2022. dec. 29.

Interview with the vampire (Interjú a vámpírral ) 1. évad összegzés


A történet:
Mindenkit ​érdekelnek a vámpírok.
Évszázadok óta foglalkoztatják a képzeletet, hátborzongató történetek hősei, elkárhozott, démoni teremtmények, az éjszaka gyönyörű vadászai, akik embervérre éhezve lesnek gyanútlan áldozataikra. Ezek a mesék olyannyira lenyűgözőek, hogy egyesek szinte már megszállottan rajonganak értük.
Talán éppen ezek a gondolatok jutnak eszébe annak az ifjú újságírónak, aki egy nap különös felkérést kap: valaki, aki azt állítja magáról, hogy vámpír, szeretne interjút adni neki. Ám bármire is számít, egy különc pozőr helyett valódi démont talál. A döbbent riporter szeme előtt megelevenednek a mesék, életre kelnek a legendák, s míg a különös, korszakokon átívelő történet kibontakozik, megismerhetjük egy szörnyeteg emberi lelkét, vágyait, ösztöneit, évszázados kutatását igazságok és válaszok után, s megtudhatjuk, hogy az egyetlen dolog, ami enyhítheti az örök élet kínját, a szerelem. (Anne Rice: Interjú a vámpírral könyvének fülszövege)

Kezdjük azzal, hogy mennyire imádom a könyvből készült 1994-es filmet, és hogy milyen nagy kedvencem Anne Rice Vámpírkrónikák könyvsorozata, így senkit se fogok meglepni azzal, hogy mikor megtudtam, hogy tévésorozatot készítenek belőle, akkor ujjongva fogadtam a hírt. Aztán telt az idő és szinte semmi se történt, és mikor már majdnem elkönyveltem magamban az egészet egy halott projektnek, akkor befutottak az első casting hírek, és onnan nem volt megállás. Persze engem is kisebb sokként ért a hír a casting bejelentések után, és aztán pedig újabb sokkot kaptam, mikor megérkeztek az első információk a tévésorozatbeli változtatásokról, így rögtön megcsappant a lelkesedésem a sorozat felé, és egy időre elfelejtettem a dolgot.

Mivel az egyik, ha talán nem a legnagyobb kedvenc vámpíros könyveimről van szó, iszonyatosan nagy elvárásokkal vártam a sorozatot, és már az első változtatások kiakasztottak és felidegesítettek, mert egyszerűen nem értettem mi szükség volt rájuk. Vagyis ha pontosabb akarok lenni, akkor aztán megértettem, hisz ahogy Louisból és Claudiából néger karaktert kreáltak, így nem maradhatott a történet az eredeti korszakban ahol játszódott, kénytelenek voltak későbbre tolni néhány évtizeddel, ahol azért már egy kicsit jobb volt a négerek helyzete és a világban elfoglalt helyük. Persze még ekkor sem a modern korról beszélünk, mert hát Louis tévésorozatbeli karakterének egyik fő jellemzője az lett, hogy küzd a négerekkel szembeni előítélet ellen, és láthatjuk, hogy ez milyen nehéz volt akkoriban az 1900-as évek elején.


Tudom, hogy megint nem leszek népszerű a véleményemmel, és őszintén szólva nem érdekel, mert akkor is le fogom írni, hogy nem értem miért kellett Louis és Claudia karakterét megváltoztatni, sőt ha már itt tartunk, akkor nem csak őket változtatták meg, de Armandról majd később szeretnénk néhány szót szólni. Tehát… miért kellett Louis és Claudia karakterének hátterét és így az eredettörténetüket megváltoztatni? Mi célja volt mindennek a mai túltolt és minden egyes filmbe és sorozatba beletolt politikai korrektségen kívül? Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy ha adott egy remek alapanyag, remek karakterekkel, háttértörténettel és mindennel, ami kell egy izgalmas történethez, akkor miért kell azt erőltetett és indokolatlan módon megváltoztatni?

Egyszerűen képtelen vagyok felfogni és nekem ne jöjjön senki azzal, hogy de hát manapság már nem lehet olyan film vagy sorozat, ahol a kisebbségeket, mindenféle nemzetiségűeket vagy más nemi beállítottságukat nem ábrázolnak megfelelő mennyiségben és minőségben, mert ezt értem (habár nem értek vele egyet, de ez más téma), csak azt nem értem, hogy itt mi szükség volt erre. Hisz ahogy később haladunk előre a sztorival, akkor igenis jönnek majd nem csak fehér karakterek, hanem mindenféle nemzetiségűek, tehát később igenis reprezentálva lettek volna ők is. Még szerencse, hogy Lestat karakteréhez és hátteréhez nem nyúltak hozzá, mondjuk azt már biztos nem fogadta volna senki ilyen egyszerűen. Sajnálom, de ezekkel a sok változtatással nem tudok kibékülni akkor sem, ha végül is nem sült el olyan rosszul a dolog.


A másik könyvhöz képest történő változtatás ami nem tetszett az Claudia karakterének „megöregítése”. Igen, itt is értem, hogy a könyvbéli Claudia egy ötéves kislány, és egy ötéves kisgyerek nem tudja sosem eljátszani ezt a karaktert és annak szenvedéseit és valamennyire meg kell öregíteni az adaptációban. Az 1994-es filmben ezt olyan jól megoldották, hisz ha jól emlékszem ott 11 éves lett, ami habár öregebb, mint a könyves karakter, de azért még mindig gyereknek tekinthető. Ezzel szemben itt a sorozatban ha jól emlékszem 14-15 éves lett, ami azért már nem biztos, hogy gyereknek tekinthető, sőt ha úgy öltözik és viselkedik, akkor talán egy nagyon fiatalosnak kinéző fiatal nőnek is el lehet adni.

Mondom miért volt problémám mindezzel. Egyrészt túlzottan a szexualitásra építették fel a karakter drámáját, és hogy tinédzsert kreáltak belőle, Claudia egy idegesítő és roppant ütnivaló tinip*a lett, amivel még annál is unszimpatikusabb karakter lett belőle, mint amilyen eredetileg lehetett volna. A könyvbéli Claudia sosem volt nagy kedvencem, bár mindig is értettem és átéreztem a karakterének a drámáját és a szenvedését, de itt a sorozatban olyan idegesítően picsogott és nyávogott végig, hogy egyszerűen képtelen voltam elviselni. Ugyanúgy bosszantott minden egyes megjelenésekor, ahogy Lestat-ot. És nem ez a legnagyobb probléma a sorozatbeli Claudia karakterével, hanem az, amit egy külföldi kritikában is olvastam és amit én se tudnék jobban megfogalmazni.

Claudiából tinédzsert kreáltak és ezzel elvették a karakter drámájának és szenvedésének a lényegét. Hisz a könyvben és az 1994-es filmben épp az a lényeg, hogy Claudia egy gyermek testben ragadt felnőtt nő, akinek a személyisége az évek múlásával egy felnőtt nőévé válik, ezzel szemben örökre gyereknek fog kinézni. Mivel gyereknek néz ki, így egyedül képtelen boldogulni az életben, főleg abban az időszakban amikor ők éltek, ezért örökké Louis-hoz és Lestathoz vagy akár bármely más felnőtt emberhez van láncolva az életében. Mindig másra kell majd támaszkodnia.
A sorozatbeli Claudia egy tinédzser és ahogy a sorozatban is láttuk, ha nagyon akarja, akkor felnőtt ruhákba öltözik és simán eladhatja magát egy fiatalosnak kinéző felnőtt nőnek és így bármikor tud magáról gondoskodni, nincs szüksége senkire. Van egy olyan rész, ahol Claudia egy időre elhagyja Louist és Lestatot és egyedül él évekig, tehát ha nagyon akarja, akkor abszolút megoldható a dolog. Épp ezért a sorozatbeli Claudia „hatalmas” drámája hiteltelen és minden tét nélküli, hisz ha annyira elege van a két „apjából” akkor miért nem hagyta ott őket a francba és kezdett új életet valahol messze tőlük, főleg hogy senki se tartotta volna vissza?


A harmadik ami szúrta a szemem és szintén nem értettem mi szükség volt erre, az Armand karakterének ilyen ostoba és érthetetlen módon történű behozása. Ha már most az elején be szerették volna hozni Armandot, akkor miért kellett Rashid néven bemutatni és egy másik karakterként eladni az elején? Miért nem lehetett már rögtön Armandként behozni a sztoriba? Az már csak a hab a tortán, hogy Armand se pontosan úgy néz ki, mint ahogy a könyv szerint kellene neki, de legalább most fiatal fiú külsőt kapott, és félig-meddig sikerült megragadni a karakterének az esszenciáját, a szolgálatkészségét, a szolgalelkűségét… már persze amennyit láthattunk belőle ugyebár. Őszinte leszek, nem olyan rossz ez a kicsit módosított Armand (bár alapból kenterbe veri az 1994-es filmben bemutatott Armandot, amit sosem szerettem, mert a könyvbéli Armand a második nagy kedvenc karakterem Lestat után), de jobban örültem volna, ha nem így mutatják be, hanem inkább csak a második évadban bukkan fel új karakterként.

Ilyen sok panaszkodás és negatívum után viszont szeretnék rátérni arra, hogy miért lett remek az első évad. Mert igenis remek, az egyik legjobb új sorozat, amit az idén láttam. Az első évad a könyv nagyjából első felét fedi le, a második évad a könyv második feléről fog szólni, ha minden igaz. Ez egy roppant jó döntés volt a készítők részéről, mert így bőven volt és lesz idő mindenre, nem kellett sietni és kapkodni a történettel, alaposan és részletesen be lehet mutatni a karaktereket, kapcsolataikat, ellentéteiket, érzelmeiket, vágyaikat és problémáikat. Mindenkire bőven jutott idő, sőt van akire talán túl sok is, de legalább így nem kellett sehova se kapkodni.

Külön tetszett az alap koncepció módosítása, miszerint Louis 50 évvel az első interjú után újra felkeresi Daniel-t, hogy 50 év távlatából, immár a mai modern világban újra elmondja a férfinak a történetét, amit ugyebár egyszer már megtett 1973-ban. (Hisz az első könyvben 1973-ban ad interjút Louis Danielnek.) Mivel Louis másodjára meséli el a történetet, a sok-sok változtatást a könyvhöz képest, Daniel se hagyja figyelmen kívül és kérdőre vonja Louist érte. (Sőt, elég gyakran ki is osztja, amit vicces volt nézni és Louis is néha csak meresztgette a szemét az időseb Danielre.) Mert hogy 50 éve nem így mesélte a sztorit, ahogy most 2022-ben, és épp itt jön az egész szépsége. Louis ugyebár mindig egy megbízhatatlan narrátor volt és mind később kiderül azért nem teljesen úgy történtek a dolgok, ahogy azt ő előadta az újságírónak. Louis csak a saját szemszögéből, a saját igazságát meséli el, nem törődik másokkal és meg se próbálja érteni a másik oldalt. Akkor tisztul ki aztán a kép, mikor később Lestat és Armand is előadja a saját verzióját a sztoriról.


Lestat karakterét szerintem tökéletesen sikerült életre kelteni, én belekötni se tudok. Remek színészt választottak a szerepre, mintha csak az életre kelt Lestat lenne külső és belső tulajdonságok esetében is. Persze mint ahogy fentebb írtam Louis narrálja a sztorit, így mi azt a Lestatot látjuk jelenleg, akit Louis megismert és akinek Louis felé mutatta magát. Lestat egy roppant komplex és sokrétegű karakter, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem igaz az a sok jó és talán még több rossz tulajdonság, amit Louis lefestett róla, de korántsem ez a teljes kép, mert Lestat ennél sokkal bonyolultabb. Lestat múltja, gyengeségei, nehézségei és drámája akkor érthető meg majd igazán, mikor elérünk a saját könyvéhez és teljesen megismerhetjük őt. Itt még csak egy szeletet látunk belőle, ami halovány része csak a teljes képnek.

Imádtam Louis és Lestat kapcsolatának kissé toxikus és abuzív, de legalább nyílt ábrázolását, amit az 1994-es filmben még nem mertek meglépni, de ma már nyugodtan lehet… és te jó ég, mennyire imádtam a kapcsolatuk intenzív dinamikáját. Remek páros voltak ők és rajtuk keresztül követhettük végig hogy milyen az, ha egy egyébként remekül induló boldog kapcsolat aztán az idő múlásával kihűl és végül elhal. És ezen még egy gyerek se segíthet, hisz Claudia jelenléte se segített megmenteni a kapcsolatukat, sőt a végén inkább csak jobban rontott rajta. Jó volt látni a Lestat és Claudia ellentét felépítését és fokozatosan kicsúcsosodását, ami aztán a végső leszámoláshoz vezetett ugyebár. Igaza volt Louisnak abban, hogy Lestat és Claudia túlságosan hasonlítanak egymásra, és talán épp ezért voltak képtelenek elviselni egymást és dűlőre jutni az ellentéteikben, mert egyikük se akart engedni, és addig nem nyugodott, amíg a másik fölébe nem kerekedett és neki nem lett igaza. Az ironikus a dologban pedig az, hogy Claudia sosem ismerte volna el, de pont, hogy sokkal jobban hasonlított jellemében és tulajdonságaiban Lestatra, mint Louisra valaha.

Összegezve tehát nem meglepő az első évad hatalmas sikere és rengeteg pozitív visszhangja, mert az első évad valóban remekül sikerült, még a néhány számomra negatív dolog ellenére is. A történet remekül felépített és izgalmasan halad előre, a karakterek remekek, kapunk jó sok erotikát, erőszakot és vért, ahogy azt egy vámpíros történetben illik, és szerencsére nem kellett kapkodni, mindenre bőven volt idő. Nekem nagyon bejött az első évad és iszonyatosan várom a másodikat. Aztán pedig bízom benne, hogy a könyvek szerint folytatódik tovább a sztori a többi évad során, mert annyi remek történet van Louis interjúra után, amit még el lehetne mesélni, hogy remélem ezeket is látni fogjuk a sorozatban.
Értékelés: 10/8

Előzetes:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...