Vámpírakadémia (film)

A történet:
Rose, egy zabolátlan dampyr (félig ember, félig vámpír testőr), akit mora barátnőjével, Lissával együtt szökés közben kapnak el és visznek vissza az eldugott St. Vladimir Akadémiára. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa egy mora (halandó vámpír) nemesi család sarja, egy hercegnő, ami miatt folyamatos életveszélyben van. Mindketten az átlagos vámpírdiákok életét próbálják élni, de Lissa különleges mágikus képességei és a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem nem javít a helyzeten. Az iskola valószínűleg a legrosszabb búvóhely számukra, ezért Rose keményen edz, hogy hivatalosan is Lissa testőre lehessen. Addig is kénytelenek szembenézni a belső és külső támadásokkal, amit a kegyetlen strigák (hallhatatlan vámpírok) jelentenek, akiknek mindent megér, hogy levadásszák a mora trónörököst, Lissát. (Forrás: port.hu)

Tudnom kellett volna, de én még bizakodtam. A Vámpírakadémia film reklám kampánya borzalmasra sikeredett, így már az első poszter, az első előzetes megjelenésekor sokan fanyalogni kezdtek, azon aggódva, hogy kedvenc könyvsorozatukból egy borzalmas, paródia jellegű filmet készítenek. Tényleg borzalmas volt az előzetes, egy gagyi, ostoba vígjátékra hasonlított az egész, de én nem adtam fel a reményt. Bíztam benne, hogy a rossz előzetes, mégis jó filmet hoz, vagy legalábbis nem lesz olyan rossz a film, mint amit az előzetes sugallt. Nos, így a film megnézése után kijelenthetem: igazuk volt azoknak, akik aggódtak, mert ez a film valami borzalmas. A legrosszabb könyvadaptáció, amit valaha láttam. Megértem a kritikusok fanyalgását, és a sok csalódott rajongót, mert a könyv ennél ezerszer jobb volt, és egy igazán érdekes és izgalmas filmet lehetett volna belőle kihozni.

Mi lehetett a gond? Feltehetnénk ezt a kérdést. Szerintem borzalmas volt már alapvetően a film reklámkampánya, itt kezdődtek a gondok. Mondjuk így utólag megértem, hogy miért volt az is szörnyű, mert egy ilyen filmet nem lehetett volna jobban eladni. A Vámpírakadémia nem tudja, hogy mi akart lenni. Vígjáték? Nem, ahhoz próbált komolynak tűnni. Dráma? Nem, ahhoz túlságosan gyerekes és ostoba stílussal operált. Vámpíros film? Nem, azt az egyedi és még sehol sem látott vámpírmitológiát, melyet Richelle Mead olyan jól megálmodott, a film teljesen szétbarmolta. Aki nem olvasta előtte a könyveket az szerintem egy kukkot nem értett belőle, hogy akkor most miért is mások a morák, a damphyrok, a strigák. A film az elején gyorsan ledarálja a rövid bemutatást, de abból egy avatatlan néző semmit nem ért meg. Odadobja nekik a fogalmakat, és kész. Meg kell érteniük, de nem értik. Hogy miért is a damphyrok a morák testőrei? Hogy kik is a strigák pontosan? Hogy a morákat tulajdonképpen miért is kell megvédeni, mikor mindegyiknek van különleges képessége? Ezernyi kérdés, melyre a néző nem kap választ.

Én próbáltam pozitívan hozzáállni ehhez a filmhez, de így utólag örülök neki, hogy a premier idején nem mentem el moziba megnézni, mert én ezért a zagyvaságért semennyi pénzt nem adtam volna ki. Igen, bevallom, online néztem meg angolul, így ennek annyi előnye volt, hogy megkíméltem magam a magyar szinkron borzalmaitól. (Mert hogy a mozikban magyar szinkronnal vetítették, ami úgy hallottam ismét csapnivaló lett.) Senkit nem akarok ettől a filmtől eltántorítani, de ha szeretted a könyvet, akkor inkább nagy ívben kerüld el a filmet, mert a könyvhöz képest egy nagy borzalom. Ha pedig nem ismerted a könyveket ezelőtt, akkor inkább bele se kezdj, mert az égvilágosan semmit nem fogsz érteni. Emellett pedig halálra fogod unni magad.

Igazából nem akarok erről a filmről sokat írni, így röviden lezavarom, hogy mi minden volt benne a rossz. Írhatnám azt, hogy az egész film egy nagy kalap tudjátok mi, de akkor megvádolhatnátok, hogy csak rámondom, hogy rossz, és nem indoklom meg a véleményem. Így röviden azért mégis leírom, hogy nekem mi nem tetszett benne. Borzalmas volt a vágás, és olyan gyorsan süvítettünk végig a történeten, hogy mondom, akik nem olvasták a könyveket, semmit nem értettek belőle. Sok dolgot így is kihagytak, de ez se segített rajta. Nagyon összesűrítették a történetet, kapkodtak, hisz kevés volt a műsoridő (alig másfél órás a film, ez erre nem elég, bőven lehetett volna 2 órás), így gyakorlatilag nem volt lehetőség a karakterek mélyebb bemutatására.

Mindenkit csak úgy odaböktek a vászonra, és senki nem kapott igazi mélységet. Talán Rose-ra fordítottak nagyobb figyelmet, hisz ő a főszereplő, de Lissa, Christian, Dimitri és mindenki más csak egy papírmasé figurának tűnt. A könyves karaktereknek híre sem maradt a vásznon. Senkit nem lehetett megkedvelni, senkivel nem lehetett együtt érezni. A színészi játék egyeseknél iszonyat gyenge volt. Lucy Fry Lissa-ja tényleg borzalmas, semmi köze a könyves törékeny, depressziós, kétségekkel teli félénk lányhoz. Dimitri és Christian lehetettek volna jók, ha több idő jut a karakterek bemutatására és a nézőkkel való megszerettetésére. A két páros közti kémia a nullával egyenlő, és a filmből ki sem derül, hogy akkor most Rose és Dimitri, valamint Lissa és Christina mit is szerettek meg egymásban. Összejönnek random minden magyarázat nélkül, és nekünk éreznünk kellene a vonzódást, a kialakuló szerelmet mindkét esetben, de én nem éreztem semmit. (A Rose és Dimitri "ágyjelenet" a végén pedig valami pocsék volt, nulla kémiával és érzelemmel.)

A film közben végig idegesítettek a gagyi popzenék és a popkulturális utalások, melyeknek semmi helye nem volt egy ilyen kaliberű vámpíros filmben. (Értem én, hogy reklám meg minden, de hogy jön ide a Facebook, az Iphone meg a többi?!) Az akciójelenetek nagy része szánalmasan koreografált, talán a végén lévő tetszett valamennyire.  Ez a film szerintem minden téren megbukott. Mint vámpíros film egy borzalom és érthetetlen az avatatlan nézőknek, az akciók gyengék, az érzelmek és a párosok közötti kémia a nullával egyenlő, a karakterábrázolás felületes és nem elég mély, hogy általa szerethetővé váljanak a karakterek.

Igazából két dolog tetszett ebben a filmben, és ezért kapja a két pontot, mert ennél többet nem érdemel. A film egyetlen mozzanata, amit sikeresen adaptáltak a vászonra, a Rose és Lissa közti mély barátság. A szoros kapcsolatuk számomra átjött. A filmben is érezni lehetett mennyire szeretik egymást, mennyire fontosak egymásnak. A barátság előtérbe helyezése a könyvben központi elem, így örültem annak, hogy itt is átjött ez mennyire fontos. A másik, ami tetszett... pontosabban aki tetszett, az pedig Mason és az őt megformáló színész, Cameron Monaghan. Én csak nála láttam valami igazán értékelhető színészi alakítást, pedig nem volt könnyű dolga, mert az amúgy is kevés könyves szerepét, a filmben még jobban megkurtították. Mindenesetre sikeresen átadta Mason aranyos jellemét, és érezni lehetett mennyire odavan Rose-ért. Mellesleg Cameron Monaghan tök helyes volt ebben a filmben, mintha csak rászabták volna Mason karakterét. Szerintem ő volt a legtökéletesebb casting döntés. (Jó, azt még megjegyzem, hogy Dimitri és Christian szintén helyesek voltak, de a karakterek elrontása mellett, a jó külső nem elég ahhoz, hogy értékelni tudjam őket.)

Ez egy borzalmas film, nem tudok sajnos mást mondani, és csak erős idegzetűeknek ajánlom. Gyenge volt a bevétel Amerikában és nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz folytatás. Ha az is ilyen lett volna, akkor inkább ne is legyen. Ha mégis a folytatás mellett döntenek, akkor iszonyat gyorsan cseréljék le a rendezőt, a forgatókönyvírót, és olyan személyt bízzanak meg a film elkészítésével, aki ismeri és jól át tudja adni az alapanyagot.
Értékelés: 10/2

Előzetes:

Richelle Mead: A végső áldozat (Vámpírakadémia 6.)

A történet:
Ezúttal maga Rose Hathaway kerül őrizet alá, és nem is akármiért. A vád: a morák királynőjének, Tatjanának meggyilkolása. Az örökmozgó dampyrt azonban apja, az extravagáns öltözködéséről és titokzatos kapcsolatairól ismert és hírhedt Abe Mazur megszökteti a fogdából. Rose így Dmitrijjel nekivág a nagyvilágnak, hogy elrejtőzzön rosszakarói, valamint a királyi udvar testőrei elől. Rose persze nem tűrheti tétlenül, hogy valaki a nyakába varrta a gyilkosságot, és nyomozni kezd az igazi tettes után. Ehhez azonban meg kell találnia a királynő neki írt levelében említett utolsó Dragomir leszármazottat. Eközben barátnője, Lissa, az Udvar politikai intrikái közepette a királyi trón várományosai között találja magát…
Kiben bízhatnak, miközben halálos ellenségeik nyújtanak segítséget, és barátaik árulják el őket? Ki fogja meghozni a végső áldozatot a családért, a szerelemért és a túlélésért?

El sem hiszem, hogy ilyen hamar ledaráltam a Vámpírakadémia sorozatot, de hát nem tehetek róla, nagyon tetszenek Mead könyvei és az biztos, hogy a Vámpírakadémia könyvek mostantól ott lesznek a kedvenceim között. Mead nagyon szórakoztatóan ír, és habár a történetek nem mindig eredetiek, hanem teljességgel kiszámíthatóak, mégis van valami a könyvekben, ami megfogja az olvasót, jelen esetben engem. Az biztos, hogy olvasni fogom majd a spin-off sorozatot is, a Vérvonalakat, sőt még a Georgina Kincaid immár felnőtteknek írt másik sorozatát is megpróbálom.

Persze kicsit szomorú vagyok, hogy ilyen hamar a végére értem, mert a karakterek nagyon a szívemhez nőttek, de annak örülök, hogy most találtam rá a könyvekre, mert egybe tudtam olvasni az összeset, és nem kellett éveket várnom két rész között. Na, de lássuk mi a véleményem a befejező kötetről. Mindenképp tetszett önmagában, bár ha úgy nézem, hogy ez egy könyvsorozat utolsó kötete, akkor nagyobb durranásra számítottam így  végére. Ismét nem volt valami sok akció, szinte nem is voltak harcok, inkább a rejtélyeken és azok megoldásán volt a hangsúly.

Két részre osztható a történet, egyszer ott van Rose, aki a barátai segítségével megszökik a börtönből és Dmitrijvel bujdosni kényszerül, közben persze nem tud nyugton ülni, hanem elindul, hogy kiderítse ki lehet Lissa eltitkolt törvénytelen féltestvére, közben régi vad módon élő morák csoportjába botlanak bele, újra találkoznak Sidney-vel az Alkimistával, sőt még Viktor és testvére is a nyakukra járnak a saját önző céljaik és terveik érdekében. Hogy ki Lissa féltestvére, nos itt bejött a tippem. Szerintem mindenkinek teljesen egyértelmű, hogy Jill az. A kislányt annyira hirtelen előtérbe helyezte Mead az előző két kötetben, hogy tudtam valami fontosabb szerepe lesz. A történet másik fele meg az Udvarban játszódik, Lissa és a többiek Tatjana gyilkosa után kutatnak (elég uncsi módon), közben meg Lissa elindul a királynői címért, és én már az első kötetnél tudtam, hogy később királynő lesz belőle.... ez is teljesen nyilvánvaló volt. De, hogy ki volt a gyilkos? Hát ezt nem találtam el, én soha nem tippeltem volna arra a személyre, így legalább ebben az egy dologban sikerült megdöbbentenie Mead-nek.

A Vámpírakadémia karaktereit még mindig imádom, Rose és Dmitrij nagy kedvenceim, és örülök annak, hogy végül mégis összejöttek, ennek ellenére NAGYON SAJNÁLTAM szegény Adriant, Rose végig csak kihasználta őt, és nem tudom mi lesz eztán szegény fiúval, tud-e még valaha bízni a nőkben. (Szerencsére a Vérvonalakban is szerepel, így gondolom majd látjuk mi történik vele eztán). A végén a legtöbben megkapták a maguk kis boldogságukat, valahogy hiányoltam a nagyobb csatákat, harcokat, és egy kis negatívumot is a végére, mindenki túl boldogan fejezte be ezt az egészet, túl rózsaszín lett így a befejezés.

Nagyon örülök annak, hogy a kezeim közé akadt a Vámpírakadémia könyvsorozat, és eztán természetesen nagyon várom a filmet, ami az első kötetből készül és 2014. február 14.-én jelenik meg.

UI: Mi ez a borító? És ki ez a rózsaszín hajú csaj? Jaj, te jó ég....

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/richelle-mead-a-vegso-aldozat

5/4

Richelle Mead: Örök kötelék (Vámpírakadémia 5.)

A történet:
Rosemarie Hathaway soha nem a nyugodt természetéről volt híres, de most különösen nagy bajba keveredik. Pedig olyan jól indul minden. A Montana erdejében megbúvó Szent Vlagyimir Akadémián sikerrel és figyelemre méltó eredményességgel teszi le gyakorlati záróvizsgáját, megszerezvén az értettségét és elkötelezettségét bizonyító hűségjelet, mely a morákat vigyázó dampyr testőrök büszkesége. Ezt követően azonban megindul a lavina…
Lissa Dragomir hercegnő segítségével annak a Viktor Daskovnak a kiszabadítását tervezi, akit ők maguk juttattak a vámpírok börtönébe. A vállalkozást bonyolítja, hogy az élőhalott strigává lett Dmitrij nem csak szerelmével üldözi Rose-t, hanem egyenesen az életére tör. Vajon sikerül-e Rose-nak kiderítenie, miként lehet a strigává vált vámpírokat visszahozni az életbe? S ha igen, eltűnik-e belőlük nyomtalanul a gyilkos ösztön? És vajon képes-e felőrölni a strigáktól való örökös félelem a morák és dampyrok közti szoros kapcsolat erejét?

IGEN, IGEN ÉS IGEN! Szerintem most sem leptem meg senkit azzal, hogy az utolsó három kérdésre igen lesz a válasz, de hát nem is baj, hogy ilyen kiszámítható a történet, nem ezért szeretem. Egyre jobban haladok a Vámpírakadémia sorozattal, és már csak az utolsó kötet van hátra, amit szerintem még ezen a héten ki is olvasok. Nagyon szeretem ezt a sorozatot és máig örülök annak, hogy a filmes infók felkeltették a kíváncsiságom iránta annyira, hogy belekezdtem. Mert ha nem kezdtem volna el olvasnia könyveket, akkor még mindig nem lennék vele tisztában, hogy milyen jó könyvekről maradok le. Na de mielőtt elkezdeném isteníteni Mead-t vagy a Vámpírakadémia sorozatot (ezt az utolsó kötetes értékeléshez terveztem!), lássuk miről szólt és mit tetszett/nem tetszett az Örök kötelékben.

Ez már a sorozat 5. része, és lehet valaki már elkezdett beleunni az egészbe, és már a harmadik kötetnél befejezte volna, és nem érti Mead hogy bírja ennyire elnyújtani ezt az egészet, de nekem nincs bajom azzal, hogy 6 kötetből áll a sorozat, hiszen eddig minden egyes könyvnek megvolt a saját kis története, amelyek nagyobb vonatkozásban is összefüggtek, és habár nem mindegyik volt olyan izgalmas, Mead mégis olyan szépen és kifejezően ír, mellesleg Rose kellemes és szerethető narrátor, hogy még ha nem csinálnának semmit, csak folyton buliznának a szereplők, én akkor is szívesen olvasnám. Szerencsére azért van normális története mindegyik könyvnek.

Az Örök kötelék szerintem nem lett olyan gyenge történetét tekintve, mint a második vagy a negyedik, Mead ismét egy izgalmasabb és kalandosabb kötettel örvendeztetett meg bennünket, és bízom abban, hogy a séma nem fog folytatódni, mert akkor ezek szerint a hatodik (egyben befejező) kötet megint unalmasabb lesz. Tehát most a történettel nem volt bajom, kellően izgalmas volt számomra egészen Viktor szöktetésétől kezdve, Dmitrij és a strigákkal való harcig, talán a vége már egy kicsit laposabb lett, mikor Dmitrij önmarcangolástól és bűntudattól szenvedve visszatér az Udvarba, de azt meg az érzelmek miatt szerettem olvasni. És a vége! Jaj, te jó ég.... Rose mi lesz eztán veled?

A Vámpírakadémia képregény borítója, rajta balról jobbra: Lissa, Rose és Dmitrij

A karakterek még mindig szerethetőek és habár Rose most tett néhány dolgot, amivel nem értek egyet (például, hogy szegény Adrian-t teljesen kihasználja, mikor annyira világos, hogy még mindig Dmitrijt szereti, aztán, hogy kiszabadítja az egyik legveszélyesebb mora bűnözőt, Viktort, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy meg fog majd szökni és ezzel újra csak gondot jelent, akkor kihasználja talán az egyetlen megmaradt dampyr barátjának, Eddie-nek, az önzetlen barátságát és bajba keveri őt stb.), de ennek ellenére nem tudok vele nem szimpatizálni, mert amúgy remek karakter és főhős, erős, karizmatikus, okos és talpraesett, mindent megtenne a szeretteiért, egy erős női karakter, akit csak tisztelni és csodálni tudok.

Aztán még mindig nagy kedvencem Dmitrij, nekem örökre ő marad a favorit, sajnálom, de Adrian nem hozott annyira lázba, mint vártam. Végre Dmitrij-t visszaváltoztatták normális dampyrrá, de itt meg kell jegyeznem, hogy azért elég fura, hogy korábban SENKI nem tudott arról, hogy van egy módszer arra, hogy a strigákat vissza lehessen változtatni olyanná, amilyenek előtte voltak. Kicsit fura, hogy PONT CSAK MOST derült ki ez a dolog, mikor Dmitrijről volt szó. Mellesleg elég egyszerű volt a striga visszaváltoztatási dolog, így még inkább hihetetlen. Félreértés ne essék, jobban örülök annak, hogy Gyimka visszatért és újra normális dampyr lett belőle, mintha meghalt volna, de ez történeti csavar kissé erőltetettnek és furának tűnik számomra.

Lissa végre tett valamit Rose-ért, és nem egy gyenge virágszálként várta, hogy most is a barátnője oldjon meg mindent helyette, és a végére Lissa és Christian VÉGRE összejöttek újra, már kezdtem unni a bénázásukat! Abe még mindig Abe, őt nem lehet nem szeretni, habár csak keveset szerepelt ismét, aztán meg Viktor... jaj, te jó Isten, ő meg mi a fenét tervezhet a szökése után, inkább el se merem képzelni. És akkor a két nagy titok, amivel vége lett a könyvnek. Ki Lissa törvénytelen féltestvére és ki ölte meg a mora királynőt valójában? Mindkettőre van tippem, és majd az utolsó kötet elolvasása után elmondom, hogy bejöttek-e. (Habár szerintem teljesen nyilvánvaló mindkettőre a válasz, de hátha meglep Mead.)

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/richelle-mead-orok-kotelek
5/4

Richelle Mead: Véreskü (Vámpírakadémia 4.)

A történet:
"Rose, a montanai Szent Vlagyimir Akadémia dampyr testőrtanonca az érettségi előtt nemcsak a biztonságos akadémia, de az Egyesült Államok területét is elhagyja, hogy felkutassa strigává változtatott szerelmét, Dmitrijt. Az Oroszországba, Szibéria déli részére tévedt Rose-t szerelmén kívül ígérete hajtja: nem hagyhatja életben az élőhalottá, kegyetlenné vált kedvesét. Meg kell ölnie őt…
Oroszországban azonban minden más, mint az óceán másik oldalán. Rose nemcsak strigákba botlik, de találkozik a morák ember-szövetségeseivel is, az Alkimistákkal, megismerkedik Dmitrij családjával, összefut egy lélekmágus-árnyékcsókolta kötelék-párossal, ráadásul állandóan a nyakán lóg egy vélhetően illegális kereskedelmet folytató, láthatóan kivételes hatalommal bíró üzletember is, Abe Mazur. Képes lesz-e Rose végrehajtani ígéretét vagy (szó szerint) feladva életét maga is strigává lesz? Netán egy élőhalott vérszajhája? Ki ez a titokzatos Abe, a vénember? S ha mindez nem volna elég, meg tudja-e menteni a távolból barátnőjét, Lissát egy ellenséges bűbáj hatásától?"

Ez a negyedik kötet ismét érdekesre sikeredett. Nem tudom mi van Mead-el, de mintha direkt úgy írná meg a könyveit, hogy egy kalandosabb részt egy nyugisabb követ, vagyis ezalatt azt értem, hogy a Véreskü ismét nem az izgalmakra és az akcióra helyezte a hangsúlyt. Ennek ellenére mégis nagyon tetszett a második kötettel ellentétben. A történetet megint csak három részre lehet felbontani, és ez is mintha ismétlődő tendenciaként mutatkozna meg a Vámpírakadémia könyvekben. Az első felében Rose megérkezik Oroszországba, kutat Dmitrij után, találkozik néhány új emberrel, és egy időre megállapodik Dmitrij családjánál. Itt szinte semmi izgalmas nem történik, Rose próbál megbirkózni Dmitrij elvesztésével, és próbálja a lelkét felkészíteni arra, hogy mikor szembekerül élete szerelmével, akkor ugye képes legyen őt megölni. Közben Dmitrij családja közelében úgy érzi valamennyire ott van vele a férfi, így nem nagyon akar tőlük elszakadni.

Eztán persze rájön, hogy nem vesztegetheti tovább az idejét, hanem újra útnak indul, és végül csak megtalálja Dmitrij-t Novoszibirszkben. De ez kb. csak a könyv felénél következik be, én meg már kezdtem azt hinni, hogy meg se találja. Dmitrij persze nem adja könnyen magát, Rose meg nem képes megölni a férfit, aki magával viszi és rá akarja kényszeríteni, hogy a lány önként váljon strigává, és akkor örökre együtt maradhatnak. Kifejezetten szórakoztató és érdekes volt olvasni a könyv ezen részét, habár Rose egy időre itt  is elfelejti a küldetését, de legalább együtt voltak. Aztán a végén csak összeszedi magát, és mindent bevet annak érdekében, hogy megölje a strigává vált Dmitrij-t és ezzel megmentse a lelkét... (Persze, azzal szerintem semmi újat nem mondok, hogy ez nem fog sikerülni SZERENCSÉRE!!!!! Nagyon hiányoltam volna Gyimkát!)

A könyv nagyon tetszett az adrenalin hiány ellenére is, ez inkább ilyen szomorkás-gyászoló érzelmeket dolgozott fel és mutatott be, végig Oroszországban játszódott, Szentpéterváron, Novoszibirszkben és még egyéb városokban, igazi orosz hangulatban íródott, ami nekem nagyon bejött, mert imádom Oroszországot! Közben otthon Lissa és a többiek se unatkoztak, - habár engem nagyon UNTATTAK - nyugodtan ki lehetett volna hagyni az ő történetszálukat, elég lett volna, ha csak a Rose-al történteket látjuk, a többi teljesen felesleges volt (és nagyon kiszámítható).

Az új karakterek közül csak Abe Mazurt kedveltem meg, pedig nem sokat szerepelt, és nagy bánatomra nem ütött akkorát, hogy ő Rose apja, mert hát ezt a spoilert korábban előttem magamnak, így már az elejétől mikor megjelent kerestem a jeleket, talán csak ezért kedveltem meg. Bízom benne, hogy még később is fog szerepelni. Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a könyvsorozattal, így mihamarabb elkezdem az ötödik kötetet, habár már előre sejteni lehet, hogy az miről fog szólni. (Hiszen baromi nagy utalások vannak rá!). Lesz benne ismét Viktor, Dmitrij és még ki tudja kicsoda és micsoda... Szerintem jó volt ez a kis kitérő, és annak is örültem, hogy végre nem csak az Akadémián vagyunk folyton, hanem egy kicsit átköltözött a fő történetszál Oroszországba.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/richelle-mead-veresku

5/4

Richelle Mead: A halál csókja (Vámpírakadémia 3.)

A történet:
"Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának, és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett. Rose nehezen összepontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére tört. Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtunkon kívül utat nyitnak a Szent Vladimir Akadémiába a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre nagyobb a zűrzavar."

Bekövetkezett, amire vártam, a második rész egy kicsit lagymatagabb története után egy jóval izgalmasabb és eseménydúsabb folytatás következik, ami már vetekszik az első színvonalával, sőt, nem hittem volna, de A halál csókja nálam egyértelműen lekörözte a sorozat első részét. Ami a legjobban bejött ebben a kötetben a már említett folyamatos izgalmas történet, tényleg szinte soha nem untam magam. Kezdve az elejétől, amikor minden testőrtanoncnak a kötelező terepgyakorlatát kell végeznie, aztán a közepén az Udvarban tett látogatáson és Viktor tárgyalásán át, egészen a könyv harmadik felében található striga támadás és harcokkal bezárólag.

A terepgyakorlatos hetek nagyon szórakoztatóak voltak, és igen hasznosnak gondolom a testőrtanoncok tanulási időszaka folyamán, hiszen az elméleten kívül, a gyakorlatban is tapasztalatot kell szerezniük, és éppen erre lett ez az egész kitalálva. Szegény Rose-nak az elején nem mennek könnyen a dolgok, hiszen nem tud mit kezdeni Mason szellemével, ami folyamatosan kísérti őt, de aztán hozza a formáját és minden kialakul. Külön plusz pont azért, hogy nem Lissa-val került párba, hanem Christian-nal, mert én valamiért nagyon bírom mikor Rose és Christian együtt vannak és csipkelődnek egymással. Persze nem romantikus értelemben, mert Christian-nak Lissa mellett a helye, csak mint barátok. Emellett kissé irigyeltem őket, hiszen milyen jó lehet már, hogy engedélyed van arra, hogy letámadd és megpüföld egy kicsit a tanáraidat. Ha nekünk is lett volna ilyen "terepgyakorlatunk" a középsuliban, én biztos nem szégyenlősködtem volna, hanem pár nem annyira kedvelt tanárt felkentem volna a falra.:)

Külön tetszett az Udvarban tett látogatás, habár a mora királynő, Tatjana azonnal elvágta magát nálam, főleg akkor mikor kitalálta ezt a "Lissa-t és Adrian-t majd kiházasítom" tervet és erről senkit meg sem kérdezett, aztán meg nekiesik Rose-nak puszta pletykákra hivatkozva. És végül a könyv végén a striga támadás.... ott aztán tényleg volt akció és adrenalin, és végre igazán történt valami, hullottak az emberek, egyszóval izgalmas volt... a vége meg egyszerűen döbbenetes és megható, erre nem számítottam, és fogalmam sincs mi lesz eztán....

A kedvenc karaktereim még mindig nem változtak, habár itt már több dologban nem értettem egyet Rose-al, vagyis nem pontosan értettem miért kell folyton titkolóznia. Oké, nem akar nyavalyogni, és nem akarja, hogy örültnek vagy gyengének higgyék, de azért vannak olyan dolgok az életben, amikor nem árt, ha valakitől segítséget kérünk. Például ha szellemeket látunk. És vannak olyan dolgok, amiket nem titkolunk el az állítólagos legjobb barátnőnk elől. Például, hogy kibe szerettünk bele halálosan. Na, de végre Lissa is megtudta a dolgot, így ez már nem okoz több gondot, valamint arra se kell tovább várnom, hogy Rose és Dmitrij ne bénázzanak tovább, hanem jöjjenek végre össze. Ujjongva és elégedetten olvastam mikor végre összejöttek, egészen a végéig.... nem hiszem el, hogy Mead meg merte lépni ezt a fordulatot... el sem tudom képzelni eztán mi lesz velük, most, hogy Dmitrij strigává vált. Aztán a végén nagyot csalódtam Rose-ban, mikor arcátlanul kihasználta Adrian iránta érzett vonzalmát.

Adrian-nal nem tudom mihez kezdjek. Valamennyire érdekes, és természetesen kedvelem őt is, ott van a kedvenc karakterek között, de valamiért mégsem ért még fel nálam se Christian-hoz... se pedig (főleg) Dmitrij-hez. És mivel nagyon úgy tűnik, hogy Adrian komolyabb érzelmeket táplál Rose iránt, így van egy olyan érzésem, hogy Rose majd vele fog vigasztalódni, most, hogy hát... Dmitrij már nem lesz elérhető. Ezzel pedig ismét kialakul egy szerelmi háromszög, amiből már kifejezetten elegem van manapság. Aztán külön tetszett még a kötet végén Lissa és Rose elválása, szerintem megható jelenet lett, Rose végre egy kicsit kiállt magáért, és rájött, hogy néha magával és a saját gondjaival is kell foglalkoznia, nem csak a morák védelmezésével. Mellette Lissa itt egy kicsit gyerekesen önzőnek tűnt, ahogy szinte már könyörgött/parancsolt, hogy nem menjen el Rose, szerintem ki kellet volna állnia a barátnője mellett, és megérteni miért teszi ezt az egészet, és mindenben támogatni. De majd csak megjön az esze később.

Nagyon tetszett a harmadik kötet, véleményem szerint eddig ez a legjobb a Vámpírakadémia sorozatból, így mindenképp jöhet a folytatás. (Főleg egy ILYEN befejezés után!)

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/richelle-mead-a-halal-csokja

5/5*

Richelle Mead: Dermesztő ölelés (Vámpírakadémia 2.)

A történet:
"Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg.
A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemesi családot lemészároltak. Így az iskolának a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-re. Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van."

Az első rész azonnal levett a lábamról, így minden mást az olvasólistámon egy időre félretettem, és úgy döntöttem, elsőnek végigolvasom az egész Vámpírakadémia sorozatot. Így nagy várakozással ültem neki a második résznek, és most is pontosan azt kaptam, amire vártam. Nagyon tetszett a második kötet, bár valamiért még mindig az első kötet nálam a favorit.

Úgy éreztem, hogy a történet maga most nem lett annyira izgalmas, talán csak azért mert már elmúlt az újdonság varázsa, vagy lehet csak azért, mert az első kötet után túl nagyok voltak az elvárásaim. A könyv eleje egy mészárlással indul, de akkor se Rose és barátaik keverednek bajba, és aztán egészen az utolsó 50 oldalig szinte semmi kalandos nem történik. Csak vannak az iskolában, meg elmennek a sítáborba, ott telelnek, buliznak, partikra járnak, meg egyebek.... persze jönnek a hírek a striga támadásokról és arról, hogy két nemesi mora családot majdnem eltöröltek a föld színéről, ezen aggodalmaskodnak egy kicsit, de aztán meg Rose megy tovább bulizni meg szórakozni. Valahogy nem éreztem azt a nagy fenyegetést, amit kellett volna. Persze a végére megkaptam az akcióhiányomat, és az utolsó 50-60 oldal izgalmas lett, de előtte nem sok minden történt. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy untam magam, hiszen Mead remekül ír, és a kalandok hiánya ellenére, és Rose remek narrációja miatt ugyanolyan gyorsan olvasható a regény.

Persze ha nagyon akarnék akkor elkezdhetnék kötekedni néhány dologban, például, hogy a morák miért csak most jöttek rá, hogy a különleges képességeikkel talán képesek lennének magukat megvédeni, és nem is annyira gyengék, és talán nem kellene annyira a dampyr testőreikre hagyatkozniuk? Vagy hogy a végén Mason és társai minek indulnak el egyedül a strigák után, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy két testőrtanonc és egy mora nem lesz képes legyőzni egy csapatnyi strigát? És aztán mikor Rose rájött, hogy eltűntek, akkor miért nem szólt a tanároknak, hogy segítsenek és menjenek vele megmenti a három diákot? Jó persze, értem ezekre a magyarázatokat, ennek ellenére mégis néha a józan ésszel ellentétben cselekedtek a szereplők.

A történetbeli hiányosságokat és logikátlanságokat a remek karakterek ellensúlyozták, meg a könyv könnyen olvasható és vicces stílusa. Rose még mindig kedvenc, és még én is csodálkozom magamon, hogy most a főszereplő és narrátor az egyik kedvencem (nem sok ilyen van), Lissa, Christian és Dmitrij most egy kicsit háttérbe szorultak, de még őket is nagyon bírom. Itt már kifejezetten kezdtem megkedvelni Mia-t, főleg a végén, mikor elkezd kedvesebb lenni Rose-al, és Mason-t is kezdtem volna megkedvelni.... ha nem ölette volna meg saját magát.

A régi kedvenc karakterek mellé kapunk újakat is, nekem közülük csak Rose anyja, Janine, és egy mora vámpírherceg, Adrian, maradt emlékezetes. Janine azért kiemelkedő, mert végre nem egy tipikus sablon szülő karakter, aki csak dísznek van a főszereplő mellett, hanem érdekes a háttértörténete, nincsenek jó kapcsolatban a lányával, és ezért érdekes volt a köztük lévő kapcsolatról olvasni. Adrian meg habár nem sokat szerepelt, mégis ígéretes a jövőre nézve, remélem a többi kötetben jobban megismerhetem, de azt nagyon ajánlom, hogy ne barmoljon bele egyik lány kapcsolatába se, mert ha tönkreteszi Lissa és Christian vagy Rose és Dmitrij románcát, akkor sajnos az utálatos karakterek csoportjába fogom száműzni. Természetesen jöhet a harmadik kötet, remélem abban több lesz az akció, a nyomozás és a rejtélyek, mint ebben.

Ui: Ki a franc a borítón ez a vörös hajú csaj? Akárhogy töröm a fejem nincs is ilyen karakter a könyvben...

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/richelle-mead-dermeszto-oleles

5/4

Richelle Mead: Vámpírakadémia (Vámpírakadémia 1.)

A történet:
"A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk."

Már korábban is hallottam erről a könyvsorozatról, de hogy őszinte legyek eddig nem nagyon keltette fel a kíváncsiságom, simám elmentem mellette évekig. Hogy most mi változott meg? Hallottam, hogy filmet készítenek az első részből, így gondoltam itt az ideje, hogy megpróbálkozzak vele. Mostanában nem sok vámpíros könyvet olvastam, így kicsit hiányoltam a kis kedvenceimet, érdekelt itt milyen vámpírokról van szó. Nem tudom mit vártam ettől a könyvtől, de az biztos, hogy nem untam magam rajta, sőt kifejezetten tetszett. Lássuk, hogy miért.

Egyből már az elején a történet közepébe vágunk, főhőseinket, Rose-t és Lissa-t elkapják a menekülés során, és visszahurcolják őket a Vámpírakadémiára, ekkor még nem derül ki miért szöktek meg, és egy ideig nem is fog, csak majd fokozatosan később. A történet szépen halad előre, és habár ezek a tipikus tini kavarások is jelen vannak benne (értem ezalatt az ármánykodást, mindenki népszerű akar lenni, buliznak és báloznak meg egyebek), mégsem untatott a dolog, mert mellé kaptam egy remek fantasy történetet, amiben érdekes karakterek és egy szépen kidolgozott háttérvilág szerepel. Minden el van magyarázva, mindent meg lehet érteni. Világosan felvázolják előttünk a vámpírtársadalom rendszerét, hogy kik azok a morák, dampyrok és strigák, hogy kik hogyan jöttek létre, milyen jellemzőik vannak, miben hasonlítanak egymásra és miben különböznek, hogy ezek a csoportok hogyan viszonyulnak egymáshoz... egészen érdekes és általam eddig nem olvasott módon hozta létre az írónő ezt a világot, ami kifejezetten tetszik. Így a történetre és az alaposan kidolgozott háttérvilágra nem lehet panaszom.

De nem csak az előbb említett dolgok miatt olyan élvezetes olvasmány a Vámpírakadémia sorozat első kötete, hanem ebben kiemelt szerepet játszanak a szerethető és szimpatikus karakterek is. Ami a legfontosabb, hogy a narrátor Rose, igazán kedvelhető a kissé bulizós, léha és néha talán "ribis" életvitele ellenére, hiszen amellett láthatjuk, hogy mennyire védelmezi Lissa-t, hogy milyen mély baráti kötelék van kettejük között, hogy akár a saját életét is feláldozná a mora úrnője kedvéért. Egy igazi kemény testőr, aki néha talán el van telve magával, mégsem lesz ennek ellenére unszimpatikus, legalábbis én bírtam őt. Aztán ott van az ellentettje (mind külső, mind belső adottságok szempontjából), vagyis Lissa (még jó, hogy van egy normálisabb neve a mora hercegnőnek, mert a Vasilisa valami borzalmas!), akit szintén a szívembe zártam a maga kis kis félénk, bizonytalan és szégyenlős módján, remélem a végén ő lesz a mora királynő, hiszen remek királynő lenne belőle, minden meg van benne, amire egy sikeres uralkodónak szüksége van. Szerintem a könyv legszebb kapcsolata az, ami a két lány között van, és habár a két szerelmi szál is igen ígéretes, mégis nekem a lányok közötti erős baráti, már-már nővéri kapocs tetszett a legjobban.

Hogy a többi szereplőről is essen pár szó, bírtam a két lány két szerelmi szálát, Lissa és Christian, valamint Rose és Dmitrij már látom előre milyen szép pár lesznek, mindkét párost és fiút nagyon megszerettem, sőt még a maga eszelős módján Mia is érdekes volt, hogy a kötet "nagy gonoszáról" ne is beszéljek. Én nem számítottam rá, hogy nála lesz a fő csavar, így sikerült meglepődnöm. (Most direkt nem akarok spoilerezni, csak mert nem, most nem akarom elárulni a nagy csavart).
Izgalmas olvasmány volt a könyv, így jöhet a folytatás, ha jól tudom még van öt másik könyv, így lesz egy ideig mit olvasnom, és sajnálom, de az előre betervezett Smaragzöld, most egy kicsit így háttérbe szorul. Először szeretném végigolvasni a Vámpírakadémia sorozatot, mert az biztos, hogy Rose és Lissa történetében egy új kedvencre leltem.
A könyvről:
http://moly.hu/konyvek/richelle-mead-vampirakademia
5/5*