Stephanie Garber: Finale (Caraval 3.)

Fülszöveg:

Egy szerelem, amelyért megéri küzdeni.

Egy álom, amelyért megéri meghalni.

Egy befejezés, amelyre megérte várni.

Két hónap telt el a legutóbbi Caraval befejezése óta. Két hónapja, hogy a Fátumok kiszabadultak egy elvarázsolt kártyapakliból, két hónapja, hogy Legend bejelentette igényét a trónra, és két hónapja, hogy Tella rájött: a fiú, akibe beleszeretett valójában nem létezik.

Amikor életek, birodalmak és szívek sorsa múlik rajta, Tellának el kell döntenie, hogy megbízik-e Legendben, vagy régi ellenségeként kezeli. Miután rábukkan egy titokra, amely fenekestül felforgatja az életét, Scarlettnek képessé kell válnia a lehetetlenre. Legendnek pedig meg kell hoznia egy döntést, amely örökre megváltoztathatja.

A Caraval véget ért, de minden idők legnagyobb játéka még csak most kezdődik. Ezúttal nincsenek nézők – csak nyertesek vagy vesztesek.

Kicsit több idő telt el, mire odajutottam, hogy olvasni tudjam a trilógia harmadik részét, mint szerettem volna, de hát ilyen az élet. Nem mindig arra van ideje az embernek, amire szeretne, pedig higgyétek el nekem, hogy roppant mód kíváncsi voltam a befejezésre, mert imádtam a második részt. Aztán szerencsére múlt hétvégén végre lett egy kis időm és alig két nap alatt letoltam a Finale-t, mert annyira olvastatta magát a sztori.

A második rész ugyebár ott fejeződött be, hogy Tella megnyerte a második Caravalt és kiderült kicsoda Legend valójában, de itt nincs még vége semminek, mert csak most jön az igazi nagy végső harc. És komolyan végső nagy harcról beszélek, mert a korábbi két Caraval csupán „csak” játék volt, de ami most történik az már véresen komoly, ami sokak életébe kerülhet. A könyv fókusza átkerült a Caravalról és Legendről a Fátumok felé, mert most már ők az igazi ellenség.

Szeretném itt rögtön kiemelni a Fátumokat és azt a tényt, hogy végre több szerepet kaptak így a lezárásban. Most már nem csak Jacks van az előtérben, hanem felbukkan majdnem az összes többi Fátum, de nem csak az ember alakú Fátumok, hanem az egyebek is. Hiszen mint megtudtuk vannak Fátum helyek és Fátum tárgyak, és ezek nagy része kiemelt jelentőséget kap a harmadik részben. Aztán nem szabad elfeledkezni a harmadik rész „nagy gonoszáról”, a Hullócsillagról, vagyis emberi nevén Gavrielről, aki miután kiszabadult a tarot kártyák fogságából rögtön hatalmi mámortól vezérelve eldöntötte, hogy ő lesz itt a császár és mindenki ura és ezért nem rest bárkin és bármin átgázolni.

És hogy miért olyan félelmetes a Hullócsillag és az egoista hatalmi harca? Mert Gavriel az első és eredeti Fátum, ő alkotta meg a többieket később, így ő a legerősebb köztük, még a többi Fátum is fél tőle. Tehát meg van a „ nagy gonosz” ellenfél, habár a motivációi elég egyszerűek és gyatrák, a Dragna lányokhoz fűződő, csak ilyen utólag bedobott szálnak tűnő kapcsolata, pedig számomra kissé erőltetettnek tűnik. Nem ismerjük meg igazán, alig tudunk meg róla valamit, így annyira súlytalan lett számomra a karaktere, hogy azt el sem tudom mondani. Az a gond, hogy csak a harmadik részben a végén dobták bele a történetbe, nem lehet igazán megismerni, sem megkedvelni. Így habár ő a legerősebb és leghatalmasabb ellenfél elvileg, nála még az első rész ellenfele, Legend, vagy a második rész ellenfele, Jacks is fényévekkel összetettebb vagy érdekesebb karakter.

A Finale-ban nem csak egy narrátort kapunk, hanem felváltva mesél mindkét Dragna lány, aminek roppant mód örültem. Bár sajnos Tella megint uralta a lapokat, az ő történetszála ezerszer izgalmasabb lett, ha engem kérdeztek, de legalább Scarlett se maradt el mellőle, hanem megkapta a saját történetszálát Juliannal, drámával és mindennel, ami kell. Megint ugyanolyan érzésem volt, mint az első rész olvasása közben, Scarlett és Julian magukban nem valami emlékezetes karakterek, de együtt remekül működnek, imádtam őket együtt. Nem értem minek kellett az elejére az a szál, mikor Scarlett el akarja kezdeni versenyeztetni Juliant és a korábbi vőlegényét, számomra ez annyira nem illett Scarlett karakteréhez. Teljesen felesleges történetszál volt, nála inkább arra kellett volna nagyobb hangsúlyt fektetni, amikor rájön, hogy kicsoda a Hullócsillag valójában, és hogy miként kapcsolódik hozzá. Valahogy jobban ki lehetett volna fejteni Scarlett és Gavriel kapcsolatát, egymáshoz való hozzáállásukat, vagy nem is tudom. Szerintem ebben a történetszálban több potenciál lehetett volna, mint amit végül kaptunk az írónőtől.

Scarlett és Julian

Nem, nem felejtettem el a triónkat, Tella, Legend és Jacks megkapták a saját elég sok idejüket a sztoriban, nekem ismét az ő történetszáluk tetszett a legjobban. Tella és Dante még mindig nagy kedvencek, úgy forr közöttük a levegő folyton, hogy azt élvezet olvasni, ők egymásnak vannak teremtve és kész. Persze nem jöhettek össze egyszerűen, mert az túl unalmas lett volna, hanem kellett ide még egy kis bonyodalom, ami náluk valahogy mégis működött. A konfliktus fő forrása most az lett, hogy kiderült, Dante azon munkálkodik, hogy Tellát is halhatatlanná tegye, így akkor örökké együtt lehetnének. Tella viszont nem akar halhatatlan lenni, hanem azt szeretné, ha a férfi őt választaná és a szerelmüket a halhatatlanság helyett. Viszont ha Dante a szerelmet választja, akkor újra normális halandó válik belőle. Tehát ezen lamentálnak az egész részben, és ha ez nem lenne elég, Jacks se nyugszik a háttérben, még mindig meg akarja szerezni Tellát magának, mert hát a lány az egyetlen igaz szerelme, ha minden igaz.

Dante, Tella és Jacks

Az írónő kicsit árnyalta ezt az „egyetlen szerelme” dolgot, így már kicsit jobban értem és nem olyan nagy baromság, mint korábban tűnt. Hisz az, hogy Tella Jacks egyetlen igaz szerelme, még nem jelenti azt, hogy Jacks valóban szereti őt, hanem csak azt, hogy ott a potenciál benne, hogy a lány azzá váljon idővel. Jacks pedig akárki-akármit mond, szerintem sose szerette igazán Tellát, hanem inkább csak önző és manipulatív módszerekkel, mániákus módon próbálta magához kötni. Játszott vele, bántotta, kihasználta és csábítgatta, mikor Tella gyengén és sebezhetően, nem tudott máshoz fordulni. Hisz Jacks mégis csak egy Fátum, ő maga a Szívek hercege, nem képes az őszinte szerelemre, és nem is akar ilyesmit érezni. A Fátumok a hatalom megszállottjai, számukra az emberek csak játékszerek, és soha nem akarnak valóban érezni és szeretni, hisz ezt láttuk Gavrielnél és Jacksnél is.

Nagyon izgalmas lezárást kaptunk, gyorsan végigolvastam a harmadik részt, mert egyszerűen olvastatta magát a könyv. Tella, Dante és Jacks még mindig nagy kedvencek, az ő történetszálukat szerettem a legjobban, de Scarlett és Julian szintén aranyosak voltak együtt. A Hullócsillag tekintetében kissé hiányérzetem maradt, ha nagyobb hangsúlyt kap a karaktere, vagy jobban kifejtik az ő történetszálát, annak örültem volna, mert így teljesen felejthető karakter maradt a főszereplőink mellett. Nagy meglepetésemre megtudtam, hogy itt nincs vége a történetnek, mert Garber írt egy új trilógiát folytatásnak a Caraval világában, csak immár Jacksre és új karakterekre fókuszálva. Nagyon érdekelni kezdett ez a folytatás, mert Jackset imádom, kíváncsi vagyok mi lesz vele a folytatásban.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/stephanie-garber-finale

Értékelés:

5/5

Stephanie Garber: Legendary (Caraval 2.)

Fülszöveg:

Egy összetört szív.

Egy megfizetendő adósság.

Egy vérre menő játék.

Donatella Dragna a Caraval varázslatos világában végleg megszabadult zsarnok apjától, és a nővérét, Scarlettet is megmentette egy baljós házasságtól. Lenne mit ünnepelnie a Dragna-lányoknak – de Tella még nem szabad.

Még a játék előtt, végső kétségbeesésében egyezséget kötött egy bűnözővel, és most olyasmivel tartozik neki, amit eddig soha senki nem tudott megszerezni. Ki kell derítenie a Caraval mester, Legend valódi nevét! Erre csak egyetlenegy esélye van: ha megnyeri a Caravalt.

Tella tehát második alkalommal is beleveti magát a legendás versengésbe, és ezzel keresztezi egy gyilkos trónörökös útját, belebonyolódik egy elátkozott szerelembe, valamint a titkok kusza hálójába… amivel bajba sodorja Scarlettet is.

A Caraval mindig is bátorságot, ravaszságot és áldozatokat követelt. Ám ezúttal még többet kér a játék: ha Tella nem tudja teljesíteni, amit az alkuban ígért, és nem szolgáltatja ki Legend igazi nevét, mindent elveszít – talán még az életét is. De ha nyer, Legend meghal, és a Caraval örökre megsemmisül.

Isten hozott újra a Caravalban… a játék még csak most kezdődik igazán!

Az első rész tetszett annyira, hogy érdekeljen a folytatás és mivel a második és a harmadik részről sokkal jobb kritikákat olvastam, mint az elsőről, így bíztam benne, hogy valóban jobb lesz a folytatás. Igazából semmi nagy gond nem volt a Caraval-al, de azért annyira nem ragadott magával, mint szerettem volna. Na, de a Legendary! Rögtön azzal kezdenék, hogy nekem iszonyatosan tetszett a második rész, sokkal jobban beszippantott és alig egy nap alatt sikerült kiolvasnom hétvégén, ami mostanában igen nagy szó, mert kevesebb az időm és az energiám az olvasásra, mint mondjuk évekkel ezelőtt volt.

Kezdjük azzal mi tetszett annyira. Számomra maga a történet, az új Caraval játék valahogy sokkal izgalmasabbnak és kalandosabbnak tűnt, mint amilyen az első volt, vagy lehet csak azért tűnt jobbnak, mert itt már nagyobb volt a tét, mint korábban bármikor. Míg az első Caraval valóban csak egy játék volt, addig a másik már korántsem teljesen az, sőt, mondjuk ki bátran, itt egyáltalán nem egy játékról volt szó. Most véresen komoly lett a dolog.

Tella és Jacks

Ezzel párhuzamosan az írónő csavart egyet a történeten és megkaptuk a Fátumokat, és sokkal többről kezdett el szólni a történet. A Fátumok olyan természetfeletti lények, akik sok idővel ezelőtt a világot irányították, és akiket korábban egy boszorkány száműzött és kártyalapokba zárt. Ám egyikük kiszabadult és eldöntötte, hogy addig nem nyugszik, míg vissza nem szerzi korábbi hatalmukat és ki nem szabadítja a társait. És hogy ez az egész miként kapcsolódik a karaktereinkhez és magához a Caravalhoz, azt már nem akarom elárulni, olvassátok el a könyvet és megtudjátok.

És ha már a Fátumok szóba kerültek, akkor nem is lehetett volna jobb Fátummal bevezetni őket a sztoriba, mint a Szívek hercegével, vagyis polgári nevén Jacks-el. Nem túlzás szerintem ha azt állítom, hogy Jacks rögtön kedvenc lett és olyan remek karakter, hogy mindenkit kenterbe vert és egyből megkedveltette magát velem. Ő lett most új „fő gonoszként” bemutatva, de nem egy szimpla gonosztevő ő, hanem annál azért bonyolultabb és összetettebb karakter. Nagyon várom mi lesz vele és Tellával a folytatásban, mert bírtam ahogy játszadoztak egymással.

Na de mi a helyzet Scarlett-el és Tellával, kérdezhetnétek. A második részben narrátort váltunk és most megkapjuk Tellát főszereplőnek, ami megint remek döntés volt az írónő részéről. Az első részben nem lett Tella a kedvencem, egyáltalán nem, de most egyből kedvenc lett ő is, és nem túlzás azt állítani, hogy ő is sokkal érdekesebb karakterré vált, mint a nővére valaha volt. Tella sokkal kalandvágyóbb és makacsabb lány, mint Scarlett, talán Tella narrálása is hozzátett ahhoz, hogy izgalmasabb legyen a második rész története. Az már csak a hab a tortán, hogy Tella és Dante mennyivel szenvedélyesebb páros, mellettük Scarlett és Julian elbújhatnak jó messzire. Nem hittem volna, hogy ennyire jók lesznek együtt, de Tella és Dante nagyon aranyosak.

Tella és Dante

Az eddigiekből leszűrhetitek, hogy sajnos igen, kaptunk egy szerelmi háromszöget, vagy hogy is mondjam, nem teljesen szerelmi háromszög ez. Elmagyarázom miért. Tella és Dante egymásnak vannak teremtve, mindketten oda vannak a másikért, és össze is illenek, hisz mindketten kalandvágyó, szenvedélyes, humoros és kissé néha önző és egoista karakterek, épp ezért működnek jól ennyire. Aztán ott van Jacks persze, akivel Tella kötött egy alkut, és hát Jacks nyomul ezerrel a lányra a maga módján, (már ha azt nyomulásnak lehet nevezni, hogy megzsarolja és játszik vele, ami során a lány élete a tét), de az eddigiek alapján Tella sosem érdeklődött úgy Jacks iránt.

Azt meg már meg sem említem, hogy Jacks mégis hogy a fenébe szeretett bele a lányba, mikor nem is ismeri igazán. Ez a „Tella az egyetlen igaz szerelme” dolgot kissé nehezen értem, mert hogy lehetne az egyetlen igaz szerelme, ha nem ismeri őt valójában, annyi időt meg nem töltöttek együtt, hogy igaz szerelemről lehessen beszélni kettejük vonatkozásában. Talán erre kapunk még valami magyarázatot a harmadik részben. Szóval szerelmi háromszögnek tűnik ez, de szerintem mégsem az, mert Tella mindig is Dante iránt érdeklődött inkább, Jacks nála sosem merült fel opcióként, legalábbis ebben a részben biztosan nem.

Egyetlen negatívum számomra, hogy Scarlett és Julian most eléggé háttérbe szorultak, bár ha jobban meggondolom, akkor lehet mégse hiányoztak most ebből a történetből. Volt róluk szó, és kaptunk róluk néhány infót Tella narrálásán keresztül, de az nem volt valami sok. Mondjuk ezt a gondolatot tovább vezetve arra kíváncsi lennék, hogy a harmadik könyvben ki lesz a narrátor a két lány közül. Szerintem az lenne a legjobb, ha felváltva mesélnének, de ezt majd meglátjuk.

Nekem sokkal jobban tetszett a Legendary, mint a Caraval, és ebben nagy szerepe volt annak, hogy Tella lett a mesélőnk. Általa sokkal kalandosabb és mozgalmasabb történetet kaptunk, és sokkal nagyobb bonyodalmak közepette találta magát Tella, mint korábban Scarlett valaha. Megtudtunk néhány titkot, hogy kicsoda Legend valójában, vagy hogy mi történt a lányok anyjával, de kaptunk új rejtélyeket is, így nem maradtak el a megválaszolandó kérdések a befejező részre sem. Tella, Dante és Jacks nagy kedvencek lettek, nagyon érdekel a történetük lezárása, így szerintem mielőbb folytatni fogom a trilógiát az utolsó résszel.

További információk a könyvről:

https://moly.hu/konyvek/stephanie-garber-legendary

Értékelés: 5/5

Stephanie Garber: Caraval (Caraval 1.)

Fülszöveg:

Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.

Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.

Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.

Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!

Ismét egy új könyvsorozatba kezdtem bele, és ez is egyike azoknak, amik már csaknem évek óta ott várnak türelmesen a sorban, hogy végre sorra kerüljenek. Úgy tűnik most jött el a Caraval ideje, így nagy lendülettel belevetettem magam az azonos című első részbe. Nem valami vastag és nehéz nyelvezetű olvasmány és gyorsan lehet haladni vele, így alig két nap alatt kivégeztem.

Kicsit felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, tetszett is meg nem is, ha értitek mire gondolok. Viszonylag jó alapötlettel indul a sztori, a fő történetszál egy titokzatos és izgalmas játék körül bonyolódik. Főszereplő testvérpárosunk Scarlett és Tella idén végre eljutnak a titokzatos Caravalra, hogy részt vegyenek a játékban és megnyerjék a főnyereményt. Mindketten szabadulni akarnak zsarnok és agresszív apjuk fojtogatásából és az életből, amit eddig kellett élniük. Néhány váratlan esemény folytán aztán Tella eltűnik és Scarlett azon kapja magát, hogy idén a Caraval játék célja, hogy a játékosoknak meg kell találniuk Tellát és aki elsőnek a nyomára bukkan az lesz a győztes.

Mivel ennyire a Dragna lányok köré szerveződött az idei Caraval, így sejteni lehet az elejétől kezdve, hogy most más lesz a játék, mint korábban. Nem kérdés, hogy Scarlett lesz a győztes, mert anélkül mi értelme lett volna a könyvnek, ha nem Scarlett nyeri meg a versenyt? És rögtön itt az első negatívum. Roppant kiszámítható a sztori, nagyjából minden fordulatot lehet előre tudni és mégsem egy Éhezők viadaláról van szó, hanem a Caraval sokkal „könnyedebb” játék, így azért annyira nem izgul az ember a karakterek sorsáért. A feladatok, a feladványok, a nyomozás egyszerű és túlontúl könnyű, csak hát Scarlett olyan ostoba néha, hogy nem látja milyen csapdába sétál bele újra és újra.

Julian és Scarlett

Azt pedig már mondanom sem kell, hogy számomra az elejétől kezdve teljesen egyértelmű volt, hogy Julian sem olyan ártatlan és átlagos karakter, mint amilyennek el akarta őt adni az írónő. Sejthettük, hogy ő is valahogy a Caraval része, hogy van valami köze hozzá. Az megint túl kínosan egyszerű és kiszámítható lett volna, ha kiderül, hogy Julian valójában Legend, így reméltem, hogy ez azért nem így lesz, és szerencsére az írónő se lépte meg a dolgot. Na de hogy ki Legend valójában? Azt hittem az első rész végén ki fog derülni, de nem így lett, ami jó dolog, hisz így maradt némi rejtély a folytatásra. A második nagyon nyilvánvaló tippem a másik egyetlen épkézláb férfi szereplő a sztoriban, vagyis Dante, szerintem ő lesz az, mert az biztos, hogy Legend tuti részt vett a játékban inkognitóban és hogy találkoztunk vele az első részben. Nem hinném, hogy később lenne előrerántva egy új karakter, biztosan olyan valaki lesz, aki az első részben felbukkant.

Scarlett és Julian nem valami bonyolult karakterek, magukban valószínű nem működtek volna ilyen jól, de párként remekül funkcionáltak. Nagyon aranyosak voltak együtt, és jó volt végigizgulni a kapcsolatuk alakulását. Bár néha idegesített, hogy Scarlett folyton azon vitatkozott magában, hogy akkor most bízik-e Julianben vagy sem. Az egyik oldalon azon fogadkozott, hogy bízik benne, mert segített neki meg minden, aztán két sorral később, meg azon nyavalygott, hogy Julian biztos titkol valamit és átveri őt, meg hogy csakis ő lehet Legend, majd két oldallal arrébb, megint olvadozott Julian után. Jó, a játék folyamatosan változott és Scarlett véleménye eszerint alakult, de akkor is, kérem szépen! Döntsd már el, hogy most akkor bízol szegény fiúban vagy sem!

Nem szeretném elfelejteni Tellát sem, mert vele szintén felemás érzéseim vannak. Egyrészt érdekelt volna ő is, így kicsit zokon vettem, hogy a könyv elején eltűnt és csak a végén találták meg, így gyakorlatilag alig szerepelt az első részben. Másrészt talán ennyi bőven elég volt belőle, mert mikor felbukkant, akkor olyan irritáló ripacs módjára viselkedett mindenkivel, de főleg Scarlettel, hogy szívesen képen töröltem volna párszor. Nála önzőbb, elkényeztetettebb és ostobább lánnyal nem nagyon találkoztam még, és csakis azért nem írtam le teljesen szegényt, mert a végén lévő fordulattal kiderült, hogy Tella mégsem olyan ostoba és önző, mint amilyennek a könyv végéig tűnt. Remélem azért többet kapunk Tella karakteréből a folytatásban, mert ezek szerint csak több van benne, mint amit eddig mutatott.

Könnyed, habos és mesésen kedves kis könyv a Caraval, egyszerű és olvasmányos stílusával és némileg sablonos, de azért kalandos történetével nagyon olvastatja magát, de azért nem váltja meg a világot. A karakterek egyszerűek, a fordulatok és a csavarok kiszámíthatóak, teljesen felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, de annyira sikerült megfognia magának, hogy érdekeljen a folytatás. Szerintem hamarosan bele is kezdek, mert most egyben le akarom tudni a trilógiát. Van annak előnye, ha az ember csak a megjelenés után évekkel vesz kezébe egy könyvsorozatot, mert így legalább nem kell évet vagy éveket várni két rész között.

További információk a könyvről:
https://moly.hu/konyvek/stephanie-garber-caraval
Értékelés: 5/3