2015. dec. 14.

Rick Riordan: Csata a labirintusban (Percy Jackson és az Olimposziak 4.)

Fülszöveg:
Percy Jackson semmi jót nem várt az iskolai nyílt naptól, de amikor titokzatos halandó ismerőse után két pomponkánydémonnal is találkozik, a dolgok még a vártnál is rosszabbra fordulnak.
A sikersorozat negyedik kötetében már a küszöbön áll az olimposziak és a Titán isten közötti háború. Még az eddig biztonságos menedéknek számító Félvér Tábor is sebezhetőnek bizonyul, amikor Kronosz és hadserege megpróbál varázshatárán belülre kerülni.
Hogy a támadásnak elejét vegyék, Percy és félisten barátai egy küldetésre indulnak a Labirintusba – a hatalmas, föld alatti világba, ami minden fordulóban újabb vérfagyasztó meglepetést tartogat számukra.


Szeretek csapongani a műfajok között, mert nem tesz jót, ha folyton ugyanolyan stílusú könyvet olvasok. Ha túl sok YA könyvet olvasok egymás után, akkor egyre nehezebben tolerálom a műfaj ostobaságait és kliséit, ha túl sok felnőtt könyvet, akkor egy idő után elegem lesz a sok szexből, ha pedig túl sok gyerekkönyvet, akkor megunom a végére a lagymatag és egyszerű sztorit. Épp ezért szeretek válogatni. Az Anita Blake könyv után, kellett valami merőben más, ezért szedtem elő a Percy Jackson sorozat következő részét, a Csata a labirintusbant. Könyvtári körutam egyik szerzeményeként került a kezembe.

Nem mondom azt, hogy olyan nagy rajongója lettem a korábbi három könyvnek, de tetszettek annyira, hogy érdekeljen a folytatás, és ha már idáig eljutottam, akkor be is fogom fejezni. Sőt, a folytatást is kinéztem magamnak, így lehet a következő sorozatot is el fogom kezdeni. Na de, ne szaladjunk ennyire előre. Műfajában, vagyis a gyerekkönyvek között méltán az egyik leghíresebb a Percy Jackson sorozat. Nem egy Harry Potter, attól azért fényévekre van, de ha szeretted a Harry Pottert, akkor ez is minden bizonnyal tetszeni fog.

Nem tudom, hogy bennem volt most a hiba, vagy tényleg gyengébb lett ez a könyv, mint az előzőek, de valamiért nem kötött le annyira, mint az elődei. Pedig imádom a labirintusos történteket, és épp ezért vártam a negyedik könyvet. Kissé csalódottan fejeztem be, mert ennél többre számítottam. Talán túl nagyok voltak az elvárásaim, nem tudom, de szerintem a labirintusos témából annyival többet ki lehetett volna hozni. Lehetett volna több szörnyet, több rejtélyt, több csavart, több csapdát és csak úgy több izgalmat alapjáraton. Nem tudom, de valamiért most kissé laposnak éreztem a történetet. Persze volt most is néhány szörny, meg mentek Percy-ék ide-oda, mégis hiányoltam valamit.

A másik dolog, ahol hiányérzetem volt, az a humor. A Percy Jackson könyvek egyik legnagyobb vonzereje az a humor, és imádom, ahogy az író megfogalmazza Percy gondolatait, vagy a vicces helyzeteket, amikbe kerül ő és a barátai. Valamiért a humor se volt olyan sok, mint korábban, és ami volt, az se ütött számomra akkorát. Nem tudom... lehet, hogy csak velem van a gond, és nem voltam olyan hangulatban, ki tudja. Én se tudnám megmondani. A lényeg, hogy a humort is kevésnek éreztem.

És a harmadik negatívum - ne féljetek ez már nem hiányosság lesz, hanem más - hogy így a negyedik könyvre kezdem unni, hogy Luke-t már vagy háromszor elintézték, de még mindig életben van. Fogadjunk, hogy most se halt meg, hanem vígan szambázik majd vissza a következő részben, ami így az ötödik alkalommal már kicsit röhejes, legalábbis az én véleményem szerint. Amúgy sem kedvelem annyira Luke-t, kissé logikátlan és kidolgozatlan karakternek tartom, aki gyerekes dacból és dühből, minden normális indok nélkül állt át a gonosz oldalára. Nem bírom na! Inkább kelne életre Kronosz teljes valójában, és szervezkedne egyedül, talán még az is jobb lenne.

Rachel

De hogy ne csak csupa panaszkodásból és negatív dolgokból álljon ez a kritikám, azért mindenképp meg kell említenem, hogy a karaktereket még mindig bírom, Percy-vel és Annabeth-el az élen. Jó látni, hogy már igazi barátok, sőt! Jó látni, hogy lassan, de biztos talán többek is lehetnek majd. Tysont és Grovert szintén bírom, és az új lány, Rachel is érdekes volt. Valamiért nem hiszem, hogy csak ennyi lett volna a szerepe, szerintem több van a karakterben, mint amit eddig megtudtunk róla. Érzem, hogy vissza fog térni a történetbe és Percy-ék életébe.

És lett egy új kedvencem is, ő pedig Nico. Nagyon megkedveltem ebben a részben a kis srácot, és igazán átéreztem azt, amin keresztülment. Magányos, siratja a nővérét, akit elvesztett, és a haragját Percy-n vezeti le, mert hát nem nagyon tud mást tenni. Kívülálló, aki nem tartozik sehová, fura is egy kicsit, de mégis megkedveltem őt. Remélem végre megbékélt és ő is csatlakozik Percy-ék baráti társaságába. Szívesen olvasnék többet róla és remélem marad a történetben a főszereplők közelében, mert igazán sok mindent ki lehetne még hozni a karakteréből.

Nem maradt már hátra csak az utolsó könyv, amit biztosan a közeljövőben tervezek olvasni. Ezt a negyedik részt kissé gyengébbnek érzem a korábbiaknál, erősen átvezető jellegű, ami felkészít minket a végső nagy összecsapásra. Több negatívumot említettem, mint pozitívumot, ennek ellenére azért összességében tetszett, de nem ez lesz a kedvencem a sorozatból. Kíváncsi vagyok a lezárásra, hogy megvalósul-e a prófécia és hogy mi lesz Percy-ék sorsa. Jöhet a befejező kötet!

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...