2016. ápr. 12.

Shadowhunters (Árnyvadászok) 1. évad összegzés


A történet:
A hatrészes könyvsorozaton alapuló dráma, a Shadowhunters a 18 éves Clary Fray életéről fog szólni, aki születésnapján rájön, hogy igazából nem az, akinek hiszi magát, hanem az árnyvadászok leszármazottja, az angyal–ember-hibrideké, akik démonokat ölnek. Amikor édesanyját, Joycelynt elrabolják, Clary belecsöppen a démonvadászat világába a rejtélyes árnyvadásszal, Jace-szel és a legjobb barátjával, Simonnel. Majd kezdetét veszi Clary önfelfedezése, miközben egyre többet tud meg a múltjáról és arról, amit a jövő tartogat számára. (Forrás: sorozatbarat.com)

Sokakkal ellentétben én kifejezetten vártam a sorozatot és habár sejtettem, hogy sok lesz a változtatás a könyvsorozathoz képest, én mégis bizakodtam és adtam neki egy esélyt. Igazából nem voltak nagy elvárásaim, mert úgy vagyok vele, hogy a sorozatok első évada mindig elég gyenge szokott lenni, mert kell az a néhány rész arra, hogy felvezessék a történetet, bemutassák a világot, a karaktereket és a karakterek közötti kapcsolatokat. Nézzétek meg a többi kedvenc sorozatotokat, és meglátjátok, utólag mindig az első évad tűnik a leggyengébbnek, kevés olyan sorozat van, ahol az lenne a legjobb a későbbiekkel szemben. 

Tehát nem voltak nagy elvárásaim, és elég nyitottam álltam a dologhoz, ami kellett is, mert az első néhány rész valami ultra pocsék és unalmas lett, és ha nem lett volna meg a könyvek iránti lelkesedésem, akkor régen feladtam volna a dolgot. Nagyjából úgy az évad közepe fele kezdtek némileg jobbak lenni a részek, a színészek is belejöttek a karaktereikbe, és ahogy bonyolódtak a dolgok és konfliktusok, úgy lett egyre elviselhetőbb a sorozat. Persze még mindig van hova fejlődni, és a minőségi sorozatokhoz képest sehol sincs a Shadowhunters, de legalább fejlődik és ezt értékelem. 

Mid-season sorozatról van szó, vagyis mindössze 13 részből állt az első évad, aminek kifejezetten örültem, mert elég volt ennyi rész bőven kezdésnek, hisz még így is egy csomó felesleges történetszálat pakoltak bele. A részek egyenként 40 percesek, és mivel még nem rég vetítették le az első évadot Amerikában, így csak felirattal lehet megnézni online a részeket. Sok a változtatás a könyvhöz képest, kezdve azzal, hogy itt nem 15-16 évesek a főszereplők, hanem 18-20 körüliek, ami nem baj, csak hát, ha már idősebbé tették őket, akkor talán a sorozat hangulatát is komolyabbra kellett volna venni. 

És itt érkeztünk el az első negatívumhoz. Szerintem elég nagy ellentmondásként jelent meg, hogy habár idősebbek lettek a karakterek, mégis ennek ellenére a sorozat igen sok helyen olyan bugyuta és gyerekes benyomást keltett, hogy néha csak fogtam a fejem. Tele volt logikátlanságok sorozatával és rengeteg bakival, amire nem igaz, hogy nem tudtak volna figyelni. Az „öregítés” hatására a karakterek is megváltoztak, ami valakinek jót tett, valakinek nem, mindenesetre, akit nem szerettem, azt nem amiatt nem szerettem, hanem azért mert nem hozta azt, amit vártam volna tőle. 


Véleményem szerint túl sok karaktert préseltek bele az első évadba, és néhány dolgot feleslegesen bonyolítottak meg, amit egyszerűen is meg lehetett volna oldani. Totál felesleges volt még ide Camille és Maureen, őket nyugodtan ki lehetett volna hagyni, és azt se értettem, minek kellett az a többi árnyvadász statiszta az intézetbe, amikor semmit se csináltak, mert minden démonvadászatra a trió ment el. A modern Intézet gondolata érdekes lehetett volna, de nem aknázták ki az ebben rejlő lehetőségeket, így csak néha nyomogatták a monitort és a kütyüiket, miközben semmi relevanciája nem volt a modern elektronikus eszközök jelenlétének, hiszen mindent a varázslattal oldottak meg. 

A sok felesleges történetszál és „kavarás” helyett több időt kellett volna fordítani a karakterépítésre és a karakterek közötti kapcsolatok bemutatására. Persze megtudtuk ki kicsoda és kivel milyen kapcsolatban van, de valahogy mégsem jöttek át a dolgok annyira, mint kellett volna. Jace, Alec és Izzy remek harcos trió, a testvéri és baráti kapcsolatukat szerettem. Tetszett a Jace és Alec közti parabatai kapcsolat részletesebb bemutatása, de azért még ezt is jobban lehetett volna részletezni, mert aki nem olvasta a könyveket, az nem biztos, hogy megértette a parabatai kötelék jelentőségét. Simon és Clary barátságát remekül abszolválták a képernyőre, míg Magnus és Alec kapcsolatát totálisan elrontották. 

Amit nagyon sajnálok, mert a Malec párosra voltam a leginkább kíváncsi és ahhoz képest, hogy a készítők azt nyilatkozták, nem sietik el a dolgot, mégis irtó gyorsan alakult ki a nagy szerelem, aminek igazából semmi valóságalapja nem volt. Alec egyik részben még Jace-t szerette, majd kb. két rész múlva már nyíltan lesmárolta Magnust, de olyan nagy vehemanciával, mintha évek óta rejtegették volna a kapcsolatukat, pedig csak pár napja kezdtek el érdeklődni egymás iránt. Alec elég könnyen túllépett Jace-n, és közben meg se beszélték a dolgot. Mondjuk nem csak az ő szerelmi száluk lett iszonyat gyors és logikátlan, hanem Jace és Clary kapcsolata is. Bár itt azért több kémiát éreztem, mégsem volt az igazi. 

Négy karaktert sikerült igazán megkedvelnem, vagyis inkább ötöt, ha úgy vesszük. Nem hittem volna, hogy így lesz, de imádtam a Lightwood tesókat, különösen Izzy-t szerettem meg a sorozatban, szerintem Emeraude Tobia jól megfogta a karaktert és mindent kihozott belőle, amit szerethetünk Izzy-ben, sőt még valami egyedi bájt is adott hozzá, ami magából a színésznőből eredt. Alecet is szerettem a Lydia és Magnus szálakon kívül, mert azt a két dolgot nem tudtam hova tenni. Máig nem értem miért is kellett volna elvennie Lydia-t, vagy hogy azzal mit akart elérni. Az egész házasság dolog teljesen logikátlan volt, baromság az elejétől a végéig. Ami kár, mert Lydia-t pedig egészen megszerettem a végére, mégis ha őszinte akarok lenni, totál felesleges volt a karakter a sorozatba, nem értem minek kellett ide. 

Ezen kívül szerettem még Simont, ami fura, mert a könyvekben sosem lett a kedvencem, itt és a filmben viszont, mindkét esetben megkedveltem. Raphael is jól sikerült, és bírtam, ahogy szívatták egymást Simonnal, jó kis „bromance” alakult ki közöttük, tetszett a dolog. Magnus itt is a szívem csücske lett. Más, mint a filmes, és már itt nagyobb szerep jutott neki. A színész jól hozta a szerepet, nekem nagyon bejött. A színészek közül a legnagyobb gyenge pont egyértelműen a főszereplőt alakító Katherine McNamara. Nem értem, hogy kaphatta meg a főszerepet ez a lány, mert igaz, hogy gyönyörű egyébként, de hogy színészkedni nem tud, az holtbiztos. Folyton nyávogott, furán gesztikulált, az érzelmeket nem tudta rendesen kifejezni és közvetíteni a nézők felé, vagyis a színészi alakítása egy nagy borzalom lett, ami nagy kár. Remélem a második évadra vesz néhány színészeti órát, mert ráférne. (Még szerencse, hogy Az Útvesztő filmekben, csak kis mellékszerepet kapott, amiben nem is kellett szinte beszélnie, így nem ronthatta el a filmet.) 


Majdnem kihagytam a felnőtteket, pedig róluk is illene néhány szót mondani. Luke és Jocelyn ott voltak, de semmi vizet nem zavartak. Még mindig nem tettem túl magam azon, hogy Luke fekete lett, és ezt nem rasszizmusból mondom, csak nem értem benne a logikát. Valentine egy kicsit jobb lett, mint a filmes volt anno, de még most sem az igazi. De legalább már nem kigombolt bőrdzsekiben ugrál össze-vissza és lobogtatja a fonatait. Nem értettem a Csernobil dolgot, mármint, hogy minek kellett ide, elég lett volna, ha Renwickben szervezkednek. A Lightwood szülők meglepően szimpatikusak lettek, és jót tett nekik, hogy kicsit változtattak a karakterükön, mert így jobban kedvelhetőek. 

Még hosszan tudnám elemezgetni a sorozatot, de már így is baromi hosszú lett ez a vélemény, így zárom a soraimat. Összességében nekem nem okozott akkora csalódást a sorozat, mint sokaknak, mert pontosan tudtam, mire számítsak, és nagyjából valami olyasmit kaptam. Engem nem a változtatások zavartak, mert azok elkerülhetetlenek, ezt meg kellene érteni minden könyvadaptáció esetében. Hanem csakis azok a változtatások, amik logikátlanok, totál feleslegesek, és amiknek semmilyen relevanciája nem volt a sorozatban. Amit normálisan megmagyaráztak, vagy aminek láttam értelmét, az még tetszett is valamilyen szinten. 

Az első évad éppen arra volt elég, hogy felvázolja az Árnyvadász világot, hogy bemutassa a karaktereket és a történet alap koncepcióját, de hogy valami igazán mozgalmas vagy érdekes is történjen, arra még sajnos várnunk kell a következő évadokig. Remélem, a hibákat javítják a folytatásban, kihagyják az idegesítő dolgokat és a jó irányba alakítják a történetet. Szerintem a második évad sokkal jobb lesz majd, figyeljétek meg, már csak azért is, mert elég nagy a valószínűsége, hogy érkezik Sebastian. Csak el ne rontsák őt valami béna színésszel, és béna karakterrel, mert akkor sírni fogok. Közepes lett az első évad, olyan egyszer nézhető kategória. Már berendelték a második évadot, így biztos, hogy érkezik a folytatás jövőre.
Értékelés: 10/5

Előzetes:

3 megjegyzés:

  1. Szerintem az első évad igaz hogy eltér a könyvtől es minden hova úgymond "belekaptak " de nekem nagyon tetszik a sorozat is. Egy uj megvilágítás a történetre. Es Szerintem az összes színész remekül alakítja a karakterét.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem ez a sorozat nagyon jóra sikerült, bár nekem is csalódást okozott kicsit hogy mindenhova ugymond "belekaptak". Ettől függetlenül a színészek remekül hoztak a karakteruket. Nekem az egyik kedvencem Clary es Jace es mindketten remekül hozzak a karakteruk. Mar nagyon varom a masodik évadot es remelem hogy itt Magyarországon is ismertebb lesz a sorozat.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...