Simone Elkeles: Láncreakció (Tökéletes kémia 3.)

Fülszöveg:
A legifjabb Fuentes testvér mindent elkövet, hogy a családját megvédje.
Luis Fuentest mindig távol tartották a bandaháborúk erőszakos világától, amely a bátyjai életét megmérgezte. Luis így máshol kockáztatja az életét – hol hegyet mászik a Sziklás-hegységben, hol űrhajózásról álmodik. Mindegy, csak jöjjön az adrenalinlöket.
Nikki Cruz három szabályhoz tartja magát: minden fiú hazudik, hogy megkapja, amit akar, ne bízz olyan fiúban, aki azt mondja, hogy szeret, és soha, de soha ne randizz Fairfield déli részén élő fiúval. A szülei ugyan Mexikóból származnak, de orvosgyerekként inkább tartozik az előkelő északiakhoz, így az iskolában nem vállal közösséget a Latin Vér tagjaival. Aztán amikor Alex esküvőjén összefut Luis Fuentesszel, hirtelen kedve támad megszegni a maga által felállított szabályokat.
Luis számára először az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy elérje, Nikki újra esélyt adjon egy déli oldalon élő srácnak, de aztán felbukkan az életében Chuy Soto is, a Latin Vér új vezetője. Chuy egy igen kínos titkot tár fel Luis előtt a Fuentes családról, így a fiú kételkedni kezd mindenben, amit valaha hallott, tanult. A Nikki iránt érzett szerelme elég lesz-e ahhoz, hogy távol maradjon attól a sötét és kegyetlen világtól, amelynek a peremén pengeélen táncol?

A Tökéletes kémia trilógia azon kevés romantikus YA könyvek közé tartozik, amit annak ellenére, hogy tulajdonképpen csak a két főszereplő közötti szerelem kialakulásáról szól és semmi újat nem mutat, mégis valamiért nagyon szeretek. Az első könyvet imádtam, a másodikat közvetlen utána olvastam és lehet ez volt a baj, mert már nem ütött akkorát. Mindenesetre most több mint fél évvel a második rész után végre megérkezett magyarul a záró kötet a Láncreakció. Nem volt kérdés, hogy nekem ezt olvasnom kell. Kíváncsi voltam a legifjabb Fuentes testvér milyen bajba keveredik, és hogy kivel hozza össze a sors.

Aki ismeri Simone Elkeles trilógiáját, annak nem kell magyaráznom miről szólnak a könyvek - a három Fuentes testvér életét mutatják be. Az első könyv Alexről és Brittany-ról szólt, a második Carlosról és Kiara-ról, és így a mostani pedig Luisról és Nikki-ről. Ugyanaz a szerkezet jellemzi ezt a könyvet is, mint az első kettőt. Váltott nézőpontos E/1. személyű történetmesélés, így mind Luis, mind pedig Nikki életébe és gondolataiba beleláthatunk, ezzel elősegítve mindkettejük viselkedésének és érzéseinek megértését. Nekem ez a kedvenc "könyvszerkezeti" megoldásom, mindig szeretem, ha egy könyv ilyen szerkezetben íródik. És külön plusz pont, ha mind a két karakter érdekes a maga módján és egyikük fejezetein se unom el az agyam. Szerencsére Luis és Nikki ilyenek voltak.

Simone Elkeles könyvei mint már említettem semmi újdonságot nem mutatnak, tulajdonképpen mindegyik a klasszikus Rómeó és Júlia történet modern kori átirata a modern kori Chicago városába. A város gazdag elitjének egyik lánya és a mexikói bandák egyik rossz fiúja szeret egymásba hosszas egymás körüli bénázás és rengeteg bonyodalom után, amit bandaháborúk, ellentétek, lövöldözés, drogkereskedés és Simone Elkeles humoros és olvasmányos írásmódja ölel körbe. Könnyen lehet olvasni a könyvet, egyszerű és vicces a nyelvezete, és szerintem ez az egyik nagy sikere a trilógiának. A történet nem nélkülözi a megszokott kliséket, hisz a szerelmesek nem lehetnek együtt minden problémától mentesen, mert ugyebár akkor halálra unnánk magunkat, de ezt valahogy Elkeles könyveinél nem tudom felróni hibának. Mert az írásmód, a remek karakterek és a humor mindenért kárpótol.

A Fuentes fiúk: Alex, Carlos és Luis

Jelen esetben a két főszereplőnk Luis és Nikki. Mindkettejüket kedveltem és érdekes karakterek, de valahogy Luis számomra nem tudott felérni a testvéreihez. Persze ugyanolyan forrófejű, makacs és bonyolult, mint Alex vagy Carlos, mégis valamilyen szinten normálisabb egy kicsit, mint a bátyjai voltak. A három testvér közül én Alexet szeretem a legjobban, nekem ő a kedvencem, és Luis se tudta legyőzni. Épp ezért örültem, hogy a korábbi két páros sem tűnt el a semmibe, hiszen ugyanúgy tovább nyomon követhetjük Alex és Brittany, valamint Carlos és Kiara kapcsolatát is. Alex és Brit még mindig olyan aranyosak együtt. Jó volt látni, hogy az egész Fuentes család végre megtalálta a boldogságot, sőt még az anyjuk is párra lelt. Örültem nekik, mert tényleg sok nehézségen mentek keresztül, és mindenki megérdemelte a happy endet.

Ha őszinte akarok lenni, akkor nekem most Nikki sokkal érdekesebb karakternek tűnt, mint Luis. Sőt, szerintem a lányok közül, mármint a három női főszereplő közül neki volt a legérdekesebb és legösszetettebb háttértörténete. Persze ugyanolyan gazdag lány, mint Brit vagy Kiara, de tőlük mégis más, hiszen vele nagyobb tragédia történt, mint a másik kettővel. A mexikói származású lány, akit szülei amerikai módon neveltek, így igazából se nem igazi mexikói, se nem amerikai, még maga sem tudja, hogy akkor mi is tulajdonképpen. Luis és családja hozza közelebb Nikkit a gyökereihez, és Luis az, akinek hatására ismét képes lesz megbízni a férfiakban a múltban történt rossz dolgok ellenére, amik teljesen tönkretették korábban.

Nagyon tetszett a könyv és kár, hogy vége a trilógiának, hisz nincs több testvér. A borzalmas epilógus ellenére, ami szerintem tök felesleges volt, és nyugodtan ki lehetett volna hagyni, imádtam a könyvet az elejétől a végéig. Már el is felejtettem ezt a sok spanyol káromkodást, igazán hiányzott. :) Engem megvett magának Simone Elkeles, és ha magyarul megjelenik a többi könyve, akkor azokat is biztosan el fogom olvasni.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/simone-elkeles-chain-reaction-lancreakcio
Értékelés: 5/5

A harmadik könyvhöz készült egy hivatalos előzetes élő szereplőkkel. Imádom a három fiút, akit a három Fuentes testvérnek választottak, és a három lányt is melléjük párnak. Engem valahogy sosem vonzottak a latin amerikai macsók, de azért a Fuentes fiúknak talán én sem tudnék ellenállni. :D Ha valaha filmet készítenének a könyvekből, én biztosan ott lennék a moziban. :)

Könyv előzetes:

Simone Elkeles: A vonzás szabályai (Tökéletes kémia 2.)

A történet:
"A szókimondó, és meglehetősen szabad szájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól. Ami természetesen Coloradóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a bajszát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megismerkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja. Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba. Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, amikor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út. Vajon mindketten túlélik a közeledést?"

Az első rész (A tökéletes kémia) nagyon tetszett, még ha nem is volt valami nagy durranás se történetileg, se máshogy, mégis volt valami egyedi varázsa az egésznek, Elkeles szépen ír, így természetesen vártam a folytatást. Azt tudtam, hogy már Carlos, és nem Alex lesz az egyik főszereplő, így azt vártam, hogy a történet is más lesz, legalább egy kicsit. Na, nem azt mondom, hogy a történet nem teljesen ugyanaz, de sok mindenben hasonlít. Így itt az első negatív pont. Miért kellett ugyanolyanra megírni ismét a történetet? Megint van itt egy rossz fiú és egy kedves lány, akik elsőnek ki nem állhatják egymást, de azért végül mégis egymásba szeretnek, egy lány, aki el akarja venni a fiút a főszereplőtől,egy felnőtt, aki a rosszfiús viselkedése ellenére bízik abban, hogy a fiú meg tud változni, a lánynak ugyanúgy van egy testvére, akit mindenkinél jobban szeret és stb..... még sorolhatnám.

Szóval, az egyáltalán nem tetszett, hogy a történet majdnem ugyanaz, mint az első könyvben, és az sem, hogy Carlos mondhatni majdnem olyan, mint a bátyja Alex. Vagyis nem az volt a baj, hogy nem tetszett, hanem az, hogy ha előre tudtam volna, hogy ugyanaz, mint az első könyv, akkor nem olvastam volna el még egyszer ugyanazt csak épp más nevekkel. Valahogy a karaktereket se érzem annyira kiforrottnak és érdekesnek, mint az első könyvben. Mint mondtam Carlos szinte olyan, mint Alex, Kiara pedig meg sem közelíti Brittany-t, akit valahogy sokkal jobban összerakott karakternek éreztem. Kiara valahogy túl egyszerű és jellegtelen.

Viszont annak örültem, hogy Alex és Brittany még itt is szerepeltek, még ha csak a háttérben mellékszereplőkként, de jó volt látni, hogy még mindig együtt vannak és minden rendben az életükben (a kis zökkenő ellenére ugyebár). Talán azért nem jött be annyira a folytatás, mert nagyon hasonlít az elsőre, és épp ezért semmi újdonság nem volt benne. Mindenesetre egyszer megérte elolvasni.

Ui: Az első borítója jobban tetszett, ennek olyan fura, és valahogy ez sem jön be.

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/simone-elkeles-rules-of-attraction-a-vonzas-szabalyai

5/4

Simone Elkeles: Tökéletes kémia (Tökéletes kémia 1.)

A történet:
"Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek.
A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel.
Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?"

Szerintem senkinek nem mondok újdonságot azzal, hogy igen, sikerülni fog a lehetetlen. Ez a könyv tele van klisékkel és a már mindenki által jól ismert Rómeó és Júlia szerelmi történetének átirata, így a történetet sem kell bemutatni, talán annyiban különbözik tőle, hogy itt nem tragikus a vég. De most komolyan? Hitte azt bárki olvasás közben, hogy Brit és Alex szerelmének nem boldog vége lesz? De még mielőtt azt hinnétek, hogy nem tetszett a könyv, be kell vallanom, hogy szerintem ISZONYAT JÓ LETT ÉS NEKEM NAGYON BEJÖTT! Én ritkán olvasok nem fantasy könyveket, és akkor azok általában nem is jönnek be annyira, de a Tökéletes kémia valahogy mégis megfogott magának.

Igazából annyira kiszámítható az egész, annyira tele van klisékkel, és annyira nem újdonság, ennek ellenére mégis szerethető a történet, és ennek szerintem két oka van. Az egyik a remek írói stílus, a fordításra sem lehet panasz, tele van humorral a könyv, így talán ez pótolja a hiányzó izgalmas történetet. A másik meg a tökéletesen szerethetőre megírt karakterek, különösképp a két főszereplő, de a mellékszereplők se valami odavetett figurák, hanem ugyanúgy érdekesek. (Mármint a többségük).

Brittany és Alex karaktere szépen fel lett építve, és annak ellenére, hogy elvileg mindenben különböznek egymástól, a végére mégis csak kiderül, hogy nagyon is egyformák sok dologban. Brittany karakterében szimpatikus volt a nővére iránti szeretete és elkötelezettsége, valamint sajnáltam a családi helyzete miatt, az anyja elnyomása és a folyamatos tökéletességre és megfelelni vágyásra való törekvése miatt. Kicsit, mintha magamra ismertem volna benne. Aztán ott van a mexikói "rossz fiú" (aki egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek mutatni akarja magát), Alex (vagyis Alejandro), akinek egy szintén szépen megalkotott karaktere van, hiszen csak kényszerből csinálja ezt a bandás dolgot, hogy megvédje a családját, az anyagi helyzete és a felé irányuló elvárásokkal ellentétben szeretne főiskolára menni, ami ugyebár az ő környezetében annyira nem megszokott dolog, és annak ellenére, hogy az egója hatalmas, mégis csakis szeretni lehet, már amikor közel enged magához valakit. Aztán bírtam még a családját és a barátait, a két öccsét, Carlos-t és Louis-t, (Jaj, de várom az ő történeteiket, azonnal neki is kezdek a második résznek!), a legjobb barátját Paco-t, és valahogy még Carmen és Isabel is a szívembe férkőzött. Ezek a mexikói káromkodások (mert igen, folyamatosan káromkodnak) és mondatok meg kezdenek megragadni a fejemben, és talán egyszer észre sem veszem és én is elkezdek mexikóiul hadoválni.

Szerintem külön előnyére vált a könyvnek, hogy Brittany és Alex szemszögéből olvashattuk a történetet, így az elején láthattuk a köztük és az életük között lévő kontrasztot, aztán meg azt, hogy mit gondolnak egymásról, és a két nézőpont ellenére se gondolom unalmasnak a történetet, nem éreztem azt, hogy csak lapkitöltésnek lett belerakva az Alex nézőpont. Magam sem értem miért tetszett ennyire a könyv, talán most a lányosabb és a romantikára vágyó énem kerekedett felül, vagy ki tudja, de nekem nagyon tetszett és Brittany és Alex nagy kedvenceimmé váltak. Szerintem még ma nekikezdek a folytatásnak, ami már a középső Fuentes fiú Carlos történetét meséli el. Kíváncsi vagyok milyen lesz. :)

A könyvről:

http://moly.hu/konyvek/simone-elkeles-perfect-chemistry-tokeletes-kemia

5/5*