2014. júl. 7.

Bates Motel


Nem szándékozom hosszú bevezetőt írni. Rami ismét egy vendégposztot készített nekünk, melyben a Bates Motel című sorozatról kapunk egy összegzést. Fogadjátok újabb írását szeretettel. :)

Rami ajánlója:


Ez az a sorozat, amit az egyik délutáni unatkozásom közepén kezdtem el nézni. Mint valami isteni szikra bevillant a Bates Motel így hát leültem a laptopom elé és elkezdtem nézni az első évadtól. Ezzel a sorozattal kapcsolatban nincs semmi izgalmas történetem arról, hogyan szerettem meg vagy egy jó kis anekdota arról, hogyan ismertem meg. Egyszerűen bekúszott az agyamba az ötlet, hogy nekem meg kell néznem ezt a sorozatot (pedig előtte nem ismertem) és így is tettem, mert nem volt jobb dolgom és egyébként is nézni akartam valami új sorozatot a kedvenc sorozatom (Hannibal) századik újranézése után.

A Bates Motel csak nekem számít újdonságnak, a sorozat eddig összesen 2 évadból áll és minden évad 10 részből. 2013 márciusában vetítették le az első részt, a 3. évad pedig majd 2015 tavaszán érkezik az USA-ban. Magyarországon eddig az első évad ment le szinkronosan (még nem mertem megnézni, hogy kinek milyen szinkronhangot adtak, egyelőre nem is fogom), arról, hogy a 2. évadot átveszi-e bármelyik csatorna nem tudok semmit.

Nehéz megfogalmazni, hogy miről szól ez a sorozat. A sztori alapját Robert Block Psycho és Hitchcock azonos című 1960-as filmklasszikusa (igen, amiben az a híres zuhanyzós-sikítós jelenet van) adja. Az eredeti történet Norman Bates pszichopata sorozatgyilkosról szól, aki a saját anyjának képzelve magát olyan nőket gyilkol meg, akik betérnek a moteljébe. Nem olvastam a könyvet és nem is láttam a filmet így az eredeti történetről nem akarok, és ha akarnék, se tudnék többet írni. A sorozat tehát a Psycho eredettörténete, azt a korszakot jeleníti meg, amikor Norma és Norman megveszik a híres motelt és üzemeltetni kezdik azt. A történet kettőjükről szól, alaposan bemutatja az anya és fia közötti szoros viszonyt és a mindennapi életüket együtt, de külön-külön is. Láthatjuk, hogy Norma miként éli meg és rendezi le a felnőtt élet problémáit és ugyanezt kapjuk Normannél is, akinél végigkövethetjük, hogyan birkózik meg az iskolával és, hogy milyen a kapcsolata a lányokkal.

Bevallom őszintén ezt a sorozatot két okból kezdtem el nézni. Ebből az egyik a főszereplőt alakító Freddie Highmore (kövezzetek meg, én is csak lányból vagyok), a másik pedig ez a furcsa és kitekert viszony, ami Norma és Norman között van. Na és persze kit ne érdekelne a csodálatos Hannibal után még egy sorozatgyilkos eredettörténete? Egy szó, mint száz én bizalmat szavaztam neki, mert egész életemben érdekelt minden nem átlagos ember és az ő történetük.


Freddie Highmore-t eddig nem ismertem, egy szerepében sem láttam, de olyan megkapóan hozza a pszichopata Norman Bates karakterét, hogy mostantól oda fogok rá figyelni. (bár továbbra is megdöbbentő számomra, hogy egy ilyen édes angol fiú, hogyan tudja ennyire jól hozni ezt a tőle teljesen távol álló karaktert) Norman karaktere érdekes, összetett és bonyolult. Egyszerre egy átlagos középiskolás fiú, anyuci pici fia, egy aggódó barát és egy olyan ember, aki törődik másokkal és persze eközben egy skizofrén sorozatgyilkos is, aki úgy öl, hogy azután nem emlékszik rá. Életem során nem találkoztam még skizofrén emberrel, így nem tudom, milyen lehet valójában ez a betegség, de a sorozat elképesztően jól bemutatja, hogy hogyan történik meg ez valakivel és hogyan nyilvánul meg a való életben. Imádom, hogy Norman ennyire komplex és érthetetlen karakter, mert éppen ezért jó és szeretnivaló.


Dylan Massett Norman Bates féltestvére és én az érem másik oldalának tekintem őt. Teljesen az ellentéte Normannek, rá nincs hatással Norma, ő olyan ember, aki a saját életét éli és mindezt önerőből téve. Dylan karaktere számomra ugyanolyan szerethető, mint Normané, sőt az ő történetszálai voltak, hogy jobban érdekeltek, mint a Normané vagy éppen a Normáé. (a Normáénál mondjuk, kb. minden jobban érdekel) Dylan egy normális, egyszerű fiú, aki a legelső részben állít be a boldog családhoz és megzavarva a nagy kettősüket mindent felborít az életükben. Eleinte azt hittem, hogy egy bunkó, nagyképű, idegesítő, kavaró szereplő lesz, akit majd Norman vagy Norma megöl az egyik részben, de egyáltalán nem így lett. Dylan a sorozat legésszerűbb, legtalpraesettebb, legkompetensebb és legokosabb szereplője. Imádom, ahogyan a Normannel való testvéri kapcsolatuk alakul, azt, hogy bármit megtenne a családjáért és én személy szerint azt is, ahogyan az elején viselkedett Normával. Nagyon tetszik, hogy az összes részben szerepel és bár nagyon sajnáltam a 2. évadban, de ugyanakkor még jobban a szívembe is zártam. Mindig ő lesz számomra a stabil, racionális alapkő, még ha a sorozatban majd minden a feje tetejére is áll.


A fenti két szereplő: Emma Decody és Alex Romero. Nem sokat tudunk róluk így a két évad elteltével sem, Emma a beteg lány, aki szerelmes Normanbe és egyben a legjobb barátja is, Alex pedig a város sheriffje. Valamiért mindkét karakter szimpatikus számomra és remélem a 3. évadban még többet fognak szerepelni. Emmában szeretem, hogy olyan átlagos – de a szó jó értelmében – és hogy mindig Norman mellett van, még azután is, hogy a fiú elmondja neki, hogy nem érez iránta semmit. (ennek ellenére én nagyon remélem, hogy végre lesz köztük valami a 3. évadban) Romero-t a 2. évadban szerettem meg, amikor jobban megértettem a motivációit és többet megtudtam róla. Komoly, összeszedett és alapos férfi, aki ismeri a várost és a város szabályai szerint, de rendet akar tartani a békés együttélés érdekében. (remélem lesz valami köztük Normával a 3. évadban. Igen, én mindenkit össze akarok pároztatni mindenkivel a 3. évadban)


És persze nem maradhat ki Norma Bates, a híres pszichopatánk édesanyja. Nem tudom megfogalmazni, hogy miért, de engem nem kötött le az ő története (inkább mondanám, hogy megnevettetett) és egyáltalán nem lett szimpatikus sem. Ő a legrosszabb anya, akit a Föld eddig a hátán hordott, a Normanhez való szoros kötődése és „szeretete” pedig számomra undorító. Inkább nézném azt, hogy egy ember feltrancsíroznak, mint azt, amit Norma néha a fiával csinál. Az én lelki világomnak ez a beteg és groteszk viszony, ami anya és fia között van visszataszító.

Mindkét évad remek volt, de természetesen voltak gyengébb történetszálak (Bradley és Cody, miért?!). A sorozat egységes képet mutat, habár az első évad utolsó három vagy négy része egy elég erős váltást hozott és az addigi creepy és félelmetes sorozatból átment egy valamivel viccesebb és „fekete-humorosabba”, amit én egyáltalán nem bántam. Egyébként is szerintem a Bates Motel – ne kérdezzétek ez hogyan lehetséges, de – az American Horror Story és a Született Feleségek keveréke. Megkapó kis sorozat én két nap alatt ledaráltam a két évadot, teljesen beszippantott a világa. Várom a 3. évadot.
10/9

Előzetes:

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...