2015. júl. 2.

Holly Black: A vörös kesztyű (Átokvetők 2.)

Fülszöveg:
Cassel teljesen mindennapi srácnak tartotta magát, amíg rá nem jött az igazságra: keze egyetlen érintésével képes átváltoztatni bármit – vagy bárkit – azzá, amivé csak akarja. Így történt, hogy Lila, a lány, akibe gyermekkora óta szerelmes volt, fehér macskává változott. Most, hogy Lila visszanyerte emberi alakját, Casselnek örülnie kellene. Csakhogy Lilára szerelmi átkot vetettek iránta, és ha ez az érzelem nem valódi, akkor Cassel semmit nem hihet el neki, bármit tesz vagy mond. Amikor a fiú legidősebb bátyját meggyilkolják, a szövetségiek a segítségét kérik, ugyanakkor a maffia is a nyomában van, mert pontosan tudják, mennyire értékes lehet számukra. Ha életben akar maradni, mindkét oldal előtt kell járnia egy lépéssel. Ebben a játékban, amelyben a vesztest hatalmas veszély fenyegeti, a szerelem átok, és a szélhámosság az egyetlen válasz.

A magyar megjelenése előtt nagyon vártam a trilógia első részét, A fehér macskát, és habár nem lett olyan nagy kedvenc, mint amilyennek vártam, azért összességében tetszett. Mindenképp kiemelkedik a YA könyvek rengetegéből már csak a roppant kedvelhető férfi főhős, az egyedi témaválasztás, a humor és az olvasmányos stílus miatt. Holly Black remek világot alkotott meg, és olyan karaktereket keltett életre, akik igazi emberek hibákkal, vágyakkal és célokkal. Egyikek se egyértelműen jó vagy rossz, nem feketék vagy fehérek, hanem olyanok, mint bármely más ember.

Ha már így az elején rögtön belevágtam a közepébe, akkor talán kezdem ezzel. Az Átokvetők trilógia egyik legnagyobb pozitívuma maga a karakterei, élükön a főszereplővel, Cassellel. Casselt már az első részben megkedveltem, mert nagyon érdekes karakternek és narrátornak tartom, olyannak, akivel csak ritkán lehet találkozni YA könyvek berkein belül. Egyrészt imádom a férfi főszereplős könyveket, szándékosan vadászok rájuk, és ha találok ilyet, akkor mindenképp elolvasom. Ritkák, mint a fehér holló, ami nagy baj, mert ezek a könyvek szinte mindig ezerszer jobbak, mint a női főszereplősek.

Casselt azért bírom annyira, mert egy tipikus tizenéves fiú, főképp a viselkedését és a gondolkodását tekintve, emellett pedig egy bűnözőzseni. Ha meghallaná, hogy ilyet mondok rá, akkor biztos jól leugatna és heves tiltakozásba kezdene, de ha beismeri, ha nem, a vérében van a csaló életmód. Beleszületett ebbe a világba, a családjától is csak ezt látta, és habár akarata ellenére ölettek vele embert, és jó maga sokáig nem is tudott róla, hogy gyilkossá lett, mégis valamilyen szinten mindig erre vágyott. Tényleg a vérében van, és nagyon jól csinálja a csalásokat. Ügyes betörő, kiváló szélhámos, hazudik, mint a vízfolyás, roppant eszes és talpraesett, mindig minden helyzetben feltalálja magát. És úgy manipulálja az embereket, mintha azok bábok lennének, amiket csak madzagon rángat oda és vissza.


Ebben a könyvben az tetszett igazán, ahogy Cassel magában vívódik mindazért, amit az első részben derített ki magáról és arról, hogy mit tett másokkal. Sajnos gyilkossá lett, és habár nem ő tehet róla, és nem is emlékszik rá, mégis gyötri a bűntudat valamilyen szinten. Annak ellenére, hogy beleszületett ebbe a világba, és a családja minden egyes tagja bűnöző és csaló, ő mégis mindig próbált jó fiú maradni. Csak sajnos ez egyre nehezebben megy számára. Küzd a természete ellen, és az ellen, amit maga körül lát példaként. Közben persze ő maga is vét hibákat, néha a rossz útra téved, de a szándékai általában nemesek, és épp ezért a rossz tulajdonságai ellenére is nagyon kedvelhető karakter marad. Én nagyon bírom őt, egy tökéletesen kidolgozott és átgondolt főszereplő, több ilyen kellene az ifjúsági könyvekbe.

A másik, ami nagyon tetszett az a szokatlan szerelmi szál. Azért mondom, hogy szokatlan, mert ilyennel se lehet gyakran találkozni hasonló könyvekben. Az első rész végén ugyebár Cassel anyja átkot vetett Lila-ra, így a lány akarata ellenére beleszeretett Casselbe. Nagyon érdekelt, hogy mihez kezd ezzel a történetszállal az írónő, és végül nyugodtan kijelenthetem, hogy nagyszerűen oldotta meg a helyzetet. Cassel pontosan tudja, hogy csak az anyja bűbája miatt szeretett bele Lila, és épp ezért nem lehet együtt a lánnyal, mert az olyan, mintha kihasználná őt. Lila is tudja mi a helyzet, mert Cassel elmondta neki, de a lány nem tehet róla, mégis szerelmes Casselbe és folyamatosan epekedik utána. Cassel pedig próbál neki ellenállni, ami nagyon nehéz, hisz ő tényleg régóta szerelmes a lányba, és ahogy telik az idő, és Lila újra és újra próbálkozik nála, úgy gyengül lassan Cassel akaratereje is. Ez a fordított felállás igen üdítő volt, végre itt a lány járt a fiú után, és nem fordítva, ahogy lenni szokott. Igazán tragikus ez a helyzet, és nagyon sajnáltam Casselt, meg persze Lila-t is, és most, hogy vége lett az átoknak, még inkább érdekel, hogy mi minden fog történni velük.

Kedvenc átokvetőink: Daneca, Sam (na jó, ő épp nem az!), Cassel, Lila, Barron és Zacharov

Cassel családja szintén megér egy misét, őket se szeretném kihagyni. Ha akarnék, se tudnék róluk elfelejtkezni. Cassel anyját nagyon nem csíptem, és tuti, hogy kavarni fog valamit a háttérben, és biztosan elkapják valamiért. Ő már csak ilyen, élvezi, hogy kihasználhatja az embereket, főleg a férfiakat, és nem fogja vissza magát. Szerintem az lesz a veszte, hogy beleártotta magát az átokvetők politikai jogainak helyzetébe, úgy érzem, ez még visszafelé fog elsülni. Aztán ott van még Casselnek a két bátyjával való ellentmondásos és fura kapcsolata. Philip ugyebár már nem zavar több vizet, Barron viszont még itt van. Fura ez a Barron, még én se tudom őt kiismerni, mindenesetre nálam ott vágta el magát, mikor az öccsét kihasználta annak akarata ellenére.

És hogy mi a helyzet a nyomozási szállal? Mert igen, az is volt benne. Mint a fülszöveg elárulja, egy rejtélyes idegen megöli Cassel egyik bátyját, Philipet, és csak annyit lehet tudni róla a kamera felvételek alapján, hogy valószínűleg nő és hogy vörös kesztyűt viselt. Tippeltem én mindenkire, de pont az lett a gyilkos, akire soha az életemben nem gondoltam volna, mint ahogy Cassel sem. Szeretem az olyat, mikor egy írónak sikerül meglepnie, imádom a váratlan fordulatokat, és ha valami olyasmi lesz egy könyv végkifejlete, amire életemben nem gondoltam volna. Itt megint ez történt, és az első részhez hasonlóan remek csavarral ért véget a könyv.

Holly Black könyve egy remekül felépített világot mutat be, ahol átokvetők élnek az emberek között, akik nagy része csalásra, gyilkolásra és lopásra használja a képességeit. Sikerül megragadnia azt a baljós és komor hangulatot, ami a régi maffiafilmekre jellemző, és mindezt egy fantasy köntösbe tálalta olasz gengszterek helyett átokvetőkkel, akik önzők, akik hazudnak és akik mindenkit kihasználnak maguk körül. Összetett és remek karaktereket alkotott, váratlan és hatásos fordulatokkal csavarja meg a történetet, amitől csak még izgalmasabbá válik mindaz. És nem felejthetjük el a kedvelhető és komplex főszereplőt, Casselt, akihez kevés hasonlóval lehet találkozni YA könyvekben. Tetszett A vörös kesztyű, őszintén bevallom jobban, mint az első rész, és nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, így biztosan hamarosan olvasni fogom.

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...