2013. máj. 21.

Simone Elkeles: A vonzás szabályai (Tökéletes kémia 2.)

A történet:
"A szókimondó, és meglehetősen szabad szájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól. Ami természetesen Coloradóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a bajszát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megismerkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja. Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba. Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, amikor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út. Vajon mindketten túlélik a közeledést?"

Az első rész (A tökéletes kémia) nagyon tetszett, még ha nem is volt valami nagy durranás se történetileg, se máshogy, mégis volt valami egyedi varázsa az egésznek, Elkeles szépen ír, így természetesen vártam a folytatást. Azt tudtam, hogy már Carlos, és nem Alex lesz az egyik főszereplő, így azt vártam, hogy a történet is más lesz, legalább egy kicsit. Na, nem azt mondom, hogy a történet nem teljesen ugyanaz, de sok mindenben hasonlít. Így itt az első negatív pont. Miért kellett ugyanolyanra megírni ismét a történetet? Megint van itt egy rossz fiú és egy kedves lány, akik elsőnek ki nem állhatják egymást, de azért végül mégis egymásba szeretnek, egy lány, aki el akarja venni a fiút a főszereplőtől,egy felnőtt, aki a rosszfiús viselkedése ellenére bízik abban, hogy a fiú meg tud változni, a lánynak ugyanúgy van egy testvére, akit mindenkinél jobban szeret és stb..... még sorolhatnám.

Szóval, az egyáltalán nem tetszett, hogy a történet majdnem ugyanaz, mint az első könyvben, és az sem, hogy Carlos mondhatni majdnem olyan, mint a bátyja Alex. Vagyis nem az volt a baj, hogy nem tetszett, hanem az, hogy ha előre tudtam volna, hogy ugyanaz, mint az első könyv, akkor nem olvastam volna el még egyszer ugyanazt csak épp más nevekkel. Valahogy a karaktereket se érzem annyira kiforrottnak és érdekesnek, mint az első könyvben. Mint mondtam Carlos szinte olyan, mint Alex, Kiara pedig meg sem közelíti Brittany-t, akit valahogy sokkal jobban összerakott karakternek éreztem. Kiara valahogy túl egyszerű és jellegtelen.

Viszont annak örültem, hogy Alex és Brittany még itt is szerepeltek, még ha csak a háttérben mellékszereplőkként, de jó volt látni, hogy még mindig együtt vannak és minden rendben az életükben (a kis zökkenő ellenére ugyebár). Talán azért nem jött be annyira a folytatás, mert nagyon hasonlít az elsőre, és épp ezért semmi újdonság nem volt benne. Mindenesetre egyszer megérte elolvasni.
Ui: Az első borítója jobban tetszett, ennek olyan fura, és valahogy ez sem jön be.
A könyvről:
5/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...