„A mágikus ellentéte nem az átlagos. A mágikus ellentéte az emberi.”
Az álmodók köztünk járnak… ahogy azok is, akiket megálmodnak. Az álmodók átka, hogy nem tudják abbahagyni az álmodást – legfeljebb megtanulhatják irányítani. Azok, akiket megálmodtak, nem élhetik a saját életüket, és ha az álmodójuk meghal, ők elalszanak örökre. És vannak azok, akik üldözik az álmodókat. Hogy kihasználják és csapdába ejtsék őket. Hogy megöljék őket, mielőtt az álmaik kipusztíthatnák az emberiséget.
Ronan Lynch álmodó. Képes áthozni az álmaiból különböző ritkaságokat, de akár katasztrófákat is a hétköznapi valóságba. Jordan Hennessy tolvaj. Minél közelebb kerül ahhoz, amit meg akar szerezni, annál szorosabban kötődik hozzá. Carmen Farooq-Lane vadász. A testvére álmodó volt – és gyilkos. Látta, mit képes tenni egy emberrel az álmodás. Ahogy azt is, milyen károkat tudnak okozni az álmodók. Bár az mind semmi a közelgő pusztuláshoz képest…
A világszerte rajongva szeretett Hollófiúk-sorozat szereplőinek új története – egy fantasy-thriller, ami a felnőtteket ugyanúgy magával ragadja, mint a tizenéveseket.
Hagyd, hogy elbűvöljön!
Egyik örök kedvenc könyvsorozatom a Hollófúk könyvek, évente minimum egyszer mindig újraolvasom a teljes sorozatot és mind a négy részről csak istenítő véleményt tudnék mondani. A Hollófiúk könyvsorozat végeztével aztán mégse kellett teljesen a Stiefvater által megteremtett világ és karakterek nélkül maradnunk, mert az írónő készített hozzá egy spin-off sorozatot immár Ronannal és a hozzá kapcsoló Álmodókkal, álomvilággal és minden ehhez tartozó dologgal a középpontban. Őszintén szólva nem tudtam mire számítsak és mit lehet ebből a világból még kihozni a korábbiakon kívül, ezért tartott ilyen sokáig, hogy végre elolvassam az első részt, holott régóta ott csücsült a könyvespolcomon.
Stiefvater még mindig tud írni és a magyar fordítás is remek, talán ezt mondanám a könyvei sikeréhez vezető legnagyobb titoknak. Ha visszagondolunk a Hollófiúk könyvek se voltak valami kalandos regények, inkább a karaktereken, és a kapcsolataikon volt végig a hangsúly és ezek az írónő rendkívül olvasmányos stílusával vegyítve alkották a könyvsorozat sikerét. Nálam legalábbis mindenképp. Az Álmodók trilógia első részével ugyanez talán a helyzet, bár így első körben azért nem került annyira közel a szívemhez ez a történet, se az új karakterek, mint anno a többiek.
Ronant megkapjuk kvázi főszereplőnek, vagy ha pontos akarok lenni, akkor nincs olyan hogy egy főszereplő, hanem itt is több karakter köré összpontosulnak az események, több karakter nézőpontján át haladunk előre a végkifejlet felé. Az Álmodók és az álmaik okozta galibák kerülnek szembe azokkal akik üldözik őket. Van egy csoport, akik egy állítólagos világvégét megakadályozván, meg akarnak ölni minden egyes Álmodót, mert szerintük ők csak a bajt okozzák és miattuk fog elpusztulni a világ. Azt persze nem tudják melyik Álmodó okozza a gondokat így egyszerűen mindenkivel végeznek, aki az útjukba kerül.
Több szálon indul el a történet, több nézőponton keresztül haladunk előre a könyvben és a végén érnek össze a szálak. A végére értjük meg teljesen, hogy melyik új karakter kicsoda, mit akar és hogy is kapcsolódik a nagy egészbe. Ronan tehát marad és igazából habár nem ő a kimondott főszereplő, de mégis köré összpontosulnak a történések. Ronant imádtam a Hollófiúk könyvekben, ő és Adam nagy kedvenceim máig, így kicsit féltem, hogy mit lehet még kihozni a karaktereikből, hogy mit lehet még velük kezdeni a folytatásban. Nagy bánatomra Ronan és Adam kapcsolata nem kapott olyan nagy hangsúlyt, mint szerettem volna és Adam erőteljesen a háttérbe szorult, aztán meg kvázi eltűnt a sztoriból. Nem mintha hiányzott volna, mert habár nagyon jó páros ők ketten, de Ronan Adam nélkül szintén remekül működik, vagy talán még jobban. Ronan semmit se változott, még mindig az a roppant bonyolult és összetett karakter aki volt, még mindig keresi önmagát, próbál megbirkózni azzal, hogy Álmodó, és próbál megbirkózni az ebből adódó gondjaival.
A Lynch testvérek
Nagy meglepetésemre Ronan testvérei ebben a könyvben sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak, aminek aztán kifejezetten örültem, mert korábban is szívesen olvastam volna róluk többet. Matthew a legkisebb Lynch fiú, és nyugodtan kijelenthetjük hogy a legvidámabb és a leggondtalanabb. Az a tipikus legkisebb gyerek, aki éli a "rózsaszín" világát és nincs gondja semmire. Legalábbis eddig, mert hát időközben Matthew felnőtt és már ő is látja, hogy mi folyik körülötte és akárhogy próbálták előle eltitkolni a testvérei, arra is rájött, hogy kicsoda ő valójában. Kíváncsi vagyok Matthew-al mi fog eztán történni és hogy mit kezd azzal, amit kiderített magáról.
Aztán ott van Declan, akit kövezettek meg, de én mindig érdekesnek találtam és nem csak a Ronannel való ellentéte miatt, hanem érdekelt, hogy milyen karakter valójában. Nem kell tovább várnom, mert megkaptuk a Declan nézőpontot, és te jó ég, rögtön megszerettem őt, és éppen azért mert ő Ronan tökéletes ellentéte. Declan és a "declanizmus" (ahogy az írónő elnevezte a fiú karakterének a lényegét és a viselkedésének a jellegét) roppant találó volt számomra és tökéletesen megmagyarázta Declan karakterét és korábbi viselkedését. Declan egy olyan szükséges rossz szerepet volt kénytelen magára ölteni, amit senki más nem tudott volna megtenni helyette a Lynch családban az apjuk halála óta. Declan a szürkeség és a normális élet unalmába vegyülve próbálta egyengetni a saját és az öccsei életét, megóvva magukat a bajtól és minden veszélytől, de persze ez egy igen nehéz és kimerítő feladat Ronan miatt, és hát épp ez okozta köztük azt a sok korábbi feszültséget.
Declan és Jordan
Én teljesen át tudtam érezni Declan karakterének a "tragédiáját", mert hát lássuk be, hogy elég tragikus amilyen életet kell élnie csupán azért, mert más nem tudja ezt megtenni helyette. A legidősebb testvérként neki kellett magára vállalnia a családfő szerepét, neki kellett visszafognia a testvéreit, főleg Ronant és próbálni a normális élet látszata felé terelni őket. Neki kellett eltussolnia a problémákat amiket az apjuk és a testvérei okoztak és neki kellett minden rossz dolgot megoldania úgy, hogy közben neki is hiányzott az apjuk és ő ugyanúgy szenvedett magában.
Declan őszintén szólva a háta közepére se kívánja az Álmodókat, az álmokat és minden velük kapcsolatos dolgot, és mégis neki kell velük foglalkoznia és megoldani bármi baj történik miattuk. Ha ez így nem lenne elég Declan találkozik Jordannel, a lánnyal, akivel rögtön egymásra kattannak és tényleg nagyon aranyosak voltak együtt, hogy aztán a végére kiderüljön, hogy Jordan épp abból a világból származik, amit Declan a háta közepére se kíván. Remélem azért nem csak ennyi volt a kapcsolatuk, hanem valahogy mégis összejönnek végül, mert nagyon jók voltak együtt.
Kaptunk egy új Álmodót Ronan mellé, Hennessey-t, egy fiatal nőt, aki még rosszabbul viseli, hogy álmodik és az álmait áthozza a valóságba. Az ő álmai ugyanis önmaga saját másolatai és minden egyes álom során ébredéskor áthozza a valóságba önmaga egy hasonmását, így elég sok "ikertestvérét" álmodta meg az életbe. Ezek a lányok vele élnek és együtt próbálják megoldani Hennessey problémáját, hogy valahogy be tudja fejezni a saját másolatai készítését, mert ha tizenháromnál több másolatot készít önmagából, akkor abba már bele fog halni. És mind tudjuk, hogy ha az Álmodó meghal, akkor az álmai is jobb létre szenderülnek vele együtt.
Hennessey épp ezért depressziós, reményt veszett, kialvatlan és életunt, nem tudja mit tegyen a halál ellen, önmagát tartja felelősnek azért, hogy ilyen sok hasonmást keltett életre magából, és mindegyik lánynak ő fogja végül okozni a halálát. Ebben az állapotában fonódik össze a sorsa Ronanével, és a fiú végül segít neki abban, hogy összeszedje magát valamennyire és ki tudjon lépni ebből az átkozott sötét spirálból, amibe belekerült.
Hennessy és Jordan
Hennessey másolatai közül Jordan volt az első, így ő a legerősebb és gyakorlatilag mondhatjuk azt, hogy ő Hennessey tökéletes ikerpárja, teljes értékű embernek tekinthető. Utána a többiek mindig vesztettek valamit Hennessy-ből, vagy csak egy-egy tulajdonságát vagy jellemvonását tudta bennük átmenteni. Jordan saját jogú karakterré vált, saját személyiséget fejlesztett ki és ahogy telt az idő, sikerült teljesen leszakadnia Hennessy-ről és önmaga teljes verziójú emberévé válnia. Mármint nem igazi ember ő, csak egy álom, de értitek mire gondolok. Érdekes volt látni, hogy alakul Hennessy és Jordan kapcsolata, és hogy Jordan miként kezdi el járni a saját útját úgy, hogy azért bármit megtenne a "nővéréért" és igenis azért dolgozik, hogy valahogy meg tudják őt és mindegyik "testvérüket" menteni.
Aztán ott volt az ellentétes oldal, mert itt is kaptunk egy nézőpontot a másik oldalról, nevezetesen Farooq-Lane-t, aki társaival együtt azon ügyködik, hogy minden egyes Álmodót megtaláljanak és megöljenek. Elvileg nincs erre más okuk, mint a világvége megakadályozása, legalábbis Farooq-Lane így tudja, bár azért van egy olyan érzésem, hogy több lehet a háttérben, mint amit a nővel megosztottak a társai. Remélem többet meg tudunk róluk a folytatásban, mert most ez volt a leggyengébb történetszál a könyvben.
Örültem, hogy ismét belemerülhettem a Hollófiúk világába, csak most egy kicsit más történetre helyezve a fő hangsúlyt, az Álmodók és az álmok világába. A Lynch fiúk karakterét imádtam, az új karakterek közül Jordan és Hennessy kedvencek lettek, viszont maga a történet annyira nem kapott el, mint szerettem volna. Az írónő még mindig remekül ír, nagyon olvastatta magát a könyv, de valami mégis hiányzott belőle, így annyira nem tudott berántani a történet magával, mint anno történt a Hollófiúk könyvek esetében. Ennek ellenére természetesen érdekel a folytatás, és ha minden igaz már megjelent magyarul, így remélem mihamarabb tudom majd olvasni.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/4
