Végre összeszedtem magam, hogy megírjam a The Punisher sorozat kritikáját, csak mert lassan két hete, hogy befejeztem, és még mindig nem sikerült leülnöm és erőt vennem magamon. Ami nagy probléma, mert egy olyan sorozatról van szó, amit imádtam és amit épp ezért szeretnék kicsit dicsőíteni nektek, hátha kedvet kaptok hozzá.
Már több mint három éve, hogy megnéztem a Daredevil első két évadát, amit nagyon megszerettem. A második évad egyik fő ellenfeleként bukkant fel elsőnek Frank Castle karaktere, aki annyira jól sikerült, és annyira kedvencé vált, hogy hamarosan kiderült, kapni fog egy saját sorozatot. Szerettem Franket és a történetét a Daredevilben, de megmondom őszintén akkoriban nem nagyon hozott lázba a spin-off ötlete. Aztán ahogy megjelent és egyre többen dicshimnuszokat zengtek róla, gondoltam miért ne? Belenéztem... és aztán ott ragadtam.
A The Punisher első évada a Daredevil második évada után játszódik, ha időben el szeretnénk helyezni. Frank ugyebár korábban leleplezte a felelősöket a családja halálának ügyében, megtorolta a halálukat és mivel mindenki halottnak hitte, inkognitóba vonult, hogy megpróbáljon ismét normális életet élni. Itt veszi fel a The Punisher újra a fonalat. Frank azonban még most sem tudja túltenni magát a családja elvesztésén és a hétköznapi nyugalmas élet sem az ő asztala. Még mindig harag tombol benne. Aztán újra belekeveredik egy zűrös ügybe és ahogy kiderül, hogy nem is halt meg, hamarosan rá kell jönnie, hogy a családja halála mögött sokkal komplikáltabb titkok és összeesküvések húzódnak, mint azt korábban hitte. Nem bűnhődött meg minden felelős... ő pedig mindenre képes azért, hogy orvosolja ezt a problémát.
A történetről nem akarok többet elárulni, legyen elég annyi, hogy ahogy ez ilyenkor lenni szokott, kicsit lassabban indulnak be az események, de azért hamar felpörögnek. A sorozat gyártója ugyanaz a Netflix, mint a többi Marvel képregényadaptáció esetében. aAz első évad 13 részt kapott és a nagy sikerre való tekintettel garantáltan érkezik a folytatás. Valamikor jövőre. Csak felirat készült hozzá, szinkronnal ne is keressétek.
Ha röviden kellene jellemeznem, akkor azzal kezdeném, hogy eddig ez lett a legvéresebb és legkegyetlenebb Marvel sorozat. És ezt nem csak úgy mondom, higgyetek nekem. Nagyon sok vér folyik, ütnek-vágnak és kínoznak mindenkit, kegyetlen halálokat tolnak a képünkbe és még sorolhatnám, de a lényeg, hogy erőteljesen a realitásra helyezték a hangsúlyt. Ez mindenképp jó dolog, de meg kell jegyeznem, hogy azért párszor átestek a ló túlsó oldalára. Franket vagy ezerszer majdnem halálig verik vagy kínozzák, de ő mindent túlél, mint valami sebezhetetlen halhatatlan egyén. A következő részben újra "rambózik" keresztül a városon, mintha nem lett volna a halál küszöbén még egy résszel korábban. Frank esetében tehát néha túltolták mindezt, egy normális ember rég belehalt volna mindabba, amiket Frank túlélt.
Több szálon indul el a sztori, az első pár rész kicsit lassabb, hisz újra fel kell építeni a történetet, el kell helyezni a karaktereket, de aztán összeérnek a szálak és megtudjuk ki-kicsoda és miért kell ide. Sok a fordulat és a csavar, ez nem vitás, többnyire izgalmas és pörögnek az események, de az számomra furán jött ki, hogy még mindig Frank családjának megbosszulásáról szól minden. Ha belegondolok kicsit erőltetetten hat, mert a Daredevilben úgy tűnt lezártuk a témát, itt pedig megint előszedik. Persze meg van a magyarázat és nem volt ez olyan rossz, de én azt se bántam volna, ha teljesen más témáról szól a sorozat. Erre meg maximum lehetett volna utalni, hogy aki nem látta a Daredevilt az is képben legyen.
Voltak azonban olyan történetszálak és karakterek, akiket egyszerűen feleslegesnek éreztem. Vegyük Lewist és Madani-t. Persze... kellettek ők, csak nem olyan nagy mennyiségben, mint amennyi játékidőt kaptak. Na meg David családja. Értettem, hogy minek lettek iderakva, csak hát ők is olyan sok felesleges játékidőt kaptak, hogy csak fogtam a fejem. Olyan érzés volt számomra, mintha mással nem tudták volna kitölteni a 13x45 perces első évadot és ezért egy csomó plusz jelenetet adtak olyan karaktereknek, akikre egyébként senki se lett volna kíváncsi. (Én legalábbis biztos nem.)
Csak hogy lássátok mire próbálok utalni. Helyettük kaphatott volna több időt, hogy mi történt a múltban, lehetett volna több visszaemlékezés. Vagy kaphatott volna több időt Billy Russo karaktere, akit amúgy szerettem, csak az volt az egyetlen (ám hatalmas) problémám vele, hogy nem teljesen jött át számomra, hogy Frank és ő milyen nagy barátok voltak a múltban állítólag. Persze elmondták, hogy barátok voltak... de én akkor se tudtam ezt átérezni a közös jeleneteik hiánya miatt, és épp ezért szintén nem éreztem át Billy árulását se annyira a végén. Ha jobban átadták volna a barátságukat, ha több múltbéli közös jelenetük lett volna, ha Billy-t többet mutatják Frankkel és a családjával, akkor sokkal jobban átjött volna az árulása és hogy az miért ütötte annyira szíven Franket. És ha már itt tartunk... Billy miért árulta el őket? Csak a pénzért? Kicsit lapos indok... épp ezért nem ártott volna ha többet kapunk Billy-ből és a motivációiból, mert akkor talán érthetőbb lett volna mit miért tett.
Szerencsére Frank karakterét további mélyítették, erre nem sajnálták az időt. Látjuk, hogy még mindig a családja elvesztésén bánkódik és ezt próbálja magában feldolgozni. Folyton rájuk emlékszik vissza, mindig rájuk gondol, nem tud tovább lépni és normális életet élni. Akkor érzi újra elemében magát, mikor akcióba lendülhet és a bűnösök után eredhet. Kegyetlen, rideg és következetes, de azért néha a gyengébbik oldalát is megmutatja, mert nem egy érzések nélküli gyilkológép, mint amilyennek gyakran tűnik. Karen és Frank barátságát nagyon szerettem, Karen az, aki mindig jó hatással volt Frankre, és Frank meg is kedvelte őt, bármit megtenne érte. Remélem a barátságuk marad meg és nem kavarnak össze, mert az hülyén venné ki magát, legalábbis szerintem.
A háttérben zajló politikai összeesküvések és árulások, a háború negatív hatásai és következményei, a veteránok nehéz helyzete és a hétköznapi életbe való visszailleszkedésének nehézségei szintén remek kérdések, amiket a sorozat boncolgatott az évadban. Némelyiket kevésbé, némelyiket jobban érintve, de felveti ezeket a kérdéseket és épp ezért sikerül elgondolkodtatnia ezekben a témákban. Lewis bukása, Madani felettesiben való csalódása mind érdekesek a maguk módján.
Úgy tűnik lezárult Frank múltja és bosszúja a családja halála miatt, remélem most már tényleg, és ezzel új fejezetet nyitottunk. Ígéretes folytatás elé nézünk a második évadban, remélem jó történetet találnak ki hozzá. Az első évad összességében egy remek kis kerek történet, izgalmas, összetett, csavarokkal és árulásokkal tarkított. Sok a bunyó, verekedés, kínzás, folyik a vér és nem kímélnek minket az erőszaktól. De hát kell is ez ide, mert Frank már csak ilyen. Rendet tesz a maga módján. Néhány abszolút felesleges mellékszáltól eltekintve nekem nagyon tetszett az első évad, és iszonyatosan várom a folytatást.
Értékelés: 10/8
Előzetes:
