A 2025-ös év végének nagy meglepetése lett számomra ez a sorozat, bár arra már nem emlékszek, hogy került velem szembe és mi miatt kezdtem el nézni egyáltalán. Arra viszont emlékszek, hogy ahogy hétről hétre jöttek ki az új részek és lett egyre mélyebb a sztori, úgy lettem teljesen megszállott a történet iránt. Ezzel persze nem csak én voltam így, mert jelenleg nagyon felkapottá vált a Heated Rivalry (és végig az angol címén fogom emlegetni, sajnálom), és nem is ok nélkül. Mert tényleg remek sorozatról van szó és valóban megérdemli a körülötte kialakult hype-t.
Egy könyvadaptációról beszélünk, hisz Rachel Reid Game Changers könyveiből készült a sorozat, pontosabban annak a második részéből. Hat könyvről van szó összesen, melyeknél mindig mások a főszereplők és egy másik páros történetét követhetjük nyomon, ez alól kivétel a második és a hatodik rész, ami Shane és Ilya sztoriját adja ki. Az első évad a második könyvet fedi le, ha minden igaz igen nagy könyvhűséggel, aminek mindig csak örülni lehet. Bár jómagam erről jelenleg még nem tudok nyilatkozni, mert a könyvet nem olvastam, hisz magyarul meg sem jelent. (Ha minden igaz jövőre érkezik a teljes könyvsorozat magyarul, remélem minél hamarabb.) A Heated Rivalry jelenleg nálunk nem elérhető még, így én online néztem, de szintén jó hír, hogy a sorozat elvileg érkezik jövőre majd a HBO Max-ra, szóval ott lehet majd nézni. Legyen elég ennyi a hivatalos bevezetőből és térjünk rá arra miért imádtam annyira a sorozatot. Ismétlem újra, hogy a könyveket én nem olvastam, így a lenti véleményem csakis a sorozaton alapszik.
Kezdjük ott hogy nálam mindig nyerők a meleg szerelmi történetek, talán a téma volt az, amiért elsőnek felfigyeltem rá, ki tudja. Tudjátok mennyire szeretem a Vámpírkrónikák könyveket és az abból készült Interjú a vámpírral sorozatot. Lestat és Louis nagy kedvencek. Másik nagy kedvencem A rab herceg trilógia, benne Damen és Laurent párosával, de az Eredendő bűnösök sorozat Sorenjét és Kingsley-ét se tudom feledni soha. Na meg persze a Skam sorozat harmadik évadában Isak és Even sztoriját szintén imádom. És sorolhatnám tovább, mert még sok ilyen remek meleg páros van, akiket imádok a könyvekben és a sorozatokban. Hogy miért szeretem annyira az ilyen történeteket? Mert ki ne szeretne egyszerre nem hogy egy jó férfiról, hanem kettőről olvasni, akik végül megtalálják egymáshoz az utat.
A Heated Rivalry azonban nem csak egy szimpla meleg romantikus történet egy sportos közegbe ágyazva, hanem ennél sokkal több. Kapunk két remek karaktert főszereplőnek, akik mindketten érdekesek és komplexek a maguk módján, de annyira mások, hogy nem lehet őket egymáshoz hasonlítani és vétek lenne ezt megtenni. Shane az aranyifjú a mondhatni tökéletes családi háttérrel, a merev és szigorú életvitelével, aki imádja a hokit, aki kissé társaságkerülő, és aki egy kissé autista annak minden negatív és pozitív tulajdonságával. Abszolút tökéletes, vagyis kívülről annak tűnik.
Aztán ott van Ilya, aki épp ennek az ellentettje a rosszfiús és nőcsábász életmódjával, aki cigizik, partizik, szórakozik, és aki szarkazmussal, humorral és néha ridegséggel leplezi igaz énjét, és hogy nem vágyik másra, minthogy valaki végre őt is szeresse. Egy bonyolultabb és ridegebb családi háttérből érkezik, és habár ugyanúgy szereti a hokit, de számára a sport inkább csak annak az eszköze, hogy kiszabaduljon a családja közeléből és tőlük minél távolabb lehessen.
Annyira más karakterek ők ketten, hogy épp emiatt a szöges ellentétei egymásnak, és ez a nagy ellentét az, amitől szinte rögtön felfigyelnek egymásra. A sport világában riválisokként kezdik, vagyis egészen újonc koruktól kezdve a média felépíti köréjük ezt a rivalizálás témát, és az elején még tényleg úgy is tekintenek egymásra. Aztán mikor elkezdik a románcukat, ami kezdetben szimplán csak a testiségre épült, majd mikor belebonyolódnak egy több éven át tartó se veled, de nélkül valamiféle „kapcsolatba”, akkor ahogy telik az idő egyre jobban belebolondulnak egymásba. Mert ott kezdődnek majd a gondok, mikor már nem csak a testiségről szól ez az egész, hanem megjelennek az érzelmek. Hisz ha nyíltan bevallanák, hogy együtt akarnak lenni, akkor se lehetnének a közeg és az egész helyzet miatt amibe évek óta élnek.
A sorozatot nem ajánlom a szívbajosoknak és azoknak sem, akik nem bírják a meleg románcokat, mert elég sok erotikus jelenetet kapunk, és a készítők cseppet sem szégyenlősen tolják az arcunkba ezeket a forró jeleneteket. Főleg az első két rész mondhatni tele van ilyen jelenetekkel, de nem céltalanul, mert mindegyik ilyen spicy jelenetnek meg van a célja, hisz ezek viszik előre a főszereplőink kapcsolatát folyamatosan. Persze az erotikus jelenetek sehol sem vannak az utolsó három érzelmesebb részhez, amikor végre már az érzelmek kerülnek előtérbe és Shane és Ilya végre kezd valóban egymásba szeretni. Próbálnak megküzdeni az érzéseikkel és azzal, hogy lehetnének együtt végre valahára. Szerintem tökéletesen lett ábrázolva a kapcsolatok alakulása, és imádtam nézni, ahogy epekedtek a másik után, de ezt csak nagyon sokára ismerték be önmaguknak és a másiknak is.
Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy nem egy amerikai sorozatról van szó és ez nagyon is látszik rajta. Ezt most persze teljesen jóindulattal írom, mert tényleg van egy egyedi sajátos hangulata az egésznek, kicsit olyan, mintha európai lenne, pedig igazából Kanadában készült. Kérdezhetnétek miben látszik, hogy nem amerikai sorozatról van szó? Rövid az évad, tömör és feszes a történet, nincsenek benne felesleges karakterek és történetszálak, mégis remek módon lett összerakva a rövidsége és a korlátozottsága ellenére. Látszik, hogy nem költöttek rá száz milliókat és hogy kisebb költségvetésből készült főként ismeretlen színészekkel, de ez szerintem épp hogy az előnyére vált. Nincs benne felesleges amerikai giccs, nem néz ki minden és mindenki tökéletesen, hanem sokkal valósabbnak néznek ki a karakterek, valahogy emberibbnek. A készítők nem giccsesen és mesterkélten nyúltak a témához, hanem reálisan és kendőzetlen őszinteséggel, és én mindig szeretem az ilyesmit.
Nem maradhatott ki a humor sem, vannak viccesebb jelenetek, és a humor és a komoly témák megtalálják egymás mellett a hangsúlyt. Jó kis zenék kísérik végig a sztorit, megkapunk tehát mindent, amire csak vágyhat az ember egy sorozatban. És habár egy sport, a hoki a központi elem a történetben és a karaktereink életében, szerencsére nem sok hokit kell nézegetnem, hanem épp olyan mennyiségben adagolták, amit még el tudtam viselni. Ha hokit akarok nézni, akkor egy sportcsatornára kapcsolok, köszönöm, most nem erre voltam kíváncsi és szerintem senki sem, így annak örülök, hogy nem sok ilyen jelenetet kaptunk.
A Heated Rivalry legnagyobb erőssége a két főszerepet játszó színész, Hudson Williams és Connor Storrie, és ők ketten remek választás voltak Shane és Ilya szerepére. Mintha csak rájuk öntötték volna ezt a két szerepet, és mintha csak rájuk várt volna, hogy ezzel híressé válhassanak az egész világon. Mert hogy a sorozat olyan nagy nemzetközi sikert ért el, hogy ez a két színész rögtön világszerte ismertté vált és teljesen megérdemlik a körülöttük kialakult felhajtást. Olyan remekül hozzák a karaktereiket, hogy azt hihetetlen nézni az elejétől a végéig és olyan kémia van közöttük, mint nem sok színész között a vásznon. Mindketten nagyon tehetségesek, ez nem vitás, reméljük nagy siker vár rájuk a jövőben.
Tudom, hogy eddig csak áradoztam végig, hogy milyen jó ez a sorozat, de a végén azért két negatívumot szeretnék megemlíteni, ami nekem nem tetszett. Az első, hogy az egyik mellék történetszálon Scott és Kip kaptak egy teljes részt, ami csak rájuk fókuszált, ez nevezetesen a harmadik rész. Nem, nem az a bajom, hogy Scott és Kip megjelentek a sorozatban, hisz a könyvsorozat első része az ő történetük és igenis ami velük történik az fontos lesz később Shane és Ilya sztorijának szempontjából is. Tehát kellettek ők ide, csak azzal a döntéssel nem értek egyet, hogy egy egész részt rájuk „pazaroltunk”, és ezt nem tudom máshogy leírni.
Valahogy számomra kicsit megtörte az évadot, hogy az első két részben szépen épült Shane és Ilya kapcsolata, aztán a harmadik részben hopp váltunk és egy teljes rész Scottról és Kipről szól. Én ezt a készítők helyében nem így oldottam volna meg, hanem inkább a jeleneteiket szétosztottam volna a többi részben arányosan és így egymás mellett futhatott volna a két szerelmi szál párhuzamosan. Nekem ez a megoldás jobban bejött volna, de lehet ezzel csak én vagyok így.
A második dolog, amit hiányoltam, hogy nem kaptuk meg Shane és Ilya gondolatait. A könyv ugyebár váltott nézőpontban íródott, ott a karakterek fejében vagyunk, így sokkal érthetőbbek az érzéseik, céljaik és motivációik, hogy mit miért tesznek vagy mondanak. És igen, értem, hogy a könyv és a sorozat más formátumok, máshogy mesélik el ugyanazt a sztorit, más eszközökkel, de egy kis plusz narráció mindkét karaktertől szerintem csak még jobbá tette volna ezt az egészet.
A nagy sikerre való tekintettel, hisz mind kritikai és közönségsiker lett az első évad, természetesen érkezik a folytatás. Én azt olvastam, hogy összesen három évad lesz majd, szerintem ennyi épp elég lesz minderre, hisz ott van a többi könyv, azokból még simán ki lehet hozni két évadot ha okosan csinálják és ugyanazzal a megközelítéssel, mint azt az első évad esetében tették. El sem tudom mondani, mennyire várom a második évadot, ami majd 2027-ben érkezik, és hogy a könyvek megjelenjenek addig magyarul és legalább lehessen olvasni őket. Viszont remélem, hogy ennél tovább nem akarják majd húzni-vonni, mert szerintem három évad teljesen elég lesz ehhez a történethez. Addig pedig nem marad más, minthogy az első évadot ismét újranézzem. Mert igen, már vagy 3x láttam. És szerintem meg fogom nézni még párszor.
Értékelés: 10/9
Előzetes:
