de egyszer elszórakoztatott, holott semmi újdonságot nem mutatott.

Sablonos volt a történet alakulása, a karakterek, a csavarok, és tulajdonképpen minden. Persze, hogy a főszereplő a kiválasztott, a különleges a többiek között, akit ezért védelmezni kell. Persze, hogy a fiú akibe beleszeret elsőnek bunkónak tűnik, de kiderül, hogy mégis jófiú a maga módján. És persze, hogy ez a fiú távol akarja magától tartani a lányt, hogy ezzel védelmezze. Persze, hogy a legjobb barát a vicces fiú, és persze, hogy a fiú apja az egyik "gonosz" a történetben. A karakterek laposak, és semmi mélység nincs bennük, a kapcsolataik kiszámíthatóan és vontatottan alakulnak. Igazából nem is érdemes erre a könyvre több szót pazarolni. Legjobban a klisé és sablon szavakkal tudnám jellemezni. De ha valaki szereti az egy kaptafára gyártott könyveket, annak ezt a könyvet különösen ajánlom, mert neki biztosan tetszeni fog.

Nem olyan rossz könyv ez, ezt újra szeretném kihangsúlyozni, csak egyáltalán nem nekem íródott. Két dolog azonban tetszett benne, mielőtt azzal vádolnátok meg, hogy mindenben csak a rosszat keresem és látom meg. Egyrészt kifejezetten tetszett a könyv mitológiája, az angyalos téma érdekes, a 9 főbűnre jut egy-egy sötét herceg, akiknek feladata, hogy a saját "szakterületüket" vezessék és hogy annak a bűneit terjesszék az emberek körében. Vannak sötét és világos angyalok, és a sötét angyaloknak is van saját hierarchiai rendszere, vagyis ott sem mindenki egyenlő. Mondjuk nem lett volna ellenemre, hogy ha ezt a mitológiát kissé jobban kibontakoztatja az írónő, de még mindig ez tetszett leginkább a könyvben. A másik dolog, amit értékelni tudtam, hogy a történet nem egy hét alatt játszódott, és nem 2 nap alatt szerettek egymásba a főszereplők, hanem több hónapot ölelt fel a cselekmény, és így valahogy sokkal reálisabbnak hatott az egész.

Nem nagyon szeretném tovább szaporítani a szót, mert igazából mást nem nagyon lehetne mondani. Csak ismételni tudom magam, de az Angyali gonosz nem több, mint egy sablonos ifjúsági történet, mely a bejáratott és máshol már ezerszer látott kliséket ismétli meg újra. Nem vártam tőle sokat, épp ezért nem csalódtam nagyot. Egyszeri olvasmánynak tökéletes, de az biztos, hogy a folytatásért nem fogok kapkodni.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/wendy-higgins-angyali-gonosz
Értékelés: 5/3