A Manipulátor
Befolyásolom bárki érzelmeit, aki csak engedi.
Fájdalmat okozok, megríkatom, megnevettetem és sóhajtásra késztetem. De a szavaim leperegnek róla. Főleg akkor, amikor könyörögve kérem, hogy távozzon. Mindig jelen van, figyel és vár. És én sosem tudom elfordítani a tekintetemet, főleg nem akkor, amikor azt szeretném, hogy jöjjön közelebb.
Az Árnyék
Nem akartam beleszeretni. De ha már megtörtént, képtelen vagyok elszakadni tőle. Megbabonáz a mosolya, a szeme, a mozdulatai. Ahogy levetkőzik. Figyelek és várok. Amíg csak a magamévá nem tudom tenni. És amint az enyém lesz, nem eresztem el többé. Akkor sem, ha majd ezért könyörög.
Nem vagyok valami nagy dark romance rajongó és nem sok ilyen típusú könyvet olvastam. Okkal. A két talán leghírhedtebb könyvsorozat, amivel megpróbálkoztam a Sötét duett és a Csinos játékbabák. Az előbbi kifejezetten nem tetszett és részről részre lett egyre rosszabb a színvonal, még az utóbbi minden groteszk témája és undorító dolga ellenére azt mondom megállja a helyét a műfajon belül, mert itt legalább reálisan vannak bemutatva a szörnyű dolgok és nem romantizálja el senki sem az erőszakot. Mert igen, tudom, hogy épp ez a dark romance műfaj lényege, hogy rengeteg sötét dolog van benne, sok mindenféle erőszak és ezeket az írók romantikus keretbe rakják. És igaz, hogy az egyik főszereplőnk általában egy pszichopata állat (általában a férfi), és a másik, aki (ez általában a nő) ennek ellenére beleszeret.
Sajnálom de én nem tudok komolyan venni egy olyan történetet, ahol a főszereplő nőt megverik, elrabolják, megalázzák, megerőszakolják és még sorolhatnám, és ő mindezek ellenére beleszeret a férfiba, aki ezt teszi vele. Ilyen nincs a világon, és tudom, hogy a dark romance műfaj csak kitaláció, csak olvasnom kellene minden értelem és logika nélkül és élvezni, de én nem tudok élvezni ilyesmit, mert csak felidegesítem magam az irreális dolgokon és az egekbe szökik a vérnyomásom a sok undorító kegyetlenség miatt, aminek általában a nők az elszenvedői. Pont.
Kérdezhetnétek, hogy miért olvastam el akkor ezt a könyvet, amire egyszerű a válasz. Elég felkapott lett itthon a megjelenése után így kíváncsi voltam, mire ez a nagy hype. Persze én sem vagyok kőből és élveztem a „pikáns” jeleneteket, már amikor persze a gyatra magyar fordítás nem rontott el mindent. Nem tudom ki vagy kik a felelősek ezért a szörnyű magyar fordításért, de bárkik voltak azok, szégyenükben inkább bujdossanak el örökre. Ennél még én is jobb fordítást tudtam volna csinálni. De tényleg szörnyű az egész, főleg az erotikus jeleneteknél.
Bárcsak a gyatra magyar fordítás lett volna a könyv legnagyobb hibája! Sajnos azonban nem így lett, mert sajnálom, nem sajnálom, többnyire inkább nem, de én utáltam ezt a könyvet. Kicsit a Sötét duett trilógiára emlékeztetett, nagyon sok hasonlóságot fedeztem fel a két történet között, bár azért a Kísérteni Adeline-t messze elmarad a Sötét duett kegyetlenségétől. Mégis ennek ellenére ugyanolyan rossz, mint a másik, sőt még rosszabb, ha bizonyos tényezőket külön megvizsgálunk.
Adeline és Zade
Történet ügyileg ne várjunk valami nagy dolgot. Történik ugyanis, hogy Adeline nagymamája halála után hazaköltözik a tőle örökölt házba a semmi közepére, így már rögtön adott az ijesztően creepy háttér és hangulat. Aztán Zade random meglátja őt véletlenül a városban és rögtön rákattan a nőre, hogy miért azt nem tudjuk meg, és igazából senkit nem is érdekel, nem ez itt a lényeg. Adeline gyönyörű és kész, ennyi elég Zade-nek, aki a nő személyében megtalálja imádatának tárgyát. Hogy megnyerje magának, elkezd neki udvarolni, randira hívja és elkezdi tenni neki a szépet…. Ja nem, bocsi, most dark romance sztori van, szóval Zade mindezek helyett elkezdi zaklatni Addie-t, leselkedik utána, követi, betör a házába, és rögtön kisajátítja őt, mintha az övé lenne. Majd amikor már nem bír tovább magával, akkor minden szó nélkül rátör a házban és megerőszakolja. Így indul ez a „csoda szép” szerelmi történet. Nem és nem, nem tudom komolyan venni. Zade zaklatja Addie-t, ő „próbál” tőle menekülni, közben van pár érdektelen mellékszál, meg valami abszolút érdektelen múltbéli nyomozás és ennyi.
Ha az ostoba és undorító történet nem lenne elég, akkor kapunk két olyan irritáló és következetlen főszereplőt, hogy csak fogtam a fejem. Az egyetlen pozitívum, hogy váltott nézőpontból íródott a könyv, így megkapjuk Adeline és Zade gondolatait, bár azért mindkettejük gondolatai hagynak elég sok kívánnivalót maguk után. Egyik se százas, és kész csoda, hogy ezek ketten egymásra találtak, mert tökéletesen megérdemlik egymást. Vagy inkább lássuk be ez csak lusta írói megoldás, hogy Zade pont egy olyan nőt néz ki magának, aki gerjed az ilyesmi zaklatós és félelemkeltős témára, így mintha csak egymásnak lettek volna teremtve. Zade képtelen normális emberi kommunikációra, nála az udvarlás annyiban merül ki, hogy zaklatni kezdi szíve választottját és aztán megerőszakolja, Adeline pedig mit ad isten éppen erre gerjed, még ha az elején nem akarja magának beismerni. Persze játssza az eszét, hogy márpedig ő fél meg ilyesmi, de semmit nem tesz azért, hogy megszabaduljon Zade-től, hanem csak nyavalyog és még bátorítani is elkezdi a férfit.
Nem tudtam komolyan venni egyik karaktert sem, mert mindkettő következetlen. Azt a tényt pedig meg sem említem, hogy az írónő próbálta Zade-t valami hősies rossz fiúnak beállítani, akinek az a munkája, hogy harcol a világ szörnyűségei ellen, gyerekeket és nőket ment meg az emberkereskedelemből és minden ehhez kapcsolódó sötét dologtól. Zade gyűlöli azokat a beteges és romlott férfiakat, akik ilyesmiben vesznek részt és őket likvidálja a munkája során. Erre ő is pont ugyanazt csinálja, mint azok a férfiak, akiket annyira gyűlöl!
Jó, ő persze nem gyerekeket erőszakol meg vagy ad el emberkereskedelem során, de amit Addie-vel tett az ugyanolyan rossz dolog, így ennyire erővel önmagát szintén likvidálhatná ha már ennyire nagy az igazságérzete. És nem, az sem mentség, hogy később kiderül, hogy Adeline élvezi az ilyesmit, meg hogy szeret rettegni, meg hogy bejön neki ez a zaklatós előjáték vagy mi, mert Zade ezt az elején nem tudta. És igenis megerőszakolta őt az első együttlétük során (ráadásul valami ostoba és nevetséges módon, amit inkább próbálok kitörölni az emlékeimből), mondjon bárki bármit és amelyik kapcsolat így indul, azt később nem tudom komolyan venni. Nem, a dark romance műfajon belül sem. Két ennyire inkompetens és rosszul megírt főszereplőt rég láttam, és mindkettőtől a falra másztam.
Nagyon nem tetszett ez a könyv, sőt utáltam, és nem értem, hogy lett ez ennyire felkapott. Ostoba és kiszámítható a történet, két következetlen és ellentmondásos főszereplő mesél nekünk, akik maguk se tudják mit akarnak, és akik mit ad isten éppen egymásnak lettek teremtve vagy mi a szösz. Az erotikus jelenetekből kapunk bőven, talán ezek miatt érte csak meg végigolvasni, már amikor nem zökkentem ki a hangulatból a gyatra magyar fordítás okozta idegbajtól. Nem ajánlom senkinek, aki valami értelmes és logikus sztorira vágyik. Ahogy hallom a folytatás ha lehet még ennél is rosszabb és kegyetlenebb. Hát nem tudom, talán egyszer elolvasom, ha olyan kedvemben leszek, de ezernyi más könyv van, ami sokkal jobban megérdemli a figyelmemet.
További információk a könyvről:
Értékelés: 5/1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése