2016. ápr. 16.

Rick Riordan: Az utolsó olimposzi (Percy Jackson és az Olimposziak 5.)

Fülszöveg:
A félvérek egész évben harcra készülődtek, de tudták, hogy nem sok esélyük van a győzelemre. Kronosz serege erősebb volt, mint valaha, és minden átállt istennel és félistennel nagyobb lett.
Amíg az olimposziak a pusztító Tüphónt próbálták megállítani, addig Kronosz bevonult New Yorkba, ahol az Olimposz gyakorlatilag őrizetlenül állt. Az Idő Urának megállítása Percy Jacksonra és a fiatal félistenek csapatára várt.
A világszerte sikeres sorozat izgalommal várt befejező részében beteljesül a Percy tizenhatodik születésnapjára jövendölt prófécia. Miközben Manhattan utcáin tovább dúl a nyugati világ megmentéséért vívott harc, Percyn az a szörnyű gyanú lesz úrrá, hogy saját sorsa ellen küzd.

Sajnálom, hogy gyerekkoromban nem nagyon lehetett ilyen könyveket nálunk olvasni és azt is, hogy lemaradtam róla. Tudnotok kell, hogy a Harry Potter és a Percy Jackson sorozat is csak később, "felnőtt koromban" ért el hozzám, ami azért nagy kár, mert ha gyerekként kerülnek a kezembe, akkor talán hamarabb megszeretem az olvasást. (Hát igen, inkább nem kezdek bele mit gondolok az iskolai kötelező olvasmányokról.) A lényeg, hogy mindkét könyvsorozat remek a maga módján, és ha ilyen könyveket adnák a gyerekek kezébe, akkor talán többüknek jönne meg a kedve az olvasáshoz.

Habár letagadni nem lehet, hogy a Percy Jackson sorozat a Harry Potter farvizén evezett fel egészen a saját sikeréig, és hogy sok a hasonló motívum a két könyvsorozatban, mégis így a végére maga a Percy Jackson sorozat is megérdemli a sikerét. Részről-részre egyre jobb, és nekem is egyre jobban tetszik a történet, már egészen hozzám nőttek a karakterek. Persze azért ne várjunk valami irodalmilag felemelő és túlírt könyvet, mert ez egy gyerekkönyv egyszerű nyelvezettel, kiszámítható történettel és nem valami komplex karakterekkel, de mégis meg van a maga bája, amiért egyszerűen képtelen vagyok abbahagyni az olvasását.

Nem nyújt valami egyedi és katartikus élményt, de arra a néhány órára kikapcsol, leköt és megnevettet, együtt izgulok a szereplőkkel és szurkolok nekik. Gyerekeknek tökéletes könyv, olyanoknak, akik még nem sok hasonló sztorit olvastak. Az utolsó részhez, Az utolsó olimposzihoz elérve, kíváncsian vártam mi lesz a történet vége. Az egész könyv tulajdonképpen a new york-i csatáról szól, de gondolom éppen ez lett volna lényeg. Percy és a többiek bátran kiállnak Kronosz és csapatai ellen. Meglátjuk, hogyan teljesül be a prófécia, megtudjuk ki az áruló, az Istenek is segítenek a félvér gyerekeiknek a harcban, és a korábbi ellenségek is összekovácsolódnak, hogy felvegyék a harcot a nagy ellenség ellen. A történet egyértelműen itt csúcsosodik ki, tehát méltó befejezése ez a könyv a sorozatnak.

Percy és Annabeth

Ismét jól szórakoztam rajta, élveztem a történetet minden kiszámíthatósága ellenére. Még mindig imádom Riordan stílusát, amit a magyar fordító is jól átad nekünk minden rész alkalmával. Az apró kis humor, Percy bénázása és esetlensége, és a többi karakter furcsaságai mind ötletesek, és mind rengeteg mosolygós pillanatot okozhatnak az olvasónak. Szerethetőek ezek a gyerekek, és épp ez a lényeg. Percy, Annabeth és Nico nagyon a szívemhez nőtt, mindhármukat imádom más-más okból. Jó látni, ahogy lassan kezdenek felnőni, de azért még mindig ugyanazok maradtak, akik korábban voltak.

Mivel a karakterek kezdenek felnőni, és mivel a sorozat befejező részéről van szó, így az író némi tanulságot is csempészett a könyvébe. Gyerekkönyv lévén az ilyen nem meglepő, sőt szinte kötelező tartozéka a könyveknek. Nem elég, hogy szórakoztató és olvasmányos legyen a történet, de tanítson is valamit a gyerekeknek. Megkapjuk tanulságnak a szülői szerep fontosságát és hiányának következményeit, azt, hogy milyen fontos a barátság, a bátorság és az önfeláldozás, és hogy sosem szabad feladni, hanem küzdenünk kell a céljainkért. Mindezt nem szájbarágósan kapjuk meg, ami jó dolog, hanem ott van a sorok között elrejtve, mégis érthetően mindenki számára. Emellett némi szerelmi szál is felüti a fejét, de még csak kezdetlegesen, ami nem lehet zavaró egy gyerekkönyvben.

Jó kis befejezése lett ez a könyv a Percy Jackson sorozatnak. Itt csúcsosodik ki a történet, itt törnek felszínre a korábbi konfliktusok és a jóslat beteljesedésével lezárul egy korszak is. Sokat nevettem rajta, izgultam azért, hogy mi lesz a csata végkimenetele, és lekötött a történet... vagyis elérte nálam azt a hatást, amit kellett neki. Szerencsére nem ér itt véget Percy és a többi félvér története, mert az író egy másik könyvsorozattal folytatta, aminek középpontjában egy új jóslat áll. Néhány rész ebből már megjelent magyarul, és biztos, hogy azokat is olvasni fogom.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/rick-riordan-az-utolso-olimposzi
Értékelés: 5/5

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...