2013. febr. 8.

Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Agatha Christie talán két leghíresebb regényét szemeltem ki magamnak és azok közül elsőnek a Tíz kicsi négert kezdtem el olvasni. Talán azt még nem említettem, hogy a nyomozós könyveket szintén szeretem, ilyenről nem is írtam ezelőtt. Ennek most jött el az ideje.

A történet:
"Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?"

Nos, azt még nem akarom kijelenti, hogy Agatha Christie tényleg a krimi "koronázatlan királynője", hisz ez az első könyv amit tőle olvasok, de az biztos, hogy a Tíz kicsi néger megvett magának. A történet csavaros, érdekes és szépen felépített. Az elején megismerjük a főszereplőket, bemutatkoznak nekünk miközben mindannyian a szige felé tartanak. Látszólag semmiben sem hasonlítanak egymásra, van köztük fiatalabb, idősebb, nő és férfi, tanárnő, nyugdíjas, katona, orvos, nyomozó, bíró, cseléd és komornyik és még miegymás. Tíz különböző és egymásnak ismeretlen ember gyűlik össze ebben a titokzatos házban és már az elején gondok adódnak, ugyanis a rejtélyes házigazda meg sem jelenik. Aztán egy titokzatos hang egy magnófelvételen közli mindannyiukkal, hogy tudja, hogy mindenki felelős legalább egy ember haláláért és ezért meg fognak bűnhődni.

A szobájuk falán egy kis versike hirdeti mi fog velük történni, hogy a tíz ember milyen módon fog meghalni, aztán mikor elkezdnek egyesével hullani az emberek, akkor mindenki pánikba esik.

"Tíz kicsi néger éhes lett egyszer, s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszul álmodott,
Egy el is aludt másnap. És nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s nem marad, csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra, s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül, és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek."

Egyre bizalmatlanabbak lesznek egymással, mindenki mindenkire gyanakodszik, semmiben és senkiben sem biztosak. Közben meg kell küzdeniük saját lelkiismeretükkel is, hiszen valamilyen szinten valóban bűnősök, ahogyan a gyilkos azt képzeli. Nem tudják, hogyan fognak innen élve hazajutni... csak abban biztosak, hogy a gyilkos köztük van... És a gyilkos tényleg köztük van. Őszintén szólva én nem erre számítottam, végig azt hittem, hogy az írónő csak ezzel akarja elterelni az olvasó figyelmét, és hogy a valódi gyilkos igenis egy kivülálló, aki a háttérből mozgatja a szálakat. Ebben tévedtem, pedig már az elejétől kezdve annyira figyeltem minden egyes kis apró részletre, meg akartam fejteni a rejtvényt, rájönni ki a tettes, de ha tippelnem kellett volna én biztosan nem tippeltem volna. (A végén persze minden meg van magyarázva és utólag már annyira egyértelműnek és logikusnak tűnik az egész).

Nem valami terjengős olvasmány, és igen hamar ki lehet olvasni, főleg mert hajthatja az embert a kíváncsiság, mert meg akarja tudni ki a gyilkos. Nos ezt természetesen nem árulom el, olvassátok el és akkor megtudjátok.:) Utána kell néznem, hogy készült-e film belőle és ha igen, akkor biztosan meg fogom nénzi.
A könyvről:
5/5

2 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a blogra, mert nagyon sokat segített nekem.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tudtam neked segíteni, és remélem eztán is néha-néha visszatérsz, és olvasgatod majd a bejegyzéseimet... :)
      Megkérdezhetem, hogy miben segítettem? :-)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...