2014. dec. 20.

Debora Geary: Modern boszorkány (Modern boszorkány 1.)

Fülszöveg:
Mi jut eszébe mindenkinek a boszorkányokról? Seprűnyél, nagy üst és varázsfőzetek. Ám a modern boszorkányok nem ilyenek. Otthonosan mozognak a modern technológia világában, és előszeretettel használják azt.
Jamie és Nell testvérek, mindketten boszorkányok. Egy programot készítenek, amelynek segítségével boszorkánytársadalmat építhetnek ki a világhálón. A program egy varázslat hatására érzékeli az átlagemberekre nem jellemző energiákat, és a weboldalra irányítja a talált boszorkányt. Egy nap Lauren, a 28 esztendős ingatlanügynök böngészés közben a chatszobában találja magát, ahol három nő megpróbálja meggyőzni, hogy ő boszorkány. A nő teljesen átlagos életet él Chicagóban, így elég cinikusan áll a beszélgetéshez, nem hisz a többieknek. A programban van a hiba, vagy ő egy edzetlen boszorkány, ami veszélyes lehet önmagára és a környezetére nézve is? A többi boszorkány dolga, hogy kiderítse az igazságot.


A borító egészen megtetszett, van benne valami egyediség, valami különleges báj, amiért vonzott magához. Aztán elolvastam a fülszöveget és úgy gondoltam, hogy üsse kavics, úgyis rég olvastam már igazi vérbeli boszorkányos történetet, így adtam neki egy esélyt annak ellenére, hogy a fülszöveg valamiért mégsem ragadott annyira magával. Nem azt mondom, hogy nem érdekelt, mert az nem lenne igaz, hisz ha nem érdekel valami, akkor a kezembe se veszem, inkább úgy fogalmaznék, hogy annyira azért nem hozott lázba. Inkább csak olyan "ha most nincs jobb ötletem, akkor ez is jó lesz" elven vettem a kezembe.

Éreztem én, hogy ez nem az én könyvem lesz, ha már a fülszöveg se kelti fel az érdeklődésemet, akkor ott tényleg nagy baj van. A szép borító nem elég ahhoz, hogy eladjon egy egyébként unalmas, valótlan vagy épp irritálóan idegesítő történetet. Hogy e három jelző közül a Modern boszorkányra melyik az igaz? Az első. Ez a könyv valami hihetetlenül unalmas. Nem tudok rá jobbat mondani, egyszerűen untam magam olvasás közben, így nem haladtam vele olyan gyorsan, mint szerettem volna. Nem volt nagyon kedvem végig olvasni, de mégis megembereltem magam, és végigküzdöttem magam rajta.

Nem ajánlom a könyvet, lagymatag az egész, ez talán a megfelelő szó rá. Unalmas a történet, szinte semmi sem történik a 300 oldalon keresztül. Sehova sem halad egyik történetszál sem, a szereplők folyton csak chatelnek vagy esznek, nekem legalábbis ennyi maradt meg. Meg persze néha varázsolgatnak egy kicsit, lévén ha már boszikról van szó, akkor ki ne maradjon a varázslás, de ezt az egészet is olyan unalmasan és vontatottan csinálják végig, hogy esküszöm egyik este majdnem bealudtam a könyvön. Nekem a fantasy könyvekbe kell az izgalom, kell az adrenalin, valami rejtély, valami küldetés, vagy cél, ahova a szereplők tartanak, tehát legyen már valami íve a történetnek és ne csak úgy lógjon minden és mindenki a levegőben. Itt ezek közül semmi se valósult meg,


Ha ez nem lenne elég, az unalmas történetvezetést az írónő egy olyan émelyítően nyálas és rózsaszín romantikus köddel spékelte meg, hogy ha véletlen nem aludna be az olvasó az unalom miatt, akkor biztosan belefulladjon a rózsaszín nyálba. És itt most nem feltétlen a romantikára gondolok, mert az nem sok volt a könyvben (szerencsére), hanem inkább a családi szeretet nagyságának és tökéletességének a képembe nyomásáról. Mert itt azt történt. Nem vagyok én fából, és átérzem én a családi szeretet fontosságát, de itt annyira folyt a sok nyál és a sok szeretet, hogy már a könyv felénél becsömörlöttem tőle.

És ha már a romantikát szóba hoztam, az a kevéske szerelmi szál, ami belekerült a könyvbe, nos az se lett épp élethű és valóságos. Jamie és Nat gyakorlatilag egy hét alatt szerettek egymásba, és egy hónap alatt döntötték el, hogy ők már pedig örökké együtt fognak élni, mert annyira szeretik egymást. EGY HÓNAP ALATT!!! Tudom, tudom... lehet, hogy néhány embernek gyorsan mennek az ilyen dolgok, de számomra ez sosem volt így, vagyis soha nem vagyok képes átérezni/megérteni az ilyen instant és számomra irreális szerelmi szálakat.

Valahogy az írói stílus se nyerte el a tetszésemet. Kifejezetten fura volt, végig azt éreztem rajta, hogy annyira erőltetetten próbál az írónő humoros és "aranyos" lenni, hogy mégsem sikerült vele elérnie azt a hatást, amit szeretett volna. Nem tetszett a sok chates beszélgetés, mert számomra úgy tűnt, hogy az írónő ezzel akarta kikerülni a sok leírást, mintha így akart volna spórolni a munkáján, mintha így akarta volna megkönnyíteni a saját dolgát. Igazából, ha nagyon őszinte akarok lenni szinte az elejétől a végéig untatott a könyv, és amikor épp nem ásítoztam az unalomtól, akkor pedig azt próbáltam elkerülni, hogy bele ne fulladjak a sok rózsaszín nyálba. Nem is értem, hogy lehetett ezt a könyvet ilyen formában megjelentetni. Sem a történet, sem a karakterek, sem a stílus nem jött be és abban holt biztos vagyok, hogy a folytatást messziről el fogom kerülni. Nem ajánlom senkinek, de ha valaki egy könnyed, egyszerű, családi, semmitmondó történetre vágyik, nos, akkor talán neki tetszeni fog.

További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/debora-geary-modern-boszorkany
Értékelés: 5/2

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...