2016. júl. 31.

Wendy Higgins: Angyali győzelem (Angyali gonosz 3.)

Fülszöveg:
Eljött ​​az idő a leszámolásra. A jóslat hamarosan beteljesedik, és bár egyre több szövetségese akad Annáéknak, de a fenyegetés is nő. A hercegek minden eszközt bevetnek, hogy megállítsák a lázadó óriásokat. Nem kímélve senkit és semmit, főképp nem saját gyermekeiket. És ahogy minden háború, ez is komoly áldozatokkal jár. 
A helyzet egyre kiélezettebb, a nyugtalanság és a félelem lassan mindenkit felőröl. Miközben Anna menteni próbálja szeretteit, maga válik a fő célponttá. Minden percről percre változik körülötte, és senkiben sem bízhat. Mikor a Bujaság hercege ellene küldi szerelmét, Kaidan Rowe-t, el kell döntenie, mennyit kockáztat.
Ahogy az utolsó óra közeledik, úgy nő a feszültség. Anna egyre nagyobb kockázatot vállal, de ezzel a küldetés sikerét is veszélybe sodorja. Egyedül óriásbarátaira számíthat, de vajon elég lesz-e ez a maroknyi csapat, hogy a végső ütközetben győzelmet arasson?
A sorozat legérzékibb és legpörgősebb kötete újra összegyűjti az óriásokat, hogy kivívják szabadságukat.


Ez is egy tipikus ifjúsági könyvsorozat, egy olyan, amit már vagy ezerszer olvashattunk korábban csak épp más nevekkel és más természetfeletti lényekkel. Sajnos vagy sem, de az utóbbi időben egyre inkább kezdek leszokni a sablonos YA könyvekről, és valahogy már kedvem sincs olvasni őket. Persze próbálok erőt venni magamon, és legalább azokat befejezni, amiket korábban elkezdtem és tetszettek is valamennyire, de úgy érzem becsömörlöttem a műfajtól. Még mindig vannak kedvenceim és az igazán jókat biztos olvasni fogom eztán is, de a többit inkább hanyagolom és az értékes időt inkább olyan könyvekre áldozom, ahol legalább van némi esélye annak, hogy nem ugyanazt fogom olvasni megint, amit ezelőtt már vagy százszor.

Az Angyali gonosz könyvsorozat sosem volt igazán a kedvencem, de nem is olyan rossz ez, inkább olyan közepes olvasmány. Nekem már rohadtul unalmas és kiszámítható volt az elejétől a végéig, de annak, aki most olvassa az első YA könyvét még szórakoztató és izgalmas is lehet. Nem tudom igazából miért folytattam az első rész után, de ha már idáig eljutottam, akkor gondoltam csak illene befejezni. Az utolsó rész ugyanolyan kiszámítható volt, mint az előző kettő, nagyjából ugyanolyanra tudnám értékelni, vagyis a trilógia végig a közepes minőséget hozta a szokásos klisékkel és történeti csavarokkal.

Igazából nem is nagyon tudom, hogy mit kellene írnom a könyvről, mert már mindent elmondtam a korábbi két rész esetében. Sablonos fantasy történet csak épp most angyalokkal és nefelimekkel a főszerepben. Adott egy átlagos tinilány főszereplő, akiről persze kiderül, hogy igazából különleges és ő fog mindenkit megmenteni a végén. Aztán egy kezdetben bunkó, de elképesztően jóképű fiú, aki persze igazából csupa szív és csakis a lány kedvéért megváltozik. A két legjobb barát, akik összejönnek, majd random módon szakítanak. És így tovább... mindegyik történetszálat olvashattuk már vagy ezerszer, de tényleg.

És mi az, ami itt különösen idegesített? Jay és Veronica kapcsolatát az írónő seperc alatt szétbarmolta, és a lányt elküldte külföldre, Jay meg alig egy nappal a nagy szakítás után összejön Marna-val. HOGY MI VAN? Néztem itt nagyokat, és annyira hiteltelen volt számomra az egész, hogy azt el sem tudom mondani. Nem is lehetett eztán komolyan venni a nagy drámát Marna terhességével, szimplán hidegen hagyott a dolog.

A másik, ami mindenképp szúrta a szemem, a könyv vége. Három rész óta a "nagy végső összecsapást" várjuk, és a prófécia beteljesülését. Erre mit kapunk? Egy unalmas "leszámolást", ami annyiból áll, hogy Anna szép szavaira a démonok nagy része hirtelen megjavul, míg a gonoszok pedig meghalnak és kész. Mindez dráma és érzelmek nélkül röviden lezavarva, ami semmilyen hatást nem vált ki az olvasóból. Belőlem legalábbis semmit nem váltott ki.

Nem is akarok többet írni a könyvről, mert nem érdemes. Tipikus átlagos YA könyv, és ha ennyit írok, akkor máris tudjátok mire számíthattok benne. Kezdek megcsömörleni ezekből a típusú könyvekből, vagy csak mostanában nem vagyok olyan hangulatban, nem tudom. A lényeg, hogy hogy a korábban megkezdett kedvenceket mindenképp befejezem, mert azok megérdemlik, de újakat biztos nem fogok elkezdeni egy ideig. Csak ha tényleg olyan ígéretesek és ha tényleg úgy érzem, hogy valami egyedi történetről van szó.

További információk a könyvről:
Értékelés: 5/3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...