Akielosi Damianos visszatért. A rab herceg-trilógia letehetetlen zárókötete!
Miután lelepleződött a kiléte, Damen kénytelen úgy a gazdája, Laurent herceg elé állni, mint Akielosi Damianos – akire Laurent esküt tett, hogy megöli.
Egy gigászi csata küszöbén mindkettőjük országának sorsa hajszálon függ. Délen Kastor erői gyülekeznek. Északon a Kormányzó seregei készülnek a háborúra. Damen egyetlen reménye az őt illető trón megszerzésére, ha Laurent-nal együtt száll harcba a trónbitorlóikkal szemben.
A kellemetlen szövetségre kényszerített két férfi Akielos mélyére utazik, ahol szembekerülnek az eddigi legveszélyesebb ellenségükkel. De ha a közöttük kialakult törékeny bizalom még túl is éli Damen kilétének lelepleződését, vajon kibírja-e a Kormányzó utolsó, halálos cselszövését a trónért?
Különleges, egyedi, magával ragadó, ellenségekből szerelmesek történet.
Hagyd, hogy elraboljon!
Még mindig alig hiszem el, hogy csak pár hete kezdtem el olvasni A rab herceg trilógiát, és hogy idáig valahogy sosem keveredtem ennek a könyvsorozatnak a közelébe. A borítók olyan kis egyszerűek, a magyar kiadó se tolta annyira ezeket a könyveket, így lássuk be szerintem nem sokan ismerik ezt a trilógiát. Ami nagyon nagy baj, mert nem tudják, hogy miről maradnak le. Sosem értettem, hogy miért a sablonos, már ezerszer olvasott történetek lesznek híresek és miért ezeket hype-olja fel mindenki, mikor A rab herceghez hasonló kevésbé ismert, de mégis igazi gyöngyszemek pedig szinte észrevétlenül jelennek meg és kerülnek ki a piacra. Aztán pedig merülnek a feledés homályába.
Engem teljesen magával ragadott ez a trilógia, amit mi sem bizonyít jobban, hogy rögtön egymás után kiolvastam mind a három könyvet, mert annyira érdekelt mi lesz a folytatásban, hogy képtelen voltam bármi másba belekezdeni közben. Az egyetlen pozitívuma annak, hogy csak most fedeztem fel ezeket a könyveket, hogy nem kellett éveket várnom a részek magyarul történő megjelenésére, hanem egyben el tudtam olvasni mind a három részt. Mert ha nekem éveket kellett volna várnom mondjuk a harmadik részre, abba biztos belepusztultam volna.
Kicsit gyengébben indult a trilógia az első résszel, hisz láthatjátok, hogy azzal azért voltak némi ellenérzéseim, de azok inkább csak abból fakadtak, hogy az első részben még nem éreztem teljesen kiforrottnak vagy teljesnek a történetet és maguk a karakterek se voltak akkor még rendesen kigondolva. De így hogy befejeztem a harmadik részt és minden titokra, utalgatásra és ármánykodásra fény derült, sok minden értelmet nyert az első részből, amit akkor még nem tudtam hova tenni és csak értetlenül álltam előtte. Szóval most megkövetem magam, mert a végére minden és mindenki a helyére került ahogy annak egy könyvsorozat befejező részében lennie kell. Innentől SPOILERESEN folytatom!
Mind Damen és mind Laurent kegyvesztettként próbálja visszaszerezni a saját birodalma koronáját, és hogy ezt sikeresen véghez tudják vinni, össze kell fogniuk. Nem könnyíti meg az akadálymentes és problémamentes összefogást a tény, hogy kiderült kicsoda Damen valójában. Ha mindez nem lenne elég sokkoló a vereieknek, akkor az is kiderül, hogy Laurent az első perctől kezdve tisztában volt ezzel a ténnyel. Visszagondolva így már értem, hogy Laurent miért volt rettenetesen kegyetlen Damennel az elején, és ha nagyon őszinte akarok lenni erre minden oka meg volt, hisz mégis csak Damen volt az, aki megölte a szeretett bátyját. Nem csoda, hogy szimplán bosszúból meg akarta ölni őt és nem csoda, hogy olyan sok rossz dolgot művelt vele és folyton megalázta őt. Persze Laurentnek voltak olyan elszólásai vagy cselekedetei főleg a második részben, amikor bennem is felmerült a kérdés, hogy Laurent vajon tudja-e kicsoda Damen, de nem voltam benne biztos. De lám jól sejtettem a dolgot.
Damen és Laurent között tehát nem lehetne rosszabb és ridegebb a viszony a harmadik rész kezdetén, de mivel kénytelenek egymás segítségére támaszkodni, így nincs más választásuk a dologban. Egyesült seregként Laurent és Damen hűséges követői együtt vonulnak Akielos fővárosa felé, hogy ott visszaszerezzék a trónt Damen féltestvérétől, Kastortól, és végezzenek Laurent nagybátyjával, a Kormányzóval. Mert mint kiderült a Kormányzó összedolgozva Kastorral mindkét főszereplőnk örökségét és életét fenyegeti. A verei és az akielosi tábor kezdeti idegenkedése és ellentéte nehezen csillapodik, de az úton aztán sikerül összeszokni és Damen és Laurent szintén megtalálja az utat újra egymáshoz.
A könyv első felében Damen és Laurent magában szenved és távol tartják magukat egymástól, és ahogy az eddig volt, Damen inkább az erejére támaszkodva halad előre, Laurent pedig az eszét használva megint terveket sző és okosan lavíroz előre a céljai felé. Aztán persze ahogy telik az idő és kénytelen megbeszélni a problémáikat és nézeteltéréseiket, tisztázni minden korábbi hazugságot és titkot, újra közelebb kerülnek egymáshoz. Rég olvastam ilyen aranyos párosról utoljára, imádtam minden egyes közös pillanatukat és hogy mennyire bele voltak bolondulva egymásba. Annyira, de annyira szurkoltam nekik, hogy végül újra egymásra találjanak. A végén pedig ahogy önzetlenül próbálták egymást megmenteni semmi és senki mással nem törődve, azt egyenesen megható volt olvasni.
Laurent és Damen
Ahogy említtetem az utolsó részben tényleg minden és mindenki lelepleződik, és őszintén szólva ezen a ponton annyi ármánykodást és cselszövést láttam, hogy én nem lepődtem meg semmin, ami történt. Guion tanácsos árulása várható volt, és az is hogy Laurent sosem bízott benne, hanem egy „dupla csavarral” ő verte át a tanácsot és a Kormányzót, mikor azok nem számítottak ilyesmire. Örültem annak, hogy végre nagyobb szerepet kaptak az akielosiak, és megismerhettünk párat közülük, mert eddig inkább a vereiek voltak a középpontban és inkább abban a királyságban játszódtak a történések. Nem mintha jobbak vagy rosszabbak lennének, mint a vereiek, inkább csak mások, hisz már ország, más szokások és hagyományok.
A Kormányzó lett végül az egész könyvsorozat nagy „fő gonosza”, amire szintén számítani lehetett, mert valahogy adta magát a dolog, hogy ő machinált a háttérben és volt köze ahhoz is, hogy Dament elkapták és rabszolga sorsra jutott. Kastor és Jokaste szerepe ezzel inkább csak másodlagossá vált, és nem nagyon tudtunk meg róluk igazából semmit, ha jobban belegondolok. Laurent szavaival élve, ők a féregkirály és a ribanckirálynő és ennyiben ki is merült a karakterük. A Kormányzó csak használta őket a saját céljai eléréséhez és azok ketten voltak olyan vakok és ostobák, hogy összefogtak vele. Sajnos a másik feltételezésem szintén igaz lett, mert sejtettem én, hogy a Kormányzó korábban abuzálta és zaklatta a gyerek Laurent-et, erre ugyancsak voltak utalások az első két részben. Most hogy ez kiderült, sok mindent megmagyaráz, hogy miért volt olyan rossz a kapcsolat Laurent és nagybátyja közt és tökéletesen érthető, hogy Laurent hogy lett olyan, amilyen és hogy miért viselkedett úgy a Vere királyságban a Kormányzó és emberei között. Mert máshogy nem tudott volna boldogulni.
A végén megtörténnek a nagy leszámolások, mindenki megkapja, ami jár neki és rég olvastam annál szebbet, mikor a Kormányzó és Kastor megkapja amit érdemeltek. Egyetlen negatívumként mindenképp meg kell említenem, hogy a könyv vége igen random és teljesen váratlan módon el van vágva, mintha kimaradt volna egy záró fejezet, vagy mintha lemaradt volna egy kis epilógus vagy valami. Emiatt olyan befejezetlennek érződik a lezárás számomra, nyugodtan lehetett volna legalább egy epilógust írni, ami előre vetíti és bemutatja, hogy eztán Damen és Laurent hogy lesznek királyok és hogy élnek boldogan tovább a saját királyságaik élén és együtt egy párként.
Kaptunk egy tökéletes lezárást ehhez a különleges és egyedi trilógiához, ami így a történet végére teljesen a szívemhez nőtt és még mindig alig hiszem el, hogy csak most jutottam el odáig, hogy elolvassam a könyveket. Damen és Laurent nagy kedvenceim lettek és mint páros nagyon szerettem őket, ilyen egy igazi „ellenségekből szeretők” történet, mert hogy ők tényleg azok voltak. Csatlakoztak a kedvenc könyves párosaim sorához, ez nem kétség. A harmadik könyv lett a legjobb, látszik, hogy eddigre már kiforrott az írónő stílusa és tudta, hogy kivel merre akar haladni. A végére minden a helyére került, minden meg lett magyarázva, minden titokra fény derült. A lezárás kicsit gyors és hiányos lett, de ez legyen a legkisebb gond, mert minden más remek volt. Imádtam A rab herceg trilógiát, és várom, hogy az írónő más könyvei szintén megjelennek majd magyarul, mert az biztos, hogy azokra is kíváncsi vagyok.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése