2012. okt. 13.

A remény rabjai (film)


Nem is tudom már hol láttam, de állítólag egy csomó filmes adatbázisban ez a film van a legjobb filmnek megszavazva. Így gondoltam, nekem is mindenképpen meg kell néznem. Egyébként Stephen King A remény rabjai című műve alapján készítették. A történetről itt olvashattok, a könyves bejegyzésemnél. Mint könyves adaptáció nagyon jóra sikeredett, sőt még azt is megkockáztatom, hogy a film jobb lett, mint amilyen a kisregény, ami alapján íródott. Eleve a könyvnek az az egyik "problémája", (ami nem mindenkinek probléma, nekem sem az, de lehet valakinek igen), hogy a történetet Red meséli el, így mindent csak úgy tudunk meg, ahogyan ő azt hallotta vagy látta. Nos, a filmben is Red a narrátor, de mivel a filmben meg van annak a lehetősége, hogy sokkal részletesebben mutassák be a sztorit, így természetesen többet láthatunk Andy-ből, már az elején azzal indul, hogy látjuk azt a bizonyos estét, mikor meg akarja ölni a feleségét és annak szeretőjét, majd a tárgyalást, amikor elítélik.

Aztán váltás és Red van előttünk a börtönben, megismerjük a Shawshank beli életet, Red-et meg miegymást, közben Andy megérkezik és akkor egybefonódik a két történeti szál.
Mint mondtam eléggé könyvhű a film, aminek igazán örülök, persze vannak kisebb-nagyobb változtatások, de azok elenyésző méretüek, így a készítőknek máris egy nagy pluszpont, amiért nem sok mindent változtattak meg.

A két főszereplőt alakító színész nem más, mint Morgan Freeman és Tim Robbins. Tim Robbins-nak olyan irritáló és ütnivaló feje van, hogy az hihetetlen. Mindig amikor csak bambán bámészkodni vagy nézelődni kezdett, akkor olyan szívesen képen töröltem volna. Ennek ellenére valamiért mégis jó választás Andy szerepére, olyan egyszerű, semleges, átlagos fickó, pont mint a karakter, akit alakít. És aztán ott van Morgan Freeman, aki nagy színésznek tartok, és itt is csodálatosan alakít.

A történet vezetése kitűnő, lassú és aprólékos felvezetéssel indít, elsőnek az alapszituáció felállítása, majd a börtön bemutatása, aztán Andy hogyan illeszkedik be oda, hogyan vívja ki a tiszteletet meg ilyenek, minden tökéletesen fel van építve... minden egyes apró részlet a helyén van. A film átadja azt az érzést, amit a könyv, sőt ha mondhatok ilyet, nálam sokkal nagyobb érzelmi hatást ért el, mint a könyv, hiszen itt a képi és zenei hatások segítségével még nagyobb benyomást tehettek a nézőben. Az egyik kedvenc részem mikor az öreg könyvtárost kiengedik és próbál boldogulni az immáron szabad életében, de nem megy neki és akkor ugyebár véget vet mindennek... olyan megható az a monológ, amit magában mond ekkor, hogy esküszöm megkönnyeztem.

A film vége is jó lett, Andy szökése, majd ahogy leleplezi az egész börtön bagázst és visszafizet nekik, majd ahogy Red Andy után megy a szabadulása után. Egyetlen hiba szerintem, hogy úgy kellett volna befejezni, ahogy a könyvet, azzal a pár mondattal, amelyek úgy kezdődnek, hogy "Remélem.... " ott kellett volna levágni, amikor Red ezt mondogatja és utazik a buszon... a tengerparti nagy találkozást nyugodtan el lehetett volna hagyni és akkor tökéletes lett volna. A legjobb film-e a világon? Nos... hát vannak olyanok, akik biztos ezt gondolják. Szerény véleményem szerint, hogy mi a legjobb film az igen csak szubjektív dolog, nekem biztosan nem ez a kedvencem, ennek ellenére nagyon tetszett. Igazán érdemes annak megnéznie, aki még nem látta. Kevés valódi mondanóval rendelkező film van manapság, az egyik pedig ez közülük.
Trailer:
10/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...