Mivel a napokban jött ki a Bridgerton harmadik évada a Netflixen és mivel őszinte megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy az első két évadról még nem írtam kritikát (ami tényleg nagy szégyen), így gondoltam ideje bepótolni a lemaradást. Újra kezdtem hát nézni a sorozatot az elejétől és minden évadról érkezni fog kritika. (A harmadikról majd csak akkor, ha a második fele is megjelenik.) Most pedig akkor az elsővel kezdeném. Aki nem ismerné a Bridgertont vagy semmit se hallott még róla annak röviden a lényeg.
A sorozat Julia Quinn A Bridgerton család könyvsorozatán alapul, ami ugyebár egy elég hosszú, nyolc részes könyvsorozatot jelent. Stílusosan minden egyes könyv egy évadot fed le és ha valaki nem értené, hogy miért éppen nyolc könyv, akkor itt a válasz. A történet a Bridgerton testvérek (Anthony, Benedict, Colin, Daphne, Eloise, Francesca, Gregory és Hyacinth) életéről szól többnyire a szerelmi életüket a középpontba helyezve. Mivel nyolcan vannak testvérek, mindegyik könyv az egyik gyerek „felnövés” történetét és párkeresési nehézségeit mutatja be. Mindezt a viktóriánus kori Angliában. A könyvsorozatot nevezhetjük nyugodtan történelmi romantikus könyvnek, de én most nem a könyvekről akarok beszélni (nehéz is lenne, mert egyiket se olvastam), hanem kizárólag csakis a Netflix sorozatról. Az első évad A herceg és én címet viselő első könyvet dolgozza fel, és nyolc részből áll.
Az első könyv fülszövege, így az első évad rövid leírása:
Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák?
Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat.
Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni…
Tudom, tudom mi a sorozattal sokak legnagyobb problémája, hogy nem hiteles történelmileg, mert színes bőrű emberek játszanak nemesi rangban lévő karaktereket, de én ezt a témát elengedtem és nem úgy nézem, mint egy történelmi sorozatot, hanem inkább mint csak valami kellemes kis fikciót, egy álomvilágot, egy fantasy-t és akkor már cseppet sem érdekel a dolog. Mert a Bridgerton egy remek kis sorozat, és mikor azt mondom, hogy remek, akkor nem túlzok, mert habár alapjáraton többségében nem ilyen stílusú sorozatokat szoktam nézni, ez mégis rögtön az elején mikor elsőnek láttam levett a lábamról.
És hogy miért? Egyszerűen olyan különleges, mesés, vidám, humoros és színes az egész sorozat világa és hangulata, hogy rögtön beszippantja az embert. Aranyos, szerethető és romantikus, minden romantikát kedvelő nézőnek különösen ajánlom, de esküszöm még az is jót szórakozik rajta, akik nem különösebben a műfaj nagy kedvelői. Mindezek mellé kapunk egy kis rejtélyt is, hisz Lady Whistledown álnéven egy a társasági élet számára ismeretlen személy gyakorlatilag egy korabeli "pletykalapban" beszéli ki az úri körök és azok tagjainak titkait, botrányait és bukásait, mindezzel sokszor nem kis kalamajkát okozva.
A fő történetszál mindig az egyik Bridgerton testvér párkeresési nehézségeiről szól, az első rész főszereplője a legidősebb lány, Daphne és a megközelíthetetlen, de annál jóképűbb, Simon Basset herceg és annak bemutatása, hogy ők hogy találnak végül egymásra. Mindegyik szerelmi románc egy tipikus romantikus műfajra jellemző klisét dolgoz fel, itt éppen az „álkapcsolatok” toposza kerül feldolgozásra. De ami „álkapcsolatnak” indul, abból aztán később valódi érzelmek lesznek.
Ha már itt tartunk akkor kezdeném rögtön a két főszereplővel. Daphne-t én nagyon szerettem, mert nagy utat járt be az évad folyamán, ahogy egy naiv és tudatlan, csupa célokkal és álmokkal teli nemes kisasszonyból végül felnőtt érett nővé válik és megtudja milyen a világ körülötte és hogy nem mindig lehet minden tökéletes, ahogy ő azt elképzelte. Persze hibázik az út folyamán, de éppen ettől lesz emberi. Tudom, hogy Simonért (vagy inkább a színészért, aki őt játssza) milyen sokan odavoltak akkoriban mikor kijött az első évad, de ha őszinte akarok lenni, én nem igazán tudtam soha hova tenni Simont, és habár a színész valóban jól néz ki, ezt el kell ismernem, de a színészi játékát azért nem tudnám annyira az egekig magasztalni. Mint páros jól működtek együtt, de itt igazából Daphne volt az, aki megadta mindig az események sava-borsát, az ő karakterét sokkal jobbnak érzem, mint Simonét.
De hogy ne csak a főszereplő párosról beszéljek, tucatnyi mellékszereplő és mellék történeti szál teszi teljessé az évadot. Ott van a többi testvér Daphne mellett, ki nagyobb, ki kisebb szerepben. Anthony a tipikus legidősebb testvér, akinek a kötelességei és a vikomtként felé irányuló elvárások nyomják a vállát, és miközben össze-vissza szórakozik mindent megtesz azért, hogy gondoskodjon a családjáról. Bár nem mintha annyira nagy segítség lett volna abban, hogy Daphne útját egyengesse az évad folyamán, és sokszor nem hogy nem segítette a húgát, hanem inkább csak akadályozta őt. Anthony történetét itt már kezdik a készítők felépíteni és felvezetni a következő évadra, ami ugyebár már Anthony-ról fog szólni.
Aztán ott van Benedict, Eloise és Colin akik még több szerepet kaptak, hisz ők az idősebb testvérek Daphne és Anthony mellett. Colinról olyan sokat nem lehet még megtudni azon kívül hogy egy végtelenül kedves, együtt érző, romantikus, de kissé naiv fiatal férfi, akiért Pen gyerekkoruk óta teljesen oda van. Eloise a vérmes feminista, aki a háta közepére se kívánja a korának női elvárásait, aki soha nem akar megházasodni, és aki csak olvasni és művelődni szeretne semmi mást. Benedict a második legidősebb fiú, aki Anthony árnyékában nőtt fel, aki a bátyjánál sokkal egyszerűbb és lazább, ha mondhatok ilyet, aki nem fél az alacsonyabb osztálybeli emberek közé keveredni (ez pedig majd Benedict történetét vetíti előre), és aki igazi művészlélek, aki még keresi az útját, mert nem igazán tudja, hogy mihez kezdjen az életével. Jól fel volt építve a párhuzam a mindig tökéletes és kötelességtudó Daphne és Anthony és velük szemben az „örök második” Eloise és Benedict közt. A legjobb testvéri kapcsolat szerintem Eloise és Benedict közt volt, imádtam őket együtt, ahogy gyakran húzták egymást.
De nem csak a Bridgerton család tagjait kapjuk meg, mert szerves részét képezik a történetnek a szemben lakó Featherington család annak mindegyik színes és igen mulatságos tagjával. Élükön Penelope-val, aki Eloise és Colin gyerekkori barátja és aki évek óta titokban Colin után epekedik. De Penelope édesanyja, Portia és a két nővére is nagy arcok, főképp inkább komikus karakternek lettek ábrázolva, bár annak igazán jól működnek, ehhez kétség sem fér. Aztán ott van a királynő és Lady Danbury, csak hogy a legfontosabbakat említsem, na meg persze még kisebb mellékszereplőket is kapunk, akik habár nem sok vizet zavarnak, de nem is raknak hozzá sok mindent a nagy egészhez, inkább csak időkitöltésnek vannak beleírva a sztoriba. Charlotte királynő nagy karakter, olyan fejeket tud vágni és olyan beszólásai vannak, hogy nagyot lehet rajta mosolyogni és habár Lady Danbury-nek szintén valami hasonló lenne a szerepe, meg tényleg van egy-két jó pillanata, de többségében inkább idegesítő a túlzott gesztikulációja és okoskodása.
Rengeteg érdekes és összetett karaktert kapunk tehát, mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, ebben nem lesz hiány. A humor, a romantika, a rejtély, a társadalmi kötöttségek és elvárások, valamint az egyedien színesen mesés hangulat és érzés az, ami a Bridgertont egyedivé teszi. Aki nem elégszik meg csak a romantikával, az kap mellé egy kis fűszert is, mert igen sok erotikus jelenetet kapunk, tehát ezen a téren se kell nélkülözni semmit. Az első évad rögtön beszippantott engem és sok más embert is, mert igen nagy rajongói bázist tudhat már magának. Mégis, az első évadon érződik, hogy ez még csak a kezdet, sok idő elment a karakterek bemutatásával és felépítésével, nem kapott mindenki elég játékidőt, de látszik benne az ígéret, hogy lesz ez ennél sokkal jobb is.
UI: Netflixen magyar szinkronnal szintén elérhető a feliratos verzió mellett, és engem lepett meg a legjobban, de elég jó lett a magyar szinkron, szóval így is bárkinek ajánlom.
Értékelés: 10/7
Előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése