Egy szerelem, amelyért megéri küzdeni.
Egy álom, amelyért megéri meghalni.
Egy befejezés, amelyre megérte várni.
Két hónap telt el a legutóbbi Caraval befejezése óta. Két hónapja, hogy a Fátumok kiszabadultak egy elvarázsolt kártyapakliból, két hónapja, hogy Legend bejelentette igényét a trónra, és két hónapja, hogy Tella rájött: a fiú, akibe beleszeretett valójában nem létezik.
Amikor életek, birodalmak és szívek sorsa múlik rajta, Tellának el kell döntenie, hogy megbízik-e Legendben, vagy régi ellenségeként kezeli. Miután rábukkan egy titokra, amely fenekestül felforgatja az életét, Scarlettnek képessé kell válnia a lehetetlenre. Legendnek pedig meg kell hoznia egy döntést, amely örökre megváltoztathatja.
A Caraval véget ért, de minden idők legnagyobb játéka még csak most kezdődik. Ezúttal nincsenek nézők – csak nyertesek vagy vesztesek.
Kicsit több idő telt el, mire odajutottam, hogy olvasni tudjam a trilógia harmadik részét, mint szerettem volna, de hát ilyen az élet. Nem mindig arra van ideje az embernek, amire szeretne, pedig higgyétek el nekem, hogy roppant mód kíváncsi voltam a befejezésre, mert imádtam a második részt. Aztán szerencsére múlt hétvégén végre lett egy kis időm és alig két nap alatt letoltam a Finale-t, mert annyira olvastatta magát a sztori.
A második rész ugyebár ott fejeződött be, hogy Tella megnyerte a második Caravalt és kiderült kicsoda Legend valójában, de itt nincs még vége semminek, mert csak most jön az igazi nagy végső harc. És komolyan végső nagy harcról beszélek, mert a korábbi két Caraval csupán „csak” játék volt, de ami most történik az már véresen komoly, ami sokak életébe kerülhet. A könyv fókusza átkerült a Caravalról és Legendről a Fátumok felé, mert most már ők az igazi ellenség.
Szeretném itt rögtön kiemelni a Fátumokat és azt a tényt, hogy végre több szerepet kaptak így a lezárásban. Most már nem csak Jacks van az előtérben, hanem felbukkan majdnem az összes többi Fátum, de nem csak az ember alakú Fátumok, hanem az egyebek is. Hiszen mint megtudtuk vannak Fátum helyek és Fátum tárgyak, és ezek nagy része kiemelt jelentőséget kap a harmadik részben. Aztán nem szabad elfeledkezni a harmadik rész „nagy gonoszáról”, a Hullócsillagról, vagyis emberi nevén Gavrielről, aki miután kiszabadult a tarot kártyák fogságából rögtön hatalmi mámortól vezérelve eldöntötte, hogy ő lesz itt a császár és mindenki ura és ezért nem rest bárkin és bármin átgázolni.
És hogy miért olyan félelmetes a Hullócsillag és az egoista hatalmi harca? Mert Gavriel az első és eredeti Fátum, ő alkotta meg a többieket később, így ő a legerősebb köztük, még a többi Fátum is fél tőle. Tehát meg van a „ nagy gonosz” ellenfél, habár a motivációi elég egyszerűek és gyatrák, a Dragna lányokhoz fűződő, csak ilyen utólag bedobott szálnak tűnő kapcsolata, pedig számomra kissé erőltetettnek tűnik. Nem ismerjük meg igazán, alig tudunk meg róla valamit, így annyira súlytalan lett számomra a karaktere, hogy azt el sem tudom mondani. Az a gond, hogy csak a harmadik részben a végén dobták bele a történetbe, nem lehet igazán megismerni, sem megkedvelni. Így habár ő a legerősebb és leghatalmasabb ellenfél elvileg, nála még az első rész ellenfele, Legend, vagy a második rész ellenfele, Jacks is fényévekkel összetettebb vagy érdekesebb karakter.
A Finale-ban nem csak egy narrátort kapunk, hanem felváltva mesél mindkét Dragna lány, aminek roppant mód örültem. Bár sajnos Tella megint uralta a lapokat, az ő történetszála ezerszer izgalmasabb lett, ha engem kérdeztek, de legalább Scarlett se maradt el mellőle, hanem megkapta a saját történetszálát Juliannal, drámával és mindennel, ami kell. Megint ugyanolyan érzésem volt, mint az első rész olvasása közben, Scarlett és Julian magukban nem valami emlékezetes karakterek, de együtt remekül működnek, imádtam őket együtt. Nem értem minek kellett az elejére az a szál, mikor Scarlett el akarja kezdeni versenyeztetni Juliant és a korábbi vőlegényét, számomra ez annyira nem illett Scarlett karakteréhez. Teljesen felesleges történetszál volt, nála inkább arra kellett volna nagyobb hangsúlyt fektetni, amikor rájön, hogy kicsoda a Hullócsillag valójában, és hogy miként kapcsolódik hozzá. Valahogy jobban ki lehetett volna fejteni Scarlett és Gavriel kapcsolatát, egymáshoz való hozzáállásukat, vagy nem is tudom. Szerintem ebben a történetszálban több potenciál lehetett volna, mint amit végül kaptunk az írónőtől.
Scarlett és Julian
Nem, nem felejtettem el a triónkat, Tella, Legend és Jacks megkapták a saját elég sok idejüket a sztoriban, nekem ismét az ő történetszáluk tetszett a legjobban. Tella és Dante még mindig nagy kedvencek, úgy forr közöttük a levegő folyton, hogy azt élvezet olvasni, ők egymásnak vannak teremtve és kész. Persze nem jöhettek össze egyszerűen, mert az túl unalmas lett volna, hanem kellett ide még egy kis bonyodalom, ami náluk valahogy mégis működött. A konfliktus fő forrása most az lett, hogy kiderült, Dante azon munkálkodik, hogy Tellát is halhatatlanná tegye, így akkor örökké együtt lehetnének. Tella viszont nem akar halhatatlan lenni, hanem azt szeretné, ha a férfi őt választaná és a szerelmüket a halhatatlanság helyett. Viszont ha Dante a szerelmet választja, akkor újra normális halandó válik belőle. Tehát ezen lamentálnak az egész részben, és ha ez nem lenne elég, Jacks se nyugszik a háttérben, még mindig meg akarja szerezni Tellát magának, mert hát a lány az egyetlen igaz szerelme, ha minden igaz.
Dante, Tella és Jacks
Az írónő kicsit árnyalta ezt az „egyetlen szerelme” dolgot, így már kicsit jobban értem és nem olyan nagy baromság, mint korábban tűnt. Hisz az, hogy Tella Jacks egyetlen igaz szerelme, még nem jelenti azt, hogy Jacks valóban szereti őt, hanem csak azt, hogy ott a potenciál benne, hogy a lány azzá váljon idővel. Jacks pedig akárki-akármit mond, szerintem sose szerette igazán Tellát, hanem inkább csak önző és manipulatív módszerekkel, mániákus módon próbálta magához kötni. Játszott vele, bántotta, kihasználta és csábítgatta, mikor Tella gyengén és sebezhetően, nem tudott máshoz fordulni. Hisz Jacks mégis csak egy Fátum, ő maga a Szívek hercege, nem képes az őszinte szerelemre, és nem is akar ilyesmit érezni. A Fátumok a hatalom megszállottjai, számukra az emberek csak játékszerek, és soha nem akarnak valóban érezni és szeretni, hisz ezt láttuk Gavrielnél és Jacksnél is.
Nagyon izgalmas lezárást kaptunk, gyorsan végigolvastam a harmadik részt, mert egyszerűen olvastatta magát a könyv. Tella, Dante és Jacks még mindig nagy kedvencek, az ő történetszálukat szerettem a legjobban, de Scarlett és Julian szintén aranyosak voltak együtt. A Hullócsillag tekintetében kissé hiányérzetem maradt, ha nagyobb hangsúlyt kap a karaktere, vagy jobban kifejtik az ő történetszálát, annak örültem volna, mert így teljesen felejthető karakter maradt a főszereplőink mellett. Nagy meglepetésemre megtudtam, hogy itt nincs vége a történetnek, mert Garber írt egy új trilógiát folytatásnak a Caraval világában, csak immár Jacksre és új karakterekre fókuszálva. Nagyon érdekelni kezdett ez a folytatás, mert Jackset imádom, kíváncsi vagyok mi lesz vele a folytatásban.
További információk a könyvről:
Értékelés:
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése