ANITA BLAKE SZERELMES LESZ. DE EZ A LEGKISEBB PROBLÉMÁJA. Az ember nem szeret bele csak úgy egy vérfarkasba. Rossz hatással lehet a munkájára, főleg ha egy olyan természetfölötti szakértőről van szó, mint Anita Blake. Anita hamar rádöbben, hogy ez a szerelem az életébe kerülhet. Nyolc alakváltó tűnt el nyomtalanul a városban, és a vérfarkasok falkavezére azzal bízza meg a város első számú vámpírvadászát, hogy adottságait kihasználva járjon a végére az ügynek. Az eset önmagában sem látszik egyszerűnek, de Anita életét tovább bonyolítja új szerelme, Richard rivalizálása a falkavezérrel, valamint a színen feltűnő Jean-Claude, aki még mindig nem mondott le Anitáról. Néhány gyilkosság, a vérszomjas fejvadász, Edward, egy titokzatos pornófilm és a Telihold Kávézó egyre türelmetlenebb vérfarkasai gondoskodnak arról, hogy ezt a decembert Anita Blake ne tudja könnyen elfelejteni. Ha egyáltalán túléli.
Korábban megfogadtam egyszer magamnak, hogy soha többé nem olvasok úgy könyveket, hogy egy könyvsorozat két részét egymás után, mert ilyenkor általában becsömörlök, és amit másodjára olvasok, az sosem szokott annyira tetszeni, mint az előtte lévő. Most mégis rajtam kívül álló okok miatt (könyvtári határidő) nem húzhattam el a másik Anita Blake könyv olvasását, így a harmadik rész után belevágtam rögvest a negyedikbe. Szerencsére Hamilton világa van annyira csodás és izgalmas, hogy most nem untam a negyedik könyvet, és az előbb felvázolt probléma nem okozott gondot. És annyi előnye volt az egésznek, hogy így élénken élt az emlékezetemben, mi történt a harmadik könyvben és könnyebben fel tudtam venni a fonalat a negyedikben.
Anitára rátalált a szerelem. Ő és Richard csak nem két hónapja randizgatnak és egyre jobban alakulnak köztük a dolgok. Anita egyre szerelmesebb. Közben persze tovább pörög az élete és annak ellenére, hogy a karácsonyi időszak elvileg holtszezon a nekromanták körében, Anitának mégis sikerül ismét nagy kalamajkába keverednie. Vérfarkasok tűnnek el a városban, és egy aggódó férj az eltűnt vérfarkas feleségét keresi, ő kéri elsőnek Anita segítségét. Közben a helyi vérfarkas falka körében is egyre nagyobb aggodalomra ad okot, hogy a társaik nyomtalanul eltűnnek, és a falka vezetője, Marcus szintén Anitát kéri fel, hogy bukkanjon az eltűntek nyomára. Ha ez nem lenne elég, a kezdeti nyugalom után Anita magánélete is hirtelen összeomlik. Rájön, hogy igazából nem is ismeri Richardot, és ha a párkapcsolati gondjai nem lenne elég számára, Jean-Claude ismét felbukkan és gondoskodik róla, hogy Anita ne felejthesse el őt könnyen.
Igazából ezt nem nagyon lehet ragozni. Még mindig imádom Hamilton világát, ismét egy izgalmas történettel örvendeztetett meg minket, habár számomra valahogy most a nyomozás egy kicsit gyengébbre sikerült az előző könyvhöz képest. Persze itt is voltak gyilkosságok, nyomozás, belezés, lövöldözés és vérfröcsögés, minden, amit kell egy horror-fantasy könyvbe, de én valahogy úgy érzem, hogy most a nyomozási szál kicsit háttérbe szorult Anita magánéleti gondjai mellett. Merthogy Anitának voltak gondjai bőven. Richard és ő remekül megvannak az elején, aztán Richard majdnem mindent elront azzal, hogy megkéri Anita kezét. Közben Anita rájön, hogy Richard nem éppen olyan, mint amilyennek képzelte.
Richard
Itt lenne egy kis megjegyzésem. Nem értem Anita kiakadását és azt sem miért csalódott akkorát Richardban. Mármint az elejétől tudta, hogy Richard vérfarkas, és igaz, hogy a pasi kedvesnek, aranyosnak és ártalmatlannak tűnt, de pont Anitának kellene tudnia, hogy egy vérfarkas nem éppen egy kedves háziállat. Azért kezdett Richarddal, mert ő sokkal emberibbnek tűnt Jean-Claude-nál, és ez elég naiv megnyilvánulás volt Anita részéről. Épp, hogy neki kellett volna tudnia, hogy a vérfarkas az vérfarkas, embereket öl, vért iszik, brutális és kegyetlen, mikor feljön a telihold. Richard persze jobban kontrollálja magát a társaihoz képest, de azért kutyából nem lesz szalonna. A vérfarkas az vérfarkas, ezen nem lehet szépíteni. Pontosan ezért nem értettem, hogy Anita tulajdonképpen mit várt, mikor Richarddal kezdett. Jean-Claude-nak teljesen igaza volt mindenben, amit Anita fejéhez vágott.
Még mindig imádom Jean-Claude-t, sokkal érdekesebb és összeszedettebb karakter számomra, mint Richard. Igazán örömmel látom, hogy Jean-Claude még mindig nem adja fel, kitartóan küzd Anitáért, hogy őszinte szerelemből, vagy más okból, az még irreleváns, de ezt a kitartást csak díjazni lehet. A végére csak kicsikart egy randit Anitából, és még ha csak zsarolással érte el, amit akart, én akkor is szurkolok neki. Anita nem bír már sokáig ellenállni. Anita idióta kiakadásán kívül még mindig nagyon bírtam a csajt, ilyen egy igazán karakán és erős női főhős. És persze Edward se hiányozhatott, aki most sem okozott csalódást. Mintha csak Anita bátyja lenne, én úgy tekintek rá. Tetszett a könyv, és eddig az egész könyvsorozatra se tudok rossz szót szólni, csak így tovább. Hamilton tud valamit, és mostanra már ott van a kedvenc íróim között.
További információk a könyvről:
http://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-telihold-kavezo
Értékelés: 5/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése